Hajónapló: Lomboktól Bali-ig in English

     2015.09.28 - 2015.12.03                                   »»   3/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

33. nap, 2015.10.30. , Áthajóztunk Gili Gede-re

Elég korán indultunk és természetesen ismét motoroztunk. Ismét jöttek-mentek az indonéz vitorlások Lombok és Bali között. Délben már horgonyt is dobtunk. Utánunk a Spirit nevű trimarán is befutott, este meg is vendégeltük őket.
Nem sok hajó áll itt az öbölben. A marina tulajdonos Ray hajója és egy francia hajó, amelyet itt tettek le a tulajdonosai. A marina szó kicsit túlzás, csak mooringok vannak letéve. Ray-jel még mindig nem sikerült találkoznunk, csak Nahwill-lel aki neki segít és figyel a hajókra.


35. nap, 2015.11.01. , Végre kite-surf!

Jó szélben kite-szörfözünk a Spirit nevű hajó kapitányával együtt. Felváltva mentünk és a kiscsónakkal kísértük egymást. Kitaláltunk egy technikát, hogy tudjuk kiengedni a sárkányernyőt a bociból, és így nem kell kimenni a partra, ahol a korálok összevagdalhatják a felszerelést. Este biliárd parti a Secret Island Resort-ban.


38. nap, 2015.11.04. , Kirándulás Lombok déli részén

Mivel a szél napról napra csökkenőben van, a kite-surf helyett egy kirándulást terveztünk Lombok déli részére. Szinte az összes öblöt végignéztük és van egy-két mesésen szép hely, annak ellenére, hogy itt a déli részen nagyobb a szárazság, mint az északi részeken. Amíg északon zöldellenek a rizsföldek, itt délen csak a kiszáradt teraszok látszódnak, ráadásul az esőre várva, minden földet felégetnek, hogy az eső után megújult erővel növekedhessenek az új hajtások. Rengeteg bivaly van, melyeket néha igencsak szokatlan helyen hajtanak keresztül, például a tengerparton. Az egyik öbölben egy befektetővel találkoztunk, aki azt akarta felmérni, hogy megéri-e a környéken üdülőt építeni. Kiderült, hogy a Rinjani hegy itt Lombokon kitört és lassan lezárják a repülőtereket, ezért sietnie kellett vissza Jávára. Most természetesen a hegyre menő túraútvonalakat is lezárták.
A déli öblökben a Selong Belanak-nál jó kezdőszörf lehetőség van. A legszebb strand a Mawun öbölben volt és a legjobb szörftábort pedig Kuta után a Gerupuk-nál találtuk. Jelenleg nincs turista szezon, mert nemsokára kezdődik az esős évszak, de a Kuta öbölben így is több árus szállt meg minket annak ellenére, hogy csak négyen voltunk (Rotor és Spirit). Percenként kérték, hogy vegyünk sarongot, karkötőt, kókuszdiót, ebédet és minden egyebet. Jó üzleti érzékkel kezdik, hogy barátságos kókusz ár: 25 ezer. Persze ezeknek az ajánlatoknak nem szabad bedőlni, hanem rögtön alkudozni kell velük. A legolcsóbb forrás eddig a kókuszdiónkénti 4 ezer rúpia volt Lombokon, amit mi találtunk. A hölgyek is kiismerték már a nyugati embert és ezért gyerekeket és idős hölgyeket küldenek ki, hogy a nehéz szarongokat a fejük tetején árusítsák a strandokon. A szarongok valóban nehezek, nagyon erős nyakuk lehet, hogy ezeket a fejükön hordozva egész nap szaladgálnak vele. De különben nincsenek rossz áron, mert 150 ezernél kezdik az alkudozást, északon az áralkut a szövöfaluban egy millió rúpia felett kezdték. Meglátogattunk egy tradicionális falut, mely a Sade névre hallgat, Kuta-tól északra. Az agyagalapú házak, melyekben még ma is laknak nagyon érdekesek. De Sade egy kicsit olyan mintha egy nagy kirakodóvásár volna, minden házban árulnak. Egy család lakik az egész faluban kb hétszáz emberrel, akik az unokatestvérek között házasodnak.
A sofőrünket Gili Gede-ről szereztük Nahwill-en (a marinából) keresztül és nagyon segítőkész volt az egész út alatt. Még az indonéz csónakját is bevetette, hogy azon szállítson át minket a Gili Gede szigetről Lombokra. Este nagy gyümölcskészlettel tértünk vissza a hajóra. Itt délen, még az árusok is kicsit visszafogottabak az árakkal.
Még egy érdekes dolog ezen a területen, hogy több házban aranyat mosnak ezen a vidéken.


39. nap, 2015.11.05. , Gili Asahan mögött

Gili Gede környékén több sziget fekszik. Átálltunk a 2,5 mérföldre levő Gili Asahan sziget mögé. Van itt egy pici lakatlan sziget, mely jól takarja a hajót és a sznorkelező helyek sokkal közelebb vannak ide.

Sajnos az internet nagyon gyenge itt.


40. nap, 2015.11.06. , Vulkáni por száll a levegőben

Reggel a hajót vulkáni por lepte be. A Rinjani hegy kráterében levő kis vulkán tört ki és a szél pont ide hozza Gili Gede-re. Lezárták a repülőtereket Lombokon és Balin. Egyelőre csak a napelemeket mossuk le. Amíg nem javul a szituáció vagy nem fordul a szél, addig folyamatosan szállni fog a por. Utána rá fog férni a nagytakarítás az egész hajóra, mert a por be is száll a kabinba, ahogy szellőztetünk nap közben. Közben azért élvezzük a sznorkelezést és a környéken levő üdülőket. Fantasztikus, hogy a bambuszból készült, pandanus tetős kis építmények, hogy tartják a hűvöset nap közben.
Arról nem is beszélve, hogy a mellettünk levő pici szigetről, jó kilátás nyílik az öbölre. Valaki karban tartja, de eddig még senkit nem láttunk a szigeten, azon kívül, hogy a halászok reggelenként és naplementekor körülötte halásznak. A szigetet körbe is lehet sétálni, de ez a program csak kb tíz percig tart. A vizet elkezdtük mérni, utoljára 29 fokot mértünk Gili Air-en, de itt Gede-n valamivel hűvösebb és délutánonként mindig megjön egy kb 10-12 csomós szél. Sajnos ez még nem elég a kite szörfhöz. Itt nincs annyi mini medúza sem. Mares-ék már Singapore-nál járnak és azt írták, hogy ott 32 fokos a tenger. Hát ez nem hangzik túl frissítőnek.


41. nap, 2015.11.07. , Kalóztámadás Bali mellett!!!!!

Napok óta foglalkoztatt minket egy friss hír, ami szerint egy 20 méteres német katamaránt fegyveres indonéz kalózok támadtak meg a Lombok és Bali közötti csatornában. A hajót eltérítették és a német tulajdonosokat erőszakot alkalmazva fogva tartják. A hajó tulajdonosnőjének sikerült telefonon üzenetet küldenie a németországi gyerekeinek akik felvették a kapcsolatot az indonéz hatóságokkal. Az indonéz parti őrség teljes erővel keresi a hajót ami Baliba tartott. Ez a hír eléggé érzékenyen érintett minket, mivel jelenleg mi is a Bali és Lombok közötti csatorna szélén állunk és hát Balira tartunk.
Azért kicsit furcsa volt hogy miért pont Bali és Lombok között ahol a legnagyobb a hajósforgalom támadnának meg egy hajót és egy 20 méteres katamaránt nem olyan könnyü elrejteni. Egy ilyen művelethez komoly szervezettség kell, hiszen a foglyokat valahol tartani kell, etetni kell őket, le kell tudni tárgyalni a váltságdíjat (már ha ez volt a szándék) stb stb stb. Ráadásul az előzetes információnk szerint indonéziában yachtokat célzó kalózkodás nincs.
Aztán pár nap után kiderült hogy mi történt valójában (és érdekes hogy a média mit tud csinálni a hírekkel). Egy 70 év körüli amerikai hajós az Interneten megismerkedett egy hasonló korú német hölggyel aki vállalta hogy csatlakozik a Fülöp-szigetekről Karácsony-szigetekre tartó vitorlásra (amely egyébként se nem katamarán se nem 20 méter és az eredeti hírben közölt kép nem a hajóról készült - vajon milyen fotó alapján kereste a hajót a parti őrség?). Pár nappal az indulás után a hölgy idegei kikészültek aminek a fő oka a kapitány azon szokása volt hogy meztelenül vitorlázik. Amikor a hajó Bali közelébe ért a hölgy kérte a kapitányt hogy tegye ki, aki nem volt hajlandó megállni, hanem folytatta az utat a Karácsony-szigetekre. A hölgy ekkor írt üzenetet gyerekének, és valahogy ebből kerekedett a kalóz történet. 2 hét után a hajó megérkezett a Karácsony szigetekre, ahol a kapitányt a hatóságok kihalgatták majd szabadon távozhatott (mivel szabadon dönthet hol áll meg hiszen ő a kapitány), a hölgy pedig kiszállt a hajóból és jelenleg a helyiek gyüjtenek neki hogy hazarepülhessen.
A történet kicsit vicces de azért szomorú is, főleg az indonézeknek akik azon dolgoznak hogy ide csábítsák a hajósokat. Sok hírportálon a történet második fele nem jelent meg és sokan azt hihetik ez alapján hogy a kalóztámadásról szóló hír igaz és ez vár a hajósokra Indonéziában.


43. nap, 2015.11.09. , Ismét vissza Gili Air-re

Jóllehet, a vulkáni por jelentősen csökkent az elmúlt néhány napban, az előző napi vasárnapi pihenő után ismét vitorlát bontottunk. Irányunk ismét Gili Air észak Lombokon. Most valóban vitorláztunk a 16 csomós szélben és csak az utolsó kanyar előtt kaptunk be egy szembeáramlást, majd a kanyar után elfogyott a szél.
Biztos furcsa, hogy tartogatjuk Bali-t és nem hajózunk gyorsan oda, ahogy tudunk. De igazából Bali déli részén a kikötőnél a víz nem olyan tiszta, mint itt Lombokon és ezért hezitálunk, toljuk, halasztjuk ezt az utat. Ráadásul a következő havi vízumunkat is újra meghosszabbíthatjuk a Medana öbölben.
Gili Air-re érkezve már egy hajó sem állt a sziget előtt, látszik, hogy nemsokára valóban vége a hajós szezonnak.

Az Indonéz állam egy nagy bejelentéssel készül a mai nap a hajózás megkönnyítésének ügyében. Kiváncsian várjuk a híreket, mert ugye a hajópapír negyedévenkénti meghosszabítása, a havi vízum és az import papírok (amit mi még mindig nem kaptunk meg), no meg a szponzor levelek beszerzése sok hajóst elriasztanak ettől a meseszép országtól. .


44. nap, 2015.11.10. , Az indonéz hajózás könnyítése

Hiába takarítottuk le a hajót az előző este, reggelre ismét fekete por lepte be. Felhúztuk a horgonyt és átmotoroztunk a Medana öbölbe, hogy újra leadjuk az útlevelünket a vízum meghosszabbításhoz. Zakky már várt ránk a papírokkal, de előtte egy adag port törölt le az asztaláról. Mosolygott, hogy egy pár nappal ezelőtt a hamuzás már abbamaradt, de most ismét elkezdődött.
A vízkészletünket is feltöltöttük és kívül-belül lemostuk a hajót, annak reményében, hogy hátha a következő nap már megszűnik a hamuzás.
Még soha nem volt ilyen nyugodt a víz ebben az öbölben (északra nyitott). Jelenleg itt horgonyoznak a Blue Planet Odyssey (Jimmy Cornell) rally hajói, csak 7 hajóból áll a rally. Céljuk a földkerüléssel, hogy felhívják a figyelmet a klíma és az óceánokat érintő kedvezőtlen változásokra.
Este a Rinjani hegy körül gyülekeztek a felhők és folyamatosan dörgött és villámlott az ég, pedig itt Lombok tövében szép idő van, bár elfogytak a turisták, valószínűleg a vulkán miatt. Közeledik az esős évszak is.

Kaptunk egy emailt a Sail Indonesia ügynökeitől, hogy most decembertől már nem kell többé hajózási engedély és vámpapír Indonéziában. A mi jelenlegi vámpapírunk még mindig folyamatban van, melyet az utolsó hajózási engedéllyel kértünk meg. Sajnos a havi vízumhosszabbítás maradt a szponzorlevéllel együtt. Kiváncsiak vagyunk, mi történik majd a gyakorlatban, mert a szponzorlevél miatt továbbra is ügynököt kell használni a bejelentkezéshez, persze nem kell a papírokat negyedévenként megújítani. Az sem teljesen világos még, hogy ha vendég érkezik a hajóra, akkor hogy kell papírozni, ugyanis eddig a hajózási engedélyre kellett megkérni az utaslistát előre az egész negyedévre.


45. nap, 2015.11.11. , Sendang Gile (vízesés)

Ma egy új vezetőt próbáltunk ki az eddiginél olcsóbb áron 600 ezer rúpiáért a 800 helyett, és Aimad (Zakky-n keresztül) bizonyult eddig a legjobb vezetőnknek. Jóllehet folyamatosan aggódott az angol nyelv tudása miatt, számunkra az egyik legszebb napot biztosította itt Lombokon csupa meglepetésekkel. Vele való találkozásunk megerősített minket abban, hogy itt sem mindig a pénzről szól minden, hanem itt is akadnak nagylelkű emberek, akik az élményeket valóban megakarják osztani velünk.

Reggel 8-kor indultunk Aimed-del a Sendang Gile vízeséshez, Lombok északi részére. Amikor a kezébe adtuk a térképet és mondtuk, neki, hogy a vízesést, a Segenter tradicionális falut és a Bayan mecsetet akarjuk megnézni, rögtön látszott, hogy jól ismeri a területet és javaslatot tett, hogy ne azt a falut nézzük meg, melyet a térképünk jelöl, mert ott düledeznek a házak, hanem menjünk inkább a Senaru faluhoz, amely amúgy is útba esik.
A kirándulás nagyon szép volt. Szemetgyönyörködtető, zöldellő rizsföldek mellet haladtunk el, a tradicionális faluban Aimed igazi vezetőnek bizonyult, a vízesések is nagyon szépek voltak, ráadásul nem is egy volt, hanem kettő belőle, egy alsó és egy felső és végül a napot Aimed családjával együtt zártuk Bayan-ban, mely Aimed meglepetése volt számunkra.
Számunkra a rizsföldek olyan nyugalmat árasztanak, amíg a szem ellát frissen zöldellenek az új hajtások, miközben a földművesek gyomlálják őket. Itt is szárazság van, mint délen, de a Rinjani hegyről érkező patakokat használják az öntözéshez. Az aratás körülbelül három hónap múlva kezdődik ezeken a területeken - mondta Aimad. A szülei földművesek. Ezen kívül, ha betakarították a termést a maradék szálakat a tradicionális falvakban használják tetőfedőnek. A Senaru faluban demonstrálták, hogy fejtik ki a rizst és utána hogy válogatják ki kézzel az egészséges szemeket. Ezen kívül kakaót és kávét is termeszetenek, de itt csak kiszárítják és nem dolgozzák fel. Mindenestre Aimed szerint a kávé Lombokon a legjobb. A vízeséshez nem kértünk túravezetőt, mert majdnem végig kiépített út van, és csak kétszer kell átkelni a patakon és néhány andezit kövön átmászni. Belépőt kell fizetni amúgy is, de csak 10 ezer rúpia fejenként. Lehet úszni is a felső vízesésben, de ember legyen a talpán, aki kellemesen elúszkál benne, mert nagyon hideg a vize. Itt legalább az erdőben kicsit kiszellőztethettük vulkánporos tüdőnket. Egy kicsit szemerkélt is az eső, de később megtudtuk, hogy a Medana öbölben, hatalmas eső volt, melynek mi nagyon örültünk, mert reggel úgysem volt időnk lemosni a hajóról a port. Mindenesetre már a turistás helyek és éttermek teljesen kihaltak, mert a Rinjani hegyre tartó túraútvonalakat lezárták. A városi patikában, meg fogynak a maszkok és egyre többen hordják őket az utcákon, ezért mi is beszereztük, mielőtt kifogyna belőle Lombok.
A vízesés után megnéztük Lombok első mecsetjét (mára kb 1000 mecset van Lombokon). Ez ma már inkább múzeum, de azért ünnepeken, például a Ramadán alatt ismét megnyitják és használatba veszik. Addig meg csak kukucskálni lehet be a hézagokon. A mecseten bambusz tető van és hiába jegyeztek be a vendégkönyvbe nagy összegű adományokat a turisták, a pénzt nem fordítják a templom fenntartására (Aimad szerint 400 éves lehet a mecset).
Egy gyors bakso leves után, mely szuper erős volt, Aimed a családi házához vitt minket. Az édesapja már várt minket egy adag ivó kókuszdióval, mert ezt akartunk venni út közben. Aimed egyik testvére (az öt közül) ananászos-banános dzsúszt készített és a felesége pedig gerupuk-ot tálalt Lombok módra, csírával, kínai víz spenóttal, reszelt kókusszal és csilivel. Nagy volt a család. A helyszínen nem fogadtak el ellenértéket, de később azért rábeszéltük Aimedet, hogy fogadjon el valamit cserébe. A tökéletes nap után rosszul éreztük volna magunk, ha nem fogadja el.


 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4877364