Hajónapló: Csendes-óceán átkelés in English

     2007.06.13 - 2007.07.10                                   »»   4/4 oldal   ««

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

22. nap, 2007.07.04. Szerda

Egy pár napunk még maradt itt az óceánon. Ezt nem azért írjuk, mert rengeteg olyan tennivalónk van, amit mindenképpen itt kell még elvégeznünk, de azt gondoltuk egy dolog még mindenképpen akad, mielőtt végleg megkezdjük a visszaszámolást. A pár utolsó napot az ember próbálja valahogy még hasznosan eltölteni a nyilt vizen, ugyanakkor már tele van várakozásokkal, és nem győzi bújni a kezébe kerülő B helyre vonatkozó utikönyveket azon kívül, hogy lázasan pakol, rendezkedik és újra logisztikázza élelmiszer
készleteit.
Egyike az utolsó tennivalóknak, hogy egy üzenetet hagytunk az óceánban arról, hogy itt jártunk. Egy üvegbe helyeztük ezt az üzenetet 3 nyelven is (magyarul, angolul és németül), hátha egyszer úgy adódik, hogy valaki még meg is találja, és az üveget jól lezárva az óceán gondjaira bíztuk. Az üzenet a mai napi egyik poziciónkat rejti az óceánátkelésről, a dátumot és az e-mail címünket, illetve egy kódot, amivel be tudjuk azonosítani, hogy tényleg attól kapunk esetleg majd egy e-mailt, aki ezt az üzenetet
megtalálja. Természetesen erre nincs sok esély.
Ma kaptuk a hírt egy másik hajótól, hogy pont előttünk sodródik egy 2 méteres időjárás jelző bója. Jó lesz figyelni, nehogy elüssük.
Yagoona talán holnap már eléri Marquesast. Hafskip a kedvező északi áramlattal a Rotorral egy szélességen de jóval északabbra jár.
Távolságok Fatu Hivától:
I. Yagoona 130 tmf
II. Rotor 583 tmf
III. Hafskip 584 tmf

Napi pozíció:
16:00 8-49.00S 129-00.00W log= 21133.6


23. nap, 2007.07.05. Csütörtök

Megkezdjük a visszaszámlálást. A délután 4-órai állás szerint már nincs teljesen 500 mérföld hátra az utunkból. A visszaszámlálás első napjához felírhatunk egy P betűt a naptárba, amit majd minden nap betűk hozzáadásával bővítünk a megérkezésig. Talán valami kikerekedik belőle az út végén.
A visszaszámlálás okot ad arra is, hogy csináljunk valamit a fényképezőgépekkel, mert sajnos pont mindkettő gép csütörtököt mondott. De vajon honnan tudhatták, hogy tényleg csütörtök van? Murphy törvénye szerint, ha valami elromolhat, az el is romlik. De azt Murphy sem mondta meg előre, hogy ha kettő van abból a bizonyos dologból, akkor ezt egyszerre fogják megtenni. Azért ezt nem hagyjuk annyiban és dolgozunk az ügyön. Köszönjük a sok információt, mely a fényképezőgépek hibaüzenetének megfejtésére
jöttek.
A visszaszámlálás arra is okot adhat, hogy egyre kevésbé aggódjunk kikopott köteleink felett. Már csak pár napot kell bírniuk. Sajnos a kopás már-már mindennapos, hiszen hihetetlen milyen igénybevételnek tesszük ki a kötélzetet, a vitorlákat és magát az egész hajót. Gondoljunk csak bele, ha az Adrián tartanánk a hajót, akkor szinte 2-3 év alatt nem kapna ennyi igénybevételt a nyári leruccanások alatt.
Jelenleg a szélkormányunk 23 napja folyamatosan kormányoz, ugyanennyi ideje szívja az UV a vitorlákat és a fedélzetet, a kötelek folyamatosan feszülnek vagy surrognak ha lazák, a vitorlák pedig be-belobbannak egy-egy nagyobb hullámmal. Így minden tiszteletünk a hajónak, és próbáljuk annyira kímélni, amennyire csak tudjuk, például vitorláink végig reffelve vannak gyenge szélben, nagyobb hullámokban. Ezen kívül a vitorla bellobbanások ellen gumipókokat alkalmazunk, amelyek tompítják az igénybevételt.
Ma délután passzátszél felhők úsztak el felettünk a vörös naplemente alatt és reméljük ez a jele annak, hogy kicsit több szél lesz a következő napokban. Az érdekes az, hogy a holdfelkelték is vörösek, mintha valami olvasztóból húznák ki a holdat minden nap.
Visszatérve a fényképezőgépekre: a 350 DS-hez 2 optikánk van, mind a kettővel előfordul a 99-es hibakód, de a nagyobbal sokkal gyakrabban. A kisebbel viszonylag ritkán. Hiába tisztítottam meg radirral az aranyérintkezőket, nem lett jobb. A hangja amúgy olyan, mintha a zár ragadna meg. Lehet, hogy túl sokat fotóztam és elfáradt.
A Canon A80-esen bármit állítok, világosak lesznek a képek. Az az érdekes, hogy ha manuális üzemmódban rövidre veszem a zárásidőt, magasra a rekeszt, a preview módban jelzi, hogy nagyon sötét lesz a kép, a zárásidő rövid, de mégis az eltárolt kép nagyon világos. Olyan, mintha valami szoftver hiba lenne a képformátum mentésénél.
Szóval köszönjük a sok tippet. Meg is lepődtünk a 15 üzenet láttán, mostanában nem nagyon írtatok, már kezdtük azt hinni, hogy csak magunknak irogatunk.

Napi pozíció:
16:00 8-58.00S 130-46.00W log= 21238.8


24. nap, 2007.07.06. Péntek

A visszaszámlálás második napja, amikor is körülbelül 100 mérföldet tettünk meg az előző naphoz képest. Ezt a végcél előtti gyengébb teljesítményt a kis szelekre foghatjuk, hiába tornyosulnak körülöttünk még mindig a csúcsosan kiterjedő, már-már egy visszakanyarodó tejszínhab kúpra hasonlító passszát szél felhők, szél az nem sok jött felőlük. Tulajdonképpen a gyengébb teljesítmény is relatív, mert az ember a cél előtt hajlamos kisebb túlzásokba esni. Ezt egyszerű egy példán keresztül megmagyarázni.

- Milyen érzés mondjuk 2900 mérföldből 100-at teljesíteni, és a következő napon 2800-on állni?
- Csodálatos, hiszen láthatóan haladunk, a százas nem is olyan rossz, mert lehetett volna 90 is és ekkora távval még az ember előtt egy 10-es 20-as ide-oda igazán, nem számít. Ugye?
- De milyen érzés mondjuk 600-ból szintén 100-at teljesíteni, és 500 mérföldet jegyezni?
- Ez már ugye nem olyan jó, mert ha végig gondoljuk a cél előtt, hogy csak egy 20-assal mennénk többet napi átlagban akkor az elkövetkező 5 nap helyett 4 nap alatt teljesíthetnénk a fennmaradó távot, és ilyenkor az ember már csak a megérkezés pillanatára tud gondolni.
De a napi teendők és események áradata segítségünkre siet, hogy minden egyes ilyen teljesítményre vágyó gondolatunk gyorsan elhesegessünk. A visszaszámlálás második napjához egy A betűt jegyeztünk a naptárunkba.
Hajnalban ismét felbukkant egy teherszállító hajó. Ezen az úton lassan több hajót látunk, mint eddigi utunk során összesen a nyilt vizen. Jó lesz továbbra is vigyázni, és fokozottan figyelni!
Hogy folytassuk az elromlott tárgyak felsorolását (tegnap kezdtük a fényképezőgépekkel), ma a fedélzeti számítógépet szereltük nem sok sikerrel. Nem tudjuk, hogy a tengeri sós viszonyok pusztítják-e a gépeket körülöttünk, vagy valamilyen titokzatos erők vannak itt az Egyenlítő körül, de tény, hogy a műszereink kezdenek csődöt mondani. Sajnos Marquesas-on nem sok esély van ezeket megjavítani. A fedélzeti számítógépet szerencsére tudjuk a még működő laptoppal helyettesíteni - és ezt most gyorsan lekopogjuk
- mert ez még működik.
Mivel több peca csalinkat is elvitte egy-egy falánk helyi vérbeli óceáni, úgy gondoltuk saját készítésű peca csalival is próbálkozunk. Ez be is jött és a nejlonzacskóval felruházott tintahalunkra egy 55 centis tonhal akadt, jó kövér. Ebből nemcsak a tonhalas tészta vacsoránkat fedeztük, de a hűtőbe is betettünk egy jókora adagot belőle a következő napi ebédig. Érdekes, hogy egy ekkora tonhalnak mennyivel több húsa van egy nálánál nagyobb dorado-nál mondjuk. De mi ilyen téren nem vagyunk válogatósak,
és ami jön, az jön, elkészítjük és megesszük.
Még akkor is, ha a tonhal belseje tele volt kis fehér kukacokkal. Állítólag errefelé ez gyakori, és emberre nem veszélyes. Mi még jól vagyunk.
Yagoona célba ért! Gratulálunk neki. Hafskip és Rotor fej fej mellett, de mégis egymástól 34 mérföldre haladnak.
I. Yagoona - Fatu Hiván
II. Rotor - 375 mérföld a célig
III. Hafskip - 378 mérföld a célig

Napi pozíció:
16:00 9-02.00S 132-31.00W log= 21342.5


25. nap, 2007.07.07. Szombat

A visszaszámlálás harmadik napján 07.07.07-én (csodálatos dátum), ismét 100 mérföld körül tettünk meg gyenge szelekben. Sajnos egy szembeáramlás is nehezíti a feladatunk, a burjánzó növény és állatkertről nem is beszélve a hajón.
Arra lettünk figyelmesek, jelentősen lassabban haladunk, akár egy átlagos 15 csomós szélben. Ezt mind az áramlatok okoznák? Tettük fel magunknak a kérdést. Kitekintve a hajó korláton azonban világosság gyúlt fejünkben. A hajó oldala vízvonal felett is kis kertre emlékeztet. Milyen lehet az alja ezek után? Egy hatalmas szakállt húzunk magunk után? Az algák, moszatok és kagylók nagy telepeket eresztettek a hajón. Az egyik állatka például kis kanálra emlékeztet. Tökéletes szerkezet, hogy lassítsa a
járgányt a vízben. Valószínüleg okkal teszi, mert így nem egy száguldó, csak egy lassuló hajón kell kapaszkodnia.
A naptárunkba a tegnapi A után ma egy R betűt írtunk.
A gyenge szélben próbáljuk hasznossá tenni magunkat, ma a motort is leszervizeltük, olajat cseréltünk.
Általában mondhatjuk, hogy a madarak érdekes résztvevői az átkelésünknek. Egy nap sem telt el anélkül, akár az óceán közepén, hogy ne szálldostak volna körülöttünk. Volt olyan, hogy egy teljes madárraj repült mellettünk a víz fölött. A madarak csodálatos mennyi ideig tudnak egyfolytában repülni. Egy albatrosz például képes akár egy évig folyamatosan leszállás nélkül repülni.
A mai nap egy potyautast kaptunk a fedélzetre. Délután szállt az orrba a kettészerelt, lefordított és rögzített bocira. Olyan fáradt madár volt, hogy az sem zavarta, ha vitorlát rendezünk körülötte, vagy beszélünk hozzá, vagy fényképezzük. Ha akatuk volna akár meg is simogathattuk volna, de ezt azért nem tettük. Egész éjszaka a bocin aludt, de közben a dülöngélő hajó mozgását előre-hátra billegve egyensúlyozta.

Napi pozíció:
16:00 9-41.00S 134-09.00W log= 21446.8


26. nap, 2007.07.08. Vasárnap

Géza tollából:
A fürdőszobában matattam a csap alatt, amikor észrevettem, hogy a padlólemezig állt a víz a hajófenékben. Hűha, SÜLLYEDÜNK! Ennek fele sem tréfa. Rohantam a kézi fenékszivattyúhoz, az ajtó mellé. Éva közben békésen mosogatott. Ilyenkor mindíg az jár a fejembe (már gyakorlott vagyok, pár évvel ezelött, még Horvátországban ébredtünk egyszer arra, hogy áll a víz a hajóban, de az egy másik történet, megkereshetitek a korábbi naplókban), hogy tudok-e vajon olyan gyorsan pumpálni, mint ahogy víz jön befele
a hajóba.
Járt a kezem a szivattyúkarral, egy löket 1.1 liter fenékvíz. Közben nyúltam a kapcsolópanelhez, hogy az elektromos fenékszivattyút is bekapcsoljam... de furcsa... valami van a kapcsolópanellel... nem találom a kapcsolót... de hát én a panelt indulás előtt felújítottam... most meg olyan mint régen... vagy csak hasonló... villámként hasított belém a felismerés:
- Éva, ez nem a mi hajónk! - ordítottam - Ez nem a mi hajónk! Ez nem a mi hajónk. - alig tudtam a szavakat kipréselni a tüdőmből.
- Tudom - válaszolta Éva nyugodtan - kint vagyunk egy kikötőben.
- De valami nem stimmel. Hallom, ahogy szeli a hullámokat a hajó.
- Ne izgulj, az csak egy álom.
- Nem lehet... nem lehet... - gondoltam. Közben a háttérben egyre hangosabbnak hallottam a hullámokat. Közeledünk Marqueseshez... - lehet hogy már a part közeli törőhullámokat hallom?
- Éva, mi van... mi van... - alig tudtam megszólalni - ha ez az álom és a hullámok a valóság????? - az agyam tompán járt - Fel kell ébrednem! Muszáj! Meg kell néznem, hol vagyunk, nehogy zátonyokra fussunk... de egyszerűen nem bírok.
- Éva! Éva! Megőrültem - szinte alig halottam a saját hangomat - megőrültem!! Mi van... mi van... ha ez nem a valóság... hanem az álom, és a hullámok a valóság??? Nem bírok felébredni! Nem bírok felébredni! Tudom, hogy ez egy álom! Tudom...
Végre sikerült kinyitnom a szemem. Megnyugodtam. Nincs víz a fenékben. Marquesas még messze előttünk. Éva békésen olvas az éjszakai őrségben. Sikerült felébrednem.
Korábban ritkán vagy soha sem álmodtam. Az ingerszegény környezet és a kimerültségnek lehetnek hatásai...

Közösen folyatjuk:
A visszaszámlálás negyedik napján, amikor egy T betűt írtunk a naptárba, az égiek még küldtek egy kis nehezítést, reméljük ezúttal utoljára. Az előző napi gyenge szeleket először a változékony szelek váltották (keletiről befordult északkeletire és erősödött vagy gyengült), majd teljes szélcsend következett.
Közben egy front is elhaladt felettünk fizikai és szellemi fejfájást okozva mindkettőnknek, 5 perc szél után csak dülöngető hullámokat hagyva maga mögött.
A sűrű vitorlarendezés után a szélcsendben kénytelenek voltunk motort indítani, hogy ne billegjen a hajó a hullámokon, meg az akkumulátoroknak is jót tesz a töltés. És ha már az elromlós sorozatnál tartunk, akkor a következőknek is most kellett bekövetkeznie.
A motor hőmérője vészesen közeledett a piros mezőhöz, töltés visszajelző világit. Hűha! Elszakadt az ékszij! A motort azonnal leállítottuk. Az ékszíj a ragasztásnál szakadt el.
Mivel az átvonuló front esőt, és szél helyett csak fuvallatot hozott, egyikünk átvette a szélkormány feladatát, a kormányzást, a másikunk pedig nekiállt szerelni. Mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk, hogy melyik feladatot ki látta el :-). Motor nélkül mégsem érkezhetünk meg Marquesasra. A hajó egyébként mindenféle pótalkatrészekkel jól felszerelt itt-ott-amott olyan lim-lom formában. Az ékszíjért is csak be kellett nyúlni a navigációs asztal mellé a petróleumlámpa után a szigony alá, félretolva
a kis kézikocsit és meg is volt. Ilyenkor azonban nagyon tudunk örülni, hogy minden van, nem véletlenül van fentebb 15 centivel a hajó vízvonala.
Az ékszíjcsere közben megállapítottuk, hogy a tengervízpumpa szimeringje ismét folyik (Panamában cseréltük ki, tengelyt is kellett volna cserélni, de akkor ott nem volt). Azért ez nem olyan nagy probléma, csak a fenékbe csöpög motorozás közben a víz.

Napi pozíció:
16:00 9-45.00S 135-24.00W log= 21520.8


27. nap, 2007.07.09. Hétfő

A tegnap délután kezdődő erősebb szél mára elhervadt. Volt, hogy csak 2 csomóval haladtunk. Amikor már ilyen közel a cél, úgy tűnik, még mindig messze van, mert egyre lassabban érünk oda. Pár napja még azt gondoltuk, hmm... 5 nap múlva oda érünk. Másnap: 4 nap múlva ott vagyunk. Másnap: 3 nap múlva ott vagyunk. Másnap: 3 nap múlva ottvagyunk. Másnap: ...
Eközben a visszaszámlálás ötödik napján, egy I betűt írtunk a naptárba.
A szélcsendes és hullámmentes napot arra használtuk, hogy kicsit kitakarítsuk a Rotort. Mégis, milyen más egy tiszta hajóval érkezni, és nem kell majd nekiállni takarítani, ha megérkeztünk. Kirámoltuk a szekrényeket, törölgettünk, rendezgettünk, megkezdtük a nagymosást (mert még vizünk is akad bőven) is és a hajópadló tisztítást (amire egy kifolyt kóla miatt vetemedtünk).
Ma fogyott el az utolsó paradicsomunk és vacsorára is maradt még egy kis vörös káposzta, mint friss zöldség. Készleten van még citrom, narancs, alma és graipfruit a gyümölcsök közül. Mind jól bírják eddig. Hafskippel, Yagoonával mindíg megbeszéltük ki-mit eszik. Az étkezések a nap fénypontja. Néha nagyokat ámuldoznak, hogy milyen aranytartalékaink vannak. A múltkor a sajton is meglepődtek, így a sonkát, a virslit és a joghurtot már nem is mertük megmondani nekik. De a hűtő a gázfeltöltés óta nagyon
jól működik (4 fok van benne) és hihetetlen kevés energiát fogyasztalig fogyaszt, sokkal kevesebbet, mint korábban. Köszönjük Neked, Terry!
Ily közel a szárazföldtől sokan kérdezhetnék, milyen érzések töltenek el minket. Borzasztóan örülünk annak, hogy nincs már olyan messze a túlpart, Marquesas, és többször elképzeltük a fejünkben, milyen lesz a megérkezés pillanata. A lassú haladás kicsit jobban kimeríti az embert, és most jobban örülnénk egy viharos szélnek, ami mondjuk 1 nap alatt elfújna minket a szigetekhez. De így marad a várakozás és vágyakozás a szél és a túlpart felé, jóllehet az előre beharangozott szúnyogoktól és nono legyektől
előre rettegünk.
A fogyó hold pedig emlékeztet minket az elindulásra, akkor is és most is sötétek az éjszakák. Hogy elrepült ez a majdnem 1 hónap a vizen!A göncölszekér pedig még mindig itt van felettünk, úgyhogy lehet, hogy még nem vagyunk eléggé fejjel lefelé.
Hafskip kicsit lemaradt, kiszakadt a spi-bumtartó sín az árbócból, nem tudja a rudat használni.
Távolságok Fatu Hivától:
I. Yagoona megérkezett
II. Rotor 106 tmf
III. Hafskip 122 tmf

Napi pozíció:
16:00 9-54.00S 136-59.00W log= 21614.9


28. nap, 2007.07.10. Kedd, Föld!

Reggel 2 szula madár érkezett. Valami volt a levegőben, amit csak ők tudtak előre. Változást hoztak, a változás szelét, ami ezúttal utazóinkat igazán jó kedvre derítette.
Érkezett egy kis szél, aminek először nem tudtuk örüljünk-e. A szeleket squallok hozták és bizony néha-néha a 4 csomó helyett hirtelen 9 csomóval suhantunk a hullámokon (35 csomós befújás - 1 percig). Igazából kiszámíthatatlanná vált a megérkezésünk időpontja, mert folyamatosan változott a sebességünk és a változó szelek miatt a vitorlázatunk. Miközben a sebességünk visszaállt 3 csomóra, tovább tettünk, vettünk a fedélzeten. A 470 literes víztartályunkból szinte semmit nem fogyasztottunk, nem is
beszélve a további 125 liter tartalék vízről. Úgyhogy semmi sem tudott visszatartani minket, hogy nagymosást tartsunk.
Délután 4 (Galapagos idő) előtt pillantottuk ki a teregetendő ruhák közül.
- Föld! Föld! Föld! - ebben az órában láttuk meg a Marquesas szigetek halvány körvonalait először, előttünk Fatu Hiva hegyeit (ez a legdélebbi sziget), jobbra tőlünk Hiva Oa-t (központi sziget).
- Mily véletlen, hogy pontosan 26 nappal ezelőtt indultunk délután 4-kor Galapagos-ról. Micsoda érzés, 26 nap mögöttünk! És most pontosan itt vagyunk a szigetek előtt.
- Ez a legcsodálatosabb sziget, amit valaha is láttunk - gondoltuk. Bár 26 nap kék tenger után lehet, hogy bármilyen szigetet csodálatosnak látnánk. Fülig ért a szánk!
Immár céltudatosan irányítottuk magunkat a legszükségesebb feladatok ellátására a fedélzeten. A horgonyzáshoz elő kellett készíteni a horgonycsörlőt. A szemetet az első horgonykamrában gyűjöttük, itt védett helyen volt, és mivel a szél hátulról fújt, az illata sem jutott menet közben a hajóba. Most viszont nagy szemeteszsákokba átpakoltuk őket. Nem volt sok szemetünk, amit főleg annak köszönhetünk, hogy szinte kizárólag friss ételeket fogyasztottunk, talán 3 konzervet nyitottunk ki egész út alatt.
A sziget előtt van egy piciny kis szigetecske. Annyira kicsit, hogy mi 5 mérföldről sem láttuk, pedig nagyon figyeltünk. Vajon régen a felfedezések korában hány hajó futott zátonyra? De ez a veszély ma is fennáll. Csak húz a vitorlázó egy vonalat a navigációs szoftverrel. Ráküldi a GPS-re, aztán halad. Mi sem néztük végig kis méretaránnyal a teljes útvonalunkat Galapagos és Marquesas előtt. Pedig csak ott lehet látni az ilyen kicsi szigeteket.
Bár közel voltunk a szigethez, már csak naplemente után tudnánk megérkezni. Egy sziget, amin alig van mozgás, házfény (nem hogy navigációs fény), megbízhatatlanok a térképek. A horgonyzóhely V alakú, nyitott, mentes a navigációs veszélyektől, viszont a vízmélység meredeken nő.
Két lehetőségünk van. Vagy kint maradunk a nyílt vízen keresztbe fordított vitorlákkal és első fénnyel behajózunk az öbölbe, vagy a teljes sötétségben (nincs hold) megkockáztatjuk a horgonyzást.
Mi inkább maradnánk a nyílt vízen, bár Yagoona és Dingo (egy holland hajó) a rádión keresztül felajánlották, hogy segítenek, ha az éjszakai horgonyzás mellett döntünk.
Még nem tudjuk. A sziget teljes sötétségbe borult, sehol semmi fény. A fogyó hold csak valamikor hajnalban fog feljönni. A vénusz, ami egy kicsit fényt még adott, már lement. Egyenlőre közeledünk, meglátjuk...
És a naptárba beírtunk egy K betűt.
Távolságok Fatu Hivától (délután 4-kor):
I. Yagoona megérkezett
II. Rotor 34 tmf (el sem hisszük, hogy ilyen kicsi szám is megjelenhet a GPS-en)
III. Hafskip 65 tmf

Napi pozíció:
16:00 10-10.00S 138-12.00W log= 21688.5


29. nap, 2007.07.11. Szerda

Előkészítettem a hajóreflektort. Nem müködött, gyenge az akkumulátor. Eredetileg a hajóhoz kaptam egy reflektort, ami a hajóakkumulátorokról müködne elvileg, de még soha nem volt jó. Szétszedtem, hátha majd most. Megtaláltam a hibát. Erősebben kell nyomni a bekapcsoló gombot.
Fatu Hiva horgonyzóhelye Hanavave, a sziget nyugati oldalán található.
Már elmúlt éjfél (Galapagos-time), amikor biztonságos távolságra megkerültük a szigetet északról. A nagy sötétségben messze pislákoló fényeket láttunk, arrafelé kormányoztunk. Dingo felkapcsolta az árboca tetején levő villanófényt, ő lesz a navigációs fényünk ma éjszaka. Dingo a legszélső hajó, tudtuk, hogyha a villanó fénye felé kormányzunk, biztonságban maradunk. Hihetetlen sötét volt az éjszaka. A vitorlákat levontuk, motorral közeledtünk. Már 20 méterre voltunk a hajóktól és még mindíg csak az
árbocfények látszódtak. A part is teljes sötétségbe burkolózott. Nincs közvilágítás, vagy pislákoló fény az ablakokban.
- Rotor! Rotor! Here is Yagoona - hallottuk meg Marcot a VHF rádión. Felajánlotta, hogy segít. Felkapcsolta a navigációs fényeit. Mögötte nem olyan mély a víz és van hely bőven. A horgonyt előkészítettük, és lassan felé kormányoztunk. Közben oldalról halkan egy boci közelített. Martin ült benne. Már egész közel voltunk Yagoonához, de a mélység még mindíg 20 méter. Nincs más választásunk, itt kell horgonyoznunk. Kicsit hagytuk magunkat lesodródni, majd elkezdtük leengedni a horgonyt. Ebben a pillanatban
leállt a motor. Ilyen még soha nem fordult elő, hogy magától leállt volna. Most már nem volt mitt tenni, engedtük ki a horgonyláncot, szép lassan sodródtunk hátrafelé. Mind a 60 méret láncot kiengedtük, meg még jó pár méter kötelet is. Szerencsére Equdorban úgy ráfűztem a horgonykötelet a láncra, hogy a horgonycsörlőn keresztül megszakítás nélkül tudtuk leengedni.
A motort nem próbáltuk újraindítani, nem tudtuk, miért állt le. Bíztunk benne, hogy tart a horgony ezzel a viszonylag kevés lánccal is. Végül is 50 kg-os a horgonyunk, jó eséllyel tartani fog. Martin szerint homokos a talaj. Még jobb. Ha meg nem tart, akkor mögöttünk az óceán, majd reggel visszavitorlázunk...
Rögzítettem a horgonykötelet, elbúcsúztunk Martintól.
Egymásra néztünk: megérkeztünk! Bár mindketten fáradtak voltunk, de nem tudtunk aludni. Az elmúlt 26 nap folyamatos menet után célba értünk. Előkerült a Jagermeister, a gitár. Megszoktuk az éjszakai őrséget, még nem akartunk aludni. Fantasztikus érzés...
A naptárban kikerekedett a szó is, amit irogattunk: PARTIK.
Aztán elfáradtunk, ledőltünk aludni. Furcsa. Nem mozog az ágy. Már szinte zavaró. Mély álomba zuhantunk.
26 és fél nap alatt 2999 tengeri mérföldet hajóztunk. Légvonalban a távolság 2930 mérföld. Láttunk 27 naplementét, 26 napfelkeltét. 1 bálnát. Rengeteg delfint és madarat.
Előszőr aludtunk 8 órát egyhuzamban. Reggel furcsa volt felébredni. Még mindíg mozdulatlan volt a hajó. Valami zöldelt odakint. Furcsa a kék ég és tenger után. Kiléptünk a kabinból és fantasztikus látvány tárult elénk...
Hamarosan folytatjuk. A Csendes-óceánnak pedig üzenjük:

VISZLÁT, ÉS KÖSSZ A HALAKAT!

Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2886404