Hajónapló: Tarsasag-szigetek in English

     2007.08.29 - 2007.09.29                                   »»   3/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

19. nap, 2007.09.16. Vasárnap, A sziget észak-nyugati része

Reggel továbbindultunk az 5 mérföldre levő Uturoa (közigazgatási központ) felé. A lagúna kis szigetei mellett le lehet horgonyozni és sznorkelezni, de vigyázni kell, hogy az itteni gyöngyfarmok hálóiba ne akadjunk bele. Messziről láttuk Hafskip-et horgonyozni az egyik sziget mellett.
Uturoa-n díjmentesen be lehet állni fal mellé a városi marinába, ahol vizet és üzemanyagot lehet venni és van egy hatalmas Champion szupermarket is. De mivel itt nem működött a wifi, továbbhaladtunk a magán marinák felé, keresztezve a légi közlekedés útvonalát és engedélyt kérve az áthaladásra. De a hívásra ezúttal senki nem válaszolt, így csak áthajóztunk, mert nem láttunk leszálló repülőt. Raiatea a legnagyobb charter központja polinéziának, így könnyű volt wifi-t találni. Itt a Raiatea marinában egy hajóüzem is működik. A gyülekező esőfelhők és a kis csapadék egy szivárványt varázsolt elénk..


20. nap, 2007.09.17. Hétfő, Uturoa

Az előző napi esőfelhők továbbra is csak gyűltek, mindaddig, amig megszabadultak a terhüktől. Egy front vonal haladt át felettünk, 30-35 csomós szeleket hozva, de a horgonyunk jól tartott a marina előtt (itt is lehet mooringra kötni). Az esőfelhők elhaladta egy csodálatos szivárvánnyal zárult, ami az előzőnapi nyitányra válaszolt.
A sziget északi részén levő városba, Uturoa-ba indultunk. Mivel ez egy kb 5 km-es út volt a marinától, stoppoltunk és azonnal fel is vett minket egy kedves pár. Igazán könnyű itt a szigeteken autóstoppal közlekedni. A város elég kicsi, de barátságos, mindössze 2 főúttal. A városi kikötőbe hatalmas kompok érkeznek a többi szigetekről. Van egy kis park és a Szt András katolikus templom, amit meg lehet tekinteni.
Meglepetésünkre Hafskip-ékkel találkoztunk a kikötőben, akik meghívtak ebédelni. A hajójuk, a nagy szélben teljesen hozzá volt préselődve a kikötő falára, így segítettünk nekik leszabadítani róla, keresztbe kötve a hajót egy másik merőleges falra és lecsörlőzve a hajót a felpréselt pufferekről.

Érdekesség: A helyi gyerekek a szigeteken a következőket játszák és ezt már több helyen is láttuk. Elhoznak otthonról egy kakast, amelynek megkötözik a lábát. Kiszemelnek maguknak egy házat, ahol nincsenek otthon (itt a házaknál nincs kerítés az általános jólét és a közbiztonság miatt), és beengedik a kakasukat a kiszemelt kertbe, ahol a kakas általában egy másik kakassal találja szembe magát. Ezután megkezdődik a kakasviadal, amin jókat szórakoznak. Ha valaki meglátja őket, akkor a kakast magukhoz rántják a lábán levő zsinórral, és már iszkolnak is a kerékpárjukkal.


22. nap, 2007.09.19. Szerda, Uturoa kilátó

Reggel találtunk egy horgonyláncot a víz alatt a horgonyunktól nem messze. A boci 4 kapás horgonyával sikerült kibányásznunk az egyik végét. A másik vége mélyvízben van, nem látni, mi van rajta. A lánc végét rögzítettük a Rotor-hoz és majd indulás előtt megpróbáljuk felhúzni.
A városi rendőrség mellett van egy út (kb 1 óra fel a hegyen), amely felvezet egy kilátóba. Az út először egy magánterületen megy keresztül, amelyen át lehet gyalogolni és ezt egy tábla is jelzi, csak kocsival tilos behajtani. A kilátóból a táj fantasztikus, képeslapra illő. Csak arra kell figyelni, hogy az ember tiszta időben menjen fel és, hogy a kamerába ne süssön bele az erős nap. A kilátóból készült képeken az is látszik, hogy a korálok hogy veszik körbe a szigetet, és hogy védelmezik a sziget körüli lagúnát, biztosítva a vizisportok kedvelőinek zavartalan jó kedvét.
Lefelemenet a hegyről egy tehén nézett velünk farkasszemet, majd jött egy pick-up teherautó, amely felvett minket, így autóval száguldottunk le a hegyről. Itt még akkor is felveszik az embert, ha nem autóstoppol.
Délután ismét meglátogattuk Hafskip-ékat, akik nagy munkában voltak és éppen a motor hűtőrendszerüket szedték szét. Mondtuk nekik, ha van egy kis idejük, menjenek fel a kilátóba, mert a látvány a lagúnára onnan mesés.


23. nap, 2007.09.20. Csütörtök, Motu

Nem túl korán egy kis szigetre (Motu) kirándultunk bocival a marinától. A szigeten volt egy kis házikó, de senki nem volt a közelben, akitől érdeklődhettünk volna, mit keres egy ilyen kis házikó a pár lépés hosszúságú szigeten. Így csak nézelődtünk, majd sznorkelezni indultunk a sziget melletti lagúna bejáraton. A sznorkelezés jó volt, láttunk sok színes halat egy meredek sziklafalon, de azért mégsem volt olyan tökéletes láthatóság, mint pl a Tuamotun Tahaneán. Azért így is gyorsan elment az idő és délután már csak arra maradt időnk, hogy az eltörött navigációs széket megragasszuk. Egyik ráülésnél elengedett a fa, amit meg kellett ragasztanunk, hogy újra használható legyen. De most már jobb, mint új korában..


24. nap, 2007.09.21. Péntek, Tahaa

Ismét péntek és ismét úton vagyunk, ezúttal irány Raiatea kis társ szigete a teljesen körbehajózható Tahaa.
Uturoa felé indultunk, hogy a városi marinában benzint (a bociba) és dízelt (a hajóba) vásároljunk. Sajnos a tulajdonos meglátta, hogy a kenyeret a szupermarketből vásároltuk, nem az ő boltjából, így nem volt hajlandó kiszolgálni minket. Azért itt is vannak kedves emberek, sajnos nem a szó szoros értelmében. De azért az üzleti érzéke nem volt tökéletes: hamár bagettet nem vesznek, akkor benzint se vegyenek? - Érdekes, ilyennel még nem találkoztunk azelőtt.
Benzin nélkül, de bagettel jól felpakolva indultunk tovább Tahaa-ra. Sajnos szél sem volt egy szál sem, így motorozni kellett. Ma úgy tűnt ránk járt a rúd. Biztosan azért, mert pénteken indultunk. Most bejött a mondás: a pénteki indulás szerencsétlenséget hoz. Erre majd máskor jobban figyelünk.
Azért Tahaa-n minden kompenzálódott. Az első kis marinában sikerült vizet tankolnunk. A marinában egy szépen berendezett kis faház volt, de sehol senkit nem találtunk. Úgy tűnik nincs szezon.
Ezután az egyik kis szigethez (motu-hoz) horgonyoztunk. Hafskip mellé. Azt mondják itt kitűnő a sznorkelezés. Ezt holnap meglátjuk. Addig is élvezhettük Francia Polinézia számunkra eddig legszebb naplementéjét, a háttérben a pálmafás motukkal és Bora Bora hegycsúcsaival.

Napi pozíció:
18:00 16-36.30S 151-33.40W log= 22802.9


25. nap, 2007.09.22. Szombat, Tahaa sznorkelezés

Az előttünk fekvő kis motuk között a középső sziget mellett van egy bejárat a lagúnába. A bejárat vízmélysége nem több mint 1 méteres és a bejövő vízzel lehet drift sznorkelezni. Az áramlás szép lassan sodort minket a lagúna felé. Alattunk egy tengeri akvárium tárult elénk. Rengeteg korál között sodródtunk és figyeltünk, hogy nehogy nekisodródjunk a koráloknak. Közöttük rengeteg hal úszott, színesek, kicsik és nagyobbak is. A kövek és korálok között tengeri sünök bújtak meg. Láttunk olyan halakat is, amelyeket azelőtt még soha nem láttunk. Itt a Csendes-óceánon a panamai sznorkelezések után eddig nem találtunk igazán jó sznorkelező helyet, megjegyezzük, Tahanea a Tuamotu-n nem volt rossz. Most azonban egy élővilágban gazdag területre akadtunk, ahol a víz nem igazán mély, így a színek is teljes valódiságukban tárutak elénk.
Egy-két képet kaptunk Hafskip-tól, amit a vízalatti kamerájukkal készítettek.

Este kanasztázni tanítottuk a holland hajósokat, amit nagyon élveztek. A parti alatt a távoli szigetről dobpergésre lettünk figyelmesek. A kis szigeten egy hotelből szólt a zene és gondoltuk, hogy műsort szerveztek a vendégeknek. A kártyapartit félbehagyva kibociztunk a partra Hafskip-ékkal és elvegyültünk a vendégek között. Senki nem gondolta, hogy nem tartozunk a hotel vendégei közé. Sajnos mire kiértünk a műsornak is vége szakadt. Azért a hajóra visszaérve befejeztük a kártyajátékot és reggel fél négykor sikerült ágybavergődnünk.


26. nap, 2007.09.23. Vasárnap, Érkezés Bora Borára

Rotor a háttérben Bora Borával
Jóllehet az előzőnapi kártyaparti után nem gondoltunk a továbbindulásra, reggel mégis enyhe szellőre ébredtünk és nem hagyott minket az a gondolat békén, hogy mi lesz, ha ez a szellő csak a mának szól és holnaptól ismét szélcsend várható. Ez a gondolat a reggeli alatt mindkettőnkben erősödött és reggeli után villámgyors pakolásba kezdtünk, a szél pedig egyre nőtt. Nem volt mese most vagy soha! Irány Bora Bora!
Átpillantva Hafskip-ék hajójára, ők is hasonló konklúzióra jutottak, és húzták fel a horgonyukat.
Együtt vitorláztunk Bora Bora irányába a hollandokkal, és azon sem csodálkoztunk, hogy az indulást tömegesen kezdték meg más vitorlások is velünk együtt Bora Bora irányába. Az indulás kicsit squallos volt és a szelet hátulról, háromnegyed irányból kaptuk. Egy nagy vitorlás száguldott el mellettünk széles mosollyal az arcukon egy hatalmas genakkerrel az orrban. Mi nem mosolyogtunk, mert láttuk, hogy a genakker ebben az időben nem túl biztonságos. Amire még felfigyeltünk, hogy hiába kaptuk hátulról a szelet a felhők furcsán, velünk szemben mozogtak. Világos volt, a szél változni fog perceken belül, vagy 180 fokot. Mire biztonsággal bereffeltük vitorláinkat az előttünk járó genakkeres már bajban volt, mert a forduló szél kicsavarta a vitorlázatát, amit nem sikerült időben behúznia. Az előző napok szélcsendes órái miatt az óceán hihetetlenül nyugodt volt. A szél ellenére nem igazán voltak hullámok, így a squallok elhaladtával sikerült egy 3 csomóra beállnunk a gyengülő szélben. Bora Bora szigete mellé érkezve, Yagoona hívott minket VHF rádión, hogy látnak minket a horgonyzó helyen, mikor érünk a lagúnába, melléjük. A várható és tényleges érkezésünk este 6 óra volt. A sziget déli részén a sekélyes (4 méteres) lagúnában dobtunk horgot a lemenő napban a hollandokkal együtt, akik az egész társaságot fedélzetre hívták (Yagoona 4 legénységét és a Rotort) egy italra.

Napi pozíció:
18:00 16-32.00S 151-45.00W log= 22814.8


27. nap, 2007.09.24. Hétfő

Bora Bora! Tahiti a francia polinézia központja, Bora Bora pedig a turistáké. Az eddigi szigeteken is voltak szállodák, éttermek, de csak mértékkel, és úgy éreztük, jól beilleszkedtek a környezetbe. Bora Bora azonban eladta a lelkét a turizmusnak. Itt minden csak errőr szól: motoros jachtok, luxusbungalók, tengeralattjáró, helikopter, jetski, 2 személyes mini terepjáró... De ezzel nincs is semmi baj. Azoknak, akik ezt keresik, jó helyen vannak. És nekünk is egy kis változatosság.
Bora Borán az atollok kialakulása jól megfigyelhető. A fiatal Tahitin a sziget körül csak éppen kialakult a korál védőgyűrű, az öreg Tuamotu atolloknál már csak a védőgyűrű maradt meg, a vulkán már a víz alatt nyugszik. A középkorú Bora Bora a két állapot között jár: a vulkán már jelentősen megsűllyedt, és viszonylag nagy lagúna alakult ki a sziget és a korál gyűrű között. Nagyon soká a vulkán teljesen el fog tünni, és a lagúna úgy fog kinézni, mint a Tuamotu atollok.
A sziget eredeti neve Pora Pora volt (mert a tahiti nyelvben nem létezik a B betű), és azt jelentette, az Első Szülött (első szülött természetesen Raiatea után). Több történelmi esemény fűződik a szigethez és mi máris az első napon kirándulást tettünk a második világháborús emlékágyukhoz, amit az amerikaiak hagytak a szigeten, miután 1942-ben magukévá tették azt. Az ágyuk a szigetet védték egy esteleges japán támadástól, amely soha nem történt meg. Az ágyuktól szép kilátás nyílt az öbölre.
A sziget egyébként vitorlázó szemmel ma nagyon túristás, amely azt jelenti, hogy alig lehet valahol bocival kikötni a parton, mert minden magántulajdonban van és a szigetet hotel komplexumok veszik körbe, birtokolva a strandokat is. Ez az a sziget, ahol valamiért nem állnak meg a stopposoknak, de busz sem nagyon jár, marad a gyalobusz vagy a taxi. De nem akarjuk, hogy bárki azt higgye, nekünk nem tetszik a hely, mert eddig ennek a lagúnának a legkristálytisztább (teliholdban, a hajóról, mintha egy medencében állnánk, aminek látjuk az alját) a vize Tahiti óta és ezért teljesen megértjük, hogy a vizisport szerelmeseinek ez a sziget az álma. A kristálytiszta víz annak is köszönhető, hogy a hegyekből a lagúnába egy folyó sem fut.


28. nap, 2007.09.25. Kedd

Reggel a bocinkat a Bloody Mary étterem és Yacht Klub molóján hagytuk. Rendesek, hogy megengedik, hogy használjuk a stéget, akkor is, ha nem a mooringunkon állunk és nem náluk vacsorázunk. Állítólag híres hely ez, a bejárat mellett hosszú listán szereplenek azok a hírességek, akik már itt jártak.
Kicsit felfedeztük a környéket. Egy gyöngyfarmra akadtunk, amely Bora Bora egyetlen gyöngyfarmja és találóan The Farm (A Farm) nevet viseli. Itt szívesen megmutogatták - teljesen ingyen - a gyöngyök fejlődését és a beültetést, de nekünk ez már nem hozott sok újdonságot Tuamotu után. Az érdekes Tiki figurákat azonban annál szívesebben fotóztuk a kertben.
Délután elindultunk a lagúna szélén, ahol megtörnek az óceáni hullámok. Jó messze volt!
Este a Rotoron volt a buli: gyümölcskoktélra hívtuk Yagoona és Hafskip legénységét. Miután lement a nap, lehűlt a levegő, a vendégek úgy fáztak, hogy egy nagy takarót is elfogadtak. Trópusi vitorlázás! Nem ilyennek gondoltuk. Napközben a levegő hőmérséklet 30-35 fok körül van, de éjszakára mindig lehűl a levegő - szerencsére, jól lehet aludni a hűvösben.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   3186522