Hajónapló: Lomboktól Bali-ig in English

     2015.09.28 - 2015.12.03                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 

1. nap, 2015.09.28. Hétfő, Medana Marina (Lombok)- Pujawali ünnepe

Ma van a hinduk megtisztulás ünnepe a Pujawali. Ellátogattunk a Mayura templomba Mataram-ba, Lombok fővárosába. A hindu menet gyümölcskosarakat cipelő díszes ruhákban és sarongokba felöltötözött emberekből állt. A kosarakat a templomokban ajánlották fel és hosszú beszédek és imádság követte a ceremóniát.
Este kimentünk ismerkedni a másik Rally hajósaival, akik most érkeztek meg Medanába..


2. nap, 2015.09.29. Kedd, Vissza Gili Air-re

Ebéd közben azt vettük észre hogy a tenger felől fodrozódik a víz. Perceken belül a szélcsendből 20-25 csomós északi szél kerekedett (minden előrejelzés nélkül). Észak felől a horgonyzóhely nyitott és hirtelen másfél méteres hullámok dobálták a hajót. Az utolsó pillanatban szedtük fel a horgonyokat (a far horgonyunk is kint volt), mert a növekvő hullámzásban nem biztos hogy 25 méterről fel tudtuk volna húzni a horgonyt miközben a hajó orra hatalmasakat fel-le ugrál. Az egyik hajónak elkezdett csúszni a horgonya és a zátonyokra tartott. Félelmében leadta a mayday jelzést (minden pozició nélkül és hogy valaki jöjjön egy erős bocival), de nem volt közvetlen életveszélyben, és végül megoldotta a problémát (mire a kis vízbe ért már valószínűleg megfogta a horgonya).
Rotorkát sem tudtuk felvenni, úgyhogy szép lassan vitorláztunk át a pár mérföldre levő, északról védett Gili Air sziget mögé.


3. nap, 2015.09.30. Szerda, Az előző napi északi szél két hajót sodort partra

Kiderült, hogy az előző napi északi szél két hajót sodort a partra a Medana öbölben. Az egyik hajóról már előző nap írtunk, a másik hajóról pedig ma hallottuk, hogy leszakadt a mooringról. Szerencsére ezek az üvegszál hajók sokat bírnak és a parton a köveken okozta sérülések ellenére a hajó már újra vizen van. Megismerkedtünk a családdal akik a hajón laknak és most pont itt vannak a Gili-n az északi széltől védett vizeken..


5. nap, 2015.10.02. Péntek, Elővettük a kite-okat

Az elmúlt napokban érezhetően megváltozott az időjárás. Közeledik az esős évszak, jóllehet még mindig száraz a levegő (azt mondják, ez még két hónapig így is marad). Északról elkezdtek sorakozni a felhők, a Rinjani hegyen (3726 méter magas Lombokon) láthatóan szakad az eső, ezért a csúcs megmászásáról idén már lekéstünk (júliustól szeptemberig a legjobb). A délutánok hűvösebbek lettek, ahogy beindult az északi szél, de itt a Gili-n továbbra sincs eső. Mi pedig erre a szélre vártunk. Közben kiderült, hogy a kite-surf oktató is most jött vissza a szigetre, mert itt most kezdődik a kite szezon (Lombok déli részén most lett vége). Mi sem késlekedtünk, elővettük a kite-okat és a Gili és Lombok közötti csatornában száguldozunk jobbra-balra (jelenleg 15-18 csomós a szél). Közben továbbra is élvezzük Gili Air nyugodt légkörét, kevés turistával (július-augusztus a szezon), finom ételekkel, kellemes sétákkal a sziget körül és gyönyörű naplementékkel, melyek még szebbek, mióta Sumátra tüzeitől megtörik a fény a levegőben levő portól (az El Nino miatt nagy a szárazság). Mintha nem is utaznánk, csak nyaralnánk.
Kite-ozunkHajózunkFotózunk
Eszünk és nyaralunkNaplementékA szomszéd hajó


11. nap, 2015.10.08. Csütörtök, Továbbra is nyaralunk

Napelemek Gili-n
Az elmúlt napok összefoglalója:
A három napos kite-ozás után a szél ismét visszaállt a gyengébb 8-10 csomóra. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy megnézzük a teneger fenekét is. Elmentünk egy Scuba merülésre az egyik helyi hajóval a Gili Air és a Gili Memo sziget között. A hajón levő Scuba felszerelést csak akkor használjuk, ha valamiért elakad a horgony, tehát nem szórakozásra, de azért jó ha néha az ember tréningezi magát a merülésre. A merülésnek a Turtle City (Teknős város) nevet adták, mert hatalmas teknősök úszkálnak itt az ember körül. Mégis a legérdekesebb egy fekete-fehér tűzhal volt (eddig még csak vörös-fehéret láttunk a természetben). A merülés óta kicsit érezzük a fülünket és az arcüregünket, ezért most egy kis ideig kerüljük a vizet.
Nyaralás közben, ismerkedünk a Rally-n kívüli hajókkal (amerikai, ausztrál és török hajókkal). A török hajóval a Dunát is megjárták, és így Budapestet is.
Ma pedig egy indonéz főzőtanfolyamra mentünk a Gili Air szigeten. Kicsi kárpótlás ugyan a víz helyett, de azért jó szórakozás megtanulni, hogy kell elkészíteni a helyi ételeket. Vagy 6 féle ételt készítettünk, melyet utána meg is ettünk.
Havonta új szállások épülnekBakso árusMég nincs Karácsony
Elkészült szállás Gili Air-enNézzük a naplementét a helyi bárbólFelhős Lombok felé
FőzőtanfolyamMind megesszük!A török hajón


12. nap, 2015.10.09. Péntek, A sziget legjobb pizzája

Összeismerkedtünk egy fiatalemberrel egy trimaránon. Sokan azt hiszik, hogy, nagy hajó kell a hajózáshoz, de igazából a hajó attól függ, hogy az embernek mik a saját igényei. Ez a trimarán versenyhajó nagyon gyors, de kicsi a tér rajta és ezért a hajó minden szeglete ki van használva, ráadásul könnyűnek is kell maradnia. Igen, így is lehet hajózni.
Este megkerestük a sziget legjobb pizzáját, amely egy eldugott kis helyen van a sziget közepén. A tulajdonosok természetesen olaszok és a pizza és a tiramisu valóban isteni volt.


13. nap, 2015.10.10. Szombat, Kite dinghy launch

Ma megpróbáltuk a kite-ot a bociból kiengedni. A kite-ot mindig a parton tanítják összeszerelni, hogy ne gabalyodjanak össze a kötelek, de mi a vízben szeretnénk ugyanezt megtanulni. Nem volt szél, ezért jó alkalom nyílt a gyakorlásra. Pumpáltuk, kiengedtük, behúztuk, leengedtük majd ismét pumpáltuk, kiengedtük, behúztuk.
Közben egy hüllő életét (kis varánusznak tűnt) is megmentettük, mert mindenáron fel akart kapaszkodni a hajóra az áramlásban, de nem sikerült neki. Különben a varánuszok remek úszók, de ez olyan pici volt, hogy nem tudta leküzdeni az áramlást. Elkaptuk egy vödörrel és partra tettük. Hála helyett, visszaúszott a vízbe, majd felmászott egy helyi hajóra. Legalább nem a mi hajónkon játszik ezentúl Jurassic parkot.


14. nap, 2015.10.11. Vasárnap, Gili Trawangan sziget

Megint semmi szél, ezért átmotoroztunk a Gili Trawangan szigetre (2.5 mérföld a Gili Air-től). Felvettünk egy bóját, de nem voltunk meggyőződve róla, hogy azt senki sem használja. Rengeteg hajó volt a sziget mellett. Mindenesetere senki sem szólt, hogy nem használhatjuk.
Három sziget van egymás mellett a Gili Air (nyugodt, hátizsákos turistás sziget), a Gili Meno (még nyugodtabb, nem sok minden van a szigeten) és a Gili Trawangan sziget, ahol rengeteg turista van. Ahogy a szigtetre léptünk az árusok jöttek, hogy vegyél ezt meg azt. Éttermek, búvárcentrumok, masszázs, hajterápia és manikür-pedikür szalonok sorakoznak a szigeten és a strandokon monokiniző lányok fekszenek. Furcsa látvány itt a muszlim szigeteken, főleg, hogy egy helyi családdal is találkoztunk, akik ide jöttek hétvégére piknikezni és a lányok és asszonyok tetőtől talpig be vannak takarva. Megmásztuk a sziget közepén levő dombot, majd a hajón beöltöztünk a neoprén ruhába, de nem azért mert olyan hideg a víz, hanem mert elég sok kis medúza van a vízben, melyek több hetes csúnya égésnyomot hagyhatnak a bőrön. Ecetet kell ráönteni, ami csillapítja az égést. Elindultunk a bocival sznorkelezni. Először a Gili Memo sziget északi részére mentünk a Teknős ponthoz (itt búvárkodtunk korábban), majd a Gili Memo és Trawangan szigetek között drift sznorkeleztünk (közel a Memo-hoz). Itt a meleg és a hideg áramlás keveredik egymással, ezért néhány helyen, mintha egy kád melegvízben sznorkeleztünk volna. Van egy vashajóroncs is és több teknős van a környéken, a merülő hajók pedig pontosan jelzik, hova kell menni a bocival. Naplemente előtt visszahajóztunk a Gili Air-re, mert a Trawangan-on a bóják túl közel voltak egymáshoz és nem éreztük a hajót biztonságban rajta, ráadásul nem találtunk jó horgonyzóhelyet, mert mindenhol harminc méter fölött volt a víz a bójákon kívül, ahol takarásban lettünk volna a döghullámzás ellen. A Gili Air-en vacsoráztunk, ahol a tengerparton terítették meg az asztalunk az egyik vendéglőben, úgy hogy a víz csak 2-3 méterre lehetett tőlünk. Ez is elég különleges élmény a Gili szigeteken.


15. nap, 2015.10.12. Hétfő, Vissza Medana öbölbe és újabb vízum hosszabbítás

Reggel visszahajóztunk a Medana öbölbe, hogy megindítsuk a következő hónapi vízumkérelmünket. A folyamat megkezdhető két héttel az előző lejárta előtt, de egy héttel mindenképpen érdemes elkezdeni, mert pár napos az elbírálási folyamat. A vízumot az előző lejáratától hosszabbítják, nem a kérelemtől és így másfél hónapig le lehet a gondunk róla, most már havonta kell hosszabbítanunk amit maximum 6 hónapig lehet, utána el kell hagynunk az országot.
A Medana öbölben a bójákat ellenőrizték, mert az elmúlt napokban több mooring is elengedett. A marina teljesen nyitott északról, ezért mi nem merjük itt hagyni a hajónkat, főleg az elmúlt napok változó szelei és a megcsúszott hajók után.
A Medana öbölben ismerős skót fahajóval talákoztunk (Yaniska). A család három generációja lakik a hajón, a legfiatalabb családtag tíz hónapos (három évvel ezelőtt talákoztunk velük Új-Zélandon, persze akkor még csak két genráció volt). Viccesen alakult a találkozás, mert az előző este egy text üzenetet kaptunk tőlük, hogy látták a nevünk Sarah Káva éjszaka című rajzán a marinában, amit szeptember 21-én fel is tettünk a naplóba, és szeretnék tudni merre járunk. A válaszunk, rövid volt: következő nap jövünk mi is Medanába.
Egy pár napot ismét itt töltünk, várjuk a vízumot, dinghy szörfözünk és feltöltjük a készleteinket és kihasználjuk az olcsó és finom ételeket a marina konyhájában (3 dollár körül van egy főétel).

Úgy alakult, hogy barátaink a Mares nevű svájci hajóról is erre tartanak, ezért úgy döntöttünk, őket mindenképpen bevárjuk valahol. Nagyon szeretjük a hajózásban, amikor rég nem látott ismerőseinkkel ismét újra együtt hajózhatunk.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2028821