Hajónapló: Great Barrier-sziget in English

     2009.12.25 - 2010.01.04                                   ««   1/2 oldal   »»

Ugrás oldalra:12

 

1. nap, 2009.12.25. Péntek, 2 év szünet után indulunk!

Epilogus:
Az utolsó laminálásokat is befejeztük a fő keresztbordán. Az árboc dőlhet, amerre akar, megsüllyedni nem fog.
Kicseréltük a jobb gázolaj tartály tömítését, moshatja a tengervíz a fedélzetet! Kitisztítottuk a hőcserélőt, egyedileg legyártattuk a zárofedelét (az eredeti 3 databban jött le – köszönjük az elektrolízisnak), kicseréltük a szélkormány csapágyát – azaz csak akartuk volna, de rossz csapágyat küldtek… majd kormányozhatunk kézzel. Felújítottuk a szétkorrodált navigációs fényeket, kicseréltük a bekrepált fenékszivattyút (ezúton is köszönjük az új szivattyút a Marina Yacht Sport Kft-nek!), leszervizeltük a motort, kiszakítottuk a szétrohadht hajótestből az orrsugár motort majd vissza is építettük, beépítettük az az új Nexus 2 műszereket (Marina Sport ajándéka, ismét köszönjük) meg még megcsináltunk pár 100 apróságot. Hm… készen nem vagynunk, de… indulhatunk!!!!

Indulás:
Főuri kikötőhelyünket – Auckland központja – Viaduct Harbour – felmondtuk. Minek nekünk kikötő, ha végre menetkészek vagyunk!!
Délután fél háromra sikerült megtankolni, vízet vételezni, az utolsó simításokat is elvégezni. A Rotor ismét felkészült egy kis hajózásra. Cél a Great Barrier sziget, amely Auckland-tól kb 60 mérföldre fekszik a Hauraki öböl szegélyén. Az Aukland-et körülvevő Hauraki öböl egy érdekes képződmény, amely az utolsó jégkorszak idején még szárazföld volt. A jégkorszak végével azonban ide beszivárgott a víz és létrejött az öböl. A Great Barrier (Nagy Zátony) szigetet még Cook hajóskapitány nevezte el így, ezzel a szigettel megjelölve az öböl szélét.

Auckland környékén rengetek kisebb nagyobb sziget található. Tiszta Horvátország! Nincsenek nagy hullámok, rövidek a távolságok. Csak hideg van. Brrrr…..
Elég későn indultunk és a gyengécske szélben Waiheke sziget déli csöcskéig jutottunk. A Putiki öböl-ben vetettünk horgonyt. A horgonyunk kicsit berozsdásodott, az atollok a Csendes-óceánon ledörzsölték a védőbevonatot róla - ez emlékeztet minket a korábbi vitorlázásokra.

A szél lassan elfogyott, és a nap ragyogóan sütött a kora nyári időben.
Egy kis naracs hajó érkezett mellénk lobogó nélkül (amúgy a lobogó viselés nem divat errefelé – ha egy hajón nincs lobogó akkor az biztos új-zélandi) és többször újra rakta a horgonyát, majd amikor leállította a motorját mintha egy magyar mondatot halottunk volna róla, de mivel nem volt folytatás azt hittük rosszul hallunk. Így elköltöttük a karácsonyra szánt vacsorát egy kis magyar bejgli társaságában (köszönettel barátunk anyukájának).

Érdekesség: az Auckland körül levő szigetek között a vízmélység általában nem nagyobb a 20 méternél, bárhol lehet horgonyzoni.


2. nap, 2009.12.26. Szombat, Man-o-War öböl, Waiheke-sziget

Reggeli fény és napsütés csiklandozott minket, hogy ébredjünk fel. A narancs hajón is már nagy élet volt, így átkiabáltunk, hogy - Jó reggelt - és a válasz is magyarul jött, így mégsem a fülünk csengett tegnap este. A hajóskapitányt áthívtuk egy kis reggeli bejgire.
A szél még mindig csak gyengécske volt, így egy frissítő fürdőzés után (21 fokos vízben) csak a Man o War öböl Waiheke sziget keleti részéig hajóztunk el. Holnapra várhatóan jó szelet jósoltak, így még egy éjszakát itt horgonyzunk.

Érdekesség a parti szélről: itt az öbölben a parti szél nem a part felől fúj..


3. nap, 2009.12.27. Vasárnap, Great Barrier-sziget

Ma hosszú út várt ránk, úgyhogy korán reggel - valamivel 6 után indultunk és közben megcsodáltuk a felkelő napot. Fél óra motorozás után (az akkumulátor köszönte szépen a delejt) meg is jött a jó szél, és egész délutánig 6-7 csomóval haladtunk. Meg is voltunk lepődve, nem vagyunk mi ilyen tempóhoz hozzászokva. Hiába, ha a hajó nincs tele 1 évre elegendő konzervvel, pár száz liter tartalék üzemanyaggal meg még sok minden mással, akkor sokkal gyorsabban halad.
Ahogy elhagytuk a Waiheke szigetet a Coromandel félsziget látványa tárult elénk. Félsziget nagy fehér felhőkkel. Ez ismerősen cseng: Aoteaora = sziget nagy fehér felhővel a maori neve Új Zélandnak.
Délután a gyengülő szelet sem bántuk, és motort is csak Port Fitzroy bejáratánál kellett indítanunk, ahol közben egy csapat delfin csatlakozott hozzánk.
Port Fitrzroy egy teljesen védett kikötő. Keskeny, kanyargós csatorna választja el a tengertől és belül egy tucat fjord szerű öbölben találhatunk menedéket.
Több helyen olvastuk, hogy a karácsonyi időszakban nem érdemes a Great Barrier szigetre jönni, rengeteg akkor ott a hajó. Nos, javasoljuk azoknak, akik ezt tanácsolják, hogy menjenek el az Adriára nyár közepén. Mert ott, tényleg sok a hajó.
Az öblöt, ahol lehorgonyoztunk – és amúgy lenne hely min 100 hajónak – csupán 5 másik hajóval kellett megosztanunk.


4. nap, 2009.12.28. Hétfő, Kaiara-öböl, Hobson-hegy

Merre menjünk?
Mi van a bokron?
A sziget Kaiarara-öbléből, ahol horgonyoztunk, több túraútvonal is vezet különböző helyekre, így tökéletes szállás a tervezett csillagtúránk szempontjából. Az útvonalak nem rövidek, 2-4 órásak csak egy irányba és néhol meredek sziklafalon keresztül visznek. Az első túránk egy úgynevezett alsó gáthoz vezetett.
Amikor az 1800-as és 1900-as években a bennszülöttek leigázása után a sziget betelepült, természetes erőforrásainak kiaknázását rögtön megkezdték. Először a jó minőségű kauri fákat irtották ki, úgy, hogy ma már alig maradt néhány vékony törzs a szigeten. Az alsó kauri gátat az 1900-as évek elején építették meg. A gát lényege, hogy összegyűjtötték a vizet (eddig egyszerű :-)), majd a gát utáni leapadt patakmederbe beledöntötték a kivágott fákat. Mikor más jó sok fa összegyűlt és a víz is felduzzadt a gáton, kiütötték a gátat kitámasztó fát és a lezúdoló víztömeg kilométereken keresztül sodorta magával a tengeröbölbe a farönköket, ahol összegyűjtötték, feldarabolták, majd hajóra rakodták és exportálták ezeket a világ különböző pontjaira. Ma már ez a gát nem üzemel (elfogytak a fák :-)), a megmaradt pár fa védett és veszélyeztetett. A túrázóknak meg kell tisztítani és fertőtleníteni a cipőjüket. Ennek oka, hogy egy új gomba faj támadta meg a fákat, amelynek eredetét nyomozzák. Érdekes, hogy a tudósok szerint jelenleg egyetlen gomba faj hasonlít ehhez az új gombához, amely csak Koreában létezik.
A gáttól tovább haladtunk a meredek hegyoldalon, majd 1000 lépcső leküzdése után feljutottunk a sziget legmagasabb pontjára, a Hobson-hegyre ahonnan 360 fokos gyönyörű panoráma fogadott minket.
Erre...Cipőtisztítás
Átkelés egy hídonÁtkelés egy patakonErdőszéli házikó
Itt meg lehet szállni éjszakáraEgy kósza kauri vékony törzzsel
Páfrány levél
Alsó kauri gátKauri gát
A Hobson hegy teteje 1.A Hobson hegy teteje 2.
A Hobson hegy teteje 3.
FüggőhídSziklafalPáfrány
Azért vannak vaskosabb törzsek isRotorÉva és Rotor
Hajmosás 1.Hajmosás 2.Hajmosás 3.


5. nap, 2009.12.29. Kedd

A csillagtúrát másnap folytattuk a sziget Port Fitzroy nevü városába (utólag nem tudjuk, hogy nevezhetjük-e igazán városnak a néhány házból álló települést, de mindenesetre kompkikötő volt a helyszínen).
A kirándulás kicsit hosszúra sikerült, mert úgy emlékeztünk, hogy a Hobson hegyen volt egy elágazás, amely egyenesen a városba vezettet, de nem emlékeztünk pontosan hol volt az elágazás és milyen messze volt a város onnan. Az ember memóriája kihagyja azokat a kis részleteket, amelyeknek az ember az adott pillanatban nem tulajdonít nagy jelentőséget. Ezzel mások is így jártak, mert a hegyről lefele igyekvőket kérdezgetve úgy gondoltuk, hogy az elágazás nagyon közel van majd egy jó másfél órás hegyre mászás után egy tábla fogadott minket amely szerint Port Fitzroy csupán 5 óra az elágazástól egy túraútvonalon keresztül a hegyeken átvágva. Gyors számolás után leereszkedtünk a hegyről és egy patak menti úton keresztül (amely a táblától 180 fokban ellenkező irányban volt) kijutottunk egy főutra amelyen egy tábla ismét a város felé mutatt.
Egy argentín csapat segítségével sikeresen bejutottunk a városba, amely az utolsó táblától kb 1 órára volt.
A kirándulást nem bántuk meg, jóllehet a kenyér már elfogyott az egyetlen boltból ami éppen zárás előtt volt, de Port Fitzroy öble igencsak látványos volt a hegytetőről ahonnan közelítettünk.

Az öbölbe visszafele menet találtunk egy utat amely az egész utat lerövidítette volna és kb 45 perc alatt bejutottunk volna a városba, ezt a boci-kikötőt egyik pilot könyv sem reklámozta, így az utikönyvünket is kiegészítettük.


6. nap, 2009.12.30. Szerda, Smoke House Bay

Az öböl nagyon csendes volt és szilveszter közeledtével egy kis társaságra vágytunk. Úgy döntöttünk átállunk a híres vagy inkább óva intett Smoke House avagy a Füstöltő-ház öbölbe. Ez az öböl általában közkedvelt a hajósok körében, de a Port Fitzroy-i turisztikai boltban (olyan pici volt, hogy csak egy ember tudott egyszerre belépni)óva intettek minket, hogy ne rakétázzunk ott szilveszterkor, mert tavaly a hajósok véletlenül felgyújtották az erdőt ellődözve a lejárt rakétáikat. Ennek ellenére az öböl nem erről az incidensről kapta a nevét, hanem a parton levő húst-füstölő házról.
Bár rengeteg hajó volt az öbölben, bőven volt helyünk horgonyozni. Ja, a mélységekről. 15 méteres vízmélység az standard, ehhez jön hozzá 3.5 méter dagály. De ez senkit nem zavar. Minket sem, a csendes-óceáni atollok nagy mélységei óta megszoktuk. Meg hát ugye 50 kilós a Bruce horgonyunk... Az öböl szélén levő vékony földsáv mentén sorban parkoltak a bocik, nagy volt a nyüzsgés, jöttek-mentek a hajósok. A gyerekek kis játszótéren kacarászva rohangáltak, lengedeztek a fákról lelógatott köteleken. Hozták a koszos ruhát, vitték a tiszta szárazat. Mosókádak, ruha-csavarógépek és szárítókötél mellett takaros kis fürdőház is a rendelkezésünkre állt. Fatüzelésű kazánból jött a melegvíz. Volt, aki friss halat füstölt és lehetett kenyeret is sütni. Mindezt az infrastruktúrát egy helyi hajós hozta először létre, de egy földcsuszamlás az egészet elvitte. Ám hamarosan az itt pihenő hajósok az egészet újjá építették.

A parton az Enterprise III kapitányával is összefutottunk, aki mellettünk állt egy darabig az aucklandi kikötőben.


7. nap, 2009.12.31. Csütörtök, Szilveszter

Az év utolsó napját ismét aktívan kezdtük meg. Egy kis út vezetett a hegyen keresztül a másik oldalon levő öbölbe, amely a Man O'War csatornára nézett. Ezen a csatornán keresztül jöttünk be az első nap a sziget védett öbleihez. Itt a parton a sziklák vörösek voltak. Ezután visszajutva a hegy oromra egy kis túrát tettünk meg, hogy a csatornát felülről is megfigyelhessük. Elég forgalmas volt, jöttek-mentek a motorosok és a vitorlások.

A hajóra visszaevezve az év utolsó napján a fürdőzés sem maradhatott el. A víz hőmérséklete folyamatosan 18-21 fok körül ingadozott, így a pancsolás általában nem tartott sokáig. Majd elköltüttük kedvenc tonhalas-tésztás vacsoránkat a szabad ég alatt, mert újévi malacunk nem volt, tonhalunk annál inkább.

A naplemente alatt egy rendőr hajó cirkált el a horgonyzók között, azt hisszük, sok hajós megértette, hogy ez volt a figyelmeztető jelzés az előző évi erdei tüzijáték megelőzésére - hajósok viselkedjetek!

Az igazi szilveszteri mulatság csak ezután következett. Beöltöztünk kalóznak és így köszöntöttük a Rotor felé kitérő hajókat. És azt még meg sem említettük, hogy sikerült amellé a hajó mellé horgonyozni az öbölbe amely mellett az Auckland-i kikötőben álltunk. Emelett a hajó mellett mindig nagy biztonságban éreztük magunk, mert kívülről egy katonai hajónak festett de mivel a kapitányát nem ismertük, kicsit furcsálottuk, hogy egy katonai hajó itt nyaral a szigeten.

Kilenc órakkor felléptünk a katonai hajó fedélzetére. Hogy mindez hogy következett be, a történet szempontjából lényegtelen. B kapitány körbevezett minket a Takapu-n bemutatva, a hajó történetét és kiderült, hogy egykoron a Takapu tényleg a haditengerészet tulajdonában volt és az volt a feladata, hogy térképeket készítsen Új-Zélandról és szigeteiről. A fedélzeti térképen ott állt apró betűkkel a hajó neve. Izgalomba jöttünk, itt állunk egy hajón, amely ma már a történelem része és ennek tanúbizonysága itt van előttünk. A társaság közben vacsorához készülődött. Mivel mi már túl voltunk a vacsorán fel-alá rohangáltunk a hajón, mindent pontosan szemügyre véve és csak a Pavlova torta elfogyasztásához csatlakoztunk a többiekhez. Kiderült, hogy a társaság nagy részét a kapitányon és partnerén kívül más hajókról toborozták össze, de úgy tűnt mindenki ismer mindekit. Mi is igyekeztünk beolvadni közéjük, mindenki nagyon jó hangulatban csevegett és a társaságban az egyik úr kitünő humora különösen jól szórakoztatott minket. Éjfélkor a hajó szatelitjei elfordultak és befogtak egy TV csatornát, így pontosan tudtuk, mikor kell durrantani a pezsgőt majd kézenfogva mindenki együtt énekelt. Egy óvatos kis tüzijáték látszódott a partról, idén nem vitték túlzásba a durrogtatást sem és az erdőket is megkímélték a tűztől. A táncos mulatság a fedélzeten minket jól kimerített, így elbúcsúztunk az újévi új ismerőseinktől, hogy visszatérjünk a Rotor kis csöndes fedélzetére, amelyen most egy kerti szolár lámpa (Évanak a Jézuska hozta karácsonyra :-)) világított a valódi horgony lámpa helyett.


8. nap, 2010.01.01. Péntek

.

Port Fitzroy (ugyanaz a kép mint amit David Thatcher készített - teljes véletlen)


9. nap, 2010.01.02. Szombat

.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2086988