| 2016.07.12 - 2016.08.23 «« 1/5 oldal »» | | Phinisi halászhajók Jáván | | Borobudur napfelkelte (a többi meglepetés annak aki megnézi) | | Prambanan éjszakai fényekben | A hajót a monszún idejére a Bali melletti Serangan szigetnél tettük le egy bójára, majd kisebb kirándulásokat tettünk Jáván és Balin mielőtt haza indultunk volna. Mindkét sziget tele van látnivalókkal, amely ma már a turisták tömegeit vonza. Csak megemlítjük a Jáván újra felfedezett templomok közül a Borobudur-t és Prambanan-t, melynek látványa számunkra is hatalmas élményt nyújtott és Bali rizsföldjeit, kis hindu közösségeit és díszes templomait spirituális központjaikkal együtt, köztük Ubuddal, melyeket mi sem hagytunk ki.
A hajó és a tenger viszontlátása majd félév után (az Adrián eltöltött néhány napot leszámítva, melyről külön blog van) újra eufóriával töltött el minket. Ezért nagy erővel és várakozásokkal tele dobtuk be magunkat, hogy a hajót újra felkészítsük a következő indonéz szakaszra. Senki nem gondolná, hogy ennyi idő után a tengerjárta embereknek is újra hozzá kell szokniuk a hajó billegéséhez, az egyensúly megtartásához és a kapaszkodáshoz. Ráadásul ennyi idő után a hajó legfőbb ellensége, hogy nem jár. Jóllehet mindent rendben találtunk rajta, egy csomó apróság beállt, mert nem volt használatban. Ezt még tetézte a hő, amely a hajóban lehetett, amíg nem volt szellőztetve a nedves évszakban, ezért néhány dolgot helyre kellett kicsit pofoznunk az utirányunk megtervezése előtt.
Tervünk az, hogy Indonézia néhány déli szigetét is felfedezzük mielőtt tovább indulnánk Balitól északnyugatra Malájzia irányába. Ehhez azonban a passzát széllel, rövid szakaszon ugyan, de szembe kell hajóznunk ismét keletre. De ki ne szeretné tovább élvezni Indonézia gyönyörű szigetvilágát vagy ne lenne kiváncsi a komodói sárkányokra a világ legméretesebb hüllőire? Ezeket a részeket az előző évi Sail Indonesia Rally-t követve mi kihagytuk, hogy idén bepótolhassuk.
| | | Mesés vízesés Balin | Úszó templom Balin, mely El Nino idején nem úszik | Uluwatu templomnál Balin | | | | Egy esküvő Balin | Batur vulkán tetején Balin | Teraszos rizsföld Balin | | | | | | |
| 1. nap, 2016.07.12. , Amikor minden beáll a hajón | A hajó, ahogy rátaláltunk | | Megcsavarodott kötél, melyről a bója is hiányzik | | Jöhetnek a bőröndök és a szörf | | Gázolaj kannák sorakozó! | | Papírsárkányok Sanur-on | A Ramadán végével érkeztünk vissza Indonéziába. Már 5 napja a hajó fedélzetén tevékenykedünk, hogy mielőbb továbbindulhassunk. A hajó szépen ott állt, ahogy hagytuk, csak a mooring kötél feszült már pattanásig (nyolcszor volt körbetekeredve, és már majnem elfogyot a kötél). Mivel a hajót nem kikötőbe tettük le, a távollétünk alatt többször megkértük a helyi ügynökeinket, hogy készítsenek képet a hajóról és küldjék el nekünk, ezeken a képeken követtük a hajó állapotát. Jóllehet tudtuk, hogy itt, Serangan szigete mellett biztonságban van, a falubeliek figylenek rá, mégsem tudják pontosan mikre kell figyelni amikor egy hajó egy bóján álldogál. Lehetett volna 24 órás őrséget kérni a hajóra, de látva a helyi kedves biztonsági őröket, akik a családjukkal és barátaikkal partiznak az őrzött hajókon, miközben persze karban is tartják azokat, inkább úgy döntöttünk, hogy a hajó el lesz néhány hónapig magában. Ráadásul a vámosok is akkor akarták megnézni a hajót, amikor távol voltunk, ezért nekik is megadtuk a pozicióját, mivel az import engedélyünk érvényben marad Indonézia elhagyásáig. Az újonnan beérkező hajóknak az előző évi változtatások után erre sem lesz már szükségük, ahogy a CAIT-re sem (Clearance Approval for Indonesian Territory vagy a helyi hajózási engedély).
Dolgos napjaink a hajó állapotának ellenőrzésével folynak. Visszapakoljuk a vitorlákat és a szélkormányt, új lobogókat kötünk fel, újra töltjük a gázolaj kannákat (kétszáz litert vettünk, így most ötszáz liter van a hajón), azt is kihasználjuk, hogy itt még az európai gázpalackok is tölthetőek stb. A hajóban nagyon magas hőmérséklet lehetett a nedves évszak alatt, amit azon veszünk észre, hogy megpukkadt az indítóakkumulátorunk, még az oldala is kidudorodott, a csavarhúzóink nyelei megolvadtak, az itt hagyott ruhák gumija is elporladt és a tíz éve nyúzott jó állapotban levő fedélzeti cipőnk talpa pedig hirtelen előregedett (a vajszínből barnára változott). A műszereink beálltak a párás, nedves levegőtől, még a szélműszerünket is újra kellett élesztenünk. A WD40-nek nagy hasznát vesszük most a fedélzeten. A hajó állásában jobban lehasználódott, mint amikor használatban volt. A hajó tetejéről a guano alföldet csutakoljuk, mert ennyi idő alatt még nem képeztek hegyeket és belülről pedig a penészt takarítjuk. A hajó alján tengeri saláta ültetvények nőttek a propelleren pedig egy teljes kagyló blokk volt.
Közben figyeljük a szelet, mert az előrejelzés szerint a következő hétre beerősödik a passzátszél, amely most csak 10-12 csomós. Mivel egy rövid ideig szembe fogunk vele haladni, jó lenne még ebben a gyenge szélben vitorlát bontani. A nehezítés csak ott van, hogy a Ramadán után néhány napos ünnep van, ezért azok a boltok, melyek Jáváról hozzák az alkatrészeket zárva vannak, ennek ellenére sikerült egy új akksit beszereznünk. Itt Balin a balinézek is ünnepelnek, papírsárkányokat eregetnek Sanuron és metál kultusz van a szigeten (minden fém tárgyat dicsőítenek, például az autóikat is feldíszítik). Ami még érdekes, hogy a száraz évszak ellenére van csapadék és squallok jönnek-mennek, véget ért az előző évi El Nino időszak.
| 4. nap, 2016.07.15. , Lembongan-szigetéig jutottunkFelkészültünk az indulásra. Indonéziában az erős áramlások nehezítik a hajózást. Utánanéztünk, a Bali-Lombok közti áramlásnak. A pilot könyvek szerint a hold alsó tranzitja előtti 2-3 órával gyengébbek az áramlások (vagy északi áramlás van). Jelenleg félhold van, ezért az apály-dagály ingadozás nem olyan nagy ezekben a napokban. Mégis először fordult elő, hogy feladtuk a napi utitervünk, mert túl erős volt a szembe áramlás. Reggel pirkadatkor indultunk, amely körülbelül 1,5 órával volt az alsó tarnzit előtt. Indonéziában kerüljük a sötétben való hajózást a kivilágítatlan tárgyak miatt a tengerben, ezért nem indultunk előbb. A kezdeti 2 csomós szembeáramlást könnyen vette a hajó, majd amikor a 200 méteres mélységhez érkeztünk, az áramlás megszűnt. Ezután elértük a 12 mérföldre levő Lembongan szigetét, amikor az áramlás egyre erősödött. Kilenc óra után már 4-5 csomós szembe áramlásban haladtunk, és láttuk, hogy napnyugtára már sem a Lombok mellett levő Gili Gede-t (délen) sem a Gili Air (északi) szigeteket nem érhetjük el (negyed 7-kor már lemegy a nap). A Lembongan sziget mellett elhaladva érezhetően hiába száguldott a hajó, a GPS-en függött csalódott szemünk, mely csak 1.8 csomót mutatott. Valahogy a szigetnél befordult az északi áramlás és így pont szembe kaptuk. Ezért tíz óra után valamivel visszafordultunk Lembongan szigetéhez, hogy felvegyünk egy mooringot. Amikor megfordultunk, a hajó GPS-e hirtelen 12 csomóra ugrott, ekkor már 6 csomó körül lehetett az áramlás. Holnap újra próbálkozunk az alsó tranzittal, mely most már egy órával később lesz és akkor talán gyengébb lesz az áramlás, bár az előrejelzés szerint beerősödik a passzátszél. Egy kedves ír hajós barátunk mindig azt mondta, hogy ők pénteken soha nem indulnak el a hajóval, mert az balszerencsét sejtet. Még szerencse, hogy nem volt 13-a. | 6. nap, 2016.07.17. , Viszontláttuk Gili Air szigetét isA bólyánk ébresztett kora hajnalban. Gondoltuk, ha most lökdösődik a hajó oldalához akkor most változhat a helyi áramlás. Az előző nap nem indultunk tovább mert a reggeli előrejelzés 20 csomós szelet jelzett squallokkal és ekkor a Bali és Lombok közötti szorosban hektikus lehet a hullámzás az áramlásokkal találkozva.
A legjobb haladási irány az áramlásra merőleges volt, ezért megcéloztuk délen a Gili Gede-t. Nem szabad nagyon délre sodródni, mert az áramlás kisodorhatja a hajót a szorosból. A bólya elméletünk jónak bizonyult, és ahol 2 napja 6 csomós áramlásokat találtunk, ott most csak 1-2 csomó volt, ezért gyorsan távolodtunk Lembongan szigetétől és ebéd előtt láttuk a távolodó Agung hegyet (a legmagasabb hegye Balinak) és a már közeledő Lombok hegyeit, no meg azt a sok szemetet amit a tegnapi esőzések kisodortak a szigetekről. A helyi hajósok a 16-os vészjelző csatornán folyamatosan tracs-partit tartanak. Az embernek kedve lenne lehallkítani, vagy kikapcsolni a rádiót, de akkor meg ha valami baj van akkor nem hallunk semmit.
Gili Gede-hez közeledve az áramlás gyengült és ráfordultunk az északi Gili Air-re. Az enyhén erősödő passzátszélben vitorlát bontottunk és még a könnyűszeles vitorlánkat a blisztert is feltettük az első alkalommal egész utazásunk alatt (a genakker csak félszéltől jó, de a bliszterrel negyedszelezni is lehet). Ezt tetézte, hogy a távolban egy delfin csapat követett bennünket, de felhőtlen vitorlázásunkat Lombokról egy gyorsan közeledő szürkület képe rontotta. Mivel az előző nap egész nap esett az eső - ilyet sem láttunk tavaly Indonéziában az El Nino időszakban a száraz évszakban - a legrosszabbra számítottunk. Még pont idejében kaptuk le a könnyűszeles vitorlázatot, mely egyébként a 7 csomós szélben is 3 csomóval vitte a hajót, miközben semmilyen hullámzás nem volt. Már jött is a dörgedelem Lombokról, amely olyan sűrű esőt hozott, hogy semmit sem lehetett látni körülöttünk és a zápor még a pici hullámokat is kivasalta a tenger felszínén. Ahogy eltűnt a szürkeség elénk tárult az északi Gili-k három szigete. Gili Air-en dobtunk horgonyt. Ennek a kis szigetnek olyan érdekes klímája van, mert általában mindig elkerülik az esőfelhők, amelyek Lombokon előre kiesik magukat. Rengeteg fejlődés történt a szigeten amióta itt jártunk. Felhúztak egy több emeletes üdülőt a horgonyzóhellyel szembe. Egy gyors tonhalas vacsora után kedvenc éttermünkben a tengerparton megterveztük a holnapi utunk. | 7. nap, 2016.07.18. , Északkelet Lombok megálló - Gili Lawang-gal szembenEgy gyors friss zöldség-gyümölcs beszerzés után (tíz kókuszt is vettünk), mivel ezt az utat már bejártuk, a szokásos útvonalunkat követtük, Lombok észak-keleti csücskéig (kb 40 mérföld). Végig motorláztunk. A passzátszél még mindig nagyon gyenge, szerencsére, és volt egy 0.7-1 csomós segítő áramlásunk. Kellemesen teltek így az órák, mely alatt Lombok hegycsúcsai körül elkezdtek gyülekezni a felhők. Ennek már semmilyen hatása nem volt ránk, hiszen széllel szembe haladtunk, ezért az eső felhők jóval mögöttünk csaptak le. De azért felhős időben érkeztünk délután 4 körül Gili Lawang-hoz, ezért a zátonyos horgonyzóhelyekre nem tudtunk beállni a rossz láthatóság miatt. Semmit nem lehetett látni a víz alatt, a víz szürkén tükröződött vissza. Az átellenes horgonyzóhelyet céloztuk, ahol volt egy kis döghullámzás, de homokos területen tíz méter mélységben dobtunk horgonyt Lombok északkeleti csücskében. A lemenő napban hatalmas denevér banda rajzott ki és úgy tűnt Lombok felé haladnak a gili-től (a gili szigetet jelent). A felhők közül elő-elő búvó kerekedő holdban egy kicsit olyan volt, mintha Drakula várához igyekeznének. De ezek a denevérek persze gyümölcsevők, ezért valószínűleg csak a helyi kerteket dézsmálják az indonézek örömére.
Pont egy oszlop előtt állunk, 3G-s az internet itt. Egyébként Lombok északi részén végig vannak tornyok, ezért, ha az ember közel megy a parthoz, akkor internetje is van. | 8. nap, 2016.07.19. , Visszaérkeztünk a Moyo szigetreDélelőtt, juhé, vitorláztunk egy nagyot a tíz-tizenöt csomós félszélben. Délre azonban szinte tükörsima lett a tenger és már csak egy-egy sávban borzolta egy kis szellő. Sok delfint láttunk a távolban. Dagálykor kaptunk egy kis szembeáramlatot, de csak 0.5 csomós déli volt ami később átváltott nyugatira. Délután ismét beerősödött a szél, amely egy kicsit a bolondját járatta velünk, és mire újra beállítottuk az összes vitorlázatot, addigra el is állt. Az első FAD-ot (Fish Attracting Device) a két sziget (Lombok és Sumbawa) között láttuk meg, mert már Bali óta egyet sem láttunk. Ezután kicsit felhős égben érkeztünk az 50 mérföldre levő Moyo szigetre. Ide érkeztünk korábban Dél-Sulawesiről jövet, de akkor csak éjszakára álltunk meg és nem volt időnk körülnézni. Most ezt egy kicsit bepótolhatjuk. Itt az öböl nagyon nyugodt, amit az öbölben lubickoló turisták is mutattak, akik egy luxus yachtról paddle boardoztak, jet-skiztek és vizisíeltek. Sajnos az internetet a horgonyzóhelyről csak távolodva lehet befogni, ezért ki kell hajózni hozzá. | 9. nap, 2016.07.20. , Moyo sziget sznorkelezésReggel arra lettünk figyelmesek, hogy a luxus yachtról kipakoltak egy csúszdát. Mi közben kihajóztunk egy körre az öbölből, hogy internetet keressünk. Egész nap jöttek-mentek a záporok és zivatarok. A Moyo sziget öblében, ahol horgonyzunk, egy luxus kemping van. Ez azt jelenti, hogy légkondicionált sátrak állnak, antik bútorokkal berendezve. A sátrakban egy éjszakért jelenleg 1400 dollárt kérnek. Igen, nem írtuk el a nullákat. Ide járnak a celebek kempingezni. A hely különben nagyon vadregényes, sűrű erdőkkel és majmokkal. Az üdülő előtti sznorkelező helyet pedig mi is kipróbáltuk. A korállok az öböl egyes részein egész szépek voltak, de nem közvetlenül az üdülő előtt, hanem tőle jobbra a sziklasarkon túl. Az éjszakák nagyon nyugodtak ebben az öbölben, a víz sem rezdül, mintha cölöpökön állna a hajó a parton. | 10. nap, 2016.07.21. , Satonda szigete, a Sumbawa-i Kanaga-val szembenReggel 6-kor felhúztuk a horgonyt és elindultunk a Medang-sziget felé. Megfigyeltük, hogy ezen a területen, ahol most hajózunk a szigetek nagyon befolyásolják a szelet és hiába kellene mindig a passzátszélnek fújnia, gyakran északkeleti szél van délután, ezért sok északi horgonyzóhely hullámos. Az egyik ilyen hely a Medang sziget északi horgonyzóhelye. Szemet kápráztató gyönyörű kis sziget ahol fehér homok és türkiz víz van korállokkal. Ide dobtunk horgonyt még a délelőtt folyamán, hogy sznorkelezzünk ebben az öbölben is. A halak is lenyűgözőek, kár, hogy a korállok több helyen már sérültek, nem tudjuk, hogy a halászattól, vagy mástól errodálódott. Már rég nem horgonyoztunk 4 méteres homokos vízben, még a csónakot sem kellett ledobnunk, csak belevetettük magunkat a kristálytiszta vízbe. Érdemes megemlíteni, hogy Lembongan szigete óta nem találkoztunk vitorlázókkal, így az összes horgonyzóhelyet magunkénak tudhattuk, a buli hajót leszámítva a Moyo-n. Jelenleg csak a helyi halászhajók járnak ezekben az öblökben.
Ezután a kb 40 mérföldre levő Satonda szigetéhez igyekeztünk. Ez a sziget igazából egy piciny kráter a Sumbawa-i Kanaga falujával szemben. A pilot könyvek sem írnak róla sokat, de mivel egy tőlünk messze levő szél hatalmas döghullámzást görgetett elénk, aminek a 20 csomós szelét később mi is megkaptuk, úgy gondoltuk, hogy Sumbawa-n az északra nyitott öbölben nem lenne jó megállni. Ezért elbújtunk a szél és a hullámverés elől a sziget mögé. És láss csodát! Egy kis öböl nyílott meg előttünk, ahol szintén egy üdülő volt, ráadásul elé lekötöttek egy bóját. Egy csónakban érkezett a parkőr és mondta, hogy mennyi a bója egy éjszakára (10 dollár) és majd visszajön a pénzért, de nem jött. Különben mellette 24 méteres mélységben horgonyozni is lehetett volna (ezt később egy motorcsónaktól láttuk, melyről kiderült, hogy egy másik luxus hajó bocija), de tartottunk tőle, hogy esetleg korállok vannak, ezért maradtunk a bóján. A kráter tavat néhány perces sétával lehet elérni az öbölből. Visszafelé egy helyi asszony kéredzkedett be a csónakunkba, hogy vigyük át őt egy másik halászcsónakba. Szívesen elfuvaroztuk.
Éjszakai események:
Lefekvéskor arról beszélgettünk, hogy nem szívesen mennénk innen el fizetés nélkül, de reggel korán kell indulnunk, mert egy hosszú szakasz áll előttünk. És akkor egy csónakot vettünk észre a hajónk mellett fel-alá sodródni. Kiabáltunk neki: Te vagy az Toto? Toto-nak hívták a parkőrt, aki erre odajött a hajójával a hajónkhoz. Odaadtuk neki a pénzt és kérdeztük, hogy horgászik-e. Á nem, az apályban nem tudott visszamenni a szigetre - felelte - úgyhogy most vár. | 11. nap, 2016.07.22. , Were öböl - Sumbawa szigeteMa a 70 mérföldre levő Were öbölig jutottunk. Ez Sumbawa északkeleti csücskén fekszik. Hatalmas vulkáni sziget ez a Sumbawa, 300 km hosszú, a tenger felől több krátere is látható. A delfinek megint itt ugráltak körülöttünk és feltűnt a luxus katamarán is, melynek az előző este a bocijával találkoztunk. A szél gyenge volt, csak délutánra erősödött be egy kicsit. Az út kb 12 óra volt, ezért eléggé elfáradtunk. Sajnos az öböl nagyon dülöngélős az északról jövő döghullámzásban és füstölnek a parton. Valószínűleg a szemközti Sangeang vulkáni hegy veri vissza a hullámokat ide az öbölbe. A VHF-en megismerkedtünk egy osztrák hajóval, ők a Komodóról jöttek. Nem dobtuk le a bocit, mert kora hajnalban folytatjuk tovább utunk, ahogy ők is. Innen a hajóról úgy tűnik forgalmas a város ami előtt állunk és az öbölben jönnek-mennek a halászhajók. . | Folytatás a következő oldalon... | | | |
|