| 2014.05.26 - 2014.07.09 »» 2/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
10. nap, 2014.06.04. , MotorszerelésSzerencsére már elvonult a konvergencia zóna.
Reggel kiszaladtunk fagyállót venni a helyi benzinkúthoz, majd visszatérve a hajóra Eric-et vártuk aki itt, Port Vila-ban vitorlavarrást vállal egy hajón. A két génoánkat odaadtuk neki, mert az egyiken az UV-álló kezd elengedni (2004-es a vitorla), a másikra pedig egy-két foltot kell tenni. Az utóbbi génoa már elég régi, amely a hajóval jött és még most is elég jó állapotban van ahhoz képest, hogy több mint 20 éves.
Ezután a motorszerelésnek álltunk neki. Először leengedtük a hűtőfolyadékot, majd kivettük a termosztátot. Egy lábosban vizet kezdtünk forralni. A hajóból kivett és az új termosztátot (amelyet Opuában vettünk) feltettük főni. Közben hőmérővel mértük a vízhőmérsékletet a lábosban. Körülbelül 80-85 fok körül mindkettő elkezdett kinyílni, sőt a régi még gyorsabban is, mint az új. A termosztáttal tehát nem volt gond, visszaszereltük a hajóba.
Majd a tengervíz hűtőrendszert szedtük szét. És itt a csövekben és a hőcserélőben is voltak lerakódások, ezért ezeket egy dróttal kitisztítottuk és mosószerrel átmostuk.
Végül az impellert szedtük szét és megállapítottuk, hogy jó állapotban van, de azért kicseréltük egy újra. A motor gyári előírása a hűtőfolyadékot is és az impellert is két évente ajánlja kicserélni, melynek az ideje eljött. Betöltöttük az új hűtőfolyadékot is. Majd teszteltük a motort (max gázon járattuk a motort 15 percig). Most úgy tűnik nem melegszik, de azért még rajta tartjuk a szemünk.
Fantasztikusan könnyű volt ezt az új Yanmar motort szerelni a hozzáférhetőség miatt. A régi motornál, ezek a műveletek legalább 2-3 napig tartottak volna.
|
11. nap, 2014.06.05. , Port VilaPort Vila Vanuatu fővárosa és egy multikultúrális város a helyi melanézek, ázsiaiak és európaiak keveréke. Körülbelül 66000 ember él itt. A turistákat szállító óceánjáróhajók jönnek-mennek a kikötőben. Amikor egy ilyen hajó befut a taxisok rögtön felverik az árat és 35 dollárt (4550 vatut) kérnek óránként. Ugyanakkor a helyi kisbuszok 150 vatuért visznek el valahova. A kisbuszoknak nincs útvonala, bármelyik leinthető és amikor az utas megmondja a sofőrnek, hogy hova akar menni, akkor a sofőr eldönti, hogy elviszi-e vagy sem (általában attól függően, hogy a többi utassal egybeesik-e vagy sem az útvonal).
A város eléggé forgalmas, de a külterületek kicsit falusiasabbak. Egyébként minden megtalálható itt a helyi piacoktól az autókereskedésekig. Van egy Nemzeti Kultúrális Múzeum, amely néhány érdekességet tartalmaz a különböző szigetek kultúráiról például a homokrajzokról, a legtradicionálisabb klánok szokásairól és a különböző ünnepekről.
Az állam ösztönzi a helyieket, hogy továbbra is tradicionálisan éljék az életüket és hogy a korábbi szokások ne vesszenek el. Például programokat indít, ahol a helyiek újratanulhatják a kenuik tradicionális megépítését.
A múzeum mellett, itt a városban is van egy nakamal egy óriás banyan fa tövénél és azt mondják, hogy itt a külföldről érekezett hölgyek is ihatnak kávát (nők nem ihatnak kávát Vanuatun a tradició szerint). Amikor meglátogattuk a férfiak házát, a helyiek gyűlésre készültek és nem kávázásra. De azért amikor bemutatkoztunk nekik büszkén mutatták a nakamal-t és elmesélték, hogy ebben a házban egy szög sincs, mindent indákkal kötöztek össze rajta.
| | | | ez egy helyi viselet-szerintük egészségesebb, mint az európai alsónemű | tamtam | fakutya | | | | | homokrajz | bislama szöveg | nakamal | | | | | nakamal belülről | helyi asszony | focizó gyerekek | | | | | | | | | | | | |
|
12. nap, 2014.06.06. , Port Vila-ban Tanna kávéTanna híres a kávéültetvényeiről és nem volt alkalmunk kipróbálni amikor arra hajóztunk. Port Vilában van egy kis kávézó, ahol Tanna kávét szolgálnak fel, így alkalmunk volt ezt is megkóstolni egy helyi palacsintás reggelivel egybekötve.
Közben haladunk egy-két hajós projekttel. A hajós névjegykártyáinkból is kifogytunk, ezért most újraterveztük a kártyát (rajta van a hajó is és egy fénykép rólunk) és csináltattunk belőle 100 darabot. Ezek a kártyák mindig jól jönnek ha új hajósokkal találkozunk és nem kell minden egyes alkalommal lediktálni nekik az elérhetőségünk. . |
13. nap, 2014.06.07. , Pentecost és a Naghol rituáléA mai nap turistásat játszottunk és egy kis kétmotoros repülővel elrepültünk Pentecost-ra a Naghol ceremóniára (bungee jumping őse) és útközben láttuk a Lopevi vulkánt és körberepültük Ambrym sziget fortyogó kráterét. Délután pedig sznorkeleztünk az Epi szigetnél.
Pentecost madártávlatból egy erdős, hegyes-dombos sziget. Ki gondolná, hogy a mai modern bungee jumping ötlete ennek a szigetnek a déli részéről eredeztethető. Jóllehet az első modern bungee ugrást 1979-ben tették meg először Európában a Clifton hídról az Avon folyó felett, üzleti vállalkozásként A.J. Hackett Új-Zéland déli szigetén a Kawarau szoros feletti hídról indította be ezt a sportot. Vanuatun azonban nem egy szórakozásról van szó, hanem egy rituáléról amelyet a helyiek a Naghol rituálénak (Land Diving) neveznek és évszázadok óta gyakorolnak.
A Naghol rituálét áprilistól júniusig gyakorolják a helyi férfiak, abban az időszakban, amikor a yam gyökér megérik és kiszedik a földből. Ez az időszak egybeesik az indák (kúszónövények vagy liánok) megerősödésével is, mielőtt még elkezdenének kiszáradni. A rituálé megemlékezés egy Tamalie nevű férfiről és egyben egy vallási szertartás, mely biztosíja, hogy a következő évi yam termés jó legyen.
Az elbeszélések alapján az első ugrást Tamalie felesége tette meg egy hatalmas banyan fáról, aki férje elől menekült és ezért felmászott a fa tetejére, majd levetette magát a mélybe. Tamalie utánavetette magát és belehalt az ugrásba. Felesége azonban földet érve lekötötte a lábáról a liánokat. Azóta ezt az ugrást csak a férfiak tehetik meg.
Minden évben a pentecost-i férfiak egy hatalmas tornyot építenek fából és liánokból, mely kb 15-35 méter magas lehet. Az ugrásokat a torony alsó szintjén kezdik és folyamatosan haladnak felfelé a torony tetejébe. A talajt felpuhítják az ugrások előtt, mert az ugrás következményeként az ugrók válla, keze vagy feje súrolja a talajt, mellyel megáldják a földet a jó termésért. Az alsó szintről gyakran ugranak gyerekek, mert általában a fiúk a körülmetélés után az ugrással bizonyítják férfiasságuk. Életük végéig lánynak tekintik azt, aki nem esik át a körülmetélési ceremónián. Nos, azt nem tudjuk, hogy azokkal mi történik, akik csupán csak visszalépnek az ugrásból, mert ilyet is láttunk a ceremónia során. De valószínűleg nem nézhetik őket túl jó szemmel a falun belül.
A liánokat a segítők felcsomózzák az ugró lábára. Az ugrás imádsággal kezdődik, majd az ugró elrugaszkodik a fából készült platformról. Az inda nem igazán rugalmas, az építmény maga viszont igen. Illetve, amikor a lián megfeszül az ugrás közben, a liánt tartó fa eltörik, ezzel csillapitják a rántást. Közben a falubeli férfiak és nők rituális táncot járnak a torony mellett és drukkolnak és füttyülnek az ugrónak. Az öltözékük tradicionális helyi viselet, melyre azt mondják, hogy kényelmesebb, mint az európai viselet.
|
15. nap, 2014.06.09. , Port Vila és környéke: Pilioko alapítvány és az Erakor sziget | | Pilioko gyűjtemény | | | Pilioko gyűjtemény | | | Pilioko gyűjtemény |
Az előző nap a megvarrott vitorláink visszakerültek a fedélzetre. Jóval olcsóbb volt itt megvarratni, mint Aucklandben. Ezen felbúzdulva, megkezdtük egy új napfényvédő ponyva tervezését. Eric megígérte, hogy megnézi, milyen anyaga van hozzá.
Reggel az egyik kisbusszal elvitettük magunk a Pilioko kiállításra. Aloi Pilioko a csendes-óceáni térség egyik híres kortárs művésze társával az orosz Nicolai Michoutouchkine-nel (1929-2010). A kiállításra egy helyi asszony engedett be minket (1000 vatu volt a belépő per fő). Nagyon érdekes kiállítás volt, de talán egy kicsit mondhatjuk, hogy európai szemmel bizarr. A kertben a virággyűjteményt tamtam-ok díszítették, melyeket a szigetek egyik törzsfőnöke készített. A házban azonban, űgy tűnt, hogy semmi nem került kidobásra az elmúlt években. A művész minden kacatot vagy inkább gyűjteményt beépített az otthonába.
A művész házát és műhelyét is bejárhattuk. Itt minden egyes tárgy egy-egy külön alkotás volt és a művészetről beszélt. Egy elég színes, kicsit zsúfolt otthont láthattunk. A mennyezetről csendes-óceáni festmények lógtak, az ágyban különböző szöveteket terítettek ki, és ahova csak tekintettünk mindenféle szobrokat és kultikus összeállításokat helyeztek el.
A kiállítás megtekintése után a sétát választottuk. Port Vila és a környéke nagyon változatos, mert a kis sikátoros falusias részből az ember gyorsan egy üdülőhely mellett találja magát. De akárhányszor érdeklődünk, hogy hol találjuk ezt vagy azt, a helyiek mindig adnak egy kísérőt mellénk aki szívesen megmutatja az utat.
Séta közben észrevettük, hogy az Erakor szigetre átvisznek hajóval. Mivel az Erakor sziget egy üdülőhely, 1000 vatut kértek az átszállításért, amiért kaptunk egy kupont és ezt az összeget leebédelhettük az étteremben. Ez az üdülősziget egy kis öbölre néz, ahol a tenger tele van tengericsillaggokkal, ezért elég nehéz begyalogolni a mélyebb részekre. Már napok óta nagyon meleg van itt, ezért egy igazi üdülés napernyőkkel nagyon jól esett. Az elmúlt pár napban alig volt szél és a 30 fokos meleg mellett 80%-os a páratartalom. Az időjárásjósok egy esetleges El-nino évről beszélnek, amikor a passzát szél jelentősen lecsökken, az óceán pedig túl van hevülve. Lehet, hogy ez már ennek a jelenségnek a kezdete.
Hazafelé találtunk egy hatalmas bevásárlóközpontot, ahol minden import élelmiszert és egyéb árut meg lehet venni, jó pénzért. A helyi patikában pedig azt mondták, hogy itt Port Vilában nem kell maláriagyógyszert szednünk, csak ha továbbmegyünk az északi szigetekre. Itt a malarone tablettát kiadják recept nélkül is.
Port Vila-ban is kicsi a világ, mert jövet-menet mindig ismerősökbe futunk. Találkoztunk ismét az ausztrál hajósokkal, akik épp indulni készültek az északi szigetekre, és belefutottunk új ismerőseinkbe, akikkel a szombati kirándulást tettük meg Pentecost-ra és akik a kirándulás után felajánlották, hogy visszavisznek minket a kikötőbe.
| | | | Pilioko gyűjtemény | Pilioko gyűjtemény | Pilioko gyűjtemény - Michoutouchkine emlékére | | | | | Pilioko gyűjtemény | Pilioko gyűjtemény | Pilioko gyűjtemény | | | | | Pilioko gyűjtemény | Pilioko gyűjtemény | Pilioko kert tamtamokkal | | | | | Pilioko műhely | Pilioko ház | Erakor sziget | | | | | Futuna-i viselet (a jobb oldali) | Erakor sziget | Port Vila ház festménnyel | | | | | | |
|
16. nap, 2014.06.10. , SzolgáltatóváltásMár annyit bajlódtunk a Digicel internet-szolgáltatóval, hogy úgy döntöttünk, kipróbálunk egy új társaságot. A Digicel kártyafeltöltés több órát vesz igénybe, hiába gyorsabb a net Port Vila-ban. Egyszerűen a honlapuk rossz. A Telecom Vanuatu Limited (TVL) társaságot kerestük fel, ahol vettünk egy új kártyát a nethez. Érdekes, hogy a mini kártyát a nagyból vágják ki, tehát nem előregyártott minikártyát adnak. A TVL-lel sokkal gyorsabb lett a net-ünk.
Kipróbáltuk a helyi fitness termet a katolikus templommal szemben, ahova nem a helyiek járnak, hanem az itt dolgozó bevándorlók. Arról még nem meséltünk, hogy Vanuatu egy adóparadicsom, ahol nincs személyi vagy társasági adó, ezért több társaságot ide jegyeznek be. A bevétel, ezek hiányában, a vámból (ez elég magas) és az áfából (12.5%) van. Emellett Vanuatu kapja a legtöbb támogatást a csendes-óceáni országok közül a fejlett országoktól (pl. Ausztráliától).
Hazafelé menet (kb fél 8 körül) a piac még mindig nyitva volt. Mindig azon gondolkodtunk, hogy mitől olyan elaléltak az eladók ezen a piacon. Azt hittük, hogy a kávától, de a nők Vanuatun nem isznak kávát. Most láttuk, hogy egyes eladók a piacon alszanak, ez nem lehet túl pihentető a főút mellett, másnap biztos fáradtak.
Már említettük, hogy Port Vila egy kisváros és mindig ismerősbe akadunk. Még csak egy hete vagyunk itt, de egyre több embert ismerünk meg a városban. Összefuttotunk Anette-tel Tannáról, akivel már napok óta próbálunk időpontot egyezteteni, hogy találkozzunk, de elég elfoglalt. Este pedig a Waterfront étteremben (ez az egyik legjobb étterem a környéken, de nem túl olcsó) a Pentecost-ra szállító pilóták és az edzőtermi lány is itt iszogatott. Az egyik pilóta még karaoke-zott is de az öreg bárénekest, akinek tényleg nagyon jó hangja van, nem tudta túlszárnyalni. Ezt az urat nagyon szívesen hallgatjuk, mert Vanuatun eddig még nem igazán hallottunk jó zenét. |
18. nap, 2014.06.12. , Hajós projektekTegnap ránkszakadt az ég és egész nap el sem állt az eső. Ezért folytattuk a hajós projekteket majd egy nagy adag naplementés fagylalt után ismét elsétáltunk a fitness terembe, ahol most jógát tartottak. A párás levegőtől jobban leizzadtunk, mint az edzéstől. Megállapítottuk, hogy a hajón végzett gyakorlatok hatásosabbak. Hazafelé a francia nagykövetségen volt egy kiállítás helyi művészek képeivel, amelyekből vásárolni is lehetett.
Ma kiderült az ég, de a páratartalom miatt nehezen elviselhető a meleg és szél még most sincs. Ettől függetlenül szétszedtük a kormányt, amely már korábban elkezdett egy kicsit kotyogni. Valamennyit tudtunk rajta állítani, pár évig most jó lesz. Azért majd megkérdezzük a gyárat, hogy lehet-e hozzá alkatrészt kapni. Délután átjött Erick, hogy megbeszéljük vele a megtervezett napfényvédő ponyva elkészítését. Este pedig sütöttünk egy hatalmas répatortát, hogy ne csak mindig a szigetlakóknak készüljön sütemény. Nesze neked fitness terem! |
19. nap, 2014.06.13. , Napfényvédő ponyvaVégre, megjött a szél és a levegőpáratartalom visszaállt a szokásos 60%+ körülire.
Reggel kiszaladtunk a piacra, hogy bevásároljunk hétvégére, mert a piac szombat délutántól hétfő reggelig zárva. Ilyenkor az áruikat kínáló családok felpakolnak az autóikra általában kisteherautóra vagy négykerékmeghajtású autókra és hazamennek a piacról.
Délután Eric átjött, hogy levegye a méreteket a napfényvédő ponyvához. Egy kiterített nejlonzsákkal megcsináltatttuk vele a körülbelüli alaprajzát a ponyvának és hogy hova jöjjenek a rögzítőkötelek a ponyván. Azt is kértük, hogy a ponyva hátsó része legyen feltekerhető, mert akkor át lehet szellőztetni a hajót, és legyen rajta egy cipzáros kilépő, hogy hátramehessünk a grillsütőhöz.
Este végre kicsit fáztunk is. | | | | Port Vila piac | Port Vila piac | Port Vila piac | | | | | | |
|
20. nap, 2014.06.14. , Efate körül: Pango Point és Iririki | | Gyümölcsárusok útközben | | | Banyan fa | | | Templom |
A helyiek hajóaljtisztítást vállalnak a kikötőben egy kis vatuért. Az egyik felajánlotta, hogy megnézi a Rotort is, de a reggeli 8 órás találkozóra, nem ért ide, ezért erről a lehetőségről lemaradt. Helyette elkirándultunk a Pango Point-hoz, ahol azt mondják szörfözni is lehet. Ez a pont Efate délnyugati részén van. Kifejezetten kirándulós idő volt, csapadékmentes, kicsit felhős.
Ez egy tipikusan olyan túra volt, amelyre azt mondhatjuk, hogy az odafelé tartó út sokkal érdekesebb volt, mint a megérkezés. Port Vila-n túl az üdülőhelyek és a helyi falvak váltják egymást, sőt vannak olyan villák melyek a helyi faluval szemben épülnek. Úgy tűnik ezen a szigeten a kétféle világ jól megfér egymás mellett. Útközben láttunk egy falut, ahol egy esküvőre készültek. Vicces volt, hogy odafele a bambuszok és a fadarabok a földön hevertek, 3 óra múlva, visszafelé menet kész volt az ezekből épített esővédő. A banyan fák itt is hatamasak és a helyiek hűsölnek a gyökerek között, ezen kívül itt is minden faluban láthatók a nakamalok. Sajnos a szörföző hely nem olyan tuti, mint azt hallani lehet, mert az uralkodó szél délkeleti, és ezért meg kell várni, míg a szél keletiesedik vagy északiasodik, hogy szörfözni lehessen. Ráadásul a túra végén heverő szeméttelep elég lehangoló a Pango öbölben, még akkor is, ha egy részt kitisztítottak a turistáknak. Ezért a tisztított részért persze pénzt kérnek (4 dollár a belépő), de pár lépéssel arrébb ingyen is leheveredhettünk a tengerparton.
Ha már az üdülőhelyeknél tartunk, este kicsit kiruccantunk az Iririki szigetre, amely itt van a kikötővel szemben. Az esti órákban a szárazföldről ingyenes az átkelés a komppal, amely néhány percenként jár. A bárban egy ital vagy étel mellett az esti műsorok ingyen megtekinthetők. Mi egy látványos tűztánc estre neveztünk be.
| | | | Falusi ház | Üdülő ház | Nyitva | | | | | Esküvőre készülődés | Esővédő (a hely ua. mint az előző, de 3 órával később) | Festett ház | | | | | Pango öböl | Érdekes fa | Eladó? | | | | | Bank | Integető gyerekek | Bújkáló gyerek | | | | | Port Vila fagyizó | Port Vila fagyizó | Útban Iririkire - a kompon | | | | | A bárban | A bár előtt | Tűztánc | | | | | Tűztánc | Tűztánc | Port Vila - hotel | | | | | | |
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
