| 2015.07.24 - 2015.09.27 »» 2/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
9. nap, 2015.08.01. , Kirándulás a majmok barlangjához és múzeum látogatás | | Eszegető majom | | | Acsarkodó majom | | | Bemo-ban | | | Kupang utca kép a halpiac előtt | | | Kupang utca kép a halpiac előtt | | | Új kalap |
Magyar celebek lettünk Kupang-ban (félmillió lakos alatt van). Már a városban több helyen megismertek és mosolyogva mondták, hogy láttak minket előző este a színpadon. Amikor a bárban kértünk kenyeret, ott is mondták, hogy nem kell nevet leadni, tudják kik vagyunk, emlékeznek ránk.
A kormány támogatja a helyiek üzemanyagvásárlását, de csak ha autóba tankolod, amint kannába kerül, az ár jóval magasabb és ráadásul a Bali robbantás óta, csak engedéllyel rendelkezők vásárolhatnak kannába. Ráadásul a partot a helyi csónakos fiúk kisajátították maguknak és nem engednek mást ide, ezért csak ők hozhatnak üzemanygaot. Mire hozzánk kerül az üzemanyag, az ára az ausztrál üzemanyagárakkal van egy szinten. Szerencsére nekünk nem sok üzemanyagot kellett venni.
Próbáltunk vizet is venni, mert a csap víz sehol sem iható. Húsz literes műanyag plombált ivóvíztárolókban lehet vizet venni. A csónakos fiúk a piaci árhoz képest képest hatszoros áron próbálják eladni a vizet a parton, innen 300 méterre a boltban már csak kb dupla áron adják (13.000-ért). Ezek után mi úgy döntöttünk, hogy sem vizet nem vesszük tőlük, sem a mosást nem csináltatjuk meg velük.
Kettőkor találkoztunk Adam-mel az egyetemről. Fogtunk egy Bemo kisbuszt, mely bömbölteti a zenét fiatal sofőrökkel (ugyanúgy, mint a Karibon) és akiknek általában jogsijuk sincsen. Kalauzunk szerint a robogókon is első a bukósisak a második csak a jogsi és nincs sebességkolátozás, mert nem nagyon van útrendészet. Nem csoda, ha a közlekedés kaotikusnak tűnik. A 10-es bemo-val jutottunk ki a barlanghoz, mely egy japán kertben van és egy család tulajdona. 10.000 rúpiát kértek fejenként a belépésért. Egy Quiche névre hallgató majmot fogott a gazda (állítólag szereti a quiche-t). A majom már ez első pillanatban sem szimpatizált velünk és vicsorgott ránk. A barlangnál azonban nem találtunk majmokat csak egyet egy ketrecben. Elég szomorú látvány volt, ahogy föl-alá ugrált a kis ketrecben. A gazda azt mondta ilyenkor pihennek még a majmok (3 óra körül volt), de reggel 8-10 között és 5 után lehet őket látni. De ha visszajövünk újra be kell fizetni a rúpiát. Amikor kimentünk a kapun Quiche eszegetett az utcán a forgalmas út mellett, ahogy meglátott minket megint acsarkodva jött, majdnem megkapta Adam lábát. Agresszív kis jószág volt, a parkőr kergette vissza a kerítés mögé, a parkba. Nekünk elég is volt a majom kalandból, ezen a helyen.
Ezután a múzeumba mentünk a bemo-val. Ezt a járatot valóban kisméretű emberekre tervezték, mi csak görnyedtünk benne, de csak 3000 rúpiába kerül nekünk (a helyieknek 2000-be).
A múzeum zárva volt egész hétvégén és az őrök nagyon sajnálták, hogy nem tudjuk megnézni, amikor is megjött a kapuőr, akinél a kulcs volt és aki rögtön kinyitotta számunkra a múzeumot, hogy megnézhessük. Itt a különböző szigetek kúltúrájáról tanultunk és Adam igazán jó kalauznak minősült (nincsenek angol feliratok). Végül az Inpres piacon (1 vagy 2-es bemo) kötöttünk ki, ahol elirigyelték hegyes orrunk. Megfogadtuk, hogy mandarint nem veszünk, mert kb háromszoros áron adják, mint Ausztráliában. De különben, minden más olcsó volt. Természetesen a fehér embernek mindig magasabb áron adnak el mindent, még úgy is, hogy Adam velünk volt. Este a hal piacra mentünk és meghívtuk David-et egy halvacsorára (a hely neve: Pasar Ikan Kelapa Lima). Itt olcsóbb volt a hal és finomabban készítették (jó volt a fűszerezés), mint az éjszakai piacon és az eladó asztalt terített és rizst is szerzett a vacsorához, hogy ott helyben a piacon elfogyaszthassuk.
Az internet gyors (30 tornyot számoltunk a hajóról behajózáskor), de a fesztivál miatt mindenki a facebook-on lóg, ezért a skype leszakad.
| | | | Kupang | Várnak a csónakos fiúk a parton | Csónakos fiúkkal | | | | | Csónakokkal | Kupang teliholdkor | Bemo-ban | | | | | Halsütés | Ízesítés | Adam-mel | | | | | | |
|
10. nap, 2015.08.02. , Gyors felkészülés az indulásraEgyik nap vettünk piros, fehér és zöld anyagot és az egyik szabónál varrattunk néhány magyar lobogót a hajónak, amely mára elkészült. Már az utolsót is kicsit széttépázta a szél. A szabó megcsinálta ugyan a munkát, de azért komolyabb munkát ez után nem bíznánk rá, mert az egyenesről nem sok fogalma van. Azért jobb, mint a semmi. Amikor mutogattuk neki, hogy néz ki a lobogó, a mobilunkat ott felejtettük az asztalán. Egy fél óra múlva megtalált minket a piacon és készségesen visszaadta, de ezért többe került a varratás. Mivel eleve nagyon keveset kért a varrásért kifizettük a többletet neki.
Kenyeret csak a nagy szupermarketben (Flobamora mall a 6-os bemo-val) lehet venni, mert nincs igazi pékség a városban (csak cukrászsütemények vannak). Nem nagyon esznek a helyiek kenyeret, reggelire is egy tál rizst fogyasztanak. A bárban árulnak bagettet, melyből az utolsót mi hoztuk el. Vissza akartuk váltani a víztartályunk, amiben húsz liter vizet vettünk, de estére bezártak az üzletek, helyette a Sea Monkey nevű hajó legénységével mentünk halvacsorázni az éjszakai piacra. Az utcai árusok avokádó turmixa isteni, de nem tudjuk, hogy a friss zöldség-gyümölcsön kívül a turmix port is beleteszik-e ízfokozóként, mert ezt is árulják. Este tüzijátékkal zárták a fesztvált a helyiek, holnap a hajósok nagy része elindul a következő megállóhoz. Mi is felszedjük a horgonyt. Nem tudjuk mi lesz Alor-ban, ezért még itt gyorsan vettünk egy telefonkártyát.
Mikor visszaindultunk a hajóhoz a csónakunkban egy csomó táska volt piaci áruval. Kiderült, hogy a hajósbarátaink tették bele, amíg vízre rakták a csónakjukat és bennefelejtették a csomagokat a bocinkban. Szerencséjükre, megismertük a táskáikat és tudtuk hova kell hajóhozszállítani.
Mi szedjük a malária gyógyszert, mert a területen amin hajózunk nagy a malária veszély. Nem minden hajós szedi ugyan, de amikor lemegy a nap akkor csípnek bizony a szúnyogok. Szerencsére a hajóig nem jönnek el.
|
11. nap, 2015.08.03. , A part közelében haladunk Timor mellettReggel 8.30-kor indultunk több hajóval együtt. A szél váltakozó volt, hol volt, hol nem volt, reggel még olajtenger is volt. Ezeken a területeken nem elég a széllel tervezni, az erős áramlásokat is figyelembe kell venni.
Ebéd után több mint két csomós szembeáramlást kaptunk, ezért a tervezett krajcolásról, hiába volt szél, le kellett tennünk és motort kellett indítanunk, hogy ne visszafelé haladjunk.
Indonézián átmegy egy keresztáramlás, mely egy óceáni áramlás a vízszint különbség miatt a Csendes-óceán (magasabb) és az Indiai-óceán között (alacsonyabb). A vizek keveredése és a víz által hozott planktonok miatt itt Indonéziában különleges az élővilág a tengerekben és azt mondják a legjobb hely a búvárkodásra és sznorkelezésre.
A part mentén haladva végig volt internet elérhetőség. Délután elállt a szél és ennek most örültünk is, mert az áramlás 3 csomó fölé emelkedett, és így is örvények és hegyes hullámok alakultak ki és olyan volt a menet, mintha egy bikát ültünk volna meg. Hátha még a szél is szembefújt volna ezzel az áramlással. Ekkor mondják a hajósok, hogy megkezdődik a mosógép-effektus. A tavalyi Rally-n a hajók nagy többsége nem jutott el Alor-ba, mert olyanná váltak a körülmények, hogy a hajók nem tudták leküzdeni a szelet és az áramlást együtt. Nem tudunk igazán jó tanácsot adni, az ember kalkulálhat egy csomót az áramlással kapcsolatban, de nem teljesen függ össze az apállyal és dagállyal. Egy helyen például két áramlás találkozásában egy órán keresztül 4 csomós szembeáramlásunk is volt. Ezeket nem lehet előre kiszámolni.
Éjszaka beindult a szél és egész éjjel jó szélben haladtunk célunk felé. Lehet, hogy idén több hajó eljut Alor-ba. | | | | Majom sziget | Utolérünk egy hajót (Spruce) | Naplemente | | | | | | |
|
12. nap, 2015.08.04. , Kalabahi város (Alor) Amint a napsugarak megvilágították a vizet, csodálatos vulkáni hegyek tárultak elénk. Az enyhe szélben lassan haladtunk és egy kis áramlás is volt szembe velünk. Azt számoltuk, hogy a dagály kb 1-kor van az Alor-hoz vezető szorosban és kb akkor kell, hogy a segítő áramlás beinduljon. Több hajó lehorgonyzott, hogy bevárja a dagályt. A szorosba behajózva olyan érzésünk volt, mintha egy beszakadt kráterbe hajóznánk be. Az áramlás pont egykor segítő lett, de mivel a szorosban több sziget is van, a szoroson belül így is néha szembe vagy oldalról kaptuk az áramlást (a legnagyobb áramlás amit mi kaptunk az 4 csomó volt). A déli hegyekhez jobb közelebb menni behajózáskor, úgy tűnik ott kisebb az áramlás. Egy pontban azt néztük, hogy az összes előttünk levő hajó megindul jobbra. Néztük miért mennek jobbra, de nem a hajók mentek jobbra, mert az orruk előre mutatott, hanem az áramlás sodorta őket jobb oldalra, mintha csak korcsolyáztak volna vizen. A víz felszíne fodrozódni kezdett és örvények alakultak ki, mely akár harminc fokban is kitekerte a hajót a menetirányból. Rengeteg delfin vadászott ezen a ponton, biztos nagyon gazdag lehet itt a víz táplálékban, de mi nem fogtunk semmit ezen a szakaszon. Láttunk egy helyi halászcsónakot, melyet papírsárkány húzott és rengeteg halas farmot a szoros szélein. A tengervizes csapunkban pedig azt érzékeltük, hogy a víz nagyon lehűlt.
A szoros kb 25 km-en keresztül tekeredik Alor fővárosa elé. 4-kor dobtunk horgnyt 23-25 méter mély vízben (kb 6 hajó érkezett meg). Naplementekor három indonéz kisfiú jött a hajóhoz kenuval. Amit megláttak rajtunk (sapka, napszemüveg, óra), mindent megpróbáltak elkérni. Végül adtunk nekik egy régi karórát, de rájöttünk, hogy mégsem kellett volna nekik adni, mert nem nagyon tudtak megegyezni rajta (csak olyat szabad adni, hogy mindenkinek jusson valami, csak az a nehéz, hogy néha sokan vannak hozzá) és ketten is felpattantak a fedélzetre minden invitálás nélkül, hogy nehogy a másiké legyen a kincs. Amikor látták, hogy hezitálunk, kinek adjuk, végül mégis megegyeztek, hogy az a kisfiú kapja az órát, aki a kenuban maradt és rámutattak, hogy neki adjuk.
A partról már hallatszik, hogy gyakorolnak a fesztiválra és 5 után megkezdődtek az imádságok a hangosból, három helyről is jött az ének a partról. Nagyon szépen hangzott.
Napi pozíció:
00:00 9-06.90S 123-56.90E log= 132370.0
| | | | Örvények a hajó körül | Halas farmok | Kalabahi városa | | | | | | |
|
13. nap, 2015.08.05. , Regisztráció Alor-banHajnali 4-kor imádság legalább 3 hangszóróból. Vissza sem tudtunk aludni, mert legalább 45 percig tartott. Napi ötször hangzik fel az imaszó.
Reggel a Spruce nevű hajó legénysége jött át egy teára. Ők is elkaptak valami torokfájós enyhe lefolyású betegséget Kupang-ban. Jelenleg mi is ezt próbáljuk kikúrálni. A horgonyzó helyre folyamatosan érkeznek be a Rally hajósai. Egy kicsit kezdünk összetömörülni és egymás hegyire-hátára kerülnek a horgonyok, mert azt nem figyelik, kinek, hol lehet a horgonya és a mélység miatt, nekünk 80 méter láncunk van kinn. Itt a hegyekkel körülvett városka előtt folyamatosan forgolódik a szél. Több hajónak újra kellett horgonyozni, mert vagy túl közel kerültek a parthoz a forgolódásban, vagy a kikötőkapitány küldte el őket a város előtti komp forgalom miatt.
Az emberek nagyon kedvesek a városban, például felajánlották már a robogójukat is. De nem olyan jó az angol nyelv tudásuk ezeken a részeken. Néhányan, a tanultabbak szépen beszélnek angolul, de legtöbben csak néhány szót tudnak. A gyerekek olyan aranyosan szólítják meg az embert, hogy Hello Mr, Mrs vagy Miss és utána egy nagy mosollyal mondanak valamit a saját nyelvükön, amit mi nem értünk. De többször is előfordult már, hogy a megszólítás után csak elhallgatnak és mosolyognak. Tudják már, hogy úgysem értjük amit mondani akarnak. De mindenki be akar mutatkozni és kezet akar fogni velünk. És még ezeket is tudják angolul: Hogy vagy? és Örülök, hogy megismertelek. - de körülbelül a párbeszéd itt véget is ér.
Az árak kicsit moderáltabbak, mint Kupangban, a csónak felügyeletért csak 50.000 rupiát kérnek az egész itt tartózkodásunkra, míg Kupangban ez a napidíj volt, a 20 literes vízért csak 7.000 rupiát, míg Kupang-ban 13.000-ért volt a boltban. Itt a kikötőkapitány érkezésünk regisztrációjaként újra papírmásolatokat kér (utolsó port kijelentkezés, legénységi lista, hajólevél, útlevél, hajózási engedély, melyből még mindig nem kaptuk meg az eredetit), ezeket holnap ki kell vinnünk a partra. Most kb 20 hajó áll már a kisváros előtt.
Éjszaka hideg van kinn és a víz kb 22 fokos az áramlások miatt.
Napi pozíció:
00:00 8-13.40S 124-31.18E log= 132433.3
|
14. nap, 2015.08.06. , Alor Expo és KarneválA reggel leírhatatlanul szép itt a város előtti horgonyzóhelyen. A reggeli köd felszáll és a körülöttünk levő hegyek lassan kibukkannak, ahogy a nap is feljön. Mellette a helyiek is égetnek és messziről száll a füst, mely méginkább selytelmessé teszi a tájat, melyben a halászcsónakok kora reggel tevékenykednek az öbölben.
A kikötőkapitánynak küldött papírmunka után (a szervezők csak megkérdezték, hogy megvan-e minden, de nem nézték meg a helyszínen) kicsit kóvályogtunk a városban, majd fogtunk egy bemo-t (helyi kisbuszt) és elvitettük mangunkat a Kadelang piacra. Itt jól elszórakoztattuk a helyieket, mert a piaci sátor és a kötelek olyan alacsonyan voltak kifeszítve, hogy nekünk derékban hajolva kellett végigvergődnünk rajta. Olyan érzésünk volt, mintha Lilliputban járnánk, de ez felettébb tetszett a piaci árusoknak. A fehér bőrünk nagyon idegen az embereknek a piacon, mindig simogatják a karunkat, mintha azt akarnánk ellenőrizni, hogy van-e rajta bőr, vagy mitől ilyen fehér. Közben azt hajtogatják, hogy tetszik nekik a hegyes orrunk. Hát nekünk meg a zöldség-gyümölcsük tetszett, meg hogy lehet velük alkudozni. Ami még nagyon érdekes volt a piacon, hogy a helyiek egy ördögi kis készülékkel (gázzal melegítették kívülről, miközben tekerték a hermetikusan lezárt hengert) készítették a popcorn-t és amikor kinyitották akkorát durrant, hogy mindenki hátrahőkölt.
A busz pályaudvaron egy buszt kerestünk, amely kivisz a Takpala faluhoz, de azt mondták (saját nyelvükön már amennyit értettünk belőle), hogy vagy jön vagy nem jön, ezért a falulátogatást elhalasztottuk. Ezen kívül fel lehet szállni egy robogóra (ojek), amivel ide-oda visznek, de ezt nem mertük bevállalni, mert a közlekedés elég hektikus még ebben a 150 ezres kisvárosban is.
Délután megkezdődött az Expo, ahogy a helyiek hívják. Minket a szervezők elkísértek a vásár területére, ahova másfél órán keresztül csak érkeztek a vendégek Alor és más szigetek különböző területeiről, akik saját tradicionális öltözékeikben mutatták be önmagukat és kultúrájukat. A kavalkád minden képzeletünket felülmúlta, a színek, a ruhák a táncok olyan variációit láttuk, hogy nehéz volt elképzelni, hogy mindez csak egy országból való. A vad harci táncoktól (cakalele) kezdve a finom kézmozdulatokkal társított elegáns táncokig minden volt. Indonézia olyan arcát ismertük meg Alor-ban mely egy nagyon változatos, különböző és hosszú időre visszamenő történelmet mutat. Itt Alor-ban két nagy törzs van a Kabola és a Pura, de a különböző kerületekből, a ruhák és szokások lehetnek különbözőek. Természetesen mindenki fotózkodni akart velünk. A helyi sajtó is kinn volt, akik mindig minket találtal meg egy interjúra. |
15. nap, 2015.08.07. , Üdvözlő ceremónia, Takpala falu és vacsora a régens házában | | Alor táncosok | | | Táncosokkal | | | Alor törzs |
A program szerint 9-kor kezdődött az üdvözlő ceremónia. 8-kor még senki nem volt a parton, ezért a szervezők megijedtek, hogy a hajósok nem akarnak megjelenni rajta. Ezek a rendezvények nagyon fontosak a helyieknek és a szervezők mindent megtesznek, hogy a rendezvényen a lehető legtöbb hajós részt vegyen, főleg, ha meghívják rá a helyi kormányzót és a sajtót is (a rally-n kívül nem sokan látogatják ezt a vidéket). Ezért fél 9-kor az összes hajóhoz odamentek, hogy 9-re mindenki legyen kinn a parton. 9-kor a táncosok, már ropták a körtáncot és szólt a kong, a közös tánc az mindig kötelező. Szerencsére a beszédek most nem voltak olyan hosszúak, mint szoktak és az előadás végén a közös imádkozás után kaptunk egy elemózsiás csomagot süteményekkel. A régens pedig nagy vacsorára hívta a hajóstársaságot estére a házába.
A ceremónia után hivattunk egy bemo-t, hogy eljussunk a Takpala faluba (még öt fő csatlakozott hozzánk). A bemo nem jött meg, ezért leintettünk egyet a főút mellett és Ajub is csatlakozott hozzánk a szervezőktől, hogy fordítson. A Takpala faluban korabeli építésű kunyhókat lehet látni. Ezen kívül moko-kat is őriznek (eredetileg vietnámi bronzból készült dob), mely nagy szerepet játszik Alor kultúrájában mind a mai napig. A házasodó férfinek moko-t kell ajándékoznia az ara szüleinek (ma már lehet pénzt is adni helyette). Azt mondják, korábban a vietnámi kereskedők hozták ezeket a dobokat Indonéziába, hogy ezzel kereskedjenek. Egyik-másik korabeli moko-t a földbe elásva találták meg, melyet ma már múzeumban őriznek. Később ezeket Kínában és Jáván készítették. De itt Alor-ban azt mondják mosolyogva, ha nincs moko, nincs házasság és ezért akár 15 millió rúpiát is hajlandók érte fizetni (az ár a nagyságától és a díszítésétől is függ). A bemo-ert 7-en fizettünk 300 ezer rúpiát, de ezt előre le kell beszélni velük, mert volt akiktől ennek dupláját kérték.
A túrából visszajövet egy kicsit elfáradtunk, de a szervező fiatalok kérték, hogy szeretnék megnézni a hajót és mi meg kezdünk már összebarátkozni velük, úgyhogy felhívtuk őket egy kávéra és teára, hogy megmutassuk nekik. Mondtuk nekik, hogy sikerült az egyik legkisebb hajót kiválasztaniuk a flottából, de őket ez nem zavarta, mert korban viszont sokkal közelebb állunk hozzájuk, mint a rally hajósok többsége.
Este a vacsora a régens házában egy kis beszéddel és szórakoztató műsorral telt el. Néhány hajóst beöltöztettek a helyi viseletbe. A vacsora után mondták, hogy most már mehetünk, megjöttek a buszok, pedig néhányan még a sörüket iszogatták. A helyi szeszesitalt (arak-ot) is megkóstoltuk, melyet pálmából készítenek. Ezzel általában vigyázni kell, mert többen kaptak mérgezést olyan alkoholtól, melybe valamit beleraktak a helyiek.
| | | | Paparazzik | Csoportkép | Takpala tradicionális házak | | | | | Háztető | Moko, vietnámi dob | Plafon | | | | | Beszállás | A szervezőkkel a Rotor-on | Gála vacsora | | | | | Helyi tánc | Eszünk | Egy tál étel | | | | | | |
|
16. nap, 2015.08.08. , Mali falu | | Mali falu, Akis-ék háza | | | Akis a tábla előtt | | | Tűzcsiholás | | | Géza is csihol |
Akis (az egyik fiatal szervező) azt mondta, hogy ő is megmutatja otthonát, ahogy mi is megmutattuk neki a hajónk. Reggel 9-kor találkoztunk vele és a Kadelang piacnál fogtunk egy kék bemo-t. A bemo-k területekre vannak osztva és nem vehetik fel egymás utasát, ha nem arra a területre szól az engedélyük. Egy kb fél órás út után érkeztünk meg egy kis faluba, Mali-ba, ahol Akis családja lakik.
Családja melegen üdvözölt minket és nagyon hasonlóan élnek, mint a vanuatui falusiak. Kis bambuszházban egy nappalival és a hálókkal, és a konyha külön házikóban van. Van egy termőföldjük is, amit az egész család művel. A család protestáns (Alor lakói jórészt protestánsok, kis részük katolikus vagy muszlim). Akis anyukája forró kávét készített és mi csak nagyon kevés cukrot kértünk hozzá, de így is nagyon édes volt. Gondoltuk, ezért nem itták meg a vendégeink tegnap a teát a hajón, mert nem volt elég cukor benne. Mi is átadtuk a solar lámpát amit a családnak hoztunk ajándékba. Akis egyébként tanár és nemcsak a felsősöket, hanem az egyetemen és otthon is tanít. Neki is adtunk egy angol nyelvű történelmi könyvet dedikálva, amelynek felettébb örült, és mondta, hogy ebből fogja az angol nyelvtudását fejleszteni.
Akis édesapja elmesélt nekünk egy történetet arról, hogy tanulta meg az ember a tűzgyújtást (Akis fordította, mert a családjában csak ő beszélt angolul). Az indonéz mitológia szerint egy beszélő madár mutatta meg, hogy a bambuszból hogy lehet tüzet rakni és csak kevesen tudják ma már ezt a praktikát a falvakban. Rögtön előkerült a bambusz, egy kis száraz kókuszhaj és szárított kukorica és megkezdődött a tűzgyújtás. A családtagok közül pedig néhányan rágták a bételt. Akis szerint ez az indonéz neve: pinang (bétel), sirih (zöld mag), kapur (lime por).
Visszafele defektes lett a bemo és nem volt pótkerekük, az összes arrajárót leintették, hogy van-e egy felesleges kerekük, persze nem volt. Egy óra várakozás után fogtunk egy másik bemo-t (itt nem jártak sűrűn a kék bemo-k). A kis szupermarketben találtunk kenyeret. De minden kenyérbe tesznek legalább egy pici cukrot. Az utcán sütött csokis banánjuk nagyon finom, de miután mindent olajban sütnek ki, nem túl egészséges.
Feltöltöttük a vízkészletünk és visszakaptuk a mosásból a ruhákat. Itt egy kicsit elhűltünk, mert a mosoda 300 ezer rúpiát (30 USD) akart fizettetni, de a szervezők visszamentek, hogy ez lehetetlen, aztán odaadták 150 ezerért, amit már nem bántunk, mert minden egyes ruhát élre is vasaltak és hajtogattak. Érdekes, hogy eddig azt hallottuk, hogy Indonézia olcsó. Igaz, sokmindenben olcsó (pl a ruha, néhány zöldség-gyümölcs), de mivel minket úgy kezelnek, mint egy turistát az árak többször az ausztrál árak körül kötnek ki, amely nem nevezhető olcsónak. Például a mandarin kiloja 3 USD, a banán 2,5 USD, a krumpli és a hagyma 2 USD, mondjuk ezek a városi piac árai és lehet, hogy azért drágább.
| | | | Begyulladt | Asszonyok | Férfiak | | | | | Bétellel | Mali partja | Defektes bemo | | | | | Így utazunk | Kadelang piac | Szállítják az autókat a hajóval | | | | | | |
|
17. nap, 2015.08.09. , Most egy kicsit elszakadunk a rally-tólMa 5 hajó kivételével mindenki elment. A rally résztvevői közül nem mindenki megy északra az útvonalon, mert nagy kitérővel jár, többen csak nyugatra indulnak Flores felé. A helyi gyerekek még kétségbeesetten járták körbe a hajókat az utolsó napon. A tervünk az, hogy a rally következő állomását mi is kihagyjuk, mert nekünk túl sok ez a folyamatos program és ha az ember bemegy a városba akkor késztetést érez, hogy csinálja a programokat. De most egy kis fürdőzésre vágyunk és a Rally következő pontja Wakatobi, amely megint egy város. Este egy svájci hajó legénységét vendégeltük meg. Holnap hajnalban indulunk északra, hogy egy nyugodt öblöt keressünk, a Wakatobi-tól délre fekvő Hoga szigetet néztük ki.
A kijelentkezési szabályok megváltoztak Indonéziában. Nem kell már minden kikötőben be és kijelentkezni, a Kupang-i kijelentkezésünkkel végighajózhatjuk egész Indonéziát. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
