| 2015.04.26 - 2015.07.24 »» 7/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
76. nap, 2015.07.10. , Érkezés az Adams öbölbeHajnalban egy több mint ötven méter hosszú határőrség hajó szólított meg a rádión. Alaposan kikérdeztek: kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, beszéltünk-e már határőrséggel előtte (amit mi úgy értelmeztünk, hogy bejelentkeztünk-e) stb. Mondtuk nekik, hogy nemcsak hogy bejelentkeztünk, de minden nap a tengerészeti felderítő ellenőrzi a hajónkat. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek. Nem semmi milyen körültekintően ellenőrzik itt északon a hajókat, de Indonézia és Pápua Új-Guinea északra tőlünk, biztos okot ad rá. A szoroshoz időben érkeztünk és a segítő áramlás velünk volt, később védett vizeken kellemes vitorlázással telt a nap. A szorost különben másképp képzeltük, tele szigetekkel, de meglepetésünkre alig lehetett valami partot látni és alapvetően minden olyan lapos, hogy úgy érezzük, sehol semmi nincs körülöttünk. A víz igazi balatoni színekben játszik, majd ahogy közeledünk Darwin felé egyre mocsarasabb színe van. Pont naplemente előtt érkeztünk meg az Adams öbölbe, ahova horgonyt dobtunk. Nincs már értelme rohanni, mert Darwin még 45 mérföld innen és világosban akarunk megérkezni. Ezért az öböl nyugodt vize kellemes lehetőséget nyújt egy éjszakai megállóra. A víz színe alapján, tényleg el tudjuk képzelni, hogy vannak krokodilok, mert sáros, barnás és növényes.
Amikor beléptünk a szorosba előttünk ment két vitorlás, akik már a Rally-ra érkeztek és szintén az Adams öbölbe horgonyoztak le. A Rally-ra a hajók Darwinban gyülekeznek, amely 25-én indul Indonéziába és melyet az indonéz kormány szponzorál, hogy népszerüsítsék a hajózást Indonéziában. Idén mi is bejelentkeztünk a három hónapos Rally-ra. Ilyet még nem csináltunk, meglátjuk milyen lesz. Mi leginkább azért döntöttünk a Rally mellett, mert minden papírmunkát elvégeznek, a hajózási engedélyt, egészségügyi engedélyt, vám biztosítékot, támogatóleveleket a vízumhoz, és még egy pár papírt, amely más országokban nem szükséges. Azt is örömmel láttuk, hogy egyik-másik hajó már többször megcsinálta ugyanezt az utat a rally-val. Költségben meg az egész körülbelül ugyanott van, mintha az ember mindent magának intézne a hivatali bürökrácia miatt.
Napi pozíció:
00:00 11-00.49S 132-10.90E log= 131736.2
|
77. nap, 2015.07.11. , Érkezés DarwinbaReggel 7-kor húztuk fel a horgonyt az Adams öbölben és láttuk, hogy a többi hajó már elment. Az áramlás 6-kor fordult, amelyet a többiek gyorsan ki akartak használni. A Darwin előtti Van Diemen öbölben az Arafura tenger felőli oldalon 2-3 méter a dagály, a másik oldalán a Beagle öbölben 6-8 méteres az apály-dagály, mely jelentős áramlatokat okoz Darwin körül. A hold most fogyó ezért az áramlás jelenleg nem olyan erős (2-3 csomó), de teliholdkor elérheti a 6 csomót is. Említenünk sem kell, hogy nyugodt vizeken az áramlásban szinte száguldottunk Darwin felé (kb 10 csomó körül haladtuk). Délután fél ötkor dobtunk horgonyt a Fannie öbölben Darwin városa előtt. Az utolsó szakaszt motorozva tettük meg mert elállt a szél és az áramlás ekkor már ellenünk volt.
Már tegnap éreztünk egy édeskés szagú füstöt amikor behajóztunk a szorosba, de mára ez a szag sokkal erősebb lett. Az égbolt is több helyen füstös volt, de eddig nem láttuk pontosan honnan jön a füst. Darwin magas épületeihez közeledve 2 érdekes dolgot láttunk, az egyik, hogy több helyen tűz van a parton és fekete pernye száll a hajóra. Utoljára Fidzsin szállt a pernye a hajóra. Azt nem tudjuk, milyen tűz lehet, tehát hogy égetnek valamit a parton vagy bozót tűz. A másik érdekes dolog volt, hogy 4 hadihajó állt Darwin mellett. Az esti újságokból megtudtuk, hogy az amerikai és a japán haditengerészet Darwint bázisként használva pont itt gyakorlatozik.
Horgonyzás után a szomszéd hajós átjött üdvözölni minket. Mondta, hogy este a mellettünk levő katamaránon iszogatnak és ugorjunk be hozzájuk, miután kipihentük magunkat. Igazából a partra készültünk, hogy megmozgassuk a lábunk és egy vacsorázó helyet keressünk. De partra menetel előtt beugrottunk hozzájuk egy gyors italra és megismerkedtünk néhány hajóssal, akik szintén Indonéziába jönnek a Rally-val.
Este egy csodálatos steak-et ettünk az Esplanade-n egyik éttermében, ahol meglepetésünkre egy magyarul beszélő pincérhölggyel találkoztunk. A tengerparton nem volt igazán élet csak a beljebb levő utcák voltak hangosak a bároktól és éttermektől.
|
78. nap, 2015.07.12. , Első vasárnapunk DarwinbanA Csütörtök sziget és Darwin között időzónát is léptünk, és így fél órát nyertünk, melyet beállítottunk az óráinkon.
Reggel a 16-os csatornán levő érdekes párbeszédre ébredtünk amely valahogy így hangzott:
- Security, security, security, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó a ... pozición. Jelenleg gyakorlatozást tartok, fedélzetemről repülőgépek szállnak fel- és le, manőverezőképességemben korlátozva vagyok. Kérem ne közelítsenek meg.
Pár perc múlva: - Edaru, Edaru, Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. Jelenleg gyakorlatozást tartok, fedélzetemről repülőgépek szállnak fel- és le, manőverezőképességemben korlátozva vagyok. Felszólítom az Edaru teherszállítóhajót, hogy térjen ki. Vétel.
Álmos hang a rádióban: - Itt az Ederu.... mit mond?
- Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. Jelenleg gyakorlatozást tartok, fedélzetemről repülőgépek szállnak fel- és le, manőverezőképességemben korlátozva vagyok. Kérem, hogy térjen ki tőlem jobbra! Vétel.
Pár másodperc szünet után, csodálkozva:
- De hát én Darwinba megyek.
- Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. Senki nem jöhet 3 mérföldnél közelebb hozzám. Kérem, hogy térjen ki jobbra!
Hosszú csend, majd:
- Mi az ön iránya? - kérdezi az Edaru.
- Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. 88 fok 3 csomóval. Vétel.
Ismét csend...
- Nem lehetne inkább balra kitérni? - így az Edaru.
- Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. Kérem, hogy jobbra térjen ki. Vétel.
- Hát jó...
- Edaru, ez a 6-os számú repülőgép anyahajó. Köszönöm az eggyüttműködést. További jó utat kívánok. Vége.
Azon kívül, hogy éjszakában nyúlóan száguldanak a gyakorlatozó gépek felettünk, új kamerát vettünk a városban, mert tönkrement a régi. A városban az őslakosok elég szomorú látványt nyújtanak, nemcsak mert nem bírják az alkoholt és valahogy a tövény ellenére mégis hozzájutnak, hanem mert egyikük-másikuk tényleg csont és bőr. Ez még jobban feltűnik, mert végtagjaik valahogy genetikailag elég vékony. De lehet látni aboriginal művészeket is akik zenélnek vagy festenek az utcákon.
Vasárnap révén piac is van, ellátogattunk a Mindil tengerpart naplementével egybekötött helyi művészek piacára.
Napi pozíció:
00:00 12-25.79S 130-49.00E log= 131853.2
|
79. nap, 2015.07.13. , Ügyintézés az Indonéz Konzulátuson | | Aboriginal művész | | | Kamion | | | Kikötő | | | Crocodile Dundee |
Reggel felhívtuk a Sail Indonesia képviselőjét és megtudtuk, hogy a jövőhéten zárva lesz az Indonéz Konzulátus. Gyorsan összekészítettük a papírokat és bevágtattunk a városba az Indonéz Konzulátusra. A konzulátusra a Rally résztvevőinek neveit (összesen 44 hajó) és szükséges dokumentumokat már korábban leadták a szervezők, ezért nekünk csak a 3 hónapos vízumkérelmet, fényképet, bankkivonatot és az útleveleket kellett leadnunk. Azt ígérték, hogy szerda délután mehetünk vissza az útlevelekért. A konzulátuson ismét találkoztunk a Rally-n induló néhány hajóssal.
Csak messze tudtunk lehorgonyozni a nagy ár-apály változás miatt a parttól (6.8 méter vízben), így kb 13 perc alatt érünk csak ki a bocival a partra. A reggeli menet elég vizes menet volt mert a part felől eléggé beerősödött a szél és megnőttek a hullámok. Idén különben El Nino év van, ezért a passzát szél gyengébb, mint máskor, azt mondják, hogy a Carpentaria öbölnél is szerencsénk volt az idővel, mert itt elég cudar is lehet.
Egy-két dolgot el kell intézni a városban és a hajósboltok nincsenek olyan jól felszerelve, mint például Cairns-ben. Ki kell cserélnünk az elektromos WC-t mert a műanyag talpa alul elrepedt és ereszt. De ezt a típusút csak megrendelésre lehet itt venni, sajnos nem a marinához közeli boltban (ide csak hetekkel később érkezne, mert nem csinálnak egyedi rendelést), hanem a városi nagy marinában, amely mégsem tűnik túl nagynak. A távolságok eléggé nagyok a gyalogláshoz. A Fannie öbölből kb 1 óra a városközpont (kényelmes tempóban).
Úgy döntöttünk, hogy a marinába nem állunk be, mert először kezeltetni kellene a hajón levő összes tengervíz csövet (a lefolyókba vegyszert raknak egy nappal behajózás előtt) és utána zsilipelve kell bemenni a marinába, miközben figyelni kell az apály-dagályra is. Tehát egy kicsit bonyolult.
|
80. nap, 2015.07.14. , GázpalackokNapközben általában kb harminc fok van, a szárazföldön még melegebb és tűző nap. De ma hideg (18 fok) és szeles reggelre ébredtünk. Általában a szél a déli órákra alább hagy, ezért ekkor mentünk ki a partra, hogy személyesen is találkozzunk a Sail Indonesia képviselőjével, John-nal. Egy rövid bemutatkozó után megkaptuk az üdvözlő csomagot, mely egy csomó információt tartalmaz Indonéziáriól és befizettük a helyi yacht club tagságit is, mely 15 ausztrál dolcsi hetente per fő, de ezzel a zuhanyzót és a mosodát is használhatjuk. Pénteken lesz egy bemutatkozó barbeque a Rally-n induló hajóknak, ahol megismerhetjük egymást és 21-én pedig egy részletes tájékoztató. Már izgatottan készülünk az indulásra, de azért úgy gondoltuk, hogy egy rövid túra a hétvégén még belefér a Kakadu Nemzeti Parkba itt Darwin környékén.
A gázpalackok okozzák mindig a legtöbb gondot az európai szabvány miatt. Itt kénytelenek vagyunk helyi palackot venni és megpróbálni vagy ezt beszerelni vagy saját magunk feltölteni a palackjainkat. Az utóbbi ötlettől elég sok helyinek égnek áll a haja. |
81. nap, 2015.07.15. , Megvan az indonéz vízumunkMa megkaptuk az indonéz vízumunkat. Először hatvan napra kaptuk, melyet később meg lehet hosszabbítani. Váltottunk indonéz rupízt. Ezzel mindenki milliomos lehet, mert kb 10 ausztrál dollár 100.000 rupízt ér és ez a legmagasabb bankó. Próbáljuk elképezelni hány zsák pénzzel érkezhet, aki például egy autót akar venni.
A korábban elmaradt tífusz oltást is pótoltuk. . |
82. nap, 2015.07.16. , Feltöltöttük az üzemanyagotMa feltöltöttük az üzemanyagkészleteket. Átbociztunk a Cullen Bay marinához (2 öböllel odébb). Láttunk egy zsilipelő hajót, amely épp behajózott a marinába. A vízkészleteket is feltöltttük, jóllehet a vízre még a jövőhéten indulás előtt rá kell töltenünk. Útközben a Yanmar kereskedésbe is beugrottunk, mert néhány tartalék alkatrészt rendeltünk a motorhoz.
A kis gázpalackjainkat pedig saját magunk töltjük egy nagy helyi palackból. Összeeszkábáltunk egy adaptert amivel az ausztrál palackból az európai palackba át tudjuk fejteni a gázt. A művelet bár hajmeresztőnek hangzik, de biztonságos. | | | | Túlsúlyosan az üzemanyaggal | Zsilip Cullen Bay Marina | Cullen Bay Marina | | | | | Gáztöltés | Üzemanyagal | Gáztöltés | | | | | | |
|
83. nap, 2015.07.17. , Barbecue a Yacht ClubbanMűanyag csavarokat szereztünk a szélkormányhoz. Amit nem kaptunk: aceton és csiszolópapír kifogyott a Bunnings-ban (azt végül máshol kaptunk), tartalék szimeringet a horgony csörlőhöz, gyertyát az autósboltban csak hasonlót kaptunk a külmotorhoz.
Este ismerkedő barbecue volt a Yacht Clubban a Rally hajósoknak. Találkoztunk hajósokkal akikkel utoljára Fidzsin és Új-Kaledóniában találkoztunk és olyanokkal is akikkel az ausztrál Lizard szigetnél. Olyan nemzetiségű hajók is indulnak, akikkel azelőtt soha nem találkoztunk pl egy japán és egy luxemburgi hajó is. Más hajósok is panaszkodnak a helyi hajósboltok és szakemeberek hiányára Darwinban. Valaki azt mondta, úgy tűnik ide csak az jön, aki nem akar dolgozni, mert mindent kelletlenül csinálnak a helyiek.
Azt mondják és az újságok is azt írják, hogy rekord hideg van éjszakánként. A hajón ez nem annyira tűnik fel, mert a víz melegít alulról. |
84. nap, 2015.07.18. , Három napos túra Darwin környékén - Litchfield Nemzeti Park (1. nap) | | Termeszvár | | | Mágneses temeszek | | | Buley Rockhole | | | Krokodilus | | | Kroki | | | Tollászkodunk? | | | Jabiru vagy fekete nyakú gólya | | | Erszényes a kicsinyével |
A nagy készülődés közepette nem volt időnk megszervezni egy olyan utat, hogy magunk járjuk körbe a környéket. Ahogy már korábban írtuk, a távolságok itt hatalmasak, ezért befizettünk egy gyors három napos buszos körtúrára, hogy lássunk is valamit Darwinból. Rengeteg kirándulási lehetőséget kínálnak a helyi utazási irodák és több nemezeti park is van a környéken, de az árak húzósak.
Az első nap a Litchfield Nemzeti Parkban jártunk. Már korábban láttunk egy csomó termeszvárat a környéket, de itt Litchfield-nél igazán hatalmasakat láttunk ( a hat métert is elérhetik). A termeszvárakat a termeszhangyák építik, melyek közössége a királynőből (királyból, mely nem olyan lényeges), a katonákból és a dolgozókból áll. A termeszvárak annyi idősek, mint a királynő, ha elpusztul a királynő, nem költözik bele új, de ezek a királynők akár 60-70 évig is élhetnek. A váron kívül bonyolult alagút rendeszer vezet a termeszvárból és szellőzőnyílás is van rajta. A termeszek a természetben mindent lebontanak, elfogyasztanak és hasznos munkát végeznek, de ebből a szempontból jobban hasonlítanak a csótányokhoz, mint az igazi hangyákhoz. A termeszvár a termesz ürülékével és nyálával keveredő anyagtól keményedik meg és így mindenféle rothadó növényből és sárból áll. A legérdekesebbek azonban az úgynevezett mágneses termseszvárak, melyek laposak és mindig úgy építik fel a termeszek ezeket a várakat, hogy a nap csak egy kis felületen süsse őket, azaz érzékelik az észak-déli orientációt.
A termeszvárak után a Buley Rockhole-hoz vezetett az utunk, itt meg is mártózhattunk a vízben. Út közben bivalyokat láttunk melyek keresték a vizet. Ezután burger ebédünket egy Banyan fa társaságában töltöttük el a szabadban, mely után még többet fürödtünk a Florence vízesésben.
A naplemente előtt egy lápos részen volt egy megállónk, ahol van egy aboriginal (őslakos) falu. A falut sajnos nem láthattuk, de Graeme akinek felmenői birtokolják a területet, melyet Teknősnek neveztek el, tartott egy előadást a helyi szokásokról és, hogy a helyi növényeket mikre használják (pl a rózsaszín virágú pulyka bokrot a szúnyogok távoltartására vagy ahol pandanus aquaticus növény van oda nem mennek fürdeni a krokodilok miatt). Megtudtuk, hogy készül a didzseridu. A termeszhangyák által elpusztított jól kongó fákból készítik, miután kimossák és kiszárítják már lehet is fújni ezt az érdekesen hangzó hangszert, mellyel történeteket fújnak vagy beszélnek el. A helyi szokások érdekességei: a területeiket állat nevekkel illetik, vizet öntenek az ember fejére üdvözlésként, nehezükre esik idegen emberek szemébe nézni, a vérfertőzés lehetősége miatt nem beszélhetnek bizonyos rokonaikkal (pl. a negyedik unokatestvérig), tiszteletből pedig az anyóssal sem beszélnek, botozással bűntetnek a törzsön belül és az öregek bíráskodnak. Vannak külön férfi és női szokások, a kettő nem keveredik (például van külön női tó, ahova kifejezetten a nők járnak fürdeni). A történeteiket különböző szinten adják át az utódoknak, tehát az érettségtől függően mesélik a teljes történetet vagy hagynak ki belőle valamit. A festményeiknek a színeknek külön jelentése van (4 alap színt használnak: fehér, fekete, sárga és vörös). A vörös a vért és halált jelenti és az elhúnytak emlékére vörös csíkot húznak a fák kérgére. Az elhúnytaknak nincs többé képe (kitörlik) és ha valaki meghal akkor a nevét nem használhatják egy bizonyos ideig (ha valakinek ugyanaz a neve akkor átnevezik erre az időszakra).
A naplmentében sétahajóztunk a Mary folyó holt ágán (ez a billabong), ahol megnézhettük a napsugarak utolsó fényében melegedő krokodilokat. Érdekesség, hogy a sósvizi krokodilok az édes és a sós vizekben is jól érzik magukat, rendkívül agresszívak és gyorsak. Az édesvizi párjuktól a színük és az állkapcsuk alapján különböztetik meg őket (az édesvizi hosszú álkapoccsal és rendezetebb fogakkal rendelkezik). Keki színük valóban észrevehetetlenné teszi őket és hangtalanul emelkednek fel a vízfelszínre és sűllyednek le a víz alá.
Az éjszakát egy kempingben töltöttük. Jóllehet a nappali hőmérséklet 30 fok körül volt, éjszaka csak 7 volt. Éjszaka hallottuk a sátrunk körül ugráló kisméretű kengurukat (wallabies), amelyek a szárazság elől menekülve tértek be a kempingbe, ahol rendszeresen locsltak. És nem mi voltuk az egyedüli magyarok a turistacsoportban. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
