| 2015.04.26 - 2015.07.24 »» 5/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
46. nap, 2015.06.10. Hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy csend van. Ahogy azonban magamhoz tértem, visszajött a szélzaj. Érdekes az emberi fül. Már többszor tapasztaltam, hogy amikor nagy hangzavarban alszom, ébredés után a hangzavar csak lassan jön vissza.
Hajnali 4-kor megint csöndre ébredtem. És most tényleg csönd is volt. A szél már csak 10-15 csomó. Bár kicsit korábban volt, mint ahogy az indulást terveztem, gondoltam ki kell használni az enyhülést, most könnyű a horgonyt felhúzni.
A gyenguska szélban azonban lassan vánszorogtunk. Úgy nézett ki hogy csak sötétedés után érnék a Morris koral-zátonyhoz. Az túl késő. Korallos vízben nem lehet sötétben horgonyozni. Úgyhogy reggel 9 körül horgonyt dobtam a Finders-sziget mögött több halászhajó társaságában és mély álomba zuhantam. Fárasztó egyedül hajózni. Még ha fizikailag nem is kell folyamatosan tevékenykedni, mindíg figyelni kell. Kiszívja az embert.
|
47. nap, 2015.06.11. Reggel 4:30-kor indultam. Kellemes gyenguska széllel kezdődött a nap. Az AIS-en 3 hajó követett 5-6 mérfödre, mindannyian 4-5 csomóval döcögtünk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy gyorsítanak, 7-8 csomó. Az AIS szélerőjelzőnek is bevált! 2-3 perc múlva én is megkaptam a 20-25 csomós szelet.
Innentől kezdve folyamatosan jöttek a viharcellák, legalább nem unatkoztam, egész nap vitorlákat húzgáltam fel meg le, reffeltem ki meg be. A korall-zátony védelmében nincsenek nagy hullámok, igen élvezetes nap volt.
Este a kicsiny homokzátony - Morris-sziget mellett dobtam horgonyt a nagy semmi közepén. A szigeten van egy kis zöld meg 2 kókuszdió pálma (amúgy a 20-30 évvel ezelőtti pilotkönyv szerint ez az ismertető jele).
|
48. nap, 2015.06.12. , Lockhart-folyó | | Világító-torony helikopter leszállóhellyel |
Most, hogy viszonylag távolabb vagyunk a kontinenstől (10 tmf) kevésbé érezni a hatását. Éjszaka nem gyengül a szél és ami még fontosabb reggel nem fordul be dél-nyugatira. Abból az irányból nyitott a horgonyzóhely és egy kicsi aggódtam. Eddig minden reggel dél-nyugati széllel kezdtem, a mai nap már más.
Szomszédaim akik tegnap a rádión még arról beszéltek milyen jó lesz a szigetet bejárni (kb 500 méter hosszú) ébresztettek ahogy a horgonyt húzták fel. Hát ha már felébredtem akár el is indulhatok és így is lett.
Az előrejelzésnek megfelelően a szél 20 és 30 csomó között ingadozott. Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy mellettem szó szerint elszáguldott (14 csomóval) egy 20 lábas aluminium vitorlás (a Rotor sebessége 8 csomó volt).
Délután a Lockhart-folyó torkolatában dobtam horgonyt pár méteres, sötétbarna vízben. A folyó érdekessége, hogy tele van krokodillal. Hát én nagyon figyeltem, de egyet sem láttam. Amúgy közel-távol sehol senki. Egy pár száz fős őslakos település van a szárazföldön a tengertől 2 km-re, a parton nem mutatkoznak. Viszont tettek nekik egy mobiltornyot úgyhogy ismét van Internetem amit a következő pár napban ki is fogok használni. | | | | Ez egy gyors hajó! | A homokpad amit ki kellett kerülni | Az AIS mutat mindenkit | | | | | | |
|
49. nap, 2015.06.13. A mai nap eseménye hogy megvettük a repjegyeket az Admirálisnak, Éva két hét múlva érkezik a Duda-szigetre (Horn-island) :-). A folyón továbbra sem történik semmi, sehol senki, bár az egyik oldalágból egy vitorlás sarka kikandikált.. |
52. nap, 2015.06.16. A mai célpontom Kikötőhely-út (Portland Rd), egy piciny település 20 mérföldre északra. A szél továbbra is 20-25 csomós dél keleti. Ahogy elhagytam a folyó száját szűk negyedszélen kaptam szembe a hullámokat. Szerencsére 1 óra múlva elhagytam a zátonyos részeket és szép lassan először félszélben, majd háromnegyed szélben haladtam tovább. Régóta hajózom de még mindig lenyűgöz mennyire más ugyanazzal a széllel szembe vagy együtt hajózni.
2 mérfölddel a horgonyzóhely előtt vettem észre hogy csúszik ki a szélkormány alsó lapátja. Elveszteni nem tudom, mert egy biztonsági kötéllel a hajóhoz van kötve. Horgonyzás után összeszereltem. Gyakrabban kell ellenőrizni a csavarokat.
A parton 1-2 ház, az öbölben egy kivénhedt halászhajó. Még nem tudom, partra szállok-e holnap, a pilotkönyv szerint nagyon kényelmetlen az öböl, valahogy betalálnak a hullámok és folyamatosan billeg a hajó. Majd reggel eldöntöm, akarok-e még billegni vagy inkább indulok tovább.
Megdöbbentő mennyire üres Ausztrália észak-keleti partja. A part és a tenger is. Leszámítva a Hüllő-szigetet meg azt a pár hajót akikkel összekeveredtem a Morris-szigetnél szinte nem is találkoztam vitorlásokkal. Minden horgonyzóhelyen egyedül vagyok.
...
Ahogy ezeket a sorokat írtam emelkedett a dagály és megindult a billegés. Kiraktam a farhorgonyt, úgyhogy most a Rotor szemből kapja a hullámokat. Így egész kellemes. Egy alapos fürdést is rendeztem, az elmúlt napok barnás tengervíze után itt kristálytiszta a víz. Na persze csak a fedélzetre húztam fel a tengerből, nem tudom ezen a részen vannak-e krokodilok. | | | | Restoration-rock | | Restoration-island | | | | | | |
|
53. nap, 2015.06.17. Egész nap enyhe fejfájás gyötört. Lehet hogy tengeribeteg vagyok? Maradtam a hajón.. |
54. nap, 2015.06.18. Reggel első fénnyel keltem. Kibányásztam az iszapból a hátsó horgonyt, majd felhúztam az elsőt is,és egész nap kellemes 15-25 csomó szélben haladtam. Az idő borús volt, szinte folyamatosan enyhén szitált az eső. Említésre méltó események: Az Endevour Bay nevű teherszállító hajó (kisebb fajta, 50 m hosszú) nem adta meg az útjogot (rádión sem válaszolt). Már csak 150 méterre volt amikor kitértem előle. Eredetileg a Margaret-öbölben terveztem megállni, és végre kimenni kicsit a szárazföldre, azonban tegnap valahogy szétrepedt a talpamon a kislábujjamnál a bőr és nem akartam összehomokozni. Úgyhogy 10 mérfölddel arréb a Shelbourne öbölben horgonyoztam le és ha sikerül felébredni időben akkor holnap indulok is tovább.
|
55. nap, 2015.06.19. Ma 1-kor kelltem. A legközelebbi horgonyzási lehetőség az Menekülés-folyó (Escape river) aminek a bejáratánál 1.8 méteres homokzátony és gyöngyfarmok heneziti a bejutást, a folyón pedig hemzsegnek a legyek, szúnyogok és krokodilok. 64 merfold. Egy alternatív lehetőség a Feketeerdő-öböl (Backwood Bay) a Mount Adolphus-szigeten, ahol tiszta kék víz, könnyű ki- és behajózás és szúnyogmentes éjszaka vár. 81 mérföld. Én az útóbbira szavaztam, de 81 mérföld nem kevés, ezért a korai indulás.
A szél eléggé bedéliesedett, majdnem pont hátszél. Kiraktam az egyik oldalra a génoát a spinakker rúddal, a másik oldalra a hátsó vitorlát és egész nap nem is kellett a vitorlákhoz nyúlni, csak a szélkormányon kellett kicsit állítgatni hogy picit jobbra vagy balra menjünk.
Az AIS most is jó szolgálatot tett, már 30 métföldről jelzi hogy egy hajó közeledik a hajózási úton, úgyhogy van idő bőven felkészülni. Érdekes, hogy évekig szinte nem is kellett az AIS, persze a nyilt tengeren, távol a kereskedelmi hajóútaktól nincs is rá szükség.
Pont azon gondolkodtam, hogy mit készítsek ebédre (a friss áru készlet igen fogyóban van) amikor is... Kapás van! Egy kis küzdelem után egy gyönyörű 116 centis Wahoot rántottam be a hátsó fedélztre. A kedvenc halam. Remélem lesznek más hajósok az esti horgonyzóhelyen mert ezt egyedül nem fogom tudni megeni.
Délután 4-kor dobtam horgonyt egy nagyon szép öbölben. Sajnos nincs más hajó rajtam kívül úgyhogy a hal marad a hütőben. Elrendeztem a hajót és nyugovóra tértem. |
56. nap, 2015.06.20. Reggel a távcsővel krokodil nyomokat véltem felfedezni a parányi homokos fővényen, úgyhogy partraszállás helyett inkább vitorlát húztam és a kellemes szélben átvitorláztam a Horn-szigetre (25 mérföld). A Horn-sziget többek között a Szerda- Csütörtök és Péntek szigetek között fekszik.
A fő sziget a Csütörtök-sziget. A horgonyzóhely délkeletről (ahonnan a szél 99%-ban fúj) nem túl védett, úgyhogy inkább a Horn-sziget mögött horgonyoztam. Innen vagy komppal lehet átjutni a Csütörtök-szigetre vagy bocival (kb 1 mérföld).
A horgonyzóhelyen főleg halász- és munkahajók állnak. Próbáltam a halat elajándékozni, de hiába integettem a mellettem száguldozó csónakoknak nem állt meg senki. A mellettem levő halászhajón észrevette egy srác hogy integetek és átjött hogy minden rendben van-e. Mondtam neki, hogy hát látom hogy halászhajó, de nem kér egy kis halat? Mint kiderült a srác nem halász (így kért) hanem Pápua-Új-Guineából egy kapitány aki a halászhajót fogja hazavinni.
Egy másik darabot a halból elvitt a helyi vizitaxis, és utánam érkezett egy francia hajós aki szintén örömmel elfogadott egy nagyobb darabot.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
