Hajónapló: Vanuatu első rész

in English

     2014.05.26 - 2014.07.09                                   »»   4/5 oldal   »»

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5

...folytatás az előző oldalról

30. nap, 2014.06.24. , Efate körül: Mele öböl Ház konténerből Szomszéd hajósokkal Tamás a Norvikkal péntekre várható Port Vilába, addig mi sem hajózgatunk nagyon messzire, inkább kirándulgatunk a környéken. Olvastuk valahol, hogy divatba jöttek a konténerből épített házak. A parton van egy ilyen ház, amit most építenek. Hát, elég érdekesen néz ki és építkezés közben folyamatosan kong belülről. Úgy gondoltuk, hogy a hátsó kabinunkra ráférne egy takarítás, rendrakás. A gyönyörű időben kipakoltunk mindent a fedélzetre, majd sikerült valamilyen rendszerben visszapakolni. A hátsó kabinunkat jelenleg garázsnak használjuk, itt vannak a paddle boardok, vitorlák, generátor, külső motor stb. A pakolás közben észrevettünk egy teknőst a hajó körül. A tenger-biológusok szerint, gyakran felbukkan itt az öbölben, nagyjából mindig ugyanazon a helyen. Naplemente előtt a szomszéd biológusok közül hárman átjöttek egy italra a Rotorra (öten vannak összesen). Még maradt a banántortából is, amivel meg tudtuk kínálni őket. Érdekelte őket, hogy mit használunk az időjárás figyeléshez itt Vanuatun. A helyi időjárásjelentés legalább olyan rossz, mint Fidzsin volt (pl. a helyi jelentés napokon keresztül ugyanazt mutatja, az ausztrál BOM model ezzel szemben mutatja a szél gyengüléseket vagy erősödéseket és sokkal megbízhatóbb). Mi a helyi időjárásjelentést nem is használjuk. Tegnap volt egy 8-as földrengés Alaszkában. Azért tudjuk, mert interneten regisztráltunk a tsunami riadókra is, persze ehhez internet elérhetőség kell. Vanuatun ezt is figyelni kell, mert törésvonalon vagyunk ugyanúgy, mint Új-Zélandon. De nem hisszük, hogy itt a jelzőrendszer ugyanolyan fejlett lenne mint ott. Új-Zélandon a szirénákon kívül, a partiőrség körbe megy a Hauraki öbölben és felszólítja a hajókat az öböl elhagyására, ha van rá ideje. (Korábban volt ilyenben részünk Új-Zélandon, amikor a partiőrség hajnalban ébresztett a hangosbemondóval a horgonyzóhelyen, hogy hajózzunk ki a nyílt vízre, mert az öböl nem biztonságos).

31. nap, 2014.06.25. , Efate körül: Mele öböl Ez a Mele öböl egy szuper jó hely. A szórakozást nem kell keresni, mert a helyiek ingyen show műsort adnak. Reggel észrevettük, hogy a postahivatalt kiemelték a vízből tisztításra. A pár nappal ezelőtti képeket visszanézve, melyek 3 méter mélyen készültek a víz alatt, látható, hogy a hivatal már egy kicsit be volt algásodva. Ezt szépen letisztították. Délután egy szállító csónakra tették benne egy hivatalnokkal együtt. Azon gondolkoztunk, hogy fogják, ezt beemelni a vízbe daru nélkül. De kár volt rajta gondolkodni, mert a csónakról szemrebbenés nélkül belökték a postahivatalt a hivatalnokkal együtt a vízbe. Ez lassan a sznorkelezők és mások szeme láttára elsűllyedt. Ezen mindenki jól szórakozott a helyiek is és az üdülővendégek is, rólunk nem is beszélve. Délután körtúrára mentünk a parton. Az idősebb gyerekeket kiengedték az iskolából, és a diákok nagy focizásba kezdtek a parton, mialatt a kicsiknek futóversenyt rendeztek a tanárok. A óvodások közben a tengerparton hancúroztak. Említettük, hogy a Digicel telefontársaság kitett egy óriás kivetőt Port Vila egyik terére, ahol a FIFA-t lehet nézni. Most a TVL társaság is sms-sel bombáz, mert már ők is beüzemeltek egy óriás kivetítőt. De a focit természetesen a helyi Beach Bar-ban is meg lehet nézni. Úgy tűnik a FIFA miatt itt megállt az élet, azaz élet van, de az csak a fociról szól. Az egyik angol hajó elhagyta az öblöt és északra indultak, mondták, hogy látogassuk meg őket, amikor a Havanna öbölbe érünk, mert ők elidőznek ott egy darabig.

32. nap, 2014.06.26. , Efate sziget túra Kék lagúna ugrás Kék lagúna (fürdőzés után) A frissítő tálalva Átkelés az Ewor folyón Banyan fa útközben Ez látszódik a fa aljától A túravezetővel Efate települései a tengerparton fekszenek a sziget belseje nem lakott csak gazdálkodásra használják ezeket a területeket. Emiatt egy út vezet körbe az egész szigeten. Egy kicsit turistáskodtunk és az óramutató járásával ellenkezőleg az út mentén beutaztuk Efate-t egy túravezetővel. Port Vilából indulva, lakott települések találhatók a Teouma és a Rentapao folyók környékén. Itt főleg a többi szigetről betelepült lakosok találhatók, akik szerencsét akartak vagy akarnak próbálni Efate-n. A várostól távolodva a falvakban már nincs áram, hanem kerozin lámpákat használnak. Egy tipikus falusi házhoz három épület tartozik (konyha egy ablakkal, a föld tűzhely fal nélkül csak tetővel és a ház maga két ablakkal). Az ide betelepültek megvásárolták a földet, de Efate-n nagy területeket (kb 50%-t) bérelnek ausztrál, új-zélandi, olasz és más befektetők (a befektetéseket az állam igazgatja, a bevételből jutattat a falvaknak). Ezeket a bérbeadott területeket gazdálkodásra használják (kókusz, marha stb). A sziget érdekessége még, hogy mivel Vanuatu egyszerre volt angol és francia befolyás alatt (74 éven keresztül), a sziget keleti részén főleg franciák laktak, akik magukkal hozták a vietnámiakat, a nyugati részén főleg angolok laktak, akik pedig az indiaiakat hozták be munkaerőként. A függetlenség kikiálltásakor (1980) az angolok, a franciák és az indiaiak is elhagyták a szigetet, de a vietnámiak itt maradtak. Kínaiak csak a városban vannak és kb 70%-t tulajdonolják az üzleteknek (a parlamentet is kínaiak építették Port Vilában). A második világháború idején amerikaiak érkeztek a szigetre (1942-ben) és nemcsak a háborús felszereléseket, gépeket hozták és kezdeményezték a vöröskeresztet a szigeten, hanem a futónövényüket is behozták, hogy a bázisaikat ezekkel futassák be és rejtsék el. Ezek a növények olyan gyorsan terjeszkednek most már nemcsak Efate-n, de a többi szigeten is, hogy lehetetlen őket kiírtani, és ezért a helyiek felégetik a területeket az új ültetés előtt. Az amerikaiak mindent elpusztítottak amit korábban magukkal hoztak (a futónövény kivételével), mielőtt elhagyták a szigetet. Az angolok és a franciák is lerombolták az épületeket és bezárták a bányákat. Van egy magnézum bánya útközben, amelyből már csak rozsdás darabok maradtak fenn, de a bánya már nem működik. Ezért ezeket a relikviákat úton-útfélen lehet látni. A sziget körüli út több folyót is keresztez. Első megállónk Eton település volt, ahol a kék lagúnában lehet fürdőzni. Nevét a víz érdekes, tejszerű és türkizes színéről kapta (kevert sós és forrás víz). Innen tovább haladva Pang Pang-nál van az egykori magnézium bánya. Matarisu településen van egy tradicionális vagy másnéven kastom falu. Itt még emlékeznek az egykori harci táncokra, amelyeket ma lándzsákkal hadonászva adnak elő a falusiak. Itt megjegyezzük, hogy Vanuatun a különböző szigeteken különböző nyelveket beszélnek (115 nyelv és dialektus a 83 szigeten) és különböző szokásokat követnek. Emiatt a falusiak ruházata is más és más. Itt Efate-n az egykori harcosok a madarak tollaival díszítették magukat és a fejükre és bokájukra kókuszrosttal rögzítették a napua nevű termést (szigeti nyelv), amely csörgő hangot ad, ahogy ezek a termések egymásnak verődnek. Az úgynevezett szokásokat vagy kastom-okat a falu ma is követi rituális ünnepségeken. Onesua településen van a legnagyobb presbiteriánus iskola (kb. 800 diákkal). A déli szigeteken presbiteriánus, Efate-től északabbra katolikus, majd a legészakibb szigeteken anglikán vallásúak az emberek (ez nem zárja ki a saját kastom-uk követését). Baofatu-n a korábbi vulkáni tevékenységeknek köszönhetően forró, termál fürdőt lehet venni, iszappakolással (hasonló, mint Fidzsin). Ami vicces, hogy az egyik amerikaiak által felépített repülőgép leszállópályánál lehet látni, hogy a fű is kiégett, mert olyan forró a talaj (szó szerint). Az egyik új-zélandi cég pedig most épít ide egy geotermikus erőművet. A Havannah kikötőben északon pedig egy 76 éves úr (Ernest) világháborúból származó gyűjteményét lehet megnézni. Ez az úr olyan gyorsan tud angolul beszélni, hogy kb. 5 perc alatt, egy szusszra elmeséli a gyűjteményének a történetét. Legnagyobb a coca-cola üveg gyűjteménye, de akadnak itt háborús repülőgép darabok (pl. propeller) és más gépek darabjai is. Matarisu kastom falu előtt Harci tánc Lándzsával Matarisu főnök és a zenészek Kannibálok között A főnök tolla Egy másik harci fejdísz Ez a papagály ott pihent Kerékpár érdekesen felszerelve Zenészekkel Tálalva az ebéd Baofatu - melegvízű forrás Fürdőzés Amerikai rozsdásodó lánctalpas Ernest úr Ernest úr gyűjteménye Pina colada Vacsora a Beach Bar-ban

33. nap, 2014.06.27. , Norvik-Rotor magyar hajók találkozója Port Vilában Elkészültek az új napfényvédő ponyváink A Norvik behajózása Port Vilába (mögötte a parlamenttel) A Norvik a Rotor mellé köt Reggel hatkor ébresztett az óra. Horgony szedés és indulás vissza Port Vilába. Amikor megérkeztünk a marina még zárva volt, de már tudtuk a járást, ezért csak felkaptunk egy bóját a kikötőben. 7.30-kor hallottuk először Tamást a Norvikkal és ír legénységével a VHF-en, de még elég messze voltak, ezért ő nem hallott minket és a marinát sem. Ráadásul a kikötőben körbe vesznek a dombok is amelyek akadályozzák a rádiózást. Közben dobtunk egy sms-t Eric-re, hogy visszajöttünk Port Vilába. Amikor a Norvik 12 mérföldre volt, már néhány szót tudtunk váltani Tamással a VHF rádión. Eric 11-kor érkezett a napfényvédő ponyva második részével, de vissza kellett mennie a hajójára mert a nafényvédő anyaga túl vastag volt és nem tudta rátenni a kapcsokat. Néhány perc múlva a Norvik is feltűnt a kikötőben és a mellettünk levő bójára kötöttek. Két magyar hajó Port Vilában, egymás mellett áll a kikötőben! Ilyen sem történik meg gyakran. Ebéd előtt gyorsan beugrottunk a Norvikra, hogy üdvözöljük a legénységet és adjunk nekik egy Port Vila térképmásolatot. Az ír pár összekészülődött, ezért partra dobtuk őket. Közben észrevettük, hogy ausztrál ismerőseink is a fedélzeten vannak, ezért gyorsan beköszöntünk nekik, majd meghívtuk őket egy vacsorára hétfő estére (Anatom szigeten talákoztunk velük, ahol áthívtak minket az egyik este vendégségbe). A hajóra visszaérkezve pont kész lett az ebéd amikor Eric visszajött a kész ponyvával. Ezért az ebédet 2-kor sikerült végül elfogyasztanunk. Indiait ettünk, desszertnek pedig főzőtt pudingot tálaltunk piskótával. Ezután vártuk, hogy Tamás mikor ér vissza a városból, mert a legénységével elmentek bejelentkezni. Este pedig a városban próbáltunk valamilyen autentikus éttermet keresni, de csak egy kínai kifőzdét találtunk (a currys marhát hatalmas adag rizzsel tálalták, mindössze 2 buszjegy áráért), így a sörözést a Rotoron fejeztük be. Jöttünk-mentünk és már el is szállt egy nap, amelyek most meglepően gyorsan telnek.

34. nap, 2014.06.28. , Csomagunk jött Csomagunk jött Sül a kolbász (háttérben a Norvik) Reggel gyors szereléssel kezdtük a napot, mert a vízszivattyúnk leállt. Szerencsére csak a csatlakozó volt kontakthibás, amit megcsiszolgattunk és kitisztítottunk. Most ismét működik a zuhany. Ezután felhívtak a DHL-től, hogy csomagunk jött. Pár apróságot rendeltünk az USA-ból, például a motorhoz néhány tartalékalkatrészt és új külső hanszórót a régi helyett, ami tönkre ment. A csomag érdekesen érkezett, először Amerikában ment ide-oda, majd Európában repült ide-oda, végül Sydney-ből elrepült Vanuatura. Gyorsan elbuszoztunk a DHL-hez, de várni kellett 11-ig, hogy felvehessük a csomagot. Ezért visszabuszoztunk és felvettük Tamást, hogy telefonkártyát vegyünk és bevásároljunk a piacon (a piac délután bezár). Miután a vásárolt zöldség-gyümit bedobtuk a bociba, ismét buszra szálltunk, hogy visszamenjünk a DHL hivatalhoz. Megkaptuk a csomagot és most visszafelé Tamással a szupermaketnél találkoztunk. Sietni kellett a bevásárlással, mert a szeszesital részt szombat délutántól lezárják, alkohol eladási tilalom van. Este kolbászt sütöttünk Tamással a Rotoron, nagyon ízletes volt a kolbász. A húsárú nagyon jól néz ki a pultokban. És itt a marhahús valóban organikus. Majd átmentünk az Iririki szigetre és még egyszer megnéztük a tűztáncot, de most Tamás társaságában. Első sorban ültünk az előadáson. Napi pozíció: 00:00 17-44.80S 168-18.60E log= 128270.5 Lángot fúj a szájával Limbo A tüzesek

35. nap, 2014.06.29. , FIFA A Rotor és a Norvik a dombtetőről Port Vila kikőtő Reggel nagy kiabálásra ébredtünk, természetesen a foci drukkerek voltak. Mivel nem tudtunk úgysem tovább aludni, kimentünk a helyi idő szerint hétkor kezdődő Colombia-Uruguay meccsre (2-0), amit a Digicel kivetítőn nézhettünk meg. A riporter szerint a bajnokság legjobb góljának lehettünk szemtanúja (mindkét gólt James Rodríguez rúgta). Kilenckor a Norvikra voltunk hivatalosak egy tatárbifsztekre. Tamás nagyon jól bekeverte a ledaráltatott húst és még pirítóst is készített hozzá. A hús nagyon ízletes és puha volt, pedig csak egyszer darálták. Tamás mondta, hogy a helyiek reggel kerestek minket, mert ismét jelentkeztek a hajó aljának letisztítására. Az egyik távoli hajón voltak. Felvettük az egyik férfit a bocira és egy óra alatt tisztára sikálta a hajó alját. Ezt persze lemeóztuk. Délután a hajón tettünk-vettünk és beépítettük az USB-s töltő aljzatot és a külső hangszórót, melyek az előző nap érkeztek. Az utóbbi nem igazán tűnt tengerállónak, mert vannak benne nem rozsdamenetes fémalkatrészek, pedig tengerállónak hírdették.

36. nap, 2014.06.30. , Sütögetés a hajón Libamáj Elkezdtük a készülést a továbbindulásra. A nagyobbik bevásárlóhelyen (két Au Bon Marché van a városban) többféle dobozos tejet és lekvárt vettünk, hogy kipróbáljuk, melyik felel meg jobban az ízvilágunknak. Amelyik jobban bejön, abból veszünk majd egy tucatot. Ezen kívül csak frissárut kell vennünk, de azt az indulás előtti napra hagyjuk. Este hagymás csirkét és kolbászt barbeque-ztunk hajóstársainkkal a Rotoron (Freycinet II és a Norvik legénységével). A helyi pultokban a rendezett és a jó minőségű húsoknak a közelségét most kell kihasználni. Pezsgővel kocintottunk az újszülöttek egészségére még egyszer, mert az ausztrál hajóstársainknak most született meg az unokájuk, mi pedig Borókáról mutattuk nekik a négy hetes képeket.

37. nap, 2014.07.01. , Vanua Kava Tamással Nagylevegő és ivás... Az időjárástérképek egy megavihart jeleznek Új-Zéland felett. Jóllehet készülődünk az induláshoz, azért a modelleken még rajta tartjuk a szemünk, mert 80 csomó feletti szeleket jeleznek (egy északról és egy délről jövő alacsony nyomású ciklon egymást erősítheti fel). Ez még változhat is a hétvégéig. A tej teszt eredménye: az egyik rosszabb, mint a másik és nem versenyképesek az új-zélandi tejjel. Ráadásul az egyik tej túlságosan édes volt, mintha cukroznák. Keresgélnünk kell más tejterméket vagy marad a tejpor. Arról még nem írtunk, hogy Vanuatun a marhákat nem tej miatt tartják, csak a hús miatt, ezért csak import tej van. Azt mondják, a nagy meleg nem kedvez a tejfeldolgozásnak. Tamásnak megmutattuk a Vanua Kava bárt. Egy kicsit befelhősödött az ég, és ezért a nap a felhők mögött bukott le, de így is szép kilátás nyílik a bárból az öbölre. Hazafelé pedig bekopogtunk egy svéd hajóra, mert ugyanarra tartanak, mint Tamás, Pápua Új-Guinea fele. Végül a Norvikon elpusztítottuk a maradék tatárbifszteket. Az ízek most már teljesen összeértek benne. Kilátás a bárból Tatár Egészség

38. nap, 2014.07.02. , Bevásárlás Jó lesz így? Káva üdítő Elmentünk a Leader Price boltba, mert itt egy csomó import árut lehet kapni, olyanokat, amelyeket a helyi közértek (pl az Au Bon Marché) nem árulnak. Vettünk tonikot, egy két tartósítószermentes konzervet csak tartalékélelmiszernek (még nyúl konzervet is árulnak). Gondoltuk megkóstóljuk a káva üdítőt is (kivi gyümölcsös), amelyet meglepetésünkre Új-Zélandon gyártanak. Ezután kipróbáltuk a helyi fodrászt, mely csak az új-zélandi árakhoz képest olcsó. Közben lebeszéltük az egyik platóskocsi vezetővel, hogy holnap 5000 vatuért elvisz a termálforráshoz. A sziget túrán úgy éreztük, hogy a forrás vize nagyon jól kilazítja az izmainkat.

Folytatás a következő oldalon...

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5