| 2015.07.24 - 2015.09.27 »» 6/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
46. nap, 2015.09.07. , Benteng városa, Selayar szigeteBemotoroztunk a Selayar szigetén levő Benteng város elé, mely csak 2 órára volt az előző horgonyzóhelyünktől. . | | | | Úgy tűnik a madarak sikeresebbek a halászatban | Minaret | Benteng | | | | | | |
|
47. nap, 2015.09.08. , Benteng városnézés és fotó versenyMár reggel gyanúsan nagy csend volt a parton. De azért a három hajó, amely itt áll Benteng városa előtt kibocizott a partra. Hatalmas plakátok hírdették a 8-i ceremóniát, de a Sail Indonesia helyett fotó verseny plakátok lógtak mindenhol. Elsétáltunk a turista információs központhoz, mert itt az is van és ott három nagyon kedves hölgy mondta, hogy a Rally-t a Takabonerate zátonyon ünnepelték a múlt héten. Egy kicsit érdekes, mert ez a város volt benne a Rally programban és tudjuk, hogy a hajók nagy többsége a zátonyhoz ment Bombana helyett, hogy búvárkodjanak, de nem tudtuk, hogy áttették a Rally ünnepséget is. Mindegy - gondoltuk-, legalább saját magunk fedezhetjük fel ezt a várost és már indultunk is volna, ha a turista központos hölgyek el nem kezdenek tanakodni azon, hogy milyen programokat javasoljanak nekünk. Azt mondták 10-kor lesz a fotó versenynek a megnyitója, ahova szívesen elkísérnek minket, mert tradicionális táncok lesznek. Amikor a helyszínre érkeztünk a mi lélegetünk állt el, mert a fotóverseny résztvevői helyett minket ültettek be a díszvendégek közé (egy tálca süteménnyel az asztalunkon) és előttünk már csak a régens és képviselete ült. Kaptunk egy csomag prospektust és könyvet angol nyelvre lefordítva a helyi nevezetességekről és mondták, hogy ha van kedvünk benevezhetünk a fotó versenyre is. A fotó verseny különben egy hétig tart és a résztvevőket hozzák-viszik a környéken, majd egy hét után bírálják el a fotókat. Sajnos, nekünk csak két napunk van erre a városra, ezért megköszöntük a lehetőséget, de nem neveztünk. A régens beszéde után ebédre hívtak minket és mondták, hogy ha már itt vagyunk akkor a rendelkezésünkre bocsátanak két autót két sofőrrel és megmutatják a környéket (mindezt ingyen). Igazi indonéz vendégszeretet, ahogy beállítunk valahova, szinte mindent megosztanak velünk. Kifejezik, hogy örülnek minden vendégnek.
A pici sziget nyersanyagokban meglepően gazdag és költenek a városra, mely látszik a város rendezettségében és az épületek szép díszítésében. Ez az első város, ahol van az utcán szemetes, jóllehet még nem mindenhol használják őket. A parton azonban a szemetesek ürítése sem rendszeres, ezért a szemetet gyakran szétfújja a szél.
A városnak van egy kis múzeuma, és meg lehet nézni a hajótörésekből összeszedett kincseket, például a vietnámi dobot (ennek a párja vietnámban található), horgonyokat és ágyúkat. A szigeten hajókat és építenek és van egy régi falu ahol magas cölöpházak vannak.
Rengeteg kis étterem van ahol kb 4 dollárból bőségesen meg lehet ebédelni vagy vacsorázni. Nekünk legjobban a gyömbéres tea ízlett, melyet esténként a város rakpartján lehet elfogyasztani egy sült pálmacukros banán társaságában egy utcai kifőzde mellett. Közben hajósbarátaink ír zenével szórakoztatták a helyieket, melynek fantasztikus hangulata volt a kellemes éjszakában. |
48. nap, 2015.09.09. , A teknősök védelmi programjaA délelőtti bevásárlás után (sört itt sem lehet kapni a szigeten, mert államilag betiltották, csak Makassar-ban lehet) délutáni programként elvittek megmutatni a teknős védelmi programot. A helyiek védik a homokba lerakott teknőc tojásokat és amikor kikelnek a teknősök egy kis medencében etetik őket. Amikor eljön az idő a teknőcöket visszaengedik a tengerbe (5 dollárért bárki visszaengedhet egy kifejlett teknőst). A tengerparton előadással készültek a fotó versenyre és csattogtak a fényképezőgépek a Goa tánccsoport labdás előadása közben, miközben kókuszos italt osztogattak mindenkinek. A naplemente után vacsorárval kínáltak minket és a versenyzőket. Andi, a turista központ kedves alkalmazottja, minden hölgynek ajándékozott egy kézzel készített kis táskát. Mi pedig cserébe vásároltunk tőle az itt készített sarongokból. Andi főnöke a régens fia, aki házába invitált minket a következő napra, de ennek a meghívásnak nem tudunk eleget tenni, mert holnap indulnunk kell Lombok felé.
Visszatérve a városba búcsúzóul az összes vendéglátónkat meghívtuk egy győmbéres teára és sült banánra és mindenki gyorsan facebook címet is cserélt. |
49. nap, 2015.09.10. , Bahuluwang pici sziget (Selayartól 26 tmf délre)Reggel elindultunk mi is délre, mert lassan lejár a vízumunk a hó végén és meg kell hosszabbítani. Azért egy sznorkelező megálló még belefér a programunkba, amire a Bahuluwang szigetet néztük ki. Végig védett vizeken hajóztunk de azért a bocit felvettük a fedélzetre az erős szél miatt.. |
50. nap, 2015.09.11. , Egy nap a Paradicsomban - Bahuluwang szigeteEgy pici sziget előtt horgonyzunk, ahol a sziklaképződmények egy kicsit Fidzsi gomba alakú mészkőképződményeire hasonlítnak. A víz kristálytiszta, érdekes a sznorkel egy gyönyörű fehérhomokos part előtt dinghy-boardozunk barátainkkal és felderítjük a sziget barlangjait. A sziget finom homokjában apró vörös por jelzi a vörös korálok jelenlétét. A lakatlan szigeten a naplemente igéző fényében költjük el vacsoránkat. Így telik el egy napunk a Paradicsomban. Sajnos a Paradicsomban sem minden tökéletes a szemét, amely műanyag falkonokból áll és idehozza a tenger a városokból, felhalmozódik a gyönyörű tengerpartokon. Indonéziában óriási gond a szemét probléma és nem tűnik úgy, hogy bármit is tennének ezzel kapcsolatban. A monszun jóllehet kitakarítja a városokat és csatornáikat, de a hulladék végül a tengerekben és az óceánokban landol. |
52. nap, 2015.09.13. , 188 mérföldet vitorlázunk délre a Moyo szigethez Két nap összefoglalója: korai indulás, jó szél 15-17 csomó, sima tenger, vitorlás verseny barátainkkal és egy kihúzott genakker vitorla, melyet már rég nem használtunk. Így vitorláztunk két napon keresztül és szerencsére FAD-okat sem és viharcellákat sem láttunk, ezért a genakkert éjszakára is fennhagytuk. Célunk a Medang sziget volt délen, de mivel 5-kor északira fordult a szél és az öbölben horgonyzó Rally hajók dülöngélő horgonyzóhelyet jelentettek az északira fordult szélben, gyorsan, pontosan naplementekor, a Moyo sziget nyugati részén levő öbölben dobtunk horgonyt az Amanwana üdülője előtt. Itt is találkoztunk egy Rally versenyzővel. Lassan ismét újra találkoznak a szétszóródott hajók, mert a hó végén a legtöbb hajónak lejár a vízuma, amit Lomboknál fogunk meghosszabbítani. A Moyo szigetnél megint rengeteg jelöletlen FAD van és olyan laposak, hogy hullámzásban nehéz észrevenni őket. |
53. nap, 2015.09.14. , Újabb 48 mérföld Lombok keleti partjáig-Gili Lawang (Lombok) | | Behajtás a szorosba | | | Google Earth térkép |
Egy napi motorozós menettel (Flores-től tíz mérföldre északra már nem nagyon van szél), egy csomó FAD kerülgetésével jutottunk el Lombok keleti partjáig. Barátainknak közben mögöttünk egy tanker nem adta meg az elsőbbséget (a rádió hívásra sem reagált, de lehet, hogy nem is beszéltek angolul). Később rájöttünk, hogy a tanker direkt ráhúzta a kormányát a Rally hajókra, mert egy másik vitorlást is veszélyesen megközelített, akiknek pont elromlott a motorja. A probléma csak az, hogy a vitorlásokkal nem tudunk nagyon gyorsan manőverezni és ők sem tudhatják a tankerrel, hogy a vitorlás merre próbál kitérni az utolsó pillanatban előlük. Ami jó mókának tűnik részükről, az igazából életveszélyes, még akkor is ha csak babonából csinálják a megközelítést (átugratják a szerencsétlenséget a másik hajóra). A Rally hajókkal csak figyelmeztetni tudtuk a tankert, hogy kapcsolatban vagyunk az indonéz hajómentő központtal, akik kérték, hogy bármi incidenst jelentsünk nekik. Persze, nem tudjuk, hogy értették-e ezt a felszólítást a VHF rádión, mindenesetre a többi hajónak az út során már nem okoztak problémát. Ezután a VHF-en szerelési tanácsadást folytattunk a lerobbant motorú hajóval, akiknek végül beindult a motoruk és nem kellett bevontatni őket.
Este Gili Lawang-nál Lombok hatalmas hegyei fogadtak amikor behajóztunk a két sziget közötti szoroson. Itt, a horgonyzóhelyen találkoztunk a többi Lombok felé tartó Rally hajóval. | | | | OpenCPN CMAP térkép | A Garmin térkép szerint a szárazföldön jöttünk át | Halászok | | | | | | |
|
54. nap, 2015.09.15. , Az utolsó 38 mérföld Medana öbölig - LombokA napfelkelte megvilágította Lombok hegyeit a korai órákban. Reggel még nem gyülekeztek a felhők a hegyek körül, de ahogy melegedett az idő, úgy párásodott a hegyek vonulata a tengerről nézve. Az északi széles kijárón hajóztunk ki.
Az utolsó 38 mérföldet motorlázva tettük meg a többi hajóval együtt. A szél csak nagyon gyengécske volt 4-7 csomó között ingadozott. Érdekes, hogy a part mentén néhány száz méterenként követték egymást a mobil tornyok. Medana öbölbe érkezve, mely Lombok észak-nyugati részén fekszik már több mint húsz Rally hajó sorakozott. . |
55. nap, 2015.09.16. , Senggigi parádé és fesztiválMeglepődtünk, hogy a Medana öbölben egy kis marina van, amely egy mólóból áll. A horgonyzóhely a marina előtt nyitott északra, ezért ha jön a döghullámzás akkor dülöngélnek a hajók. A parton Peter fogadott minket a marina tulajdonosa. Nagyon szép kis öbölben vagyunk, nagy a nyugalom és a lakosok sem jönnek percenként a hajókhoz, csak a helyi halászok végzik a dolguk a zörgő motoroshajóikkal. Itt fogják a vízumunk meghosszabbítani és a parton Zaki már el is kérte a szükséges papírjainkat.
Délután Senggigi-be, egy kisvárosba indultunk a Medana öbölből. A Rally megállókat úgy időzítették, hogy valamilyen fesztivál mindig van a környéken. Senggigi-ben utcai parádé és fesztivál volt, melyet mi sem akartunk kihagyni. Több szigetről érkeztek a vendégek a helyi viseletekben. Ez az ünnepség az Alor-ihoz volt hasonló.
Ismét szívélyes fogadtatásban volt részünk, elemózsiás dobozzal. A beszédek után az érkező vendégek adták elő röviden tradicionális táncaikat. A színek, a szarongok és ruhák mintái szemetkápráztató volt. Szóltak a dobok, az indonéz furulyák, xilofonok (a gamelán zene alaphangszere) és a gongok. Még egy igazi bivalyfejet is felsorakoztattak a táncosok a tiszeletadásuk jelképeként a díszvendégsereg sátrai előtt.
A fesztivál végén beültünk egy vendéglőbe, ahol olcsóbb volt a sör este hatig. Itt sört is árulhatnak az éttermek. Van egy pár hotel is és sok a turista, ezért itt nem azt kiabálják, hogy fotó, fotó, hanem hogy vegyél ezt meg azt. Halvacsoránkat egy útszéli kis halárusnál költötöttük el, ahol roston készítették el a kiválasztott példányokat, no meg a csumi-csumi-t is, így nevezik a sült tintahalat.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
