| 2007.08.29 - 2007.09.29 »» 3/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
19. nap, 2007.09.16. , A sziget észak-nyugati részeReggel továbbindultunk az 5 mérföldre levő Uturoa (közigazgatási központ) felé. A lagúna kis szigetei mellett le lehet horgonyozni és sznorkelezni, de vigyázni kell, hogy az itteni gyöngyfarmok hálóiba ne akadjunk bele. Messziről láttuk Hafskip-et horgonyozni az egyik sziget mellett.
Uturoa-n díjmentesen be lehet állni fal mellé a városi marinába, ahol vizet és üzemanyagot lehet venni és van egy hatalmas Champion szupermarket is. De mivel itt nem működött a wifi, továbbhaladtunk a magán marinák felé, keresztezve a légi közlekedés útvonalát és engedélyt kérve az áthaladásra. De a hívásra ezúttal senki nem válaszolt, így csak áthajóztunk, mert nem láttunk leszálló repülőt. Raiatea a legnagyobb charter központja polinéziának, így könnyű volt wifi-t találni. Itt a Raiatea marinában egy hajóüzem is működik. A gyülekező esőfelhők és a kis csapadék egy szivárványt varázsolt elénk.
. |
20. nap, 2007.09.17. , UturoaAz előző napi esőfelhők továbbra is csak gyűltek, mindaddig, amig megszabadultak a terhüktől. Egy front vonal haladt át felettünk, 30-35 csomós szeleket hozva, de a horgonyunk jól tartott a marina előtt (itt is lehet mooringra kötni). Az esőfelhők elhaladta egy csodálatos szivárvánnyal zárult, ami az előzőnapi nyitányra válaszolt.
A sziget északi részén levő városba, Uturoa-ba indultunk. Mivel ez egy kb 5 km-es út volt a marinától, stoppoltunk és azonnal fel is vett minket egy kedves pár. Igazán könnyű itt a szigeteken autóstoppal közlekedni. A város elég kicsi, de barátságos, mindössze 2 főúttal. A városi kikötőbe hatalmas kompok érkeznek a többi szigetekről. Van egy kis park és a Szt András katolikus templom, amit meg lehet tekinteni.
Meglepetésünkre Hafskip-ékkel találkoztunk a kikötőben, akik meghívtak ebédelni. A hajójuk, a nagy szélben teljesen hozzá volt préselődve a kikötő falára, így segítettünk nekik leszabadítani róla, keresztbe kötve a hajót egy másik merőleges falra és lecsörlőzve a hajót a felpréselt pufferekről.
Érdekesség: A helyi gyerekek a szigeteken a következőket játszák és ezt már több helyen is láttuk. Elhoznak otthonról egy kakast, amelynek megkötözik a lábát. Kiszemelnek maguknak egy házat, ahol nincsenek otthon (itt a házaknál nincs kerítés az általános jólét és a közbiztonság miatt), és beengedik a kakasukat a kiszemelt kertbe, ahol a kakas általában egy másik kakassal találja szembe magát. Ezután megkezdődik a kakasviadal, amin jókat szórakoznak. Ha valaki meglátja őket, akkor a kakast magukhoz rántják a lábán levő zsinórral, és már iszkolnak is a kerékpárjukkal.
|
22. nap, 2007.09.19. , Uturoa kilátóReggel találtunk egy horgonyláncot a víz alatt a horgonyunktól nem messze. A boci 4 kapás horgonyával sikerült kibányásznunk az egyik végét. A másik vége mélyvízben van, nem látni, mi van rajta. A lánc végét rögzítettük a Rotor-hoz és majd indulás előtt megpróbáljuk felhúzni.
A városi rendőrség mellett van egy út (kb 1 óra fel a hegyen), amely felvezet egy kilátóba. Az út először egy magánterületen megy keresztül, amelyen át lehet gyalogolni és ezt egy tábla is jelzi, csak kocsival tilos behajtani. A kilátóból a táj fantasztikus, képeslapra illő. Csak arra kell figyelni, hogy az ember tiszta időben menjen fel és, hogy a kamerába ne süssön bele az erős nap. A kilátóból készült képeken az is látszik, hogy a korálok hogy veszik körbe a szigetet, és hogy védelmezik a sziget körüli lagúnát, biztosítva a vizisportok kedvelőinek zavartalan jó kedvét.
Lefelemenet a hegyről egy tehén nézett velünk farkasszemet, majd jött egy pick-up teherautó, amely felvett minket, így autóval száguldottunk le a hegyről. Itt még akkor is felveszik az embert, ha nem autóstoppol.
Délután ismét meglátogattuk Hafskip-ékat, akik nagy munkában voltak és éppen a motor hűtőrendszerüket szedték szét. Mondtuk nekik, ha van egy kis idejük, menjenek fel a kilátóba, mert a látvány a lagúnára onnan mesés.
|
23. nap, 2007.09.20. , MotuNem túl korán egy kis szigetre (Motu) kirándultunk bocival a marinától. A szigeten volt egy kis házikó, de senki nem volt a közelben, akitől érdeklődhettünk volna, mit keres egy ilyen kis házikó a pár lépés hosszúságú szigeten. Így csak nézelődtünk, majd sznorkelezni indultunk a sziget melletti lagúna bejáraton. A sznorkelezés jó volt, láttunk sok színes halat egy meredek sziklafalon, de azért mégsem volt olyan tökéletes láthatóság, mint pl a Tuamotun Tahaneán. Azért így is gyorsan elment az idő és délután már csak arra maradt időnk, hogy az eltörött navigációs széket megragasszuk. Egyik ráülésnél elengedett a fa, amit meg kellett ragasztanunk, hogy újra használható legyen. De most már jobb, mint új korában. . |
24. nap, 2007.09.21. , TahaaIsmét péntek és ismét úton vagyunk, ezúttal irány Raiatea kis társ szigete a teljesen körbehajózható Tahaa.
Uturoa felé indultunk, hogy a városi marinában benzint (a bociba) és dízelt (a hajóba) vásároljunk. Sajnos a tulajdonos meglátta, hogy a kenyeret a szupermarketből vásároltuk, nem az ő boltjából, így nem volt hajlandó kiszolgálni minket. Azért itt is vannak kedves emberek, sajnos nem a szó szoros értelmében. De azért az üzleti érzéke nem volt tökéletes: hamár bagettet nem vesznek, akkor benzint se vegyenek? - Érdekes, ilyennel még nem találkoztunk azelőtt.
Benzin nélkül, de bagettel jól felpakolva indultunk tovább Tahaa-ra. Sajnos szél sem volt egy szál sem, így motorozni kellett. Ma úgy tűnt ránk járt a rúd. Biztosan azért, mert pénteken indultunk. Most bejött a mondás: a pénteki indulás szerencsétlenséget hoz. Erre majd máskor jobban figyelünk.
Azért Tahaa-n minden kompenzálódott. Az első kis marinában sikerült vizet tankolnunk. A marinában egy szépen berendezett kis faház volt, de sehol senkit nem találtunk. Úgy tűnik nincs szezon.
Ezután az egyik kis szigethez (motu-hoz) horgonyoztunk. Hafskip mellé. Azt mondják itt kitűnő a sznorkelezés. Ezt holnap meglátjuk. Addig is élvezhettük Francia Polinézia számunkra eddig legszebb naplementéjét, a háttérben a pálmafás motukkal és Bora Bora hegycsúcsaival.
Napi pozíció:
18:00 16-36.30S 151-33.40W log= 22802.9
|
25. nap, 2007.09.22. , Tahaa sznorkelezésAz előttünk fekvő kis motuk között a középső sziget mellett van egy bejárat a lagúnába. A bejárat vízmélysége nem több mint 1 méteres és a bejövő vízzel lehet drift sznorkelezni. Az áramlás szép lassan sodort minket a lagúna felé. Alattunk egy tengeri akvárium tárult elénk. Rengeteg korál között sodródtunk és figyeltünk, hogy nehogy nekisodródjunk a koráloknak. Közöttük rengeteg hal úszott, színesek, kicsik és nagyobbak is. A kövek és korálok között tengeri sünök bújtak meg. Láttunk olyan halakat is, amelyeket azelőtt még soha nem láttunk. Itt a Csendes-óceánon a panamai sznorkelezések után eddig nem találtunk igazán jó sznorkelező helyet, megjegyezzük, Tahanea a Tuamotu-n nem volt rossz. Most azonban egy élővilágban gazdag területre akadtunk, ahol a víz nem igazán mély, így a színek is teljes valódiságukban tárutak elénk.
Egy-két képet kaptunk Hafskip-tól, amit a vízalatti kamerájukkal készítettek.
Este kanasztázni tanítottuk a holland hajósokat, amit nagyon élveztek. A parti alatt a távoli szigetről dobpergésre lettünk figyelmesek. A kis szigeten egy hotelből szólt a zene és gondoltuk, hogy műsort szerveztek a vendégeknek. A kártyapartit félbehagyva kibociztunk a partra Hafskip-ékkal és elvegyültünk a vendégek között. Senki nem gondolta, hogy nem tartozunk a hotel vendégei közé. Sajnos mire kiértünk a műsornak is vége szakadt. Azért a hajóra visszaérve befejeztük a kártyajátékot és reggel fél négykor sikerült ágybavergődnünk. |
26. nap, 2007.09.23. , Érkezés Bora Borára | | Rotor a háttérben Bora Borával |
Jóllehet az előzőnapi kártyaparti után nem gondoltunk a továbbindulásra, reggel mégis enyhe szellőre ébredtünk és nem hagyott minket az a gondolat békén, hogy mi lesz, ha ez a szellő csak a mának szól és holnaptól ismét szélcsend várható. Ez a gondolat a reggeli alatt mindkettőnkben erősödött és reggeli után villámgyors pakolásba kezdtünk, a szél pedig egyre nőtt. Nem volt mese most vagy soha! Irány Bora Bora!
Átpillantva Hafskip-ék hajójára, ők is hasonló konklúzióra jutottak, és húzták fel a horgonyukat.
Együtt vitorláztunk Bora Bora irányába a hollandokkal, és azon sem csodálkoztunk, hogy az indulást tömegesen kezdték meg más vitorlások is velünk együtt Bora Bora irányába. Az indulás kicsit squallos volt és a szelet hátulról, háromnegyed irányból kaptuk. Egy nagy vitorlás száguldott el mellettünk széles mosollyal az arcukon egy hatalmas genakkerrel az orrban. Mi nem mosolyogtunk, mert láttuk, hogy a genakker ebben az időben nem túl biztonságos. Amire még felfigyeltünk, hogy hiába kaptuk hátulról a szelet a felhők furcsán, velünk szemben mozogtak. Világos volt, a szél változni fog perceken belül, vagy 180 fokot. Mire biztonsággal bereffeltük vitorláinkat az előttünk járó genakkeres már bajban volt, mert a forduló szél kicsavarta a vitorlázatát, amit nem sikerült időben behúznia. Az előző napok szélcsendes órái miatt az óceán hihetetlenül nyugodt volt. A szél ellenére nem igazán voltak hullámok, így a squallok elhaladtával sikerült egy 3 csomóra beállnunk a gyengülő szélben. Bora Bora szigete mellé érkezve, Yagoona hívott minket VHF rádión, hogy látnak minket a horgonyzó helyen, mikor érünk a lagúnába, melléjük. A várható és tényleges érkezésünk este 6 óra volt. A sziget déli részén a sekélyes (4 méteres) lagúnában dobtunk horgot a lemenő napban a hollandokkal együtt, akik az egész társaságot fedélzetre hívták (Yagoona 4 legénységét és a Rotort) egy italra.
Napi pozíció:
18:00 16-32.00S 151-45.00W log= 22814.8
|
27. nap, 2007.09.24. Bora Bora! Tahiti a francia polinézia központja, Bora Bora pedig a turistáké. Az eddigi szigeteken is voltak szállodák, éttermek, de csak mértékkel, és úgy éreztük, jól beilleszkedtek a környezetbe. Bora Bora azonban eladta a lelkét a turizmusnak. Itt minden csak errőr szól: motoros jachtok, luxusbungalók, tengeralattjáró, helikopter, jetski, 2 személyes mini terepjáró... De ezzel nincs is semmi baj. Azoknak, akik ezt keresik, jó helyen vannak. És nekünk is egy kis változatosság.
Bora Borán az atollok kialakulása jól megfigyelhető. A fiatal Tahitin a sziget körül csak éppen kialakult a korál védőgyűrű, az öreg Tuamotu atolloknál már csak a védőgyűrű maradt meg, a vulkán már a víz alatt nyugszik. A középkorú Bora Bora a két állapot között jár: a vulkán már jelentősen megsűllyedt, és viszonylag nagy lagúna alakult ki a sziget és a korál gyűrű között. Nagyon soká a vulkán teljesen el fog tünni, és a lagúna úgy fog kinézni, mint a Tuamotu atollok.
A sziget eredeti neve Pora Pora volt (mert a tahiti nyelvben nem létezik a B betű), és azt jelentette, az Első Szülött (első szülött természetesen Raiatea után). Több történelmi esemény fűződik a szigethez és mi máris az első napon kirándulást tettünk a második világháborús emlékágyukhoz, amit az amerikaiak hagytak a szigeten, miután 1942-ben magukévá tették azt. Az ágyuk a szigetet védték egy esteleges japán támadástól, amely soha nem történt meg. Az ágyuktól szép kilátás nyílt az öbölre.
A sziget egyébként vitorlázó szemmel ma nagyon túristás, amely azt jelenti, hogy alig lehet valahol bocival kikötni a parton, mert minden magántulajdonban van és a szigetet hotel komplexumok veszik körbe, birtokolva a strandokat is. Ez az a sziget, ahol valamiért nem állnak meg a stopposoknak, de busz sem nagyon jár, marad a gyalobusz vagy a taxi. De nem akarjuk, hogy bárki azt higgye, nekünk nem tetszik a hely, mert eddig ennek a lagúnának a legkristálytisztább (teliholdban, a hajóról, mintha egy medencében állnánk, aminek látjuk az alját) a vize Tahiti óta és ezért teljesen megértjük, hogy a vizisport szerelmeseinek ez a sziget az álma. A kristálytiszta víz annak is köszönhető, hogy a hegyekből a lagúnába egy folyó sem fut.
|
28. nap, 2007.09.25. Reggel a bocinkat a Bloody Mary étterem és Yacht Klub molóján hagytuk. Rendesek, hogy megengedik, hogy használjuk a stéget, akkor is, ha nem a mooringunkon állunk és nem náluk vacsorázunk. Állítólag híres hely ez, a bejárat mellett hosszú listán szereplenek azok a hírességek, akik már itt jártak.
Kicsit felfedeztük a környéket. Egy gyöngyfarmra akadtunk, amely Bora Bora egyetlen gyöngyfarmja és találóan The Farm (A Farm) nevet viseli. Itt szívesen megmutogatták - teljesen ingyen - a gyöngyök fejlődését és a beültetést, de nekünk ez már nem hozott sok újdonságot Tuamotu után. Az érdekes Tiki figurákat azonban annál szívesebben fotóztuk a kertben.
Délután elindultunk a lagúna szélén, ahol megtörnek az óceáni hullámok. Jó messze volt!
Este a Rotoron volt a buli: gyümölcskoktélra hívtuk Yagoona és Hafskip legénységét. Miután lement a nap, lehűlt a levegő, a vendégek úgy fáztak, hogy egy nagy takarót is elfogadtak. Trópusi vitorlázás! Nem ilyennek gondoltuk. Napközben a levegő hőmérséklet 30-35 fok körül van, de éjszakára mindig lehűl a levegő - szerencsére, jól lehet aludni a hűvösben.
|
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
