| 2024.02.11 - 2024.03.03 »» 2/3 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
10. nap, 2024.02.20. , Szétszedtük a kormánytMár napok óta nyikorgott a kormány szerkezet, nem tudtuk, hogy az autopilot vagy a kormánynak van valami baja. Bíztunk benne, hogy kibírja az út végéig. Ki is bírta. Mindent szétszedtünk és meg is találtuk a hibát, az egyik görgő tengelye megszorult és megállt a görgő, azon karistolt a kormányt mozgató acélsodrony. Sikerült szétszedni és megjavítani. Vicces volt ahogy az anyákat a vízben úszva kellett meglazítani (a híd alatt).
Reggel 8-ra vártuk a haditengerészetet, de sehol nem voltak. Aztán észrevettük, hogy többször próbáltak már hívni minket (Whatsup-on), de végre sikerült beszélnnk velünk, kérdezték, hogy jöhetnek-e. Persze, mondtuk, hogy a fedélzeten vagyunk. Egy csónakkal érkeztek, kicsit lekoccolták a hajónk, pedig még a puffereink is kinn voltak. Géza szólt nekik, hogy mit csinálnak, erre kicsit megszeppentek. Kitelepítették őket a mellettünk levő szigetre. Hogy megfigyeljenek minket? - nem tudjuk.
Sri Lanka első ránézésre igazán autentikus, legalábbis Phukettel összehasonlítva. Tuktukok és színes buszok dudálnak az utakon, kicsi, színes boltok sorakoznak egymás mellett ahonnan az eladók hangosan invitálnak befelé, tehenek vándorolnak mindenhol, néha a út közepén is, és sok a kéregető is.
Délután a közeli játszótérre mentünk, a mellette levő nagy parkban sátrakat húztak fel. Egy hat napos fesztiválra készültek, ahova Sri Lanka elnöke is ellátogatott. Rengeteg rendőr volt a városban.
Este Alice nevű svéd hajón iszogatás. Gyerekek jól játszanak (ott is van egy 7 és egy 9 éves lány). |
11. nap, 2024.02.21. , Szafari Sri LankánReggel 8.30-ra jött értünk Yusuf a vezetőnk. Ezt a túrát az Alice nevű hajósok szervezték és azt mondták, hogy a nagy autó ugyanannyiba kerül mint a kicsi, így megoszthatjuk a költségeket és a gyerekeknek is közös élmény lehet.
Az utunk a szafari vadasparkba vezetett, ahol természetes élőhelykön élnek az ázsiai vad elefántok a vadonban.Útközben megálltunk curd-ot inni, ami egy olyan joghurt, amit citrommal savanyítanak. Ezek ráadásul vízibivaly tejből készültek. Az út menti árus egy kis mézet is csurgatott a joghurtba és kelyhekbe hozta ki, ami jóval drágább volt mint a cserepekben árult joghurt.
Ezután egy szafari túra dzsipbe ültünk át, mely behajtott velünk néhány kilométerrel odébb a vadonba a földes utakra. Nagyon meleg volt és nem volt teteje az autónak. Az elefántok is a bozótban vagy a fák között rejtőzködtek. De azért láttunk néhány példányt. Az egyik mérgesen ránk is mordult amikor felpörgött a dzsip motorja. A vadonban még sas madarat és pávákat is láttunk. Különben nem kell szafari túra, hogy az ember Sri Lankán vad elefántokat lásson, mert ezen a vidéken a forgalmas útra is néha kisétálnak a vadonból.
A szafari után elérkeztünk egy kis folyóhoz, ahol lehetett elefánton lovagolni. Johanna szerette volna kipróbálni, de amikor közel jött a hatalmas példány mégis úgy döntött, hogy inkább most nem ül fel.
Ebédre egy büféhez vitt minket a túra vezetőnk, mely túrista csapdának tűnt és az árak magasabbak voltak, mint máshol. De aztán mégis maradtunk, mert azt mondták, a gyerekekért nem kell fizetni, hiszen ők nem esznek sokat a hatalmas büfé asztalról, főleg nem a nagyon csípős ételeket. De különben minden finom volt és most kóstoltuk meg először itt a sült jack fruit-ot és a banán virágot is.
Még korán volt a szikla mászáshoz, ezért a túra veeztőnk azt javasolta, hogy menjünk el a spice garden-be (fűszer kert). Nem volt olyan érdekes, mint gondoltuk, mert minden fűszernek varázslatos erőt tulajdonítottak és mondták, hogy ezektől mindenki meggyógyul, vagy ötszörösére nőnek a mellei. Az epiláló fűszert pedig Alice-éken demonstrálták. A gyerekek nagyon gyorsan megúnták az előadást, mert hosszú volt és nem gyerek centrikus, hanem vegyél krémet centrikus. innen gyorsan továbbálltunk. Helyette ettünk egy fagyit az egyik kis közértben és a felnőttek ittak egy kávét a szemközti büfében.
Sigiriya oroszlán sziklája nagyon híres Sri Lankán, de barátaink sokallták a 35 dolláros belépőt fejenkét rá, ezért a mellette levő budget sziklát másztuk meg helyette. Johanna közben elaludt az autóban, ezért ő később jött fel Gézával utánunk. Szép volt a kilátás a szikla tetejéről és innen az oroszlán sziklára is ráláttunk.
|
12. nap, 2024.02.22. , Meleg fürdőValahogy gyorsan eltelt a délelőtt, még az előző napi túrát pihentük ki. Délután épp a kormányt akartuk szerelni, amikor Alice-ék a közeli meleg fürdőbe invitáltak minket. Elég érdekes hely volt, fém vödörrel öntögetik magunkra a melegvizet a forrásból. A majmokat nem szabad etetni sehol, mert ha ételt látnak, gyorsan ráugranak az emberre.
. |
13. nap, 2024.02.23. , Utazás a hegyekbe, EllaReggel 8:30-kor indultunk a minibusszal Ella-ba. Itt voltak a barátaink az angol hajóról, akiket a nagyszülők látogatták meg Sri Lankán. Lefoglaltunk egy autót egész hétre, mert a napi díjért cserébe, amiben minden benne foglaltatik oda vitt a sofőr, ahova csak akartuk (10 órán keresztül). A sofőrök szállása és étkezése is benne van a fix díjban. Itt Sri Lankán érdekes rendszer alakult ki, a sofőrök ingyen étkezésben részesülnek sok helyen, ahova a turistákat viszik és külön olcsó sofőr szállások is vannak. Hosszú út állt előttünk, de csodaszép tájakon jártunk, miközben lassan emelkedtünk fel a hegyek közé. Rizs földek, szurdokok, patakok, hegyek körülöttünk és a pára. Több helyen úgy szárították a rizst, hogy kiterítették a közútra. Az autóknak vagy sikerült kikerülniük, vagy sem. A sofőrök merészen előzgetnek a keskeny utakon és közben folyamatosan dudálnak, mellyel figyelmeztetik a szembejövőket, hogy vigyázat jövök! Rengeteg tuktuk és busz van.
Tízóraira megálltunk az egyik útmenti kis büfében, sült kenyeret, banánt ettünk és kókuszt ittunk. Ebédre egy burger-es helyet néztünk ki, egy jó nevű helyen, nem bántuk a nyugatias kosztot a helyi fűszeres ételek után. Vezetőnk is sokat előzgetett és folymatosan ellenőrzési pontokba ütköztünk, ahol kétszer meg is állították, hogy a papírjait ellenőrizzék. Délután Ellához közeledtünk (kb 1 órára voltunk tőle), amikor megálltunk az egyik vízesésénél, ahova egy kis túraútvonal vezetett. Nem volt olyan könnyű, Johanna-t etetni és itatni kellett (szerencsére voltak közben kis árusok - akik még a majmokat is elhajtották, míg ettünk), hogy végigcsinálja. De a látvány minden erőfeszítést megért. Naplemente után érkeztünk meg a szállásra, miközben kicsit eleredt az eső, ami nem tartott sokáig.
|
14. nap, 2024.02.24. , Ella vízeséseiReggel nem tudtuk kihagyni a fürdést a hegyi patakban a szállás mögötti vízesésnél. Aztán angol barátainkkal elmentünk egy tea ültetvényre és gyárba, de mivel hétvége volt a gyár üres volt és a gépek sem üzemeltek; csak a gyár tetején lévő tea butik volt nyitva. Ebédünket aztán egy a hegyre néző étteremben költöttük el, A sofőrünk nagyon kedves, mert az egész társaságot furikázza, minket hármunkat és az angolokat gyerekekkel nagypapával és magymamával (7 fő). Ebéd után egy vízesését néztünk meg az t mentén, mert a nagypapa most jött ki a kórházból, víz volt a tüdejében, le kellett szívni és nem tudott sokat kirándulni. A vízesés mellett több butik is volt szuvenírokkal. Az egyik boltnál megkérdezték, honnan jöttünk, miután mondtuk, hogy Magyarok vagyunk, kihoztak ötezer forintot, hogy nem-e váltanánk be nekik, melyet egy turista hagyott nálunk, de a helyi bank nem hajlandó váltani. mikor átváltottuk nekik rúpiára, olyan boldogok voltak, hogy minden gyereknek adtak egy-egy hegyi kristályt. Ezután a Secter Waterfall következett, ahova egy rövid lépcsőzéssel eljutottunk egy olyan vízeséséhez, amiben fürdeni is lehetett, amit mi ki is használtunk. A lábunkról az apró halak harapdálták le a bőrcafatokat. Este visszamentünk a szállásra take away étellel és az egyik angol kislány hányni kezdett, a másik angol kislány pedig belázasosott. |
15. nap, 2024.02.25. , További látnivalók Ella környékénReggel ismét a hegyi patakban fürödtünk, miután kiderült, hogy az egész angol társaság lebetegedett gyerekek is, szülök is. Csak a nagyszülők voltak jól. Azért elmentünk ebédelni a Chill-be, azokkal akik jönni bírtak, mely egy kicsit nyugatias étterem, de jól főznek. Délután jobban volt a társasság, úgyhogy a kilenc lyukú hídhoz mentünk, ahol egy kicsit túrázni is kellett, mert a tuktuk nem tudott lemenni a keskeny úton. A vonatot hiába vártuk, csak nem akart jönni, pedig két órát ott töltöttünk és a helyiek folyamatosan mondták, hogy még 10 percet várjunk, mindjárt itt lesz. Este barlangászni mentünk a gyerekekkel Johannával és a két angol kislánnyal. Majdnem 700 lépcsőt másztunk meg a lányokkal, amely szuper teljesítmény két 4 évestől és egy 6 évestől. Este visszamentünk a Chill-be vacsorázni, mert barátaink szülei ezt kívánták, igaz, hogy egy kicsit nyugatias, de minden finom volt. Közben kiderült, hogy nincs vonat a következő napra a hegyekbe, csak 8000-ért, de úgy döntöttünk, nem támogatjuk a helyi feketepiacot, marad az autó a következő napra. Mi whisky-vel fertőtlenítettünk, mert féltünk, hogy elkapunk valamit az angoloktól. Két tippünk vol, vagy vírusuk van, vagy a helyi víztől vannak rosszul, amit a szálláson isznak. Szerencsére, mi még jól voltunk. |
16. nap, 2024.02.26. , Nuwara EliyaReggel elbúcsúztunk barátainktól és jobbulást kívántunk nekik, akik visszamentek a hajójukra. Mi Nuwara Eliya felé vettük az irányt az autóval és a sofőrünkkkel, vonatjegy hiányában. Útközben megálltunk a Gregory nevű felduzzasztott tónál, ahol nagyon hideg szél fújt, ezért be kellett öltöznünk pulóverbe. A tó mellett szép séta út volt lovakkal és tehenekkel, ahol folyamatosan invitáltak minket egy hajós túrára, de mondtuk, hogy mi is hajósok vagyunk. Azután betértünk a tó melletti indiai étterembe ebédelni. Amikor megérkeztünk Nuwwara Eliya városába Johanna kinézett megának egy játszóteret. De nem találtuk meg a bejáratát, pedig még a központi piacig is elsétáltunk, hátha mögötte kell bemenni. Néztük, honnan jönnek be az emberek, de valahonnan hátulról közelítették meg a játszóteret. Az út mellett találtunk egy rést a kerítésen és azon keresztül jutottunk be a játszótérre. A játszótérről kifele menet derült ki, hogy a bejárata a Victoria parkon keresztül van, jó messze, át kellett menni az egész parkon, de így legalább a parkot is megnéztük és a belépőt is akaratlanul megúsztuk (300 rúpia fejenként). Ezután megnéztük a régi posta épüületét. és a sofőrünk bevitt egy tea ültetvényre, teát kóstolgatni, de Johanna fáradt volt hozzá és hatalmas volt a tömeg és a sorba állás. Inkább kihagytuk a tea kóstolást. Az autóból így is láttuk a tea ültetvényeket.
Estére The View nevű szállásra mentünk, mely a tea ültetvények tetejéről nyújt fantasztikus látványt a tájra, hegyekre, völgyre, folyóra. A tulajdonos nem volt otthon, így senki nem nyitott kaput. Egy svájci pár is egyszerre érkezett velünk egy tuktukkal. A tulajdonos telefonon keresztül mondta, hogy egy óra múlva jön. Mint utóbb kiderült, egyik alkalmazottja leesett a tetőről, miközben takarított és kórházba kellett vinnie. Míg a tulajdonost vártuk, elautóztunk a Cinnamon nevű kicsi családi étterembe, hogy vegyünk take away-t vacsorára. Itt olyan borsos számlát kaptunk (drágább volt, mint a turistás Chill étterem), hogy mondtuk a tulajdonosnak, hogy ezt a review-ban is megemlítjük majd. Ekkor gyorsan visszaadtak 1000 rúpiát. A sofőőr is ki volt akadva az áron nem csak mi. Látványos a kettős árazás.
Visszamentünk a szállásra a teaültetvény tetejére a kisbusz neheten kapaszkodott fel a hegytetőre. A tulajdonos végre megérkezett és megkaptuk a szobánkat és elfogyasztottuk a drága vacsoránkat.
Különben rengeteg rendőri ellenőrző pont van. A sofőrünket többször is megállították már, de ma 1000 rúpia büntetést is kellett fizetnie, mert elfelejtette bekötni magát. |
17. nap, 2024.02.27. , Útban Kandy feléReggel megkaptuk a hírt, hogy az Alice nevű hajó elindult. Az öböl bejáratánál feltornyosuló hullámokban hánynak, melyet pont szembe kapnak. Azt írták, megbánták, hogy ma indultak. Megnéztük az előrejelzést 25 csomós szelet jósoltak. Igazából csak 2 napot kellett volna várniuk a szél enyhülésére. A szállásunktól egy sétára indultunk a hegyekbe. Johanna kristályos köveket gyűjtött. Szép volt a kilátás az alattunk felduzzasztott tóra és a hegyekre. Azt is láttuk, hogy szedik a tea leveleket. a cserje tetejét tépkedik és a hátukon levő zsákba gyűjtik.
A séta után megérkezett a sofőrünk. A Ramboda vízeséshez mentünk, ahol eléggé magasra kellett felmászni, de gyönyörű volt a vízesés. Egy turista csoport a sziklákon mászkált a vezetőjükkel, kiderült, hogy elvesztették a drónjukat, melyet a magas fű és a szakadék nyelt el. A vízesésnél lehetett fürdőzni, de eleredt az eső, ezért ezt kihagytuk. A vízeséssel szemben volt egy kis étterem, ahol megebédeltünk. A sofőr megkóstoltatta velünk a helyi alkoholt, mely 4%-os titul (speciális (fának a terméséből) élesztős?
Végül mégis eljutottunk egy több mint 100 éves tea gyárba, ahol több. mint 150 asszony, naponta több mint 20 kg teát szed. Hat féle fekete teát, 1 féle zöld teát (friss 2 felső hajtásból) és két féle fehér teát is készítenek (ez a bimbóból készül). A fehér és zöld teát csak napon szárítják, a feketét fermentálják. A gyárban a gépeket is bemutatták, a szárító gépnél nagyon jó illat volt. Az is kiderült, hogy nem minden teát lehet cukorral és tejjel inni, mert a tea elvesztheti az aromát. Azt meséték, hogy a teacserjék 50-60 évig élnek, ha leszedik a tetejét akkor 1 hét múlva visszanő. A teát eredetileg kínából hozták az angolok és azért mert a kávéültetvények valamilyen fertzés miatt tönkrementek. Bár Sri Lanka új nevet kapott, a tea megőrízte régi nevét a Ceylont és Kolombo-ban csomagolják be a tea értékesítők és teszik rá az emblémát pl Lipton. Ami nekünk nagyon tetszett, hogy a szárító gépet 100 éve hozták Belfast-ból és még ma is működik. A gyár látogatás után mi is kóstoltunk teát és vettünk hozzá kis sütit is. A fekete tea kóstolása ingyenes volt. Jelenleg 1300 méteren járunk és itt nagyon jó a talaj is a teának. Azt is mesélték, hogy a teának csak a 20%-a kerül itthoni fogyasztásra a többit exportálják.
Este 5-kor táncelőadást néztünk a kultúrális központban. Nagyon szép táncok voltak. Bár igaz, hogy előadás alatt Géza alatt összetört a műanyag szék (Johannával az ölében). Előadás végén egy rakáds törött széket láttunk a sarokban.
A szállásunk a Lotus Lake Vie hotelban volt és vacsorára, már csak a Central bevásárló központig volt erőnk elmenni.
Sri Lankán a sofőőröknek külön szállást adnak. |
18. nap, 2024.02.28. , Kandy és DambullaA hotel reggeli után a Buddha fog templomba mentünk, majd egy gyors játszótér után a botanikus kertet látogattuk meg (itt is kettős árazás volt), turistáknak 3000 rúpia. A világ minden tájáról voltak növények, nekünk a Napoleon kalapja nevű virágos fa és a nagy pálmák 5 évig érő termése tetszett nagyon. Kandy különben az egykori fővárosa Sri Lankának és tömeg és dugó volt bárhova mentünk.
Úgy döntöttünk, elég a tömegből és leereszkedtünk a hegyekből, egészeb Dambulla szikla templomig, ahol a sziklából faragták ki a Buddha szobrokat is a templom barlang termeiben. Itt Johanna nagyon éhes volt és elővettünk egy kekszet, de a majmok jöttek is már érte. Éva kikapta a kezéből a kekszet és eldobta, amint látta, hogy a majmok rámozdultak. A majmok az ételt még az emberek kezéből is kiszedik és ha kell, még harapnak is, úgyhogy nem ajánlatos eszekegetni a közelükben. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
