Hajónapló: Ausztrália 2 in English

     2015.04.26 - 2015.07.24                                   »»   4/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 
...folytatás az előző oldalról

27. nap, 2015.05.22. Péntek, Arlington-atoll

Reggel az Arlington-atoll szélén levő zátonyon sznorkeleztünk (továbbra is egyedül voltunk, sehol senki a láthatáron). Megvolt a teknős, az óriás kagylók (2 méterest is találtunk) és egy fehér uszonyú szirticápa is kerülgetett 3 méteres körben egy pár percig. A korall nagyon szép állapotban volt, fantasztikus élmény. Beszélgettünk is arról, miért nem ide hozzák a turistákat, de be kellett látnunk, hogy a körülmények nem ideálisak. Erős az áramlás, méteres a hullámzás, messze van mindentől - nem egy kezdő sznorkelezőnek való a hely.
Mire visszaértünk a hajóhoz a szél felfrissült és a Rotor nagyokat ugrándozott a növekvő hullámokon. Ilyen nagy hullámzásban nem könnyű Rotorkát szétszedni (legalábbis akkor még nem volt rá technikánk - most már van) úgyhogy gyorsan felhúztuk a horgonyt hogy az atoll közepén levő kicsiny homokpad közötti csendesebb vízeken szedjük szét Rotorkát. Azaz csak húztuk volna, de nem jött fel, beakadt a lánc/horgony valamilyen zátonyban. Szuper :-( A méteres hullámzáshoz még csak ez kellett. Nagy nehezen sikerült addig manőverezni hogy a horgony kiszabadult és feljött.
Átvitorláztunk a homokpad mögé, ahol nem sokkal voltak kisebbek a hullámok. Viszont kárpótolt a kb 50 méteres homokpad közepén megterített asztal. Na nem nekünk terítettek, hanem helikopterrel hozzák ide a turistákat (2-4 főt) ebédelni. A homokpadon amúgy semmi nincs, csak 1 helikopter egy asztal meg 2 szék.
Ami még említésre méltó hogy a másutt méterre pontos ausztrál térképek ezen a részen igen pontatlannak bizonyultak. A térkép szerint a hajónkkal zátonyokon hajtottunk keresztül (ahol amúgy mély víz volt) és több zátony is hiányzott a térképről (ráadásul olyan helyeken, ahol amúgy mély víz van). Úgyhogy itt is be kell tartani a korall-zátonyos navigáció alapszabályait: felhőtlen ég, a nap mögöttünk nem túl alacsonyan legyen és valaki a hajó orrában polarizált szemüvegben lesse a mélységet.
Visszatérve a történetünkre: sikerült Rotorkát szétszedni és a fedélzetre emelni, majd a tovább frissülő szélben, szilaj hullámokon elvitorláztunk a Cairns előtti Mission-öbölbe ahol az 1 méteres apályt figyelembe véve a 3 méteres vízben dobtunk horgony.


28. nap, 2015.05.23. Szombat, Cairns

Reggel a még mindig süvítő szélben erősen reffelt vitorlázattal beszáguldottunk (8+ csomóval) Cairns-be. A sebességről jut eszembe, hogy Eugene kérdezte, mennyi volt a Rotor max sebessége és én még a 16.4 csomóra emlékeztem Kolumbia partjainál. Kiváncsiságból megnéztük, mennyi a GPS által regisztrált max sebességünk (a GPS-t 2 éve vettük) és bizony új rekord van, 17.3 csomóval mentünk valamikor az elmúlt 2 évben. Az Új-Zélandról Vanuatura történő átkelésre tippelek, amikor 35 csomós hátszélben szörföztünk a hatalmas óceáni hullámokon.
Cairns előtt horgonyoztunk le a hajózási csatorna külső felén. Rotorka össze, irány a part. Rengeteg a turista, bárok, éttermek, fagyizók és utazási irodák váltják egymást. Nagyot sétáltunk és ha már itt jártunk, vettünk egy benzin kannát is - az előzőt még Airlie-beachen ki kellett dobni mert elrepedt.
Este Eugene csomagolt, holnap repül vissza Új-Zélandra. Nagyon jól kijöttünk egymással, probléma mentesen és kellemes hangulatban repült el ez a 3 hét. Nagyon élvezte az utazás minden egyes percét, lelkesen, minden zokszó nélkül kelt amikor kelni kellett, kormányzott, amikor kormányozni kellett éa mosogatott amikor mosogatni kellett.


33. nap, 2015.05.28. Csütörtök, Cairns

Ez a pár nap hamar elszaladt itt Cairnsben. Feltöltöttem a hajó rekeszeit, leszervizeltem a szélkormányt, kicseréltem a horgonycsörlő csapágyát (utoljára Equadorban volt cserélve 10 éve - már ideje volt).
Hogy egyedül fel tudjam a horgonyt húzni, köteleket vezettem a hajó elejéhez a gázkar és a kormányt távirányításához.
Feltöltöttem a víztartályt, szereztem egy kis gázolajat meg benzint a külmotorba..


34. nap, 2015.05.29. Péntek, Alacsony szigetecskék

Hajnalban indultam és kellemes 20 csomós szélben hajóztam egész nap. Ezen a szakaszon különösen figyelni kell a navigációra, sok a zátony illetve el kell kerülni a nagyhajók részére kijelölt hajózási csatornát.
Délutánra érkeztem az Alacsony-szigetecskékhez (Low-Islets). Két pöttöm sziget, az egyik mangorve a másik homokos zöld növényzettel, a kettő közöt korallzátony. Az egyik nyilvános mooring szabad volt, úgyhogy el is foglaltam.
Dagálykor a hullámok átcsapnak a zátonyon, eléggé dölöngélt a Rotor, legalább mély álomba ringatott..


35. nap, 2015.05.30. Szombat

Az ébresztő órát reggel 4-re húztam. 3-kor keltem :-). A mai napra tervezett távolság 75 mérföld és szerettem volna még világosban megérkezni.
Még a sötétben ki kellett kerülnöm egy halászhajót, aztán napközben még 4-et meg 5-6 teherhajót (és persze egy csomó korall zátonyt).
A spinakker bummot kiraktam jobb oldalra, a fővitorlát első reffre és a génoát - fővitorlát - hátsó vitorlát rakosgattam egész nap hol balra, hol jobbra.
De panaszra semmi okom, szépen sütött a nap, kellemes szél fújt, kicsik voltak a hullámok, egyedül az admirális hiányzott a hajóról ahhoz hogy minden tökéletes legyen.
Délben ettem a tegnapi pörköltből.
Sötétedés előtt értem a Bedford fok mögé ahol 4 méteres vízben lehorgonyoztam (a dagály 2 méteren állt, úgyhogy apálykor még éppen nem fogok leérni).


36. nap, 2015.05.31. Vasárnap

Mai napi célom a Hüllő-sziget (Lizard Island) 36 mérföldre. Nem nagy távolság úgyhogy pihenten ébredve, kényelmesen megreggeliztem. A 25 csomós szélben végre alkalmam nyilt a gázkar/kormány távirányító kötelekekkel gyakorolni a horgonyfelhúzást. 1 - 2 hibás húzgálás után egész jól ráéreztem. Vicces a hajó orrából kormányozni.
Mióta egyedül vagyok egész rákaptam a hátsó vitorla használatára. Az a jó benne, hogy hátszélben is fel-le tudom húzni (a fővitorlát 20 csomó felett csak szélbe állva) illetve mivel távol van a génoától kevésbé takarja ki a szelet. A vitorla taktikám az elmúlt napokban erős széltől gyengéig haladva (hátszél/háromnyegyedszél):
- kis génoa (115%-os)
- kis génoa + hátsó vitorla 1. reff
- kis génoa + hátsó vitorla
- kis génoa + hátsó vitorla + fővitorla 1. reff
Egyedül hátszélben az 1. reffet ki sem veszem a fővitorlából.
Ma sokat esett/szitált az eső és ennek megfelelően erősödött, gyengült a szél. Egy teherhajóval is rádióztam, egy elágazáshoz egyidőben értünk és tisztáznom kellett, merre fog fordulni, nehogy pont én is alá forduljak. Az AIS nagy szolgálatot tesz, egyrészt a számítógép monitorán látom, hogy mikor milyen közel fogunk elhaladni egymás mellett másrészt könnyű rádión felhívni a másik hajót (az AIS kiírja a hajó nevét illetve a hajó azonosító száma alapján DSC módban is tudom hívni). A hajózásban kevésbé jártasak kedvéért: AIS = Automatikus Azonosító Rendszer. AIS adóval felszerelt hajók (jelen esetben a teherhajók) rádiós jelekkel folyamatosan adják a nevüket, a pociziót, a sebességet és a meteirányt (illetve pár további adatot). AIS vevővel rendelkező hajók (más teherhajók és Rotor) pedig a jelek alapján egyrészt feltüntetik a számítógépes térképen hol merről merre tartanak a hajók illetve összevetik az adatokat a hajó (Rotor) GPS jelével és kiszámolják, várhatóan össze fogunk-e ütközni vagy ha nem akkor mennyire fogjuk egymást megközelíteni. Persze az AIS nem tudja előre ki merre fog fordulni úgyhogy kell az emberi kommunikáció is. A DSC-ről majd legközelebb.
A szüleimtől kapott hajós távcső is nagy szolgálatot tett az elmúlt napokban.
Késő délután értem a Hüllő-szigethez. Valahogy egy buja zöld trópusi szigetre számítottam, ehelyett egy nagy fekete sziklát találtam. A sziget természetvédelmi terület, van rajta egy kemping meg egy üdülő illetve kis repülőtér.
Számomra ez egy különösen fontos megálló, ez az utolsó sziget északi irányban ahol nincsenek krokodilok és a hajó alját nyugodtan tisztogathatom.


41. nap, 2015.06.05. Péntek, Hüllő-sziget

Hihetetlen hogy már majdnem egy hete itt vagyok a Hüllő-szigeten. A szigetet amúgy Cook kapitány nevezte el Lizard-Islandnak (mivel csak hüllőket látott a szigeten). Amikor Cook kapitány bekeveredett a nagy korall zátony labirintusába és nem találta a kijáratott ennek a szigetnek a csúcsára mászott fel, hogy körül nézzen.
A sziget nemzeti park. Lehet kempingezni illetve van egy resort is, ami a tavalyi(?) hurrikán óta nem működik, bár gőzerővel építkeznek.
A Rotorral a Watson-öbölben horgonyzom, pár hajó társaságában. Voltam a sziget csúcsán ahonnan gyönzörű a kilátás. A sziget túlsó felén gyönyörű lagúna van. Majdnem bele is vetettem magam a kristálytiszta vízbe amikor észrevettem, hogy a parti homok tele van apró Portugál-gályákkal (Portugese-Man-O-War) tetemeivel. Úgyhogy a fürdőzés kimaradt.
Végigcsiszoltam a Rotor alját. Sokminden nem volt rajta hiszen nemrég pucoltam, de mivel északra tartok ami már krokodil vidék ott már nem lesz lehetőség úszkálni.
Fantasztikus a víz alatti élet a hajó körül. A tőkesúlyt folyamatosan egy halraj (pár miliméteres de több ezer hal) körözi. A propellerbe beleszeretett egy diszkoszhal (vagy hasonló). Napok óta a propellert bámulja. Szerintem azt hiszi hogy a propeller is egy gyönyörű hal. A hajó alatt gyakran pihen egy pöttyös rája (4 méter a vízmélység) és néha egy fekete uszonyú szirticápa is meglátogat. A homokot folyamatosan 4-5 kb 1 méteres Trevally túrja.
Közben a hajón is megcsináltam ezt-azt. Beszereltem a még Brisbaneben megvett AIS jeladót, fixre beépítettem végre a nagy laptopnak az invertert (a hajó navigációs számítógépe direkt 12V-ról megy), megerősítettem a boci evezővilla-tartóját (kezdett szétrepedni) meg még sok apróság elkészült.


44. nap, 2015.06.08. Hétfő

Holnap hajnalban indulok. A szél előrejelzés már csak 20 csomós szélről beszél. A következő megálló Bathurst-öböl, 71 tengeri mérföld. A nap fél hét körül kel és este 6 előtt nyugszik. Tehát világos van pirkadattól szürkületig kb 12.5 óráig. Jó lenne világosban megérkezni (bár az öböl iszapos, veszélyektől mentes), úgyhogy reggel 5-re állítottam az ébresztő órát. Felvettem a bocit a fedélzetre, bekészítettem a kormány- és gáz-távirányító köteleket, memorizáltam hogy a mögöttem levő bója hova esik (nehogy a sötétben való induláskor neki menjek), kiraktam a spinakker bummot jobbra és korán nyugovóra tértem.


45. nap, 2015.06.09. Kedd

A szél egész éjszaka fújt és hajnalban a horgony felhúzásához kellett a motor segítsége is, a távirányító kötelek jól bevállnak.
Egész nap jó tempóban haladtam a 20-28 csomós szélben. A hát- és háromnegyedszélben csak a kitámasztott génoát és a hátsó vitorlát használtam, így is 6-8 csomóval haladtam. Egész nap jöttek mentek a záporok. A záporfelhők viszonylag alacsonyak voltak. Azt mondják akkor nem hoz akkora szelet. Így is volt, viharfelhő nélkül 20 csomó, viharfelhővel 25-28.
A hullámok nem túl magasak, a nagy korallzátonyon belül hajózok.
Több nagyhajó is elhaladt melettem, az egyiknek helyet is kellett biztosítanom. Beszéltem velük rádión is, látták az AIS jelemet, ami nagyszeru, ezek szerint messzire is müködik. Közelre tudtam, hogy müködik, mert az AIS vevos VHF rádióm (ami különáll az AIS adótól) veszi a saját jelemet. A VHF rádióm antennája a foárbóc tetején van, az AIS jeladó a hátsó korláthoz rögzített pózna tetején levo tartalék antennát használja. A rádió okos, tudja az azonosító számomat, úgyhogy nem jelenek meg a kis képernyojén, de az OpenCPN navigációs szoftver nem szüri az AIS jeleket (legalábbis az a verzió amit használok, az legfrissebb igen), úgyhogy folyamatosan a GPS pozició alá berajzolja a Rotor AIS jelét is.
Még világosban értem a Melville-fokhoz ahol egy szemben jovo motorral haladó vitorlás keresztezte az utamat. Miután én vitorlázattal jöttem (minden duplán kibiztosítva) gondoltam majd kitér. Hát nem tért. Mikor már nagyon közel voltunk hogy elkerüljem az összeütközést, leoldottam minden kötelet és keresztbe fordítottam a hajót. Ekkor hívott a VHF rádión, hogy mik a szándékaim és hogy balrol ki tudom-e kerülni. Aaahh. Egyenesen elmotorozott mellettem, anélkül, hogy kicsit is változtatott volna az írányán. Mikor rádión kérdeztem, hogy tisztában van-e vele hogy nekem, mint vitorlásnak elsobbségem van vele szemben, javasolta, hogy legközelebb akkor hívjam fel a VHF rádión. Hasonlóan mint Új-Zélandon itt sem kell vitorlás vezetéséhez vezetési engedélyt szereni (ha jól tudom a szabály itt az hogy 10 csomónál lassúbb hajóhoz nem kell jogosítvány). Pár perc alatt visszarendeztem a vitorlákat és a köteleket. Nem ártott sietni, mert a foknál egy szikla és egy zátonyos rész között kellett bekanyarodnom és már igen közel voltam.
A fok mellett a szél beerosödött 30 csomóra. A magas dombok összepréselik a szelet, úgyhogy ez gyakran történik. Itt azonban úgy nézett ki hogy a szél maga erosödött meg, ugyanis a fok után is megmaradt a 30 csomó, sot gyakran a 40 csomót is elérte. A horgonyzóhely, amit kinéztem a fok mögött volt, de elotte ki kellett, hogy kerüljek egy sekélyes részt, úgyhogy mire a horgonyzóhelyre rá tudtam fordulni (immár motorral) a parttól már 1 mérföldnyire voltam. Hát a 30-40 csomós szél 1 mérföld alatt is tud szép hullámzást létrehozni (hiába csak 6-8 méter a mélység). Lasssan elmotoroztam a parthoz, amennyire közel csak mertem (közben a fedélzetet szépen lemostam a barnás felcsapodó hullámokkal). 2 méteres volt a dagály, amikor megérkeztem úgyhogy 4 méteres vízben kiengedtem 40 méter láncot (ami vizszíntesen állt, de legalább tartott).
Még átraktam a bummot másik oldalra, majd sütöttem 4 pizzát, ma és holnap is ez lesz a menü. Holnap ismét 70+ mérföld a terv, úgyhogy 4-kor kelek. Érdekes lesz a 40 csomós szélben felhúzni a horgonyt a távírányítós motorral. Legyen ez a holnap problémája. Bár a szél az egész hajót rázta, a fáradságtól hamar mély álomba zuhantam.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2887270