| 2007.06.13 - 2007.07.10 »» 4/4 oldal ««
| | ...folytatás az elõzõ oldalról |
22. nap, 2007.07.04. Egy pár napunk még maradt itt az óceánon. Ezt nem azért írjuk, mert rengeteg olyan tennivalónk van, amit mindenképpen itt kell még elvégeznünk, de azt gondoltuk egy dolog még mindenképpen akad, mielõtt végleg megkezdjük a visszaszámolást. A pár utolsó napot az ember próbálja valahogy még hasznosan eltölteni a nyilt vizen, ugyanakkor már tele van várakozásokkal, és nem gyõzi bújni a kezébe kerülõ B helyre vonatkozó utikönyveket azon kívül, hogy lázasan pakol, rendezkedik és újra logisztikázza élelmiszer
készleteit.
Egyike az utolsó tennivalóknak, hogy egy üzenetet hagytunk az óceánban arról, hogy itt jártunk. Egy üvegbe helyeztük ezt az üzenetet 3 nyelven is (magyarul, angolul és németül), hátha egyszer úgy adódik, hogy valaki még meg is találja, és az üveget jól lezárva az óceán gondjaira bíztuk. Az üzenet a mai napi egyik poziciónkat rejti az óceánátkelésrõl, a dátumot és az e-mail címünket, illetve egy kódot, amivel be tudjuk azonosítani, hogy tényleg attól kapunk esetleg majd egy e-mailt, aki ezt az üzenetet
megtalálja. Természetesen erre nincs sok esély.
Ma kaptuk a hírt egy másik hajótól, hogy pont elõttünk sodródik egy 2 méteres idõjárás jelzõ bója. Jó lesz figyelni, nehogy elüssük.
Yagoona talán holnap már eléri Marquesast. Hafskip a kedvezõ északi áramlattal a Rotorral egy szélességen de jóval északabbra jár.
Távolságok Fatu Hivától:
I. Yagoona 130 tmf
II. Rotor 583 tmf
III. Hafskip 584 tmf
Napi pozíció:
16:00 8-49.00S 129-00.00W log= 21133.6
|
23. nap, 2007.07.05. Megkezdjük a visszaszámlálást. A délután 4-órai állás szerint már nincs teljesen 500 mérföld hátra az utunkból. A visszaszámlálás elsõ napjához felírhatunk egy P betût a naptárba, amit majd minden nap betûk hozzáadásával bõvítünk a megérkezésig. Talán valami kikerekedik belõle az út végén.
A visszaszámlálás okot ad arra is, hogy csináljunk valamit a fényképezõgépekkel, mert sajnos pont mindkettõ gép csütörtököt mondott. De vajon honnan tudhatták, hogy tényleg csütörtök van? Murphy törvénye szerint, ha valami elromolhat, az el is romlik. De azt Murphy sem mondta meg elõre, hogy ha kettõ van abból a bizonyos dologból, akkor ezt egyszerre fogják megtenni. Azért ezt nem hagyjuk annyiban és dolgozunk az ügyön. Köszönjük a sok információt, mely a fényképezõgépek hibaüzenetének megfejtésére
jöttek.
A visszaszámlálás arra is okot adhat, hogy egyre kevésbé aggódjunk kikopott köteleink felett. Már csak pár napot kell bírniuk. Sajnos a kopás már-már mindennapos, hiszen hihetetlen milyen igénybevételnek tesszük ki a kötélzetet, a vitorlákat és magát az egész hajót. Gondoljunk csak bele, ha az Adrián tartanánk a hajót, akkor szinte 2-3 év alatt nem kapna ennyi igénybevételt a nyári leruccanások alatt.
Jelenleg a szélkormányunk 23 napja folyamatosan kormányoz, ugyanennyi ideje szívja az UV a vitorlákat és a fedélzetet, a kötelek folyamatosan feszülnek vagy surrognak ha lazák, a vitorlák pedig be-belobbannak egy-egy nagyobb hullámmal. Így minden tiszteletünk a hajónak, és próbáljuk annyira kímélni, amennyire csak tudjuk, például vitorláink végig reffelve vannak gyenge szélben, nagyobb hullámokban. Ezen kívül a vitorla bellobbanások ellen gumipókokat alkalmazunk, amelyek tompítják az igénybevételt.
Ma délután passzátszél felhõk úsztak el felettünk a vörös naplemente alatt és reméljük ez a jele annak, hogy kicsit több szél lesz a következõ napokban. Az érdekes az, hogy a holdfelkelték is vörösek, mintha valami olvasztóból húznák ki a holdat minden nap.
Visszatérve a fényképezõgépekre: a 350 DS-hez 2 optikánk van, mind a kettõvel elõfordul a 99-es hibakód, de a nagyobbal sokkal gyakrabban. A kisebbel viszonylag ritkán. Hiába tisztítottam meg radirral az aranyérintkezõket, nem lett jobb. A hangja amúgy olyan, mintha a zár ragadna meg. Lehet, hogy túl sokat fotóztam és elfáradt.
A Canon A80-esen bármit állítok, világosak lesznek a képek. Az az érdekes, hogy ha manuális üzemmódban rövidre veszem a zárásidõt, magasra a rekeszt, a preview módban jelzi, hogy nagyon sötét lesz a kép, a zárásidõ rövid, de mégis az eltárolt kép nagyon világos. Olyan, mintha valami szoftver hiba lenne a képformátum mentésénél.
Szóval köszönjük a sok tippet. Meg is lepõdtünk a 15 üzenet láttán, mostanában nem nagyon írtatok, már kezdtük azt hinni, hogy csak magunknak irogatunk.
Napi pozíció:
16:00 8-58.00S 130-46.00W log= 21238.8
|
24. nap, 2007.07.06. A visszaszámlálás második napja, amikor is körülbelül 100 mérföldet tettünk meg az elõzõ naphoz képest. Ezt a végcél elõtti gyengébb teljesítményt a kis szelekre foghatjuk, hiába tornyosulnak körülöttünk még mindig a csúcsosan kiterjedõ, már-már egy visszakanyarodó tejszínhab kúpra hasonlító passszát szél felhõk, szél az nem sok jött felõlük. Tulajdonképpen a gyengébb teljesítmény is relatív, mert az ember a cél elõtt hajlamos kisebb túlzásokba esni. Ezt egyszerû egy példán keresztül megmagyarázni.
- Milyen érzés mondjuk 2900 mérföldbõl 100-at teljesíteni, és a következõ napon 2800-on állni?
- Csodálatos, hiszen láthatóan haladunk, a százas nem is olyan rossz, mert lehetett volna 90 is és ekkora távval még az ember elõtt egy 10-es 20-as ide-oda igazán, nem számít. Ugye?
- De milyen érzés mondjuk 600-ból szintén 100-at teljesíteni, és 500 mérföldet jegyezni?
- Ez már ugye nem olyan jó, mert ha végig gondoljuk a cél elõtt, hogy csak egy 20-assal mennénk többet napi átlagban akkor az elkövetkezõ 5 nap helyett 4 nap alatt teljesíthetnénk a fennmaradó távot, és ilyenkor az ember már csak a megérkezés pillanatára tud gondolni.
De a napi teendõk és események áradata segítségünkre siet, hogy minden egyes ilyen teljesítményre vágyó gondolatunk gyorsan elhesegessünk. A visszaszámlálás második napjához egy A betût jegyeztünk a naptárunkba.
Hajnalban ismét felbukkant egy teherszállító hajó. Ezen az úton lassan több hajót látunk, mint eddigi utunk során összesen a nyilt vizen. Jó lesz továbbra is vigyázni, és fokozottan figyelni!
Hogy folytassuk az elromlott tárgyak felsorolását (tegnap kezdtük a fényképezõgépekkel), ma a fedélzeti számítógépet szereltük nem sok sikerrel. Nem tudjuk, hogy a tengeri sós viszonyok pusztítják-e a gépeket körülöttünk, vagy valamilyen titokzatos erõk vannak itt az Egyenlítõ körül, de tény, hogy a mûszereink kezdenek csõdöt mondani. Sajnos Marquesas-on nem sok esély van ezeket megjavítani. A fedélzeti számítógépet szerencsére tudjuk a még mûködõ laptoppal helyettesíteni - és ezt most gyorsan lekopogjuk
- mert ez még mûködik.
Mivel több peca csalinkat is elvitte egy-egy falánk helyi vérbeli óceáni, úgy gondoltuk saját készítésû peca csalival is próbálkozunk. Ez be is jött és a nejlonzacskóval felruházott tintahalunkra egy 55 centis tonhal akadt, jó kövér. Ebbõl nemcsak a tonhalas tészta vacsoránkat fedeztük, de a hûtõbe is betettünk egy jókora adagot belõle a következõ napi ebédig. Érdekes, hogy egy ekkora tonhalnak mennyivel több húsa van egy nálánál nagyobb dorado-nál mondjuk. De mi ilyen téren nem vagyunk válogatósak,
és ami jön, az jön, elkészítjük és megesszük.
Még akkor is, ha a tonhal belseje tele volt kis fehér kukacokkal. Állítólag errefelé ez gyakori, és emberre nem veszélyes. Mi még jól vagyunk.
Yagoona célba ért! Gratulálunk neki. Hafskip és Rotor fej fej mellett, de mégis egymástól 34 mérföldre haladnak.
I. Yagoona - Fatu Hiván
II. Rotor - 375 mérföld a célig
III. Hafskip - 378 mérföld a célig
Napi pozíció:
16:00 9-02.00S 132-31.00W log= 21342.5
|
25. nap, 2007.07.07. A visszaszámlálás harmadik napján 07.07.07-én (csodálatos dátum), ismét 100 mérföld körül tettünk meg gyenge szelekben. Sajnos egy szembeáramlás is nehezíti a feladatunk, a burjánzó növény és állatkertrõl nem is beszélve a hajón.
Arra lettünk figyelmesek, jelentõsen lassabban haladunk, akár egy átlagos 15 csomós szélben. Ezt mind az áramlatok okoznák? Tettük fel magunknak a kérdést. Kitekintve a hajó korláton azonban világosság gyúlt fejünkben. A hajó oldala vízvonal felett is kis kertre emlékeztet. Milyen lehet az alja ezek után? Egy hatalmas szakállt húzunk magunk után? Az algák, moszatok és kagylók nagy telepeket eresztettek a hajón. Az egyik állatka például kis kanálra emlékeztet. Tökéletes szerkezet, hogy lassítsa a
járgányt a vízben. Valószínüleg okkal teszi, mert így nem egy száguldó, csak egy lassuló hajón kell kapaszkodnia.
A naptárunkba a tegnapi A után ma egy R betût írtunk.
A gyenge szélben próbáljuk hasznossá tenni magunkat, ma a motort is leszervizeltük, olajat cseréltünk.
Általában mondhatjuk, hogy a madarak érdekes résztvevõi az átkelésünknek. Egy nap sem telt el anélkül, akár az óceán közepén, hogy ne szálldostak volna körülöttünk. Volt olyan, hogy egy teljes madárraj repült mellettünk a víz fölött. A madarak csodálatos mennyi ideig tudnak egyfolytában repülni. Egy albatrosz például képes akár egy évig folyamatosan leszállás nélkül repülni.
A mai nap egy potyautast kaptunk a fedélzetre. Délután szállt az orrba a kettészerelt, lefordított és rögzített bocira. Olyan fáradt madár volt, hogy az sem zavarta, ha vitorlát rendezünk körülötte, vagy beszélünk hozzá, vagy fényképezzük. Ha akatuk volna akár meg is simogathattuk volna, de ezt azért nem tettük. Egész éjszaka a bocin aludt, de közben a dülöngélõ hajó mozgását elõre-hátra billegve egyensúlyozta.
Napi pozíció:
16:00 9-41.00S 134-09.00W log= 21446.8
|
26. nap, 2007.07.08. Géza tollából:
A fürdõszobában matattam a csap alatt, amikor észrevettem, hogy a padlólemezig állt a víz a hajófenékben. Hûha, SÜLLYEDÜNK! Ennek fele sem tréfa. Rohantam a kézi fenékszivattyúhoz, az ajtó mellé. Éva közben békésen mosogatott. Ilyenkor mindíg az jár a fejembe (már gyakorlott vagyok, pár évvel ezelött, még Horvátországban ébredtünk egyszer arra, hogy áll a víz a hajóban, de az egy másik történet, megkereshetitek a korábbi naplókban), hogy tudok-e vajon olyan gyorsan pumpálni, mint ahogy víz jön befele
a hajóba.
Járt a kezem a szivattyúkarral, egy löket 1.1 liter fenékvíz. Közben nyúltam a kapcsolópanelhez, hogy az elektromos fenékszivattyút is bekapcsoljam... de furcsa... valami van a kapcsolópanellel... nem találom a kapcsolót... de hát én a panelt indulás elõtt felújítottam... most meg olyan mint régen... vagy csak hasonló... villámként hasított belém a felismerés:
- Éva, ez nem a mi hajónk! - ordítottam - Ez nem a mi hajónk! Ez nem a mi hajónk. - alig tudtam a szavakat kipréselni a tüdõmbõl.
- Tudom - válaszolta Éva nyugodtan - kint vagyunk egy kikötõben.
- De valami nem stimmel. Hallom, ahogy szeli a hullámokat a hajó.
- Ne izgulj, az csak egy álom.
- Nem lehet... nem lehet... - gondoltam. Közben a háttérben egyre hangosabbnak hallottam a hullámokat. Közeledünk Marqueseshez... - lehet hogy már a part közeli törõhullámokat hallom?
- Éva, mi van... mi van... - alig tudtam megszólalni - ha ez az álom és a hullámok a valóság????? - az agyam tompán járt - Fel kell ébrednem! Muszáj! Meg kell néznem, hol vagyunk, nehogy zátonyokra fussunk... de egyszerûen nem bírok.
- Éva! Éva! Megõrültem - szinte alig halottam a saját hangomat - megõrültem!! Mi van... mi van... ha ez nem a valóság... hanem az álom, és a hullámok a valóság??? Nem bírok felébredni! Nem bírok felébredni! Tudom, hogy ez egy álom! Tudom...
Végre sikerült kinyitnom a szemem. Megnyugodtam. Nincs víz a fenékben. Marquesas még messze elõttünk. Éva békésen olvas az éjszakai õrségben. Sikerült felébrednem.
Korábban ritkán vagy soha sem álmodtam. Az ingerszegény környezet és a kimerültségnek lehetnek hatásai...
Közösen folyatjuk:
A visszaszámlálás negyedik napján, amikor egy T betût írtunk a naptárba, az égiek még küldtek egy kis nehezítést, reméljük ezúttal utoljára. Az elõzõ napi gyenge szeleket elõször a változékony szelek váltották (keletirõl befordult északkeletire és erõsödött vagy gyengült), majd teljes szélcsend következett.
Közben egy front is elhaladt felettünk fizikai és szellemi fejfájást okozva mindkettõnknek, 5 perc szél után csak dülöngetõ hullámokat hagyva maga mögött.
A sûrû vitorlarendezés után a szélcsendben kénytelenek voltunk motort indítani, hogy ne billegjen a hajó a hullámokon, meg az akkumulátoroknak is jót tesz a töltés. És ha már az elromlós sorozatnál tartunk, akkor a következõknek is most kellett bekövetkeznie.
A motor hõmérõje vészesen közeledett a piros mezõhöz, töltés visszajelzõ világit. Hûha! Elszakadt az ékszij! A motort azonnal leállítottuk. Az ékszíj a ragasztásnál szakadt el.
Mivel az átvonuló front esõt, és szél helyett csak fuvallatot hozott, egyikünk átvette a szélkormány feladatát, a kormányzást, a másikunk pedig nekiállt szerelni. Mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk, hogy melyik feladatot ki látta el :-). Motor nélkül mégsem érkezhetünk meg Marquesasra. A hajó egyébként mindenféle pótalkatrészekkel jól felszerelt itt-ott-amott olyan lim-lom formában. Az ékszíjért is csak be kellett nyúlni a navigációs asztal mellé a petróleumlámpa után a szigony alá, félretolva
a kis kézikocsit és meg is volt. Ilyenkor azonban nagyon tudunk örülni, hogy minden van, nem véletlenül van fentebb 15 centivel a hajó vízvonala.
Az ékszíjcsere közben megállapítottuk, hogy a tengervízpumpa szimeringje ismét folyik (Panamában cseréltük ki, tengelyt is kellett volna cserélni, de akkor ott nem volt). Azért ez nem olyan nagy probléma, csak a fenékbe csöpög motorozás közben a víz.
Napi pozíció:
16:00 9-45.00S 135-24.00W log= 21520.8
|
27. nap, 2007.07.09. A tegnap délután kezdõdõ erõsebb szél mára elhervadt. Volt, hogy csak 2 csomóval haladtunk. Amikor már ilyen közel a cél, úgy tûnik, még mindig messze van, mert egyre lassabban érünk oda. Pár napja még azt gondoltuk, hmm... 5 nap múlva oda érünk. Másnap: 4 nap múlva ott vagyunk. Másnap: 3 nap múlva ott vagyunk. Másnap: 3 nap múlva ottvagyunk. Másnap: ...
Eközben a visszaszámlálás ötödik napján, egy I betût írtunk a naptárba.
A szélcsendes és hullámmentes napot arra használtuk, hogy kicsit kitakarítsuk a Rotort. Mégis, milyen más egy tiszta hajóval érkezni, és nem kell majd nekiállni takarítani, ha megérkeztünk. Kirámoltuk a szekrényeket, törölgettünk, rendezgettünk, megkezdtük a nagymosást (mert még vizünk is akad bõven) is és a hajópadló tisztítást (amire egy kifolyt kóla miatt vetemedtünk).
Ma fogyott el az utolsó paradicsomunk és vacsorára is maradt még egy kis vörös káposzta, mint friss zöldség. Készleten van még citrom, narancs, alma és graipfruit a gyümölcsök közül. Mind jól bírják eddig. Hafskippel, Yagoonával mindíg megbeszéltük ki-mit eszik. Az étkezések a nap fénypontja. Néha nagyokat ámuldoznak, hogy milyen aranytartalékaink vannak. A múltkor a sajton is meglepõdtek, így a sonkát, a virslit és a joghurtot már nem is mertük megmondani nekik. De a hûtõ a gázfeltöltés óta nagyon
jól mûködik (4 fok van benne) és hihetetlen kevés energiát fogyasztalig fogyaszt, sokkal kevesebbet, mint korábban. Köszönjük Neked, Terry!
Ily közel a szárazföldtõl sokan kérdezhetnék, milyen érzések töltenek el minket. Borzasztóan örülünk annak, hogy nincs már olyan messze a túlpart, Marquesas, és többször elképzeltük a fejünkben, milyen lesz a megérkezés pillanata. A lassú haladás kicsit jobban kimeríti az embert, és most jobban örülnénk egy viharos szélnek, ami mondjuk 1 nap alatt elfújna minket a szigetekhez. De így marad a várakozás és vágyakozás a szél és a túlpart felé, jóllehet az elõre beharangozott szúnyogoktól és nono legyektõl
elõre rettegünk.
A fogyó hold pedig emlékeztet minket az elindulásra, akkor is és most is sötétek az éjszakák. Hogy elrepült ez a majdnem 1 hónap a vizen!A göncölszekér pedig még mindig itt van felettünk, úgyhogy lehet, hogy még nem vagyunk eléggé fejjel lefelé.
Hafskip kicsit lemaradt, kiszakadt a spi-bumtartó sín az árbócból, nem tudja a rudat használni.
Távolságok Fatu Hivától:
I. Yagoona megérkezett
II. Rotor 106 tmf
III. Hafskip 122 tmf
Napi pozíció:
16:00 9-54.00S 136-59.00W log= 21614.9
|
28. nap, 2007.07.10. , Föld!Reggel 2 szula madár érkezett. Valami volt a levegõben, amit csak õk tudtak elõre. Változást hoztak, a változás szelét, ami ezúttal utazóinkat igazán jó kedvre derítette.
Érkezett egy kis szél, aminek elõször nem tudtuk örüljünk-e. A szeleket squallok hozták és bizony néha-néha a 4 csomó helyett hirtelen 9 csomóval suhantunk a hullámokon (35 csomós befújás - 1 percig). Igazából kiszámíthatatlanná vált a megérkezésünk idõpontja, mert folyamatosan változott a sebességünk és a változó szelek miatt a vitorlázatunk. Miközben a sebességünk visszaállt 3 csomóra, tovább tettünk, vettünk a fedélzeten. A 470 literes víztartályunkból szinte semmit nem fogyasztottunk, nem is
beszélve a további 125 liter tartalék vízrõl. Úgyhogy semmi sem tudott visszatartani minket, hogy nagymosást tartsunk.
Délután 4 (Galapagos idõ) elõtt pillantottuk ki a teregetendõ ruhák közül.
- Föld! Föld! Föld! - ebben az órában láttuk meg a Marquesas szigetek halvány körvonalait elõször, elõttünk Fatu Hiva hegyeit (ez a legdélebbi sziget), jobbra tõlünk Hiva Oa-t (központi sziget).
- Mily véletlen, hogy pontosan 26 nappal ezelõtt indultunk délután 4-kor Galapagos-ról. Micsoda érzés, 26 nap mögöttünk! És most pontosan itt vagyunk a szigetek elõtt.
- Ez a legcsodálatosabb sziget, amit valaha is láttunk - gondoltuk. Bár 26 nap kék tenger után lehet, hogy bármilyen szigetet csodálatosnak látnánk. Fülig ért a szánk!
Immár céltudatosan irányítottuk magunkat a legszükségesebb feladatok ellátására a fedélzeten. A horgonyzáshoz elõ kellett készíteni a horgonycsörlõt. A szemetet az elsõ horgonykamrában gyûjöttük, itt védett helyen volt, és mivel a szél hátulról fújt, az illata sem jutott menet közben a hajóba. Most viszont nagy szemeteszsákokba átpakoltuk õket. Nem volt sok szemetünk, amit fõleg annak köszönhetünk, hogy szinte kizárólag friss ételeket fogyasztottunk, talán 3 konzervet nyitottunk ki egész út alatt.
A sziget elõtt van egy piciny kis szigetecske. Annyira kicsit, hogy mi 5 mérföldrõl sem láttuk, pedig nagyon figyeltünk. Vajon régen a felfedezések korában hány hajó futott zátonyra? De ez a veszély ma is fennáll. Csak húz a vitorlázó egy vonalat a navigációs szoftverrel. Ráküldi a GPS-re, aztán halad. Mi sem néztük végig kis méretaránnyal a teljes útvonalunkat Galapagos és Marquesas elõtt. Pedig csak ott lehet látni az ilyen kicsi szigeteket.
Bár közel voltunk a szigethez, már csak naplemente után tudnánk megérkezni. Egy sziget, amin alig van mozgás, házfény (nem hogy navigációs fény), megbízhatatlanok a térképek. A horgonyzóhely V alakú, nyitott, mentes a navigációs veszélyektõl, viszont a vízmélység meredeken nõ.
Két lehetõségünk van. Vagy kint maradunk a nyílt vízen keresztbe fordított vitorlákkal és elsõ fénnyel behajózunk az öbölbe, vagy a teljes sötétségben (nincs hold) megkockáztatjuk a horgonyzást.
Mi inkább maradnánk a nyílt vízen, bár Yagoona és Dingo (egy holland hajó) a rádión keresztül felajánlották, hogy segítenek, ha az éjszakai horgonyzás mellett döntünk.
Még nem tudjuk. A sziget teljes sötétségbe borult, sehol semmi fény. A fogyó hold csak valamikor hajnalban fog feljönni. A vénusz, ami egy kicsit fényt még adott, már lement. Egyenlõre közeledünk, meglátjuk...
És a naptárba beírtunk egy K betût.
Távolságok Fatu Hivától (délután 4-kor):
I. Yagoona megérkezett
II. Rotor 34 tmf (el sem hisszük, hogy ilyen kicsi szám is megjelenhet a GPS-en)
III. Hafskip 65 tmf
Napi pozíció:
16:00 10-10.00S 138-12.00W log= 21688.5
|
29. nap, 2007.07.11. Elõkészítettem a hajóreflektort. Nem müködött, gyenge az akkumulátor. Eredetileg a hajóhoz kaptam egy reflektort, ami a hajóakkumulátorokról müködne elvileg, de még soha nem volt jó. Szétszedtem, hátha majd most. Megtaláltam a hibát. Erõsebben kell nyomni a bekapcsoló gombot.
Fatu Hiva horgonyzóhelye Hanavave, a sziget nyugati oldalán található.
Már elmúlt éjfél (Galapagos-time), amikor biztonságos távolságra megkerültük a szigetet északról. A nagy sötétségben messze pislákoló fényeket láttunk, arrafelé kormányoztunk. Dingo felkapcsolta az árboca tetején levõ villanófényt, õ lesz a navigációs fényünk ma éjszaka. Dingo a legszélsõ hajó, tudtuk, hogyha a villanó fénye felé kormányzunk, biztonságban maradunk. Hihetetlen sötét volt az éjszaka. A vitorlákat levontuk, motorral közeledtünk. Már 20 méterre voltunk a hajóktól és még mindíg csak az
árbocfények látszódtak. A part is teljes sötétségbe burkolózott. Nincs közvilágítás, vagy pislákoló fény az ablakokban.
- Rotor! Rotor! Here is Yagoona - hallottuk meg Marcot a VHF rádión. Felajánlotta, hogy segít. Felkapcsolta a navigációs fényeit. Mögötte nem olyan mély a víz és van hely bõven. A horgonyt elõkészítettük, és lassan felé kormányoztunk. Közben oldalról halkan egy boci közelített. Martin ült benne. Már egész közel voltunk Yagoonához, de a mélység még mindíg 20 méter. Nincs más választásunk, itt kell horgonyoznunk. Kicsit hagytuk magunkat lesodródni, majd elkezdtük leengedni a horgonyt. Ebben a pillanatban
leállt a motor. Ilyen még soha nem fordult elõ, hogy magától leállt volna. Most már nem volt mitt tenni, engedtük ki a horgonyláncot, szép lassan sodródtunk hátrafelé. Mind a 60 méret láncot kiengedtük, meg még jó pár méter kötelet is. Szerencsére Equdorban úgy ráfûztem a horgonykötelet a láncra, hogy a horgonycsörlõn keresztül megszakítás nélkül tudtuk leengedni.
A motort nem próbáltuk újraindítani, nem tudtuk, miért állt le. Bíztunk benne, hogy tart a horgony ezzel a viszonylag kevés lánccal is. Végül is 50 kg-os a horgonyunk, jó eséllyel tartani fog. Martin szerint homokos a talaj. Még jobb. Ha meg nem tart, akkor mögöttünk az óceán, majd reggel visszavitorlázunk...
Rögzítettem a horgonykötelet, elbúcsúztunk Martintól.
Egymásra néztünk: megérkeztünk! Bár mindketten fáradtak voltunk, de nem tudtunk aludni. Az elmúlt 26 nap folyamatos menet után célba értünk. Elõkerült a Jagermeister, a gitár. Megszoktuk az éjszakai õrséget, még nem akartunk aludni. Fantasztikus érzés...
A naptárban kikerekedett a szó is, amit irogattunk: PARTIK.
Aztán elfáradtunk, ledõltünk aludni. Furcsa. Nem mozog az ágy. Már szinte zavaró. Mély álomba zuhantunk.
26 és fél nap alatt 2999 tengeri mérföldet hajóztunk. Légvonalban a távolság 2930 mérföld. Láttunk 27 naplementét, 26 napfelkeltét. 1 bálnát. Rengeteg delfint és madarat.
Elõszõr aludtunk 8 órát egyhuzamban. Reggel furcsa volt felébredni. Még mindíg mozdulatlan volt a hajó. Valami zöldelt odakint. Furcsa a kék ég és tenger után. Kiléptünk a kabinból és fantasztikus látvány tárult elénk...
Hamarosan folytatjuk. A Csendes-óceánnak pedig üzenjük:
VISZLÁT, ÉS KÖSSZ A HALAKAT! |
| | |
|
