Hajónapló: Kelet-Malajziából Szingapúrba

in English

     2017.01.11 - 2017.02.22                                   »»   2/2 oldal   ««

Ugrás oldalra: 1 2

...folytatás az előző oldalról

32. nap, 2017.02.11. , Strandolás és óriáskerék Tanjong partján A marinában körülöttünk több charter hajó van, akik viszik-hozzák az utasokat. Reggel 8-kor már indult is ki az egyik buli hajó, nagy zenebonával. Sokáig nem lehet aludni a hétvégén. Szingapúr nem éppen a strandjairól híres, de aki keres, az talál alapon, mi megkerestük a legszebb tengerpartot a környéken, sárgás-fehér puha homokkal, szép kilátással, ernyőkkel és nyugágyakkal a Sentosa szigetén a Tanjong partján. Gondoltuk a jó időt használjuk ki és fürödjünk. Persze Dóri élvezte legjobban a vizet, főleg, hogy választhatott a sós tenger és az étterem édesvízű medencéje között. Az ágy bérlés sem volt olcsó, mert azt mondták 200 dollárt kell lefogyasztanunk egy ágyért, ezért csak egyet foglaltunk és gondoltuk, hogy öten csak lefogyasztunk annyit. Így is lett. A meglepetés csak akkor jött, amikor egy hölgy kettőkor odajött hozzánk, hogy már lejárt a délelőtti időnk és jönnének a délutáni turnusra. Ezt mi kikértük magunknak. Most hagytunk itt egy vagyont az étteremben, mi nem távozunk kettőkor. A hölgy megbeszélte a menedzserrel és maradhattunk. Este felültünk az óriskerékre és Szingapúr fényeiben gyönyörködtünk. Kb hajnali egykor értünk haza. Homokvár virágokkal díszítve Az óriáskerék Az óriáskerékben Az óriáskerékből

35. nap, 2017.02.14. , Gyermeknapok a hajón Három napig a szingapúri parkokat jártuk végig Dórival. Vettünk egy kombo bérletet az állatkerthez, a folyó szafarihoz, az éjszakai állatkerthez és a madár parkhoz. Ezek közül idő hiányában csak a madár parkba nem sikerült eljutnunk. Éjszakába nyúlóan rójuk Szingapúr parkjait és utcáit, hihetetlen módon Dóri délután éled. Valószínűleg még mindig az átállás miatt. Közben még az egyik reggel a Tanjong partra is sikerült visszamennünk, de ezúttal már nem béreltünk ágyat, hanem a saját koktélünket és dinnyénket fogyasztottuk a parton. Mivel elfelejtettünk kést vinni hozzá, Géza kénytelen volt pohárral meglékelni a zöld labdát. Dóri ezután a kilukasztott dinnyehéjat strand lábmosónak használta. A mai nap az Universal Studios-ba is ellátogattunk. Már nyitáskor ott voltunk. Szegény Dórit az első, fáraós hullámvasúttal sokkoltuk, de nagyon bátran viselkedett. Egy sötét piramisba kellett bemenni, ahol nem tudtuk mi vár ránk, de egy igazi rázós menetben volt részünk a sötétben, még nekünk felnőtteknek is durva volt és a szett sem volt barátságos. Reméltük ezután nem fog rosszat álmodni. Dóri ezután már nem annyira bízott a vidámparkos ízlésünkben, hiába voltak a hullámvasútak egyre gyengébbek, inkább ő mondta meg, hogy mire szeretne felülni. Őszintén szólva a ciklon ezek után már nekünk sem hiányzott. A nap csúcs pontja a felnőtteknek a Transformers 4D szimulátor volt. Hihetetlenül valóságos volt a hang, fény, mozgás és más effektekkel. Totálisan megtévesztették az agyunkat vele, mintha valóban igazi misszión vettünk volna részt. Erre kétszer ültünk fel. Dórinak a sárkányos körhinta tetszett a legjobban, ahol ő irányíthatta, hogy mikor repüljenek a sárkányok fel és le. Ezek a parkok nagyon színvonalasak és nemcsak a gyerekek élvezik, hanem a felnőttek is. Mindegyik hatalmas park legalább egy teljes napot vesz igénybe, nekünk még így sem sikerül mindent bejárni belőlük.

36. nap, 2017.02.15. , Lazarus sziget a szingapúri paradicsom Reggeli a Toast Box-nál Kayá-lás Lazarus és St Johns között horgonyon Lazarus keleti part (ide telepedtünk le a következő nap) Reggel a Vivo központba mentünk (kb 12 perc séta nagy bevásárlócentrum a hajótól), hogy kipróbáljuk a helyi reggelit a kaya-t. Ez egy szendvics, amelyben egy kókuszos-mézes krém van és lágytojással szolgálják fel és édes kávéval vagy teával. Nagyon gusztusos, ahogy az egész menü elkészült és persze finom is volt, főleg az édes-szájúaknak. Ezután bevásároltuk a friss árut, jó sokat vettünk az ázsiai különleges gyümölcsökből, a sárkány- és csillaggyümölcsből a mangóból és maracujából stb. Dinnyét és ananászt is vettünk előbbit Dóri kívánságára, utóbbit a az előre elterevezett koktélünk érdekében, mert malibut is vettünk a pina colada-hoz. Különváltunk, mert nem fértünk be egy taxiba, Zsolték visszasétáltak a hajóra, mi a taxival vittük az árut. A bepakolás után kihajóztunk a kikötőből. A hajózási engedélyünket már az előző nap elintézte a marina. A hajózási engedélyhez ki kell tölteni egy teszet, amit néhány nappal ezelőtt megtettünk, de így is csak 3 napra adnak engedélyt a szingapúri hajózáshoz. Ha nincs hajózási engedély, akkor marinák között sem lehet közlekedeni itt Szingapúrban. Különben vitorlázni sem lehet, hogy egyszerűsítsék a teherhajó forgalmat. Szép lenne, ha minden vitorlásnál ki kellene térniük ezeknek az óriás vasalóknak a nagy hajóforgalomban. Tuti nagy kavalkád lenne a csatornában. Így is előfordulnak balesetek, pedig itt minden szabályozott és az AIS is kötelező. A Lazarus szigetet először a keleti oldalról közelítettük, ahol gyönyörű homokos öböl várt ránk. De sajnos a döghullámzás erős volt az öbölben, ezért mielőtt az utasainkon végleg kitört volna a tengeribetegség gyorsan megkerültük a szigetet és a Lazarus és St Johns szigetek közötti kis öbölben dobtunk horgonyt, ahol sokkal nyugodtabb volt a víz. Utasainkat gyorsan egy homokos partra dobtuk, majd ebédet készítettünk a hajón. Közben eleredt az eső és aggódtunk, hogy a parton levők jól eláznak, de Zsoltiéknak leleményesen sikerült egy közeli menedéket találniuk és az eső jóllehet jó kiadós volt, nem tartott sokáig. Az ebédet a ráksalátát a parton tálaltuk, igazi pikniket tartottunk és még a környéken kószáló cicák is jóllaktak a főztünkből. Naplemente közben visszatértünk a hajóra és átálltunk egy Lazarus sziget mólójához és a partfalhoz közel, mert itt még nyugodtabb volt a tenger. Mindenki jól bírta az éjszakai Aranyásók kártyajátékot és jót aludtunk a kellemes nap után.

37. nap, 2017.02.16. , Fokozzuk az élvezeteket Lisztszerű a homok A Lazarus sziget keleti öblébe mentünk ma át, amit még az előző nap kinéztünk magunknak. A hajót hagytuk a horgonyzóhelyen, csak átsétáltunk a szigeten. Sehol senki nem volt rajtunk kívül, úgy tűnt az egész öböl csak a miénk és a homok fehéren csillogott és szinte liszt szerűen finom volt. Csak a mimóza szúrkálta a talpunkat és a szúnyogok csípkedtek az árnyékban. A tenger csodálatosan meleg volt és Dóri szinte folyamatosan vagy a vízben lubickolt vagy homokvárat éppíttetett velünk. Zsolt elénk varázsolta Szingapúr látképét a homokból, csak a felhőkarcolók tetejre nem hajót, mint azt a valódi épület mutatja, hanem a formából előbukkanó hidroplánt varázsolt. Fő a kreativitás! Amíg az ebéd készült, vendégeink lehalásztak néhány kókuszdiót a fákról. Aki próbálta már ezt a műveletet az tudja, hogy ez kemény munka, nagyon meg kell dolgozni azért, hogy épségben jöjjenek le a kókuszok a fáról és akkor utána ki lehet nyitni őket és meg lehet inni a friss kókuszvizet belőlük, ami nagyon egészséges. Pompás napunk volt és ismét az Aranyásókkal zártuk a napot. Reggelik a Rotoron Reggeli menü Az ebéd kiszállítása az öbölbe A fürdőzést kicsik és nagyok is élvezik

38. nap, 2017.02.17. , St Johns sziget és One 15 Marina St Johns sziget Partraszállás Visszahajózás a városba Az öblünk két sziget (a Lazarus és a St Johns szigetek) között terül el, melyek össze vannak kötve egy híddal. Kibociztunk a St Johns szigetre, melynek egy kultúráltan kitakarított és karbantartott strandja van, kis sétaúttal, padokkal és szemetesekkel a part mentén. A lányok kagylót gyűjtögettek, amíg a fiúk feltérképezték a terepet. Minden zárva volt a szigeten. Egy német házaspárral futottunk össze, akik idejöttek komppal a szigetre és se élelmiszert se vizet nem hoztak magukkal, mert azt hitték, hogy tudnak venni valamit a szigeten. De a szigeten sajnos minden zárva volt, ezért étlen-szomjan sétálgattak a parton. Megsajnáltuk őket és adtunk nekik egy 1.5 l üveg vizet és egy kis görögdinnyét, amely most már mindig ott van a piknikező csomagunkban, ugyanis Dóri egyik kedvenc gyümölcse. A part nagyon szép volt, de itt egy kicsit sárgásabb volt a homok, nem úgy mint az előző napi liszt-szerű fehér homokos Lazarus szigeten. A látványt a szemközti Szingapúr felhőkarcolói egészítették ki. Sajnos csak az üvegesen átlátszó kis medúzák csípkedtek minket itt a vízben, ezért a fürdőzés nem volt felhőtlen. Egy-egy medúza rajra többször menekültünk ki a vízből. Sajnos ezeket nem láttuk előre, csak már akkor éreztük, amikor már el kezdtek csípkedni. Mivel lejárt a három napi hajózási engedélyünk, délután visszaindultunk Szingapúr városába. Ezúttal a One 15 Marinát próbáltuk ki. Hajózási engedély nélkül, a marinák között sem közlekedhet itt az ember. A One 15 Marina csodás meglepetéssel szolgált. Nemcsak egy hatalmas üvegfalú medence hivogatott minket csábítóan, hanem a marinát körbevevő promenád és nemzetközi étterem kavalkád is káprázatos volt. Ráadásul a kikötői díj is olcsóbb volt 3 dollárral az előző marinához képest. A gyerekeknek is van játszótér. Ha ezt tudtuk volna, ide jöttünk volna korábban is, de mindenki a Keppel Bay Marinát ajánlotta. Bejött az mondás, hogy ne hallgassunk másra, mindent magunk tapasztaljunk meg. Amikor behajóztunk a marinába le kellett méretnünk a hajót, hogy valóban olyan hosszú, mint azt a papíron feltűntettük. A 12.35 méteres Rotort 13.4 méternek mérték a szélkormánnyal együtt, de ez a különbség, melyet a szélkormány adott még belefért a tűréshatárukba. Látvány a Rotorról a városra One 15 Marina benzinkút és mérőállomás One 15 Marina One 15 Marina üvegfalú medencéje One 15 Marina promenádján Beültünk egy étterembe

39. nap, 2017.02.18. , Adventure Cove vizi park A parkban Géza meglepett minket egy kókuszos-pandanusból készült zöld kenyérrel reggelire. A színe bizarr volt, de az íze olyan volt mint a kalács. A One 15 Marinából ingyen busz visz a szigeten és a monorail is ingyenes volt. Ráadásul a marina kártyánkkal ingyen tudtuk ki és bejárni a szigetre, mert különben a szigetre való belépés fizetős. Sentosa szigete csodálatos, minden tökéletesen rendezett, parkosított, modern. Az Adventure Cove vizi parkba mentünk, ahol jókat lehet csúszdázni és be lehet fizetni külön delfinekkel való úszásra. Délután a kínai negyedbe mentünk, mert meg akartuk nézni, hogy miket lehet kapni és egy kínai garnéla rákos vacsora után elhatároztuk, hogy ide másnap is visszajövünk kicsit vásárolni. Adventure Cove Egy delfinnel egészült ki a csapat Sentosa sziget kilátó, Szingapúr jelképe Kínai negyed, Szingapúr A kínai újév ünnepe után Utcakép a kínai újév ünnepe után

40. nap, 2017.02.19. , Szingapúri séta és Marina Bay Sands One 15 Marina medencéjében Partra vetett halak Egy csodás reggeli után a Vivo bevásárlóközpontban, ahol ismét kaya-t fogyasztottunk reggelire, a kínai negyedben kezdtük a napot, ahol végigjártuk a szuvenír boltokat. Minden sokkal olcsóbb volt, mint előtte a Sentosa szigeten. Ebédelni is itt ebédeltük. Mindenki megkóstolta a durjánt (trópusi hagyma szagú gyümölcs), Dórit kivéve. A taxis utána az orrát fogta amikor beszálltunk. Szerencsére nem tett ki minket. Délután visszamentünk a hajóra és elmentünk a marina medencéjéhez fürdőzni. Ázsiában sokan hozzászoktak már eme nemes gyümölcs szagához, de a mi taxisunk azt mondta nem szereti. Szerencsére nem rakott ki minket a taxiból. A tömegközlekedési eszközökön nagy tiltó táblák jelzik, hogy durjánt nem lehet felvinni. Este bevetettük magunkat a városba, egyenesen a Marina Bay Sands szállóhoz tartottunk, mely 3 felhőkarcolóból áll egy hajó formával és feszített víztükrű úszómedencével a tetején. Ez volt Dóri élete első diszkója, jóllehet mi csak a lézer show végéig maradtunk a szálloda tetején, ahonnan mesés látvány nyílik Szingapúrra. Itt ittuk életünk legroszabb koktélját, mert sikerült egy jó keserű italt beválasztanunk, de egy kis almalével feljavítottuk. Érdekessége a szállodának, az ahogy kiegyensúlyozzák a medencét, mert az épületek alatti emelőkkel tartják vizszintben miközben süllyed az épület, hogy ne csorduljon ki belőle a víz. Már korábban feltűnt, hogy az utakon közlekedő autók fiatalok és tiszták és közlekedési dugók sincsenek. Az egyik taxissal beszélgetve kiderült, hogy ahhoz, hogy valaki autót vegyen százezer dollár licensz díjat kell befizetni és az autók kb kétszer annyiba kerülnek mint Európában. A licensz díj csak tíz évre szól, ezután az autókat le kell adni egy lerakóhelyen, nem lehet tovább használni őket. Durján Csak kesztyűben fogjuk meg Jöhet a durján One 15 Marina bár Marina Bay Sands Kilátás a Marina Bay Sands szálló tetejéről Marina Bay Sands Lézer show a tetőn Kilátás a Marina Bay Sands szálló tetejéről a botanikus kertre

41. nap, 2017.02.20. , Visszahajóztunk Sebana-ba, Malajziába Pakolás és cuccolás Nagyfeszültség a folyón (új és régi vezetékek) Zsoltiékért korán jött a taxi és elindultak Johor Bahru-ba a Lego Land-be. Mi addig kijelentkeztünk Szingapúrból, az ügynökünktől, már az előző nap megkaptuk hozzá a papírokat és elindultunk vissza Malajzia keleti részére. Ismét a sárga bójánál hívtuk a határőrséget, akik kijöttek a hajóhoz ismét egy útlevél pecsételésre. Ezután rutinosan hajóztunk fel a folyón Sebana Cove irányba. Hopp... egy kis gond, keresztben a folyón, egy lógó nagyfeszültségű vezetékre lettünk figyelmesek. Ez még nem volt itt 2 héttel ezelőtt. Ez se egy tábla, se térkép nem jelöli, újonnan állították fel az új nagyfeszültségű oszlopokat a folyón keresztbe. Az árbocunk 13 méter a belógó vezeték alatt szemmel láthatóan nem tudunk a folyó közepén áthaladni. A folyó széléhez irányítottuk a hajó orrát és árgus szemekkel figyeltük a mélységet. Egy halász közelített a hajónkhoz és mutatta, hogy a folyó szélén láthatóan elfér az árbocunk a vezeték alatt, de azért nagyon lassan közelítettünk. Szerencsénk volt, de az erre haladó magasabb árbocú hajóknak lehet, hogy nem lesz. Amikor beértünk a Sebana Cove marinába jelentést tettünk a kikötő menedszernek, aki nem tudott az új kábelről, de ígérte, hogy utánanéz, hiszen egy ilyen vezeték megölheti ezt a marinát itt a folyón, arról nem is beszélve, hogy a magasabb árbocú hajók ki sem tudnak menni a marinából, ha már korábban behajóztak.

Ugrás oldalra: 1 2