Hajónapló: Ausztrália

in English

     2014.11.19 - 2015.01.02                                   »»   2/4 oldal   »»

Ugrás oldalra: 1 2 3 4

...folytatás az előző oldalról

9. nap, 2014.11.27. , Rotor a Burnett folyón Itt horgonyzunk a Burnett folyón. Mellettünk jönnek-mennek a kis halászcsónakok és ricsajoznak a maradarak. Bundaberg-ről nem készítünk részletes naplót, de egy összefoglalót felküldünk a legjobb képekből. Napi pozíció: 00:00 24-51.70S 152-21.40E log= 129880.4 . Rotor a Burnett folyón A 2013-as januári árvíz jelző Rotor a Burnett folyón

14. nap, 2014.12.02. , Bundy legjobb részei A Burnett folyó kalóza Az elmúlt napok összefoglalója Megnéztük a régi és az új világítótornyot, a cukornád ültetvényt, a marina mögötti kengurukat, a Bundaberg gyömbérsör múzeumot és végigkóstoltuk az üdítő termékválasztékot. A rumgyárban pedig záróra után végigkocsikáztunk. Egy másik nap kb 6 mérföldet felbociztunk a Burnett folyón, de egy-két házon és a termőföldeken kívül semmit nem láttunk. Ezután elkirándultunk a botanikus kertbe, ahol érdekes madarakat láttunk és a híres vizisárkányt is megpillantottuk (water dragon), de mire a repülős múzeumba értünk a múzeumot épp bezárták sajnos, ezért ide egy másik alkalommal vissza kell majd jönnünk. Bundaberg-ből szinte mindent láttunk az említett múzeum kivételével. Ebben a kisvárosban a hajósbolt meglepően jól felszerelt, úgy hogy a marina sincs már itt. Végül megkóstoltuk a folyami halat (elég picike volt, de mi a tengeri halakhoz szoktunk). Nektárevő A Burnett folyó A hídról Pont most virágzik Íbisz Ez nem kacsa Íbisz fészek a pálmafán Nem házisárkány (water dragon) A folyó Híd a Burnett folyón Bundaberg Központ Bundaberg központ A Burnett folyó Virágbaborult Cukornád Régi világítótorony Kenguru lesen Új világítótorony Cukornádasban Bundaberg gyömbérsör gyár Bundaberg gyömbérsör A Burnett folyón pecázva Folyóparti sütkérezés A Burnett folyóból fogott halat fogyasztjuk

19. nap, 2014.12.07. , Bundaberg körüli parkok Szikla a síkságon Ugrasz vagy sem? Megnézem a zsebibabám Nyalogatja a zsebibabát Összefoglaló: Amikor azt írjuk Bundaberg körül, ez lehet pár száz km, mert itt hatalmasak a távolságok és természetesen autót béreltünk, hogy megnézzük a következő parkokat: a Steve Irwin Állatkertet (a krokodil vadásznak titulált, elhúnyt Steve-ről van szó, krickey!) és a Crows Nest parkot a lompos-farkú vörös sziklakengurukkal (ezeket a kipusztulás fenyegeti) és még néhány parkot, ami még útba esett (pl. ahol a rock pools van). Útközben úgy vettük észre, ezen a területen vagy aszály vagy áradás van. Rengeteg a folyó. Emelett több faluban is úgy vettük észre, hogy az év bizonyos időszakában vízhiány van, mert a falvak elején táblákkal jelölik, a tényleges vízkészletet. Itt a szárazföld belsejében a mezőgazdasági területek váltogatják egymást, ahol nemcsak tehenet, juhot és lovat tartanak, hanem láttunk tevét is. Az idő egyébként melegszik és most kezdődik a nyár, a nap a déli órákban nehezen viselhető a parkokban és ezért inkább a reggeli és délutáni órákban sétálgatunk. A parkokban korábbi tűzesetek nyomai láthatók és a fák is és a fű is teljesen ki van száradva. Olvastuk, hogy Új-Kaledónia innen szakadt le és valóban ugyanazt a vörös földet látjuk. Látványos különbség, hogy itt a fák a kérgükön keresztül vetkőznek. A kengururácsokból is és az útmenti kengurutetemekből is látható, hogy nem igazán kímélik őket, de azért van védett jószág is közöttük, a fent említett sziklakenguru, mely mókás módon, úgy védekezeik a ragadozóktól, hogy olyan részekre merészkedik, ahol azt gondolja, úgysem megy semmi és senki utána. Velünk szemben tévedett, de szerencséjére, mi csak lencsevégre akartuk kapni. A másik mókás jószág a koala, mely NewPort környékén még a Deception öbölben megtalálható, de sajnos egyre ritkábban fordul elő. Egész nap csak alszik és jóllehet azt mondják rá nem részeg, mégis mindig olyan képet fest, mintha másnapos lenne. A fán kapaszkodó szőrpamacs néha mintha le akarna pottyanni a fáról, de aztán magához tér és felveszi az új, magábaroskadó poziciót, hogy folytassa az alvást. És végül az állatkertben, ma is folytatják azokat a krokodil show-kat, melyeket egykor Steve csinált. A krokodilokat kiugrasztják a vízből, hogy a szárazföldön fogcsattogtatva megkapják a húsadagjukat. A krokodilok gyorsan tanulnak és a parkban lehet látni, ahogy az idomárok szokásaira reagálnak, ezért az idomárok egy percre sem állnak meg a show közben, hanem rohangálnak a medence körül. Ki a lusta? Ha esetleg leesne a fáról Nekidőlt Elindult Útközben kidőlt De elfáradt megint Zsiráf az ablakban Cicus Hűsölve Repül a cicus Gyere cicus kis tej Ha a papa megindul Rino Szerencsére messze vannak Kaját! Még egy kis csirke Jóllakva Ugrik az albino kroki Húúú! Steve Irwin emlékére Crows Nest park (gránitkövek) Ide úgysem tudtok kimerészkedni! (a sziklán egy kenguru) Dehogynem! - (sziklakenguru) Sajnos itt sincs kacsacsőrű emlős Tóka Elhagyta a kérgét Ne gyere utánam, félénk vagyok! - (sziklakenguru) Völgy Szélszivattyú Ha esetleg nyúlra fanyalodsz

20. nap, 2014.12.08. , Visszaértünk Bundaberg-be Vissza a múltba Visszaértünk Bundaberg-be. A mellettünk álló halászok dobtak vissza a partról a hajóra, mert a bocit a hajón hagytuk amikor elmentünk. Azt mondták, hogy szívesen adnak egy rákcsapdát amit belógathatunk a hajó mellett a folyón és estére beleakadhat a rák. Nem is olyan rossz ötlet, lehet, hogy kipróbáljuk. Pont ételt készítettek, ezért kipótoltuk nekik egy kis ananásszal. Itt már a mangó is érik és mézédes az itteni termés. A hajón egy levél fogadott minket a helyi Hajózási Felügyelettől. Azt írták, vészhelyzetben (pl folyó áradás) mindenkinek magának kell a hajója biztonságáért felelnie és a 2013 januári áradás alatt több hajó is megsérült a folyón. Még kihasználjuk a bérautó adta lehetőségeket. Bevásároltunk és megnéztük a Bert Hinkler repülős múzeumot. Estére pont viharfelhők érkeztek felénk, de még pont ki tudtuk pakolni az autót. Eddig délebbre tőlünk sokkal több eső esett, de a levegő itt is nagyon párás lett. Ez nem túl kényelmes, de Bert csak 160 cm körüli volt (Géza 195 cm) Avro Baby repülő model Herbert Hinkler szobor, Bundaberg

21. nap, 2014.12.09. , A Burnett folyón hajózunk Rákcsapdával Leadtuk a bérautót és azt is megtudtuk, hogy itt már forgalmijuk sincs az autóknak, minden számítógépen megy. Gyorsan töltöttünk 120 liter vizet az édesvíztartályba és elbúcsúztunk helyi ismerőseinktől. Először attól az úrtól, akinek felhasította a fejét az egyik hajó szélgenerátora. Eddig nem írtunk sokat arról, kik állnak a folyón körülöttünk, de van egy pár külföldi hajós és olyanok is akik, úgy tűnik, itt laknak a folyón. Mondta, hogy most már jól van és azóta citrommal és csípőspaprikával (cajun pepper) kezeli a sebét mert 400 ausztrál dollárt akartak kérni tőle a seb összevarrásáért. Mondtuk neki, hogy Új-Kaledóniában 30 dollárért varrnak (csak összehasonlításként). Ezután a halászoktól búcsúztunk, akiktől kaptunk egy rákcsapdát ajándékba. Elég egyszerű, de okos kis szerkezet, mert ha egyszer belemászik a rák nem tud többet kijönni belőle. A halászok örültek, mert tegnap kifogtak egy cápát (bullshark) a folyóból. Azt mondták, jól meg kellett küzdeniük vele. Hihetetlen, hogy ilyen mélyen felúsznak a cápák a folyón. A dagállyal indultunk, mert a Burnett folyó felső szakasza eléggé sekély, ezért ha esetleg fennakkadnánk valahol, akkor emelkedő vizet szeretnénk magunk alatt tudni. Szerencsére búvárokat sem kellett hívnunk a horgony kiakasztásáért, könnyen fel tudtuk húzni. A Burnett folyótorkolathoz 10:30-kor érkeztünk és itt ismét horgonyt dobtunk. Ezután meghúztuk az ékszíjat, mert laza volt. A rákcsapdánkba pedig behelyeztük a mullet halacskát, ahogy a halászok javasolták és leeresztettük a hajó mellé. Sajnos az áramlás itt sokkal erősebb volt, mint a folyó felső szakaszán és ráadásul a szél is kicsit beerősődött. A rákcsapda csak lebegett a hajó mellett az erős sodrásban. Így nem igazán tudnak belemászni a rákok. Este megérkezett a vihar melyet már napok óta jeleznek. Panama óta nem láttunk ilyen villámlást, pedig a vihar centruma elkerült minket. Az előző évi áradások miatt nagyon félnek és most már on-line lehet ellenőrizni a folyók állapotát.

22. nap, 2014.12.10. , Ismét tiszta, sósvíz van alattunk Tiszta víz! Nincs rák, marad a tegnap lefőzött csirke! A folyót elhagyva délnek fordultunk. Mennél délebbre megyünk, annál kisebb esélye van a területen egy-egy északról betörő trópusi ciklonnak. Az időjárásjósok azt mondják, hogy az első délcsendes-óceáni ciklon talán december közepétől várható. Az esti horgonyzóhelyen sokáig filóztunk. Péntekre egy újabb vihart jeleznek (ezek a viharok a szárazföld felől jönnek és bizony akár 160 km/órás szél is lehet bennük, mint a november 28-i brisbane-i viharban). Tegnap a vihar egyébként ismét Brisbane-ben súlytott le. Délben a Pelican zátony mellett dobtunk horgonyt. Körülöttünk felhők tornyosultak és a barométer is folyamatosan esett, de felettünk szépen sütött a nap, ezért ebéd után kibociztunk a homokzátonyra fürdeni. Nem mi voltunk az egyetlenek. Az utikönyvek azt írják ezken a részeken sok a cápa, ezért nem szabad mélyvízben fürdeni, de a homokpad körüli sekélyes rész védelmet nyújt, mert ideág nem jönnek ki a fenevadak. Az idegeink még nem szokták meg, hogy a vízmélység 15-ből gyakran 3-4 méterre csökken. A homokzátonyok vándorolnak ezért a térképek nem jók és ráadásul a víz színe néhány helyen olyan zöld, mint a Balatoné, ezért a vízre nézve még a körülbelüli mélységet sem látjuk. Napi pozíció: 00:00 24-46.90S 152-23.00E log= 129885.4 Egy homokzátony Homokzátony partraszállás Fürdünk Gyönyörű a víz A Pelican zátony megérdemelte a nevét Pelican zátony Gyűlnek a felhők Vissza a hajóra Folytatjuk az utunk a sekélyesben

23. nap, 2014.12.11. , Kirándulás a Fraser szigeten Dingó Dingó ellen ide zárd be a szendvicsed! Kauri fenyő Turpentine A Fraser szigeten egykor fakitermelő üzem működött, de mára a világörökségünk részévé nyilvánították (1992-ben). Több okból is elnyerte ezt az elismerést. Az egész sziget egy hatalmas homokpad, itt van a világon egyedül homokra nőtt esőerdő (egy a homokot lebontó baktérium teszi ezt lehetővé), a sziget meglehetősen változatos (esőerdőtől a folyókon és tavakon keresztül egészen a homokdűnékig), olyan tiszta a folyók vize, hogy inni lehet belőle és már csak itt van olyan védett dingó (vadkutya, de inkább farkas), melyet az egykori ázsiai hajósok hoztak be kb 4000 ezer éve (a többi dingó a szárazföldön már keveredett más ebekkel és ott írtják őket). Mivel az egész sziget homokból áll, mi a buszos túrát választottuk. Erre egy speciális kamion formájú buszt használnak, melyet egy német cég kifejezetten erre a hepe-hupás terepre tervezett. A kirándulás a szigeten a központi parkban kezdődőtt (Central Station), ahol megmutatták, hogy milyen fák miatt kezdődött a fakitermelés pl. kauri fenyő (más mint az új-zélandi) és más kemény fák (Fraser Island Turpentine). Néhány megmaradt fa több ezer éves és ma már a nemzeti park büszkesége. Eztuán sétáltunk az esőerdőben egy kis patak medrét követve. A séta után a McKenzie tóban úszkáltunk (esővíztől képződött tó, nincs folyó, ami táplálja), mely kb 27-28 fokos lehetett és szilika homokot dörzsöltünk a bőrünkre, mely nagyon selymes volt. Egy gyors ebéd után a dingóktól elkerített üdülőterületen (mi csak kis oázisnak neveztük), a 75 mérföldes homokos tengerparton száguldottunk a busszal a sziget keleti részén, ahol a Maheno hajóroncsot és a Pinnacles (homokképződményeket) néztük meg. A dingók miatt a túrákhoz való szendvicseket erre kialakított ketrecekbe kell zárni, mert tilos az állatok etetése, de ezt a dingók nem tudják, és ha ételt éreznek a hátizsákban akkor azt meg akarják szerezni. Azt sem tudtuk kihagyni, hogy kisrepülőgépre szálljunk a homokos tengerparton és egy kört tegyünk a sziget felett. Láttuk, hogy terjed a dűne a sziget nyugati része felé (uralkodó szél keleti, délkeleti) az esőerdőn keresztül (évente kb 1 métert halad). Amikor a homok túlmegy a szigeten a Susan és a Mary folyók visszatolják a sziget nyugati részére. Az őslakosokat (butchulla nép) jóllehet a fakitermeléskor elüldözték a szigetről, jelenleg szó van arról, hogy a szigetet visszaadják eredeti népének (ez kb annyit jelent, hogy pár százalékot kapni fognak a túrákból) és lehet, hogy visszanevezik a szigetet az eredeti nevére. Az elmúlt néhány napban vagy nincs szél vagy vihar van. Az esti égzengéssel egybekötött vihart a Susan folyó torkolatában vészeltük át, ahol delfinek és teknősök úszkálnak körülöttünk, de a folyó miatt barnás-zavaros a víz. Ez a hely védett a jelenlegi északi szélben. A villámlás miatt próbálunk minden elektromos készüléket kikapcsolni a hajón, amikor jönnek ezek a viharok. Napi pozíció: 00:00 25-25.79S 152-55.30E log= 129934.1 Patak az esőerdőben A dzsungel királynője Vicces legyezők A buszunk McKenzie tó Teknős? - McKenzie tóban McKenzie tóban Homok fúvás az oázis aszfaltján Száguldás a 75mérföldes tengerparton A Maheno hajó egykor Maheno hajó ma Maheno ronccsal Pinnacles Pinnacles Repülő a tengerparton Felszállás Fraser sziget Homokdűnék 75 mérföldes tengerpart A homok vándorol az erdőn keresztül A homok belepi az erdőt A homok vándorol az erdőn keresztül Pillangó tó Egy másik tó A Maheno roncs fölülről Kemping Folyó

24. nap, 2014.12.12. , Garry horgonyzóhelye (a Fraser sziget délnyugati része) Rotor a Susan folyó torkolatában Az egyik zátonyzra futott hajó a 23-ból a Fraser szigeten Figylemeztető tábla a Fraser szigethez A mai napi egy váratlan utazás volt, mert azt hittük, hogy a vihar kitart egész szombatig és a Susan folyón fogjuk eltölteni a következő pár napot. A villámlás éjszaka abbamaradt és reggel már szél sem volt. Az előrejelzés szerint délire fog befordulni és estére megint 30 csomó körüli lesz újabb villámlással. Ismét dél felé fordultunk és a 20 mérföldre levő Garry horgonyzóhelyét választottuk a Fraser szigeten a következő viharhoz. Ez jobban fog védeni a déli hullámzásban, mert a körülötte levő szigetecskék védett vizet biztosítanak. A Garry horgonyzóhelyhez a Sandy szoros legsekélyesebb részén kell áthajózni. Ez a szoros egy labirintus amelyből homokpadok közötti csatorna rendszeren kell kitalálni. A kivezető utat jelzi egy-két bója de nem pontosan (a homokpadok mozognak). Az Internetről sikerült letöltenünk a legfrissebb vázlatot ami jelzi hogy a bójákhoz képest hogyan kell haladni de csak hozzávetőlegesen. Szerencsére a dagály ma 3 méter, és sikerült úgy időzítenünk hogy a legsekélyesebb részhez tetőzés előtt érjünk. Egyrészt ilyenkor a legnagyobb a vízmélység, másrészt ha zátonyra futnánk (ami homokot jelent, úgyhogy nagy kárt nem tud okozni) akkor a még emelkedő víz remélhetőleg leemel. A problémát nehezíti, hogy a víz átláthatatlan zöld úgyhogy mélységet a víz színéből nem lehet megállapítani. A kritikus részig 4 és 11 méteres mélységek voltak aztán szépen csökkent 3....3.5....2....1.8! Ennek már fele sem tréfa. Amint írtuk, ekkor 2.9 méter dagály volt! Hogy még nehezítsük a helyzetet ehhez hozzájött még egy erős keresztirányú áramlás. Nem lehet csak úgy simán megállni hogy elvesszük a gázt, mert a hajó azonnal oldalirányba kezd el sodródni a zátonyok felé. És hogy még nehezebb legyen a helyzet az egyik bója úgy volt elhelyezve, hogy a térképünk szerint pont egy sziget közepén volt, ami amúgy nem volt ott (mármint a sziget). Szerencsére a mélység hamar a biztonságosra nőtt, de azért kihullott egy-két hajszálunk. Fidzsin a térképek semmit nem értek, bóják sem voltak, de jó láthatóságnál könnyedén lehetett navigálni. Itt vannak térképek és bóják de az ember mégis úgy érzi, orosz rulettet játszik. A hajó körül nem nagyon úszkálgatunk, mert az állatkertben megtanultuk, hogy ahol sósvizi krokodil lehet ott egyszerűen nem szabad vízbe menni (a legagresszívebb krokodil). A Fraser sziget körül nemcsak óriás cápák vannak (főleg a keleti trench-ben), hanem időszakosan sósvizi krokodilok is lehetnek, ahogy azt a helyi táblák mutatják. A horgonyzóhelyen nem lehet belátni a vízbe, mert zavaros, ezt szeretik a krokodilok, és állítólag láttak is már errefele belőlük.

25. nap, 2014.12.13. , Szakadó eső Megjött a front és szakad az eső. Napi pozíció: 00:00 25-37.79S 152-58.40E log= 129946.4 .

Folytatás a következő oldalon...

Ugrás oldalra: 1 2 3 4