| 2015.09.28 - 2015.12.03 «« 1/5 oldal »»
|
1. nap, 2015.09.28. , Medana Marina (Lombok)- Pujawali ünnepeMa van a hinduk megtisztulás ünnepe a Pujawali. Ellátogattunk a Mayura templomba Mataram-ba, Lombok fővárosába. A hindu menet gyümölcskosarakat cipelő díszes ruhákban és sarongokba felöltötözött emberekből állt. A kosarakat a templomokban ajánlották fel és hosszú beszédek és imádság követte a ceremóniát.
Este kimentünk ismerkedni a másik Rally hajósaival, akik most érkeztek meg Medanába.. |
2. nap, 2015.09.29. , Vissza Gili Air-re Ebéd közben azt vettük észre hogy a tenger felől fodrozódik a víz. Perceken belül a szélcsendből 20-25 csomós északi szél kerekedett (minden előrejelzés nélkül). Észak felől a horgonyzóhely nyitott és hirtelen másfél méteres hullámok dobálták a hajót. Az utolsó pillanatban szedtük fel a horgonyokat (a far horgonyunk is kint volt), mert a növekvő hullámzásban nem biztos hogy 25 méterről fel tudtuk volna húzni a horgonyt miközben a hajó orra hatalmasakat fel-le ugrál. Az egyik hajónak elkezdett csúszni a horgonya és a zátonyokra tartott. Félelmében leadta a mayday jelzést (minden pozició nélkül és hogy valaki jöjjön egy erős bocival), de nem volt közvetlen életveszélyben, és végül megoldotta a problémát (mire a kis vízbe ért már valószínűleg megfogta a horgonya).
Rotorkát sem tudtuk felvenni, úgyhogy szép lassan vitorláztunk át a pár mérföldre levő, északról védett Gili Air sziget mögé. |
3. nap, 2015.09.30. , Az előző napi északi szél két hajót sodort partraKiderült, hogy az előző napi északi szél két hajót sodort a partra a Medana öbölben. Az egyik hajóról már előző nap írtunk, a másik hajóról pedig ma hallottuk, hogy leszakadt a mooringról. Szerencsére ezek az üvegszál hajók sokat bírnak és a parton a köveken okozta sérülések ellenére a hajó már újra vizen van. Megismerkedtünk a családdal akik a hajón laknak és most pont itt vannak a Gili-n az északi széltől védett vizeken. . |
5. nap, 2015.10.02. , Elővettük a kite-okatAz elmúlt napokban érezhetően megváltozott az időjárás. Közeledik az esős évszak, jóllehet még mindig száraz a levegő (azt mondják, ez még két hónapig így is marad). Északról elkezdtek sorakozni a felhők, a Rinjani hegyen (3726 méter magas Lombokon) láthatóan szakad az eső, ezért a csúcs megmászásáról idén már lekéstünk (júliustól szeptemberig a legjobb). A délutánok hűvösebbek lettek, ahogy beindult az északi szél, de itt a Gili-n továbbra sincs eső. Mi pedig erre a szélre vártunk. Közben kiderült, hogy a kite-surf oktató is most jött vissza a szigetre, mert itt most kezdődik a kite szezon (Lombok déli részén most lett vége). Mi sem késlekedtünk, elővettük a kite-okat és a Gili és Lombok közötti csatornában száguldozunk jobbra-balra (jelenleg 15-18 csomós a szél). Közben továbbra is élvezzük Gili Air nyugodt légkörét, kevés turistával (július-augusztus a szezon), finom ételekkel, kellemes sétákkal a sziget körül és gyönyörű naplementékkel, melyek még szebbek, mióta Sumátra tüzeitől megtörik a fény a levegőben levő portól (az El Nino miatt nagy a szárazság). Mintha nem is utaznánk, csak nyaralnánk. | | | | Kite-ozunk | Hajózunk | Fotózunk | | | | | Eszünk és nyaralunk | Naplementék | A szomszéd hajó | | | | | | |
|
11. nap, 2015.10.08. , Továbbra is nyaralunkAz elmúlt napok összefoglalója:
A három napos kite-ozás után a szél ismét visszaállt a gyengébb 8-10 csomóra. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy megnézzük a teneger fenekét is. Elmentünk egy Scuba merülésre az egyik helyi hajóval a Gili Air és a Gili Memo sziget között. A hajón levő Scuba felszerelést csak akkor használjuk, ha valamiért elakad a horgony, tehát nem szórakozásra, de azért jó ha néha az ember tréningezi magát a merülésre. A merülésnek a Turtle City (Teknős város) nevet adták, mert hatalmas teknősök úszkálnak itt az ember körül. Mégis a legérdekesebb egy fekete-fehér tűzhal volt (eddig még csak vörös-fehéret láttunk a természetben). A merülés óta kicsit érezzük a fülünket és az arcüregünket, ezért most egy kis ideig kerüljük a vizet.
Nyaralás közben, ismerkedünk a Rally-n kívüli hajókkal (amerikai, ausztrál és török hajókkal). A török hajóval a Dunát is megjárták, és így Budapestet is.
Ma pedig egy indonéz főzőtanfolyamra mentünk a Gili Air szigeten. Kicsi kárpótlás ugyan a víz helyett, de azért jó szórakozás megtanulni, hogy kell elkészíteni a helyi ételeket. Vagy 6 féle ételt készítettünk, melyet utána meg is ettünk. | | | | Havonta új szállások épülnek | Bakso árus | Még nincs Karácsony | | | | | Elkészült szállás Gili Air-en | Nézzük a naplementét a helyi bárból | Felhős Lombok felé | | | | | Főzőtanfolyam | Mind megesszük! | A török hajón | | | | | | |
|
12. nap, 2015.10.09. , A sziget legjobb pizzájaÖsszeismerkedtünk egy fiatalemberrel egy trimaránon. Sokan azt hiszik, hogy, nagy hajó kell a hajózáshoz, de igazából a hajó attól függ, hogy az embernek mik a saját igényei. Ez a trimarán versenyhajó nagyon gyors, de kicsi a tér rajta és ezért a hajó minden szeglete ki van használva, ráadásul könnyűnek is kell maradnia. Igen, így is lehet hajózni.
Este megkerestük a sziget legjobb pizzáját, amely egy eldugott kis helyen van a sziget közepén. A tulajdonosok természetesen olaszok és a pizza és a tiramisu valóban isteni volt. |
13. nap, 2015.10.10. , Kite dinghy launch Ma megpróbáltuk a kite-ot a bociból kiengedni. A kite-ot mindig a parton tanítják összeszerelni, hogy ne gabalyodjanak össze a kötelek, de mi a vízben szeretnénk ugyanezt megtanulni. Nem volt szél, ezért jó alkalom nyílt a gyakorlásra. Pumpáltuk, kiengedtük, behúztuk, leengedtük majd ismét pumpáltuk, kiengedtük, behúztuk.
Közben egy hüllő életét (kis varánusznak tűnt) is megmentettük, mert mindenáron fel akart kapaszkodni a hajóra az áramlásban, de nem sikerült neki. Különben a varánuszok remek úszók, de ez olyan pici volt, hogy nem tudta leküzdeni az áramlást. Elkaptuk egy vödörrel és partra tettük. Hála helyett, visszaúszott a vízbe, majd felmászott egy helyi hajóra. Legalább nem a mi hajónkon játszik ezentúl Jurassic parkot. |
14. nap, 2015.10.11. , Gili Trawangan szigetMegint semmi szél, ezért átmotoroztunk a Gili Trawangan szigetre (2.5 mérföld a Gili Air-től). Felvettünk egy bóját, de nem voltunk meggyőződve róla, hogy azt senki sem használja. Rengeteg hajó volt a sziget mellett. Mindenesetere senki sem szólt, hogy nem használhatjuk.
Három sziget van egymás mellett a Gili Air (nyugodt, hátizsákos turistás sziget), a Gili Meno (még nyugodtabb, nem sok minden van a szigeten) és a Gili Trawangan sziget, ahol rengeteg turista van. Ahogy a szigtetre léptünk az árusok jöttek, hogy vegyél ezt meg azt. Éttermek, búvárcentrumok, masszázs, hajterápia és manikür-pedikür szalonok sorakoznak a szigeten és a strandokon monokiniző lányok fekszenek. Furcsa látvány itt a muszlim szigeteken, főleg, hogy egy helyi családdal is találkoztunk, akik ide jöttek hétvégére piknikezni és a lányok és asszonyok tetőtől talpig be vannak takarva. Megmásztuk a sziget közepén levő dombot, majd a hajón beöltöztünk a neoprén ruhába, de nem azért mert olyan hideg a víz, hanem mert elég sok kis medúza van a vízben, melyek több hetes csúnya égésnyomot hagyhatnak a bőrön. Ecetet kell ráönteni, ami csillapítja az égést. Elindultunk a bocival sznorkelezni. Először a Gili Memo sziget északi részére mentünk a Teknős ponthoz (itt búvárkodtunk korábban), majd a Gili Memo és Trawangan szigetek között drift sznorkeleztünk (közel a Memo-hoz). Itt a meleg és a hideg áramlás keveredik egymással, ezért néhány helyen, mintha egy kád melegvízben sznorkeleztünk volna. Van egy vashajóroncs is és több teknős van a környéken, a merülő hajók pedig pontosan jelzik, hova kell menni a bocival. Naplemente előtt visszahajóztunk a Gili Air-re, mert a Trawangan-on a bóják túl közel voltak egymáshoz és nem éreztük a hajót biztonságban rajta, ráadásul nem találtunk jó horgonyzóhelyet, mert mindenhol harminc méter fölött volt a víz a bójákon kívül, ahol takarásban lettünk volna a döghullámzás ellen. A Gili Air-en vacsoráztunk, ahol a tengerparton terítették meg az asztalunk az egyik vendéglőben, úgy hogy a víz csak 2-3 méterre lehetett tőlünk. Ez is elég különleges élmény a Gili szigeteken. |
15. nap, 2015.10.12. , Vissza Medana öbölbe és újabb vízum hosszabbításReggel visszahajóztunk a Medana öbölbe, hogy megindítsuk a következő hónapi vízumkérelmünket. A folyamat megkezdhető két héttel az előző lejárta előtt, de egy héttel mindenképpen érdemes elkezdeni, mert pár napos az elbírálási folyamat. A vízumot az előző lejáratától hosszabbítják, nem a kérelemtől és így másfél hónapig le lehet a gondunk róla, most már havonta kell hosszabbítanunk amit maximum 6 hónapig lehet, utána el kell hagynunk az országot.
A Medana öbölben a bójákat ellenőrizték, mert az elmúlt napokban több mooring is elengedett. A marina teljesen nyitott északról, ezért mi nem merjük itt hagyni a hajónkat, főleg az elmúlt napok változó szelei és a megcsúszott hajók után.
A Medana öbölben ismerős skót fahajóval talákoztunk (Yaniska). A család három generációja lakik a hajón, a legfiatalabb családtag tíz hónapos (három évvel ezelőtt talákoztunk velük Új-Zélandon, persze akkor még csak két genráció volt). Viccesen alakult a találkozás, mert az előző este egy text üzenetet kaptunk tőlük, hogy látták a nevünk Sarah Káva éjszaka című rajzán a marinában, amit szeptember 21-én fel is tettünk a naplóba, és szeretnék tudni merre járunk. A válaszunk, rövid volt: következő nap jövünk mi is Medanába.
Egy pár napot ismét itt töltünk, várjuk a vízumot, dinghy szörfözünk és feltöltjük a készleteinket és kihasználjuk az olcsó és finom ételeket a marina konyhájában (3 dollár körül van egy főétel).
Úgy alakult, hogy barátaink a Mares nevű svájci hajóról is erre tartanak, ezért úgy döntöttünk, őket mindenképpen bevárjuk valahol. Nagyon szeretjük a hajózásban, amikor rég nem látott ismerőseinkkel ismét újra együtt hajózhatunk. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
