Hajónapló: Vanuatu első rész in English

     2014.05.26 - 2014.07.09                                   ««   1/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 

1. nap, 2014.05.26.

Jóllehet az előző vasárnapunkra pihenőnapot jegyeztünk elő, ez a pihenés eléggé aktív lett a végén. Csak tömören összegezzük. Reggel 6.45-kor arra ébredtünk, hogy elállt a passzátszél. Ezt a ritka alkalmat kihasználtuk, hogy lecseréljük a génoa vitorlát a trópusi, nagyobb génoára. Reggel 10-kor misére harangoztak a faluban, ezért csatlakoztunk a falubeliekhez (presbiteriánus templom és férfiak és nők külön padsorban ültek). A pappal és a falu lelki vezetőjével is összeismerkedtünk, akik ezen felbátorodva a templomból kiáramló embertömeget arra ösztönözték, hogy fogjanak velünk kezet. A falubeliek, ezt lelkesen meg is tették. Kicsit olyan volt, mint amikor az esküvőn az ifjú pár a gratulációkat fogadja. Ezután belecseppentünk egy család hölgytagjainak a társásaságába, akik kicsit zavarba jöttek, de végül gitároztak és énekeltek nekünk. Lányos zavarukat, mint később megtudtuk az okozta, hogy vanuatui férfi nem csatlakozik hölgy társasághoz de mi (mint férfi és nő) mindketten leültünk közéjük. Még tanulnunk kell a helyi szokásokat (teljesen más, mint a fidzsi). Ezután négy hatalmas pamplemousse-t (grapefruit) adtak ajándékba. Délután sétáltunk a faluban és megismertünk egy kedves hölgyet aki azt mondta, hogy a férje az egyik miniszter testvére és ezután előadást tartott Vanuaturól és a talajerrózióról. Naplementére átbociztunk a szemközti homokszigetre (Mystetry Island named by Queen Elisabeth). Itt cseh turistákkal ismerkedtünk meg, akikért a helyiek elfelejtettek visszamenni és úgy tűnt, hogy a szigeten ragadtak (a 4 órai fuvart reggel beszélték meg velük, de ekkor már lement a nap). Végül visszafuvaroztuk őket a szálláshelyükre. A parton ausztrál hajósok, meginvitáltak a fedélzetükre, így az estét velük töltöttük és egy csomó hasznos információval láttak el minket, például a Vanuatu Cruisers Net-ről, mely helyi idő 7.30-kor (NZ idő 8.30) van a 8230.0 csatornán. Van még egy vízesés a szigeten, de erről lebeszéltek minket a helyiek. Messze van és nem olyan látványos - mondták. A vizet sokkal melegebbnek érezzük, mint Kelet-Fidzsin, és most a konvergencia zóna sincs felettünk (31-32 fok van).

Vanuatu (korábbi nevén Új-Hebridák) 83 szigetből áll és geológiailag nagyon érdekes hely. Itt találkozik a pacifikus és az indo-ausztrál földkéreg, ezért a vulkáni aktivitástól kialakult fekete homokos partoktól a fehér homokos felemelkedett korálszigetekig itt minden megtalálható. A mi beszámolónk igazán csak Tanna szigetével kezdődik, mert ezen a helyen kicsit betekinthetünk a helyi szokásokba és itt van a világ egyik aktív, de legkönnyebben megközelíthető vulkánja is (a neve Yasur).
Ahogy korábban írtuk, Vanuatun még mindig élnek az ősi kultúrák, rituális szokások és hiedelmek. Ezeket persze többen próbálják értelmezni, például, hogy mitől lesz egy társadalom férfi vagy nő centrikus, mert Vanuatun mindkét szemlélet egyszerre létezik (délen inkább férfi, míg északon női).

Tannán a horgonyzóhelyet (Port Resolution) északi szélben nem lehet használni, mert nyitott, sőt keleti szélben is erős hullámzás alakulhat itt ki. Ezért megvártuk a dél-keleti szelet, mely változás egy napig semmilyen szelet sem eredményezett, és ebben átmotoroztunk Tanna szigetére (47 mérfold északra Anatom-tól). Útközben kifogtunk egy barrakudát, de a pacifik halmérgezés miatt nem mertük megenni, inkább visszaengedtük.


2. nap, 2014.05.27. , Tanna és a Yasur

Tanna, Port Resolution öblébe mi csak nagyon óvatosan mertünk behajózni. Szerencsére jó volt a láthatóság. Nem volt részletes térképünk, nagy volt a döghullámzás és a mélység hirtelen vált a nagyon mélyről 15 méterre, aztán 5 méterre. Az öböl bal oldalán fehér homokos part, jobbra agyagos sziklák, szemben pedig a Tukosmera (1084m) és a Maureun (1047m) hegycsúcsai láthatók. A partra kibocizva és felkapaszkodva a domboldalon van egy yacht club. Itt ismerkedtünk meg Stanley-vel, aki segíti a hajósok ügyes-bajos dolgait és kirándulásokat is szervez, például a Yasur vulkánhoz is. Mi szeretünk túrázni, ezért azt javasoltuk, hogy megmásszuk a vulkánt és visszafele vegyenek fel minket a platós kisteherautóval, amivel más hajósokat is hoznak-visznek. Ez a túra kb. 7000 vatuba (kb. 18000 forintba) kerül per fő, mert belépő van a vulkánhoz és még hozzájön a szállítási költség is - a látványosságokat nem adják olcsón.

Kora délután indultunk és a túra bő 3 órás volt, de nem kellett sokat mászni fölfelé, csak az út végén. Útközben megálltunk egy tradicionális faluban (úgy hívták, hogy Tatapo kastom/custom village) mindenféle bejelentkezés nélkül. Jack azt mondta, hogy mivel nem jelentkeztünk be mobiltelefonon (a telefonszáma: 5438773, melyet utóbb megadott), ezért kérnek 4 percet. Ezután leültetett minket egy padra, majd eltűnt a szemünk elől. Összekongatta a falut 4 perc alatt, majd megjelentek a fűszoknyás táncolók a faluból. A lányok, kicsit szégyenlősen takarták magukat az előadás közben, de azért lelkesen előadtak 4 táncot. A táncok főleg a lábukkal való dobogásból, tapsból és dalból álltak. Ezután egy kis adományért megmutatták, hogy szoktak tüzet gyújtani a faluban kiszáradt faágakkal és vásárolni lehetett a faragott köveikből.

A Yasur vulkán csak első szintű aktivitást mutatott, melyet mi nem is bántunk, mert a két kürtőből felcsapó nyalábok és a kráterből jövő szörnyű moraj, így is elég félelmetes volt, mindez persze a záptojásszaggal és erős széllel keverve a kráter peremén (pedig elfújó szél volt). Amikor letüdőztük a záptojásszagot, akkor erős émelygést éreztünk. Szerencsére kabát is volt nálunk, ezért a sötétben is élvezhettük egy kicsit a tüzijátékot. A hármas szintnél, már nem is engedik fel az embereket. A sötétben megtaláltuk Stanley-t aki már keresett minket és a platós, szó szerint fapados kocsin rázkódtunk vissza az öbölbe (pedig párnát is kaptunk, hogy ne verődjön a hátsófelünk). Jó koszosan és fáradtan értünk vissza a hajóra. A vulkáni lösz feltapadt a napfényvédős, szúnyogriasztós bőrünkre.
Azt azonban tényleg elmondhatjuk, hogy a 9-10 látványosan működő vulkán közül, melyeket saját valóságukban útjaink során láttunk, ilyen közel még soha nem voltunk a pokol kapujához.

Este megkaptuk a hírt, hogy Boróka megszületett. A nagy túra és Boróka megünneplésére hazai pálinkával koccintottunk (de nem boróka-pálinkával).


Napi pozíció:
00:00 19-35.50S 169-29.80E log= 128132.4


3. nap, 2014.05.28. , Tanna és a helyi falvak

Reggel nekivágtunk a környező falvak megismerésének. Stanley-t kerestük, de nem találtuk és Monique sem volt a yacht club-ban, de összeismerkedtünk egy úrral a sziget nyugati felén lévő Lenakel városból, aki házépítésre érkezett a faluba. A faluban nem szeretik, ha egy idegen egyedül kódorog (pl. a tabuk miatt, lásd később), ezért bevezetett minket a falu terére, ahol nagy gyülekezet volt. A falu azért jött össze, hogy megbeszéljék a vásárokat, mit vegyenek, mennyit és hogy adják el a turistáknak. Van egy pici bolt a faluban. Joselyn közben meghallotta miért jöttünk és felajánlotta, hogy ő megmutatja a falujukat. Férje, Sam a környező falvak törzsfőnöke. Őt vonják be vitás kérdésekbe, mely lehet földkérdéstől kezdve házastársi vitákig minden. Ő szabja ki a bűntetést is, ha valaki megszegi a tabukat. Igen, Vanuatun a falvak többsége különböző hiedelmek és szabályok vagy szokások szerint élnek, melyeket az emberek az őseiktől, felmenőiktől örököltek vagy tanultak. Ezekben a szokásokban (az ő nyelvükön a kastomokban) hisznek, vallástól függetlenül. Például tabuk rejtőzhetneknek érinthetetlen fák törzsein és ha valaki nem ismeri ezeket a jeleket vagy helyeket akkor könnyen olyan helyre tévedhet, ahova nem lett volna szabad és elnyerheti méltó bűntetését. Régen még halálbűntetést is kiszabhattak egy-egy tabu megszegésével, de ma már vagy pénzbűntetést vagy tyúkot, malacot kell prezentálnia a bocsánatkérése jeléül, esetleg botozást kaphat (Tannán nem botoznak). Ilyen tabunak számít a káva a nők részére és a szemüket sem vethetik rá a kávázó férfiakra (a fejet el kell fordítani, de legjobb, ha nem is járnak arra). Ezért sok utikönyv inkább azt írja, hogy 4 óra után nők jobb, ha nem mutatkoznak a falvakban, de ez azért ennyire nem szigorú szabály, csak tudni kell, hol van a Nakamal.

A Nakamal (férfiak háza) egy szent helyen belül (nasara), amit általában meg lehet ismerni az ezt körülvevő banyan fákról. Ezek a fák hatalmasak, ágasbogasak és a falubeliek megkülönböztetik a hím és nőnemű fákat egymástól. A Nakamal-nál káváznak a férfiak vagy tartanak ünnepségeket, vagy a törzsfőnök innen beszél a törzshöz. A kannibalizmus megszűnésében is fontos szerepet játszik ez a hely, mert a banyan fák alatt lévő szent köveknél kérhettek korábban menedéket az idegen látogatók és ez azt jelentette, hogy békével jöttek. Ezután nem fogyasztották el őket a helyiek. Lehet ugyan, hogy feketemáglyával mégis végeztek velük. Ebben a faluban az a történet járja, hogy a nem kívántatos misszionárusokat megetették banánnal, majd a héjat ellopták és feketemáglyát hajtottak végre vele, így végeztek velük. Azóta mi is jobban odafigyelünk, hogy hova dobjuk a banánhéjat. Ma már ezek a banyan fák a törzseket és az összetartozást jelképezik.

Amikor hurrikán közeledik a falu hölgyei összeszedik a különböző növényeket vagy fűszereket és odaadják a törzsfőnöknek, aki elvonul a kijelölt szent helyre és imádságot és varázslatot hajt végre, hogy a hurrikán elkerülje a falut. A feketemáglya nagy mágusai azonban Ambrym szigetén vannak, melyekről a falubeliek rémisztő meséket beszélnek el. Itt, Tannán a varázslatokat csak jó dolgokra fordítják például, hogy jó legyen az idő vagy jó legyen a termés - elmondásuk alapján.
Joselyn ismeri a fák és növények felhasználhatóságát vagy gyógyító erejét. Ahogy sétáltunk vele a faluban, minden fánál és bokornál megállt és elmondta, hogy mire használják. Például a kenyérfából készítik a kenukat, a nádból és pálmalevélből a házakat, a moszkítók ellen egy erősen illatozó növény levelével dörzsölik be magukat, a fűszoknyát is egy erre alkalmas növényből készítik (puoa), ezen kívül a szokásos noni gyümölcsöt is többféleképen használják, a betegségtől vagy fájdalomtól függően.

A falvakban megünneplik a születést, az első fogak kijövetelét, a körülmetélést és az első borotválkozást is. A körülmetélési ünnepségekre hetekkel vagy akár hónapokkal előre készülnek. Van egy nagy ünnepség a Nekowiar fesztivál vagy Toka, mely nincs minden évben, mert nagyon hosszú előkészületet igényel. A Toka a törzsi háborúk végének ünnepsége és a törzsek szövetségét jelképezi.

A gyerekek 6 éves kortól mennek iskolába, a szülők pedig a földeken dolgoznak. A gyerekek megfogdossák az idegenek kezét, mert sokuk nem látott még fehérbőrű embert és mindig kuncognak, amikor megszólítjuk őket (kb 45%-a a lakosságnak 15 év alatti). Ettől függetlenül, több szőkés gyereket láttunk közöttük, talán a korábbi hóditók hagyták itt nyomukat. Vanuatun beszélik a világ legtöbb nyelvét és dialógusát. Minden törzsnek saját nyelve van (néha meg sem értik ezeken egymást), ezért a közös nyelv a bislama lett és az iskolákban ezen kívül angolul és franciául is tanulnak.

Nagy szegénységük ellenére a világ legboldogabb és legmosolygósabb népeként emlegetik őket. Együtt élnek a természettel, pl malacok és csirkék rohangálnak a pálmaleveles házaik mellett. A vulkanikus föld miatt a tarro, a yam és a manióka is jól megterem más növényekkel együtt. A hétköznapokon csirkét, disznót és halat fogyasztanak (marhahúst inkább ünnepeken).

Joselyn megkérte Marie-t (a faluban mindenki rokona szinte mindenkinek), hogy kísérjen el minket a Shark Bay-be (Cápa öböl) és Maui kisebbik, szőkés kisfia is csatlakozott hozzánk. Azt mondták rövid túra. Marie-val alig tudtunk lépést tartani, pedig mezítláb volt, a körtúra így is 3 órásra sikerült. Az öbölhöz azonban dagálykor és erős hullámzásban érkeztünk, ezért nem láttuk a cápákat. De attól még jó volt a kilátás az öbölre. Útközben láttuk a Cook sziklát és a Turtle bay-t (Teknős öböl). Hazafele hajósokba ütköztünk, akik adtak egy lemerült Digicel kártyát, de órákon keresztül sikerült csak feltölteni, mert nagyon lassú a net.
Joselyn a nap végén papajával és grapefruittal látott el minket. Ez a kedvessége feltétlen. A hajóra menet belefutottunk egy Caroline nevű lányba, aki kezünkbe nyomott két tojást és megkért, hogy süssünk neki valamilyen sütit holnap reggel 7-re, mert lesz valamilyen kis ünnepségük a tradicionális faluban. Fáradtak voltunk, így is bevállaltuk, de csak azért mert Joselyn-nek is akartunk valamit sütni, mert holnapra tradicionális főzőtanfolyamot ígért nekünk, csak kettőnknek.


4. nap, 2014.05.29. , A tannai konyhaművészet és Tanna lelkei

Reggel 7-re kivittük a sütit Caroline-nek. Annyira örült neki, hogy kaptunk tőle egy általuk font táskát. Említettük, hogy néhány kókusz is jó lenne, de nem volt időnk visszamenni érte (elfoglalt hajós élet).

Délelőtt 10.30 körül érkeztünk Joselyn házához. Maui már késsel tisztította és hámozta a különböző gyökereket, a yamot, a tarot és a maniókát. Joselyn szerint a legnagyobb gond Vanuatun a gyerekek felnevelése, mert sokszor előfordul, hogy egy-egy asszonyt elhagy a férje, vagy el sem veszi. Így az asszonyoknak kell a kemény földmunkát végezni, ha egyáltalán van földjük és a gyerekeket etetni, iskoláztatni. Maui két gyermekével Antoine-nal és Tom-mal maradt egyedül, ezért Joselyn segíti őt. A földkérdés sem mindenhol megoldott, de Tanna-n - Joselyn szerint - nem nagy probléma, mert itt mindenki tudja, hogy melyik föld kihez tartozik. Ha vita van a törzsfőnök közbelép. Anneth, a törzsfőnök unokatestvére, egy világjáró asszony és Port Vila-ban lakik jelenleg, de erről a szigetről származik. Ő az aki különböző a csendes-óceáni térségben rendezett konferenciákon Vanuatut képviseli (pl. ha egészségügyről, emberi jogokról vagy természetvédelemről van szó). Felajánlotta, hogy reggeli után megmutatja a földjét és édesanyja sírját. Joselyn és Anneth is rendkívül erős asszonyok és csak a szerelmi házasságban hisznek. Pedig itt Vanuatun a hölgyekért még ma is adnak disznót a kényszerházzaság jegyében. Ilyenkor a fiatalok nem találkozhatnak, csak az esküvő napján zárják be őket egy fakunyhóba, mialatt a falu népe a kunyhó körül mulat. Joselyn hatalmas erőfeszítéssel védelmezi a fiatal nőket a szigeten és az ő faluját egy lány sem hagyhatja el úgy, hogy nem szereti választott párját - mondta. A hölgyek mindig a férfi falujába költöznek és ilyenkor új törzsi nyelvet kell megtanulniuk, hogy beilleszkedhessenek.

Reggelire főztünk a taroból, a yamból és a maniókából is, egy kis sóval elég ízletes lett. A sütemény is előkerült a táskánkból, melynek a falubeliek nagyon örültek. Az egészséges táplálkozásról beszélnek és arról, hogy ők semmilyen vegyszert nem használnak (dezodor helyet például citromot kennek a hónulk alá). Tealevélnek a citrom, mangó és avocado leveleit használják. De a fejlődés itt sem áll meg, a helyi iskolában most üzemelnek be egy számítógépet és a helyiek közül néhány embernek van mobiltelefonja is.

Anneth-tel egy nagy körtúrát tettünk a birtokán a tengerpart egy szakasza és a pálmaerdő is hozzá tartozik. Azt is megmutatta, hogy régen meddig jött fel a tenger és hogy kb 2004-óta folyamatosan látható az emelkedő tengerszint a partokon. Közben egy csomó ehető csigát és kagylót gyűjtöttünk. Az édesanyját ezen a birtokon temették el. Jóllehet van temető Tanna-n, a felmenőket akik ősi törzsfőnöki családból származtak a házak mellé temetik. Az emberek beszélgetnek a lelkekkel (ezeket látogatóktól rejtett, a természetben megtalálható szent kövekből/ sziklából idézik elő) és néha segítségre hívják őket. Az utódok pedig mindig tisztelettel fognak emlékezni ezekre a felmenőkre a sírok által. Elmesélte történetét az idős hölgy szelleméről, aki védelmezi a birtokot. A falubeliek egyszer kapirgálós csirkét engedtek a birtokra és a csirke fejét egyik reggel egy ház előtt találták meg. Azóta a falubeliek elkerülik a birtokot, csak az unokák jönnek ide. Anneth álma hogy Port Vila-ból visszatérve egyszer egy tradicionális falut hozzon itt létre a turisták számára, hogy megőrizze és bemutassa a régi szokásokat, melyeket a felmenők hagytak rájuk. Azt kérte, hogy ha Port Vila-ba érkezünk feltétlenül látogassuk meg.

A körsétából visszatérve folytattuk a főzöcskézést. A maniókát lereszelték a fekete pálma érdes szárával. A lila színű yamot pedig érdes levelekkel törölték meg, hogy ne legyen olyan nyálkás és le lehessen reszelni. A yam gyökér hatalmasra nő a szigeten. Előételként spenótot (ez nem olyan mint a hazai, hanem a helyi szigeti káposzta) főztünk, melyet úgy dobtak bele a forróvizbe, hogy kis csomókat kötöttek rájuk, így egészen ünnepélyes formát kapott az étel. Azt mondták, ha valakinek le van lassulva az emésztése, akkor ennek a levével itatják meg, hogy rendbejöjjön. A pilótának készülő Esther-től (Joselyn lánya) pedig ízletes magokat kaptunk rágcsálni. Ezután a lereszelt maniókát spenótlevélbe göngyöltük és ezeket is megfőztük. A lila yammal kísérleteztünk. Az első lereszelt és összegyúrt adagot kókuszolajban (ők készítették) sütöttük ki, a másodikat az általunk vitt canolaolajban. Mondanunk se kell, hogy a kókuszolajos vitte a pálmát. Egész késő lett mire elkészültünk, ezért ezt mi estebédnek be is tudtuk. Ennek ellenére Joselyn ragaszkodott hozzá, hogy vigyünk magunkkal tarrot, maniókát és spenótot, hogy mi is kísérletezgessünk velük a hajón a gyűjtött tengeriállatkákkal együtt.


5. nap, 2014.05.30. , Tanna és a John Frum kultusz

Reggel ausztrál hajósokkal indultunk a partra, mert Joselyn azt üzente, hogy bárkit szívesen lát a házában a hajósok közül. A törzsfőnöktől engedélyt kérve megmutatott néhány szent helyet a faluban, ahol spirituális szertartást végeznek, de mivel mi tiszteletben tartjuk a kultúrájukat, ezeket nem publikáljuk (ezekre a helyekre turisták nem mehetnek mert tabuk és mesélni sem lehet róluk), majd papayát kínált citrommal. A tervünk az volt, hogy az öböl másik oldalán levő Sulphur Bay-en keresztül elkirándulunk a John Frum faluba, ahol minden pénteken több faluból összeállnak, zenélnek és táncolnak este 7.30-tól másnap reggel 6-ig. Joselyn kísérőket keresett nekünk a faluban, hogy ne mászkáljunk egyedül. Addig bemutatta a törzsfőnök édesanyját és laplap-ot (földben sült lereszelt banán spenótlevéllel) kínált az egyik háznál.

Vanuatun a vallások rendkívül keverednek pl katolikusok, presbiteriánusok, anglikánok stb. Tanna falvaiban nehezen de elterjedt a kereszténység, mégis egy része a falubelieknek elveti a kereszténységet és helyette kastom-ot (helyi szokásokat) követnek. Ennek a különböző igéket hírdető misszionáriusok (amelyet a helyiek nem tudtak jól értelmezni) és az általuk behozott betegségek az okai, melyek jelentősen lecsökkentették a helyi lakosságot és amiért a helyiek végül ellenük fordultak. A második világháború előtt a tradicionális életet újra hírdetni kezdték Tanna déli részén, amikor a Green Point-nál naplementekor megjelent egy szellem. A monda szerint a jóslata a következő volt: ha egyszer az európaiak (angolok és franciák) elhagyják a szigeteket, akkor eljön a jólét a falvakba. A második világháborúban a szigeten megjelentek az amerikaiak, mert háttérbázisnak használták Efate szigetét. Megalapították az itteni vöröskeresztet, kb 1000 embernek munkát adtak a szigeteken és háborús felszereléseket hoztak ide. A jóslat beteljesült. Arról nem is beszélve, hogy a katonák között voltak feketebőrűek, akik ugyanolyan szerepet töltöttek be, mint a fehérbőrűek. A helyiek ezt látva hinni kezdtek egy mítikus alakban, akinek a John Frum (Jon from America) nevet adták, és létrejött az őt kultiválók tábora, akik azóta is azt várják, hogy visszatérjen a jólét a szigetre, mivel az amerikaiak a háború után elhagyták a szigeteket. Hogy a jóslat újra beteljesedjen, egy mű repülőleszállópályát is építettek, hogy ezzel hívják vissza az idegeneket és templomukat főhadiszállásnak nevezik (headquarter). Minden reggel szertartásosan felhúzzák majd este leengedik az amerikai lobogót és kiteszik a vörös keresztet is, az ingyenes orvosi ellátás reményében.

Kísérőinkkel és az ausztrál hajósokkal elindultunk a hegyeken keresztül a John Frum faluba. Joselyn elküldte velünk Yuma-t a legidősebb fiát aki 14 éves (a kijelölt következő törzsfőnök) és Tom-ot, Maui 6 éves kisfiát. A fiúkat megbízta, hogy este kísérjenek minket vissza a faluba, mivel nem fogadtuk el azt az ajánlatot, hogy a John Frum faluban aludjunk. Erick és felesége (Rose) a John Frum faluból is csatlakoztak hozzánk, mert éppen ebben a faluban volt dolguk és ők is hazaindultak. Mivel ennyi embert kellett összeszedni nem maradt idő az útbaeső meleg forrásnál fürdőzni. A hegyi túrát (6 km) 2 óra alatt tettük meg. Szerencsére Erick közben szórakoztatott minket, mert küzdősportol és szinte futva tudja megtenni ugyanezt a távolságot plusz még a vulkán körüli túrát 1 óra alatt - elmondása alapján. Erick hatalmas birtokokat örökölt, melyek több titkot rejtenek és amelyekből megmutatott párat, miután megígértük, hogy senkinek nem beszélünk arról, hogy mik ezek. Elmondása alapján a vulkán is egykor az ő családjához tartozott és most próbálja peres úton visszaszerezni. A helyiek nem értenek egyet abban, hogy a vulkán megtekintésének díja ilyen gyorsan megy fel, mert attól félnek, hogy eltűnnek a látogatók.

Mire a John Frum faluba értünk lement a nap. Erick felajánlotta, hogy az egyik házában pihenjünk meg, amíg a zenélésre nem hívnak a dobokkal. Rose pedig laplap-ot és sült disznót kínált. Kedves kis kunyhó volt. A kunyhó körül a malacok és egyéb állatok szaladgáltak (elkerülhetetlen volt, hogy valamibe bele ne lépjünk), a faluhoz közel eső vulkán hatalmasakat hörgött, a magma pedig vörösen tükröződött a felhőkön. Az este énekekkel egybeszőtt imádsággal és tánccal telt. A több faluból érkezett vendégek mindegyike gitározott. Számunkra a dallamok eléggé egyformának tűntek. A férfiak elől, a nők hátul táncoltak (nem táncolnak együtt). Amikor beálltunk közéjük, ránk is varázsoltak egy-egy fűszoknyát.

A mulatság még javában tartott a faluban, amikor 10-kor hazaindultunk, mellettünk Yumával és Tommal. Mivel nagyon sötét volt (nem volt hold), nem akartunk a hegyeken újra átkelni, ezért a vulkán körüli körutat választottuk. A 16 km-es utat kb 4 óra alatt tettük meg, és kétszer jól el is áztunk, de a vulkán látványa a sötétben kárpótolta erőfeszítésünket. A két fiú minden zokszó nélkül, mezítlább tette meg az utat velünk és még a hátizsákainkat is hozni akarták, amit nem engedtünk. Hajnali kettőre értünk haza amikor a kis Tom már nagyon ásítozott.


6. nap, 2014.05.31. , Még mindig Tanna - végre egy pihenőnap

Eredetileg azt terveztük, hogy a mai nap indulunk tovább észak felé a következő szigetre, de a hajnali kettő órás érkezés megváltoztatta a programunkat. A késői kelés után 10-re kivittünk néhány pólót Erick gyerekeinek (edzésként ismét erre futott), neki pedig egy box fáslit adtunk ajándékba, mert szeret boxolni.
Ezután letakarítottuk a hajóról a fekete homokot amelyet a túrákon szedtünk össze, a túracipőről a különböző állati végtermékeket és végre volt egy kis időnk Rotorkának a kerekeit úgy rögzíteni, hogy könnyen fel lehessen húzni őket. Fürödtünk a hajó mellett és gyönyörködtünk az öbölben és a vulkán gőzszelepében, amely apálykor nagyon jól látható a horgonyzóhelyünkről. A naplemente fénye a hegyekkel körülvett öbölben és a vulkán füstjével festői képet produkál.


7. nap, 2014.06.01. , Erromango sziget

Fél hétkor indultunk el Tannáról Erromango felé (54 tmf). A vitorlabeállítás maradt a bevált pillangó két génoával. Stabil 20 csomós szél volt. Távolodva Tanna-tól újra láttuk a vulkán kúpját a zöld hegyek között. Útközben bedobtuk a csalit, de a kapás olyan nagy volt, hogy szétharapta a csalit (kb 20 centis csalit használunk). Ez a hal valószínűleg a konyhának is túl nagy lett volna. Egy német hajóról tudtuk, hogy előttünk indul másfél órával, de Erromangonál a hátszeles beállításunkkal utolértük őket. Délután 3-kor szinte egyszerre dobtuk le a horgonyt a Daniels öbölben. Fantasztikus érzés, hogy az egyik pillanatban 20 csomós széllel és nagy hullámokban száguldunk, a másik pillanatban befutunk egy védett öbölbe és néma csend van körülöttünk. Ezután az ausztrál hajó is befutott, akikkel együtt kirándultunk, majd még egy német hajó érkezett mellénk az öbölbe és egy kicsit közel horgonyoztak hozzánk, pedig ez az öböl hatalmas.

A helyi halászok beköszöntek a hajónkra, majd David, az itteni yacht club-ból jött ki kenujával a hajósokhoz (emeletes házat épít a parton). Köszöntött minket is és hozott egy kis gyümölcsöt. Kérdezte, hogy véletlenül nincs-e tejporunk. Amikor látta, hogy zacskóba mérjük neki, megijedt, hogy nekünk nem maradt és vissza akarta adni. Csak azt nem tudta, hogy nálunk minden dobozolva van. Így mondtuk neki, hogy nyugodtan vigye el. Kiváncsi volt, hogy meddig maradunk. Mondtuk, hogy most Port Vila-ba igyekszünk, ezért holnap hajnali fél háromkor indulunk és kb. 80 tmf utat kell megtennünk addig. Megígértük neki, ha máskor erre járunk feltétlen benézünk (esetleg Új-Kaledónia felé menet visszafelé). Reméljük, hajnalban nem kell felvernünk a mellettünk horgonyzó hajót, hogy csúszunk rá, miközben húzzuk fel a horgonyt.

A Digicel társaság gratuláló üzenetet küldött, hogy feltöltöttük a kártyát. A gratulációt megérdemeltük, mert a feltöltési művelet kb. 4 órán keresztül tartott. Ha ilyen tempóval jön a net akkor a 2 gigabyte-ot sohase tudjuk majd elhasználni. Reméljük Port Vila-ban gyorsabb lesz.


8. nap, 2014.06.02. , Efate - megérkezés Port Vila-ba

Utunkat hajnali 3-kor folytattuk Efate szigete, Port Vila felé, ismét hátszélben, ugyanolyan vitorlabeállítással, mint az előző nap. A szél ereje növekedett 26-28 csomóra +30 befújásokkal, ezért a hajó szokásosan szörfözött a hullámokon.

Délutánra befelhősödött az ég és 2-kor már zuhogott is az eső. Természetesen a konvergencia zóna húzodott ismét fölénk. Bízunk benne, hogy majd gyorsan el is megy. A tengeren is kereszthullámzás volt, jöttek a döghullámok keletről és az újonnan kialakult hullámok is dél-keletről. Az esőtől a levegő páratartalma 84%-ra nőtt. Efate szigetéhez érkezve beindítottuk a motort és leszedtük a vitorlákat. A motorindítás után 25 perccel a hőmérséklet kijelzőműszer 95 fokot mutatott, majd további 15 perc múlva már 100 fokon volt. Nyitott motorháztetővel folytattuk a kikötést és bekapcsoltuk a motorfűtést, hogy az is hűtse a motort.

A Yachting World marinától kértünk egy bóját és megvártuk Rufus-t a marinából, amíg megmutatta melyik bójára köthetünk. Négykor sikerült kikötni a hajót Port Vila-ban. Még a Tannáról hozott zöldségeket készítettük el vacsorára.

A következő pár napban néhány hajó projektbe fogunk belekezdeni, mondanunk se kell, hogy ebben a motor hűtőrendszer ellenőrzése és javítása is benne lesz.



Napi pozíció:
00:00 18-49.30S 169-00.70E log= 128186.2


9. nap, 2014.06.03. , Bejelentkezés - Port Vila

A marina hivatala üres volt amikor kimentünk a partra, ezért a helyi étteremben egy burgert ettünk, ezután bejelentkeztünk a marinába, ahol elmondták, hogy mit és hol találunk.

Korábban írtuk, hogy az útlevélkezelést és vizum hosszabítást csak Port Vila-ban lehet megkérni. Ezért ma befáradtunk útlevélellenőrzésre a helyi hivatalba. Itt bepecsételték az Anatom-ra érkezés időpontját és automatikusan megkaptuk a vizumot 1 hónapra (2400 vatu per fő). Amíg sorban álltunk összefutottunk Timothy-val az anatom-i vámossal is. Ezután megkértük a vizum hosszabbítást, amire interneten azt írták, hogy 4 hétig tart. Befizettünk rá 6000 vatut fejenként és 2 perc múlva meg is kaptuk a négy hónapos tartózkodási lehetőséget Vanuatura. Ehhez csak 2 fénykép kellett. Bizonyítékként arra, hogy elegendő pénzzel rendelkezünk lefénymásolták a bankkártyánk. Kicsit aggódtunk, mert az ember nem szereti másnak csak úgy megadni a kártya számot, de kiderült, hogy az aggodalmunk alaptalan. A következő utunk egy bankautomatához vezetett, de az automata elnyelte a kártyánk és vissza se adta. Egy banki alkalmazott kiszedte a kártyánk az automatából, és kiderült, hogy a kártya lejárt. Még szerencse, hogy volt egy másik is.

Útközben a helyi közértben kenyeret és egyebeket vettünk. A helyi áruk elég olcsók, de az importált áruk drágábbak, mint Fidzsin.

Délután beszaladtunk a vámosokhoz is, mert át kellett adni a lezárt borítékot Anatom-ról és meg kellett kérni a következő szigetcsoportokra a hajózási engedélyt. Így kaptunk még egy lezárt borítékot, amelyet majd Santo szigetén kell leadnunk. Itt a vámos kérdéseket tett fel a hajóról, és mi pedig felelgettünk neki. Miután kész lett kinyomtatott egy papírt, ami igazolja a becsekkolást. Észrevettük, hogy a hajó előző nevét elírta, Queen 2 helyett Green 2-t írt be. Biztos a mi kiejtésünket nem értette, de amikor szóltunk neki, hogy rosszul írta, már azt felelte, hogy túl késő, és hogy reméli minket ez nem zavar. Hát, ha őket nem zavarja, akkor minket sem zavar.

Leteszteltük, itt a Digicel kártyával lehet skype-olni, mert gyorsabb az internet, mint az előző szigeteken.





Napi pozíció:
00:00 17-44.89S 168-18.70E log= 128261.9

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4885749