| 2024.04.06 - -0001.11.30 »» 2/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
9. nap, 2024.04.14. , Vangaaru, Haa Alif AtollÁtálltunk a 2 mérföldre fekvő lakatlan sziget homokos része elé. Délután kimentünk sznorkelezni, ahol megpillantottuk a manta rájákat a part közelében. De csak a pöttyös rájához tudtunk közel úszni, mert a manták gyorsan eltűntek. Érdekes, hogy itt voltak, mert a szezonjuk május-június.
Ez a sziget ami mellett állunk, lakatlan, de a tenger idehordja az elhagyott papucsokat. Johanna kitalálta, hogy a lábára valót belőlük. Este tábortüzet raktunk és pillecukrot sütögettünk rajta.
Horgony pozíció: 7-05.3 N, 72-52.5 E. |
10. nap, 2024.04.15. , Teknősök, ráják, cápákJohanna ma elkápráztatott minket sznorkelező technikájával. Nagyon ügyesen merül már. Szerencsére a szél is csökkent az előző naphoz képest, a GFS (amerikai modell ezt is mutatja), de az európai modell, teljesen mást mutat (20 csomós szelet). Ezen a területen úgy néz ki, hogy az amerikai a pontosabb, de mindkettőn rajta tartjuk a szemünket. Két órát maradtunk délután a vízben 4-6-ig (már majdnem lement a nap). Láttunk cápát (egész nagy dajkacápát egy szikla alatt bújkált), teknőst és ráját is ma. Itt egész szépen fejlődnek a korallok. Johanna ügyesen merül szabad tüdővel, egész sznorkel alatt ezt gyakorolta. Amikor megunta, telemerte a csónakot tengervízzel és fürdőkádat készített belőle. Beindult az áramlás, elmagyaráztuk neki, hogy jobb, ha a csónakot mindig üzemképesen hagyja és nem merülőkádnak használja. |
11. nap, 2024.04.16. , Rasfushi, zátonyok között horgonyzunkReggel körülnéztünk, a szellő sem rebbent. Alattunk kristálytiszta víz, körülöttünk nem volt sziget, csak zátonyok, a mélység csak 2.4 méter volt, de az apálykor 1.9 méter volt csak a hajó alatt (a mi merülésünk 1.4 méter). Egy homokpadon álltunk a zátonyok között. Reggeli után kicsónakáztunk a zátonyhoz, ami a hajó mögött volt. Csak azért használjuk a csónakot, mert ha Johanna elfárad a sznorkelezésben, ki tud ülni a csónakba. Itt a zátonygyűrű külső részén, szépek a korallok, egy egész korallerdőt láttunk. A trópusi halakon kívül láttunk még murénát és bohóchalakat is. Eddig sehol nem voiltak medúzák, aminek nagyon örültünk, mert Thaiföldön és Malájziában mindig a medúzáktól kellett tartani. Kinyomtattuk a Maldív-szigetek térképet és Johanna jelölgeti rajta, milyen állatokat lát a tengerben. Ebéd után (12:30-kor) felhúztuk a horgonyt. Észak-északkeleti 5 csomós szélben elmotoroztunk a Nolhivaranfaru szigethez.
Horgony pozíció: 6-42.9 N, 72-55.1 E |
12. nap, 2024.04.17. , Átmotoroztunk Nolhivaranfaru-hozMegint nem volt szél, ezért átmotoroztunk egy kisebb szigethez, Nolhivaranfaru-hoz. Már lemenőben volt a nap, amikor a szigethez értünk, ami körül zátonyok vannak. Szerencsére, elég mélyen voltak 4-5-6 méter víz volt alattunk, mire elértünk a sziget előtti homokos részre. Ledobtuk a horgonyt és csobbantunk egyet, szerencsére itt a Maldívon még nem találkoztunk medúzával. . |
13. nap, 2024.04.18. , NolhivaranfaruSzép időre ébredtünk, a nap korán reggel tűz, úgyhogy felkötöttük a naperllenző ponyvákat. Továbbra sincs szél, teljes nyugalom a horgonyzóhelyen. Úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy kis palancsitát sütni reggelire. Ezután kicsónakáztunk a partra, a kismotort ki kellett tisztítani. Partra érve gyönyörű fehér homok fogadott minket és a mecset hangja. A kis településen éttermet, mosodát kerestünk. Nagyon rendezettek voltak az utcák, elegánsak az emberek. A sziget nagyon hosszú, de keskeny, már az első utca után látszik a sziget másik vége. Volt rajta egy egészségügyi közpent, ahol felirattunk gyógyszert és kiderült, hogy az ápolók Kochi-ból jöttek. Majd egy rezort éttermét akartuk kipróbálni, de nagyon drágának találtuk, ezért inkább egy kis helyi éttermet választottunk, amivel jól is jártunk. A csirkés tésztát megtudták csinálni csili nélkül, ígx Johanna egy felnőtt adagot evett meg, úgy ízlett neki az étel. Aztán a sarki házban láttuk, hogy ruhák száradnak. Bekopogtunk, hátha tudnak mosni. Sikerült odaadni a ruhát nekik. A helyi pénz a maldív rúfia (25-tel kell szorozni FT-ra átszámítva), de nincs ATM a szigeten. Az étteremmel szembeni kis boltban vettünk paradicsomot, banánt és kenyeret, majd kipróbáltuk a helyi játszóteret. Nagyon újnak nézett ki. Minden olyan rendezett ezen a szigeten. A játszótér fölött hatalmas gyümölcsevő denevérek röpködtek. Naplemente előtt értünk vissza a hajóra, csobbantunk egyet, majd a trambulinon fogyasztottuk el a vacsoránkat.
A Maldív-szigetekre azt mondják, hogy a nászutasok célpontja, de ezeken a külső szigeteken, ahol a mindennapi élet folyik, nincs ilyen érzése az embernek. Nagyon nagy nyugalom van mindenhol, minden rendezett és tiszta, és a helyiek nincsenek a tömeg turizmusra ráállva. A szigetekre nem is lehet rövid ruhában kimenni. Az étteremmel is előre meg kellett beszélnünk, hánykor jövünk ebédelni. Arról nem is beszélve, hogy ezek a szigetek, mindenhol olyan alacsonyak, szinte át lehet látni egyik végéből a másikba, nem tudjuk, ha az óceán emelkedik, mennyire veszályeztetettek ezek a települések. |
14. nap, 2024.04.19. . |
15. nap, 2024.04.20. , Az elhagyott üdülő szigetElindultunk délre. A Maldív-szigetek 470 mérföld északtól délre. Igazából atollok. Az első rezort sziget a Mariott szigete, ahol a bungallók a víz fölött terülnek el, Egy éjszaka 700 ezer forint körül van (ez már a leértékelt ár). Láttuk a hidroplánt, amivel a szigetek között közlekednek, tett egy kört felettünk. Jó látvány lehettünk, jó szél volt, teljes vitorlázattal suhantumk a szionte hullámmentes vízen. A következő szigetre is hasonló üdüéőt álmodtak, de az építkezés befejezése előtt elfogyott a pénz és most már csak a gondnok és néhány munkás maradt a szigeten a romok között. Szomorú látvány. Azért mi egy kicsit felfedeztük a szigetet és bemutatkoztunk a gondnoknak is. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy nyugodtan sétáljunk körbe a szigeten. Esti fürdőzés a parton, majd vissza a hajóra a szúnyogosból. Itt legalább meg lehet állni a hajóval. A frekventált üdülő szigetek ugyanis nem veszik jó néven, ha a hajósok odaállnak a sziget elé. Visszaemlékszünk, hogy Fidzsin pedig direkt az üdülőkhöz csábítják a hajókat, hogy még érdekesebb legyen a kilátás pl Musket Cove-nál. |
16. nap, 2024.04.21. Reggel továbbindultunk a következő megállónk felé... Kerestünk egy mendedéket a nyugati széltől, de nincs olyan sok jól védett terület. Ahova javasolták a megállót, nyitott volt nyugatra, így továbbhaladtunk. Igazából gyönyörű, de monoton a látvány. Gyönyörű a tenger a fehér zátony-szigetekkel, de monoton, mert az összes sziget hasonlóan néz ki. A Maldívon 1.5 méter az átlagmagassága a szigeteknek és a legmagasabb pont csupán 2 méter, így minden sziget egy lapos fehér csík a horizonton. A kikötők elé nagy hullámtörőket építenek, de az óceán vízszint emelkedése jelentősen érinti a területeket. Arról nem is beszélve, hogy láttuk, hogy hordják el a homokszigeteket az építkezésekhez. Érdemes megnézni néhány korábbi horgonyzóhely műholdképét, tűnnek el. Egyre kevesebb a védett homokpados horgonyzóhely. |
17. nap, 2024.04.22. Reggel sznorkeleztünk egyet a kis sziget előtt. Vittük a csónakot is magunkkal, mert egész erős volt az áramlás (telihold van és szél is fújt). A korallok itt egész szép állapotban voltak a korallfejeknél és sok volt a hal is. Azt láttuk, hogy a kis homokszállító hajóval hordták a homokot a városi sziget felé. A városi sziget mellett egy repülőtér is van, de nem láttunk repülőt, csak az itt közlekedő hidroplánokat. Azután megebédeltünk a hajón és negyed háromkor átálltunk a város elé a szigethez (ez Johanna kérése volt, választhatott egy másik homoksziget vagy a városi sziget közül). It egy kicsit nyugodtabb volt a horgonyzóhely az észak-nyugati szélben.Eddig minden betelepült szigeten volt játszótér, természetesen itt is. És a városban van egy teknős visszatelepítő központ is, ahol éppen konferencia volt, de visszahívtak minket a következő napra egy idegenvezetésre, ami jól hangzott. Johanna is örült neki, mert így legalább a kis zöldség-gyümölcs-kenyér vásárlás után egyenesen a játszótérre mentünk. Ahogy megérkeztünk egy 6 éves kislány odajött hozzánk és tökéletes angol kiejtéssel mondta, hogy még soha életében nem látott szőke kislányt és azonnal játszani hívta Johannát. Eddig az összes szigeten már 6 éves kortól jól beszélnek a gyerekek angolul. Mint kiderült, az iskolában angol nyelven folyik az oktatás. Mi pedig még amióta itt vagyunk a Maldívon egy turistával sem találkoztunk. Valószínűleg a rezortokban vannak a rezort-szigeteken. Beszaladtunk egy pékhez, ahol vettünk kenyeret és zsömlét. A kdeves fiú kijött és Johanna kezébe nyomott két szezámmagos bucit. Hú, ilyen is van?- gondoltuk, és akartunk tőle többet venni belőle, de nem értette, azt hitte azt akarjuk kifizetni, amit ajándékba adott Johannának. Ekkor jött egy hölgy egy robogóval, aki lefordította neki, mit szeretnénk, aztán, amikor megértette, vettünk még hat zsömlét tőle. Este a helyi étteremben vacsoráztunk, egszerű ételeik vannak, például a maldív tészta (kis zöldséggel és csirkehússal és csilivel pírított tészta), itt is volt egy kis játszótér. Johannának csirkés-gombás pizzát rendeltünk, de egy kicsit ez is fűszeresre sikerült, de azért megette. Nyolckor értünk vissza a hajóra és mindenki elfáradt a hosszú nap után. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
