| 2005.11.20 - 2005.12.14 «« 1/3 oldal »»
|
1. nap, 2005.11.20. , Indulás az ARC mezőny után | | Az ideális útvonal Barbadosig: 2617tmf | | | Zozoval a készülődés pillanatai | | | Feltöltjuk a viz és üzemanyagtartályokat |
A hurrikán-szezon végének közeledtével több száz hajó kell útra a Kanári-szigetekről, hogy a telet a Karib-tengeren töltse. A hurrikánok évente 6 hónapon át veszélyeztetik az amerikai partokat, de a legveszélyesebb periódus az augusztustól októberig tartó időszak (szeptember szokott lenni a csúcsszezon). Bár novemberben még elképzelhetők hurrikánok, a hajók mégis útnak indulnak, hiszen a Karib-tengerre csak 21-30 nap alatt érnek át, és addigra már nem kell hurrikántól tartani.
Mi is a felkészüléssel, pihenéssel töltöttük az időt a kedvező időszak beköszöntéig, és úgy terveztük, hogy az ARC versenyen részvevő hajókkal együtt fogunk indulni.
De mi is az ARC? Atlantic Rally for Cruisers, magyarul Atlanti-óceánt átszelő verseny túrázóknak. És itt a túrázón van a hangsúly. Nem a verseny a lényeg, hanem az óceán biztonságos átkelése. A sok hajó nagyjából egymás közelében halad, így ha valaki bajba kerül, könnyebb a segítséget szervezni. A nevezési díj borsós, így sok hajó - mint a Rotor is - egyszerűen nem benevez, hanem velük egyidőben hajózik, kihasználja a lehetőséget.
A verseny nagy népszerűségnek örvend, a maximális 250 hely már hónapokkal a rajt előtt betelik. A hajóknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, amiket versenyfelügyelők ellenőriznek. Az indulók között főleg a jobb modú hajósok kerülnek ki. A társaság nagyon vegyes, van nyugdíjas házaspár, van olyan hajó, ahol a szülők 4 gyerekükkel kellnek útra, sőt láttunk egy hajót, ahol a legénység minden tagja féllábú. A méretek is változók, 32 lábtól 70-80 lábas hajók közül sokféle megtalálható, az átlagos hossz a 42-46 láb. (A Rotor 41 láb hosszú.) A kikötőben levő hajósboltoknak (és a környék éttermeinek, szupermarketeinek) hihetetlen nagy üzlet a rendezvény, a hajósok folyamatosan hordják a cuccokat, egymásra rálicitálva. A 250 hajó több mint 1000 legénysége elméletileg 3 hétre bevásárol (gyakorlatilag mindenki túlraktározza magát). A hipermarketek ingyenes kiszállítással segítik a vásárlást.
A hajót mi is hihetetlen mennyiségű élelemmel, vízzel, gázolajjal töltöttük fel. Annyi kajánk van, hogy akár 3-4 hónapig is élhetnénk belőle. De nem baj, mert a Karib-tengeren az árak magasak, fogunk még örülni a spanyolországban kedvező áron beszerzett javaknak. A sok élelem elpakolása nem kis fejtőrést okozott. De a hajó számtalan tároló rekesze szépen magába fogadta az ellátmányt. Az orrkabint kineveztük vitorla és zöldség-gyümölcs tárolónak - a függőágyam felszereltem, és ebbe szórtuk bele a több kiló almát, krumplit, hagymát. Így jól tudnak szellőzni, reméljük sokáig el fognak állni.
Az ARC mezőny 12:40-kor rajtolt, mi csak pár órával később tudtunk elindulni. Érdekes volt látni, hogy a kikötő, ahol eddig zsúfolásig álltak a hajók, kiürült.
Szinte szélcsendben motoroztunk a sziget mellett dél felé, és első vacsorára pizzát sütöttünk. Nagyon finom lett. Sötétedés után értünk ki a sziget mögül, 25 csomós szembeszél fogadott minket. Az időjárás előrejelzés szerint ez enyhűlni fog, úgyhogy a parton egy kis öbölben menedéket kerestünk, és horgonyon töltöttük az éjszakát.
Napi poziciók:
17:35 28-06N 15-23W
19:15 27-58N 15-19W
21:43 27-56N 15-22W
|
2. nap, 2005.11.21. | | Gran Canaria közelében | | | Ebben az öbölben éjszakáztunk... | | | ...de már megyünk tovább |
A passzát-szél a 20-25 északi szélességtől lefele keletről nyugatra átfújja a vitorlásokat, papírforma szerint kellemes hátszeles menetben. Azonban a Kanári-szigetek a 27-ik szélességen fekszik, ezért a hajók nem egyenesen a karib-tengerre kormányoznak, hanem követik Kolumbusz útját, és előszőr dél, dél-nyugati irányban megkeresik a passzát szeleket, majd utána fordulnak csak nyugatnak. Ha előbb fordulnánk nyugat felé, akkor félő, hogy belekerülnénk az Atlanti-óceán közepén levő magasnyomású (szélmentes) területbe.
Így teszünk mi is, az ősi módszert (addig megyünk délre, amíg meg nem olvad a vaj) vegyítjük a XXI. század technikájával (emailen számítógépes időjárás előrejelzéseket analizálunk), és jelöljük ki hajónk útját. A távolság légvonalban 2560 tengeri mérföld, azonban a déli kitérő miatt ennél többet fogunk hajózni (de hamarabb fogunk célba érni). Várhatóan 26 nap alatt hajózzuk le ezt a távolságot. Az üzemanyagkészletünk kb. 850 mérföldre elegendő, remélem a szélcsendes időszakokra elég lesz.
Reggel korán elhagytuk a menedéket adó öblöt. A szél továbbra is szemből fújt, de sokkal gyengébben, úgyhogy hol bal, hol jobb csapáson szorítottuk a szelet. Beindultak az emailek is, Peter, egy angol vitorlázó, akivel még Las Palmasban ismerkedtem össze, írta, hogy az ARC flotta egy része visszatért a kikötőbe: túl nagy a szél! Kezdem azt hinni, hogy a horvátországi Borának köszönhetjük, hogy mi másképp láttuk a szél erejét?
Gubi hozott egy Atlanti-óceán áttekintő térképet, amire majd berajzoljuk a hajó helyzetét. Ma már haladtunk rajta 3 mm-t, még hátra van az egész navigációs asztal, de mégis, valahogy nem tűnik olyan messzinek...
Estére a szél legyengűlt, motorozzzzzzzzzzzzzzzzzunk. A Kanári-szigetek alatti területen is gyakori a szélcsend. Vagy motorozni kell, vagy várni.
Napi poziciók:
08:58 27-51N 15-20W
10:36 27-45N 15-26W
16:52 27-27N 15-30W
21:00 27-16N 15-52W
24:00 27-00N 16-04W |
3. nap, 2005.11.22. , Utolértük az ARC mezőnyt | | | Az orrkabin átment raktárba | | | Ismét olajtenger | | | Van aki vitorlázik a szélcsendben |
 |
Emlékeztek a RotorVilág I. részében az első találkozásra az Atlanti-óceánnal? Ugyanolyan érzésem van most is, mint akkor. Mintha az óceán direkt a kedves arcát mutatná, és mézes-mázas hangon így hívna:
- Gyertek, gyertek csak. Nincs mitől tartanotok. Látjátok? Nincs itt semmi vész...gyertek csak...
Brrrr, mi lesz ebből?
Mára utolértük, sőt, meg is előztük az ARC mezőny egy részét. Induláskor a lemaradásunk 16 óra volt, de a szélmentes óceán megtette a hatását. Az ARC-ben 2 osztályban mérkőznek meg egymással a hajók: a versenyosztályban tilos a motor használata, a túra osztályban megengedett. Ám hiába lehet motorozni, korlátot szab a rendelkezésre álló gázolaj. Persze vannak vitorlások, akik egy tankolással akár 1000 mérföldet is meg tudnak tenni, de inkább a 250-300 mérföld az általános. Ezért mindenki külön tartályokban hozott magával extra gázolajat, ahogy mi is. Las Palmasban minden boltban akciós üzemanyagtartályokat árultak! A startnál 620 liter gázolajjal indultunk (ebből a gyári tartályok mérete 250 liter), ezzel elméletileg a hatótávolságunk 974 mérföldre nőtt. Ez azért már nem rossz! Persze érhet minket az a vád, hogy mért nem lötyögünk inkább a szélcsendben? Lötyögjünk... ez jól hangzik, de sajnos hiába próbálunk elszakadni a civilizáció lüktető rohanásától, még mindíg megkötik kezünket az előre megvásárolt repülőjegyek...
Szóval a versenyosztályban indulók ma lötyögtek. A túra osztályból is lötyögnek páran, akiknek szükösebb az üzemanyag készletük. Mi meg szépen utolértük őket. Délelőtt körbe néztem a kokpitból - az óceán szépen kisimult, már csak méteres döghullámok vannak - és hoppá! Jobbra is hajó a távolban, balra is kettő. A hajózási rádión beszélgettem velük, így ismerkedtem meg pld. a Lancelot legénységével akik a teljes szélcsendben a fizika törvényeire fittyet hányva vitorláztak, de rádiós kapcsolatba kerültem a francia Beledi-vel is, akik Dakart célozták meg. Miután kiderült, hogy nekünk rádión keresztül letöltött friss időjárás jelentésünk van, népszerűségünk megnőtt, és én boldogon olvastam be a 2 napos szélcsend után várható frissülő észak-keleti szélerőjelzést.
Ma tisztogatási napot tartottam. Las Palmasban a kikötő nagyon szennyezett volt, a pufferek, amiket azért tartottam kint, hogy a közelben horgonyzó hajók támadásait visszaverjem, mind ragadtak a kátrányos-olajos kosztol. Az olaj és a kátrány lejött róluk, de a fehér gumin örök barna égésnyomokat hagytak. Rotorkát is megtisztítottam, meg ami még a kezem ügyébe került. És a bal üzemanyagtartályba átfejtem 80 liter gázolajat a kannákból. Ezzel el is telt a nap. Éjszaka szép csillagos az ég, a Vénusz nagyon fényesen ragyog. A hold még nem jött fel, és most a sötétben 3-4 vitorlást is látunk magunk körül. Szép-szép, de aztán holnapra legyen már szél!
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Szerafin Zoltánnak, Zozonak, aki pénzét és idejét nem kimélve segítette elindulásunkat, fuvarozott minket és a holmiainkat, használhattuk szállodaszobáját és zuhanyzóját és folyamatosan biztosítja számunkra a földi támogatást. KÖSZÖNJÜK!
Gubi tollából:
Szeretettel üdvözlök mindenkit, abból az alkalomból , hogy először irhatok a Géza naplójába.
In medias res: Gyönyörű az éjszaka, a milliárdnyi csillag itt tényleg annyinak is látszik! Ezt látva alkothatok némi fogalmat a régi csillagászok, navigátorok, hajós népek elé táruló éjszakai látványról. A ma embere elfeledkezik arról, hogy mennyire kozmikus lények vagyunk. A Vénusz olyan erősen világít, mint nálunk a Balcsin a Hold, ezüsthíddal, a körülötte lévő csillagokat elhalványitja.
(A Hold még nem jött fel) A hajó keltette habok hihetetlenül fluoreszkálnak a kokpit oldalánál, de hiába próbáltuk lefényképezni.
Ma volt minden, amiről a tengerre vágyó ember ábrándozik:
teknősök, delfinhadak, tengeri madarak, repülőhalak, (olyan, mint amilyeneket a Lipári szigetek felé láttam az Albatroszon)
Csodás naplemente, fura formájú felhők, -- CSAK SZÉL NEM.
De a szél egyelőre nem is nagyon hiányzik, elnézve ezeket az irdatlan méretű hullámokat: 50-150 m hosszú 2-3-5 méter magas lomha dombok, állandóan mozgásban, a felszínük pedig 'olajos' ahogy Oszi irta korábban.
Indulás előtt volt időnk alaposan átvenni a hajót, Géza mindent megmutatott, elmagyarázott, igy nyugodt lélekkel indultam el vele kettesben. Az első éjjel azért kaptunk egy kis ízelítőt... (lásd fentebb a Gézánál), de a hajó zokszó nélkül türte abecsapódásokat. (Mi is.) Egy Bavaria fele ekkora hullámokban is recsegett ropogott alattunk tavaly...
A hajóhoz e helyt is gratulálok, nem akármilyen alapossággal , leleménnyel, tudással és lelkesedéssel hozta össze a Rotort és Rotorkát a tulajdonosuk.
Műszakilag is fel vagyunk készülve rendesen : 8-10 GPS (egy a sütőben), két VHF, 3 SSB, Iridium, Navtex, 6-7 tüzoltókészülék, entőtutaj, két boci, két külmotor, biztonsági felszerelések vizhatlan tartályokban, szélkormány, autopilot stb stb stb.
Induláskor átvettük a Havaria procedurákat; a Géza javaslatára, hogy próbáljunk egy éles vizből mentést is 40 mérföldre a partoktól - azért inkább nemet mondtam.
Jó volt találkozni Las Palmasban igazi vén tengeri medvékkel... Ez egy nagy törzs, ahogy az egyik könyvben olvastanm: ' blue-water cruising tribe'. Most mi is idetartozunk , ha csak pár hétig is.
Napi poziciók:
04:14 26-59N 16-24W
08:42 26-47N 16-46W
13:09 26-35N 17-08W
19:00 26-09N 17-30W
21:17 25-58N 17-40W |
4. nap, 2005.11.23. , Lehet, hogy megtaláltuk a passzát-szeleket?A reggeli órákban megjelentek a passzát szélre jelemző cumuli felhők. majd megérkezett a szél is. Hurrá! Pár percen belül teljes vitorlázattal, 6 csomóval szeltük a habokat.
Délben ismét sikerélményünk volt: megtaláltuk az ARC körhívási-frekvenciáját. 12-től 15-ig az összes hajónak be kell jelentkeznie és meg kell adnia a pozicióját és az érzékelt szelet. A hajók többségéhez képest mi északnyugatra helyezkedtünk el, kb. annyival vagyunk északra lemaradva, amennyivel nyugatra előttük járunk, ami nem rossz, tekintve, hogy 16 óra lemaradásunk van. Halottunk egy olyan hírt, hogy nem szabad nyugatnak menni, míg el nem érjük a 23N 18W koordinátákat. Mi már nyugatabbra vagyunk. Persze azt nem tudtuk eldönteni, hogy azért nem szabad nyugatnak menni, mert ott erősebb a szél, vagy azért, mert ott nincs szél. Mindenesetre ha nem kerülünk egy elkülönülő szélcsendes övezetbe, akkor akár még a mezőny elé is vághatunk.
Érdekes volt a verseny-osztály bejelentkezése: a sok indulóból csak 1-2 résztvevő tárta fel a pozicióját, a többiek mély halgatásba burkolóztak.
Délután a szél alább hagyott, úgyhogy motoroztunk, majd éjfél után a frissülő délkeleti szélben ismét vitorlát bontottunk. Gyönyörű csillagos az ég, és szépen foszforeszkál a víz ahogy felkavarjuk. 1-1 világító állatka akár egy 5W-os izzó, másodpercekig képes világítani.
Napi poziciók:
02:00 25-42N 18-02W
08:00 25-23N 18-30W
12:00 25-13N 18-49W
20:00 24-46N 19-06W
24:00 24-25N 19-20W |
5. nap, 2005.11.24.  |
Gubi írja:
Riasztott a radar!
Tegnap este 20-24 óráig voltam őrségben, mig a Géza aludt. Ilyenkor kedvenc időtöltésem a nézegetés, a fluoreszkáló habok a hajó mellet, a csillagok, és esetleges szomszéd hajók fényei után kutatok. A radart éjjelre persze mindig biztonsági övezttel állítjuk be, 4 mérfölddel. Amikor már olyan sötét volt hogy a horizont egybefolyt az égbolttal, (ez olyan mintha a nagy fekete semmiben ringatóznál) kicsit borult is volt, egyszercsak megláttam előttünk egy fényt. Azt gondoltam hogy egy ARC-s hajó, hú de jó, ő biztos nem motorozik, pont utolérjük, és rádiózunk meg minden , meg áthivjuk a csajokat teázni:) Eltelik egy fél óra, megláttam még egy fényt ettől jobbra. A radaron nem látszott semmi, 4 mérföldnél messzebb kell lennie. Egy kis idő elteltével egyre több fényt láttam körülötte, hajó lenne? Voltak rajta piros meg fehér meg zöld fények, felismerhetetlen helyeken. Két halászhajó lenne egymás mellett? Ekkor szólalt meg a radar sípoló riasztása, tehát most van négy mérföldre. De a képe nem látszott. Pedig pont a haladási irányunkban volt...
A radaron van egy beállítható függőleges csik - a hajónk utvonala. Ettől nem látszik az 'objektum'. Gondoltam jobb lesz nagy ivben elkerülni,(mi van ha hálót huz be?) ezért 15 fokot kitértem jobbra, szél alá. Amikor két mérföldre volt tőlem akkor derengett fel hogy micsoda ez a szörnyszülött: Fúrótorony ! Ott magasodott mint egy scifi város a csillagok háborújából (na jó ez azért kis tulzás) de lenyűgöző volt. Ami kevésbé volt az: a radaron egész kicsi pontként látszott.
Miután elhaladtam mellette, kezdtem visszaállni az utvonalra, de közben riasztott a radar ismét. A másik fény is bekerült a látóterébe, na ez mmi lesz? Hát ez is egy fúrótorony volt. Ezt is kikerültem, mire feltünt egy harmadik is, ahhoz már közelebb mentem el.
A térképen nem voltak jelölve.
Egyébként Las Palmasban a horgonyzóhelyünkkel szemben a nagy teherkikötőben több ilyen tornyot is láttunk, amelyek nagyjavításon ? voltak. Az egyiket indulásunkkor vontatták ki. Az első éjjel láttuk folyamatosan, a Géza beszélt velük időjárásról meg szélről. Óránként adtak ki SECURITÉ üzenetet a rádiójukon, hogy a hajók figyeljenek, mert ötszáz méteres (!) kötélen vontatta a vontató a tornyot.
Miután elhagytam a három fúrótornyot, a Géza váltott. Hajnalban tértem ujra vissza az őrségbe,két árbocfény volt körülöttünk a sötétben. A napkelte nem volt tul szép. Jött egy kis szél, felhuztuk a vásznakat, de csak egy két órát tartott az örömünk, utána jött megint a motorozás. Dél körül amikor a Géza lepihent, engedve a csábításnak újra felhúztam a vitorlákat. Szuper érzés volt egyedül szelni az Óceán vizét! Megállapítottam, hogy a sokkal finomabban vezetem a hajót mint a robotkormány.
Delfinek: az enyhülő szélben lötyögtünk, amikor a Géza felfigyelt egy távoli csobbanásra. Delfin! De utána percekig semmi. Á, csak hullám volt. Olvastunk volna tovább, de megint egy csobbanás, és jöttek! Legalább tízen voltak. Elő a videót, ugyis mindjárt elmennek! Kameráztunk kedvünkre, aztán mi előbb untuk meg mint a delfinek, még egy órát uszkáltak és hancuroztak körülöttönk, néha eltávolodtak, és megint visszajöttek. Mért van az az érzése az embernek mintha akarnának valamit? Láttak minket a hajón? Tudják hogy emberek vagyunk? Vagy csak a hajótesttel akartak játszani?
Délután végre sikerült a Chris-el beszélni rádión, ez a magyar hajó indult az ARC-n. Csak hetven mérfölddel vannak előttünk. (Az első napi vihart bekapták rendesen, négy órával előttünk indultak, és már elhagyták Grand Canaria-t, nem akartak visszajönni egy csendesebb öbölbe, ahogy mi tettük az első óra után. - Jóllakatták a halakat..) Szerintem reggelre utolérjük őket, lavóroznak ők is, de spórolnak a gázolajukkal, mert azzal csinálnak vizet is meg áramot. De akkor miért vettek benzint?
Géza tollából:
Éjféltől 6-ig voltam őrségben. Bár napközben kellemes az idő (kb. 24 fok), és éjszaka sincs túl hideg (kb. 20 fok), a szél, a sötétség és az álmosság miatt fázik az ember. Ezért az időt bent töltöttem a szalonban, csak 10 percenként dugtam ki a fejem a kokpitba, hogy ellenőrizzem a horizontot és a vitorlákat. Egszer csak éles csattanást, majd kopogó hangot hallottam. Elemlámpával körbe jártam a fedélzetet: az egyik vitorlát tartó lasy jack seklije kinyílt, a lasy jack a bumm mellett lógott. Kerestem egy új seklit és visszaszereltem, majd ellenőrzésképpen a hajó összes seklijét megvizsgáltam. Kb. a felénél tudtam húzni rajtuk. A reggeli pihenésemből arra ébredtem, hogy Gubi a vitorlákat húzgálja fel. Gondoltam segítek neki, de ő kedvesen visszaküldött aludni. Akkor nem értettem, de most hogy a fenti sorokat olvastam, megértettem: egyedül akart lenni az óceánnal. Hát igen, én is éreztem az éjszaka azt amit most ő, amikor egyedül a sötét tengeren teljes vitorlázatot bontottam, és a foltosan csillagos ég alatt csak a víz surrogó hangját hallva egyedül szeltem a hullámokat.
Ebédre mamám féle sajtos tésztát készítettem, majd utána vaniliás pudinggal tömtem meg a bendőm. A időjárás-előrejelzés nem sok szelet jósolt, már felmerült annak a lehetősége is, hogy esetleg megállunk a Zöld-foki szigeteken tankolni. Bár mindketten inkább mennénk tovább, és a pilotkönyveink szerint a szigetek után már nem nagyon kell majd motorozni. Majd meglátjuk, van még időnt dönteni.
Gubi hozott egy nagy átnézeti térképet az Atlanti-óceánról, jöttünk már rajta 5 centit, hátra van még kb. 45.
Napi poziciók:
04:05 24-10N 19-37W
12:00 23-49N 19-55W
18:00 23-32N 20-13W |
6. nap, 2005.11.25. , Beindult a passzát-szél |
Éjfélkor vettem át az őrséget Gubitól. Fújt a szél, úgyhogy a motort egyből leállítottam, és vitorlákat húztam. Egy darabig eltartott, amíg a különbőző beállításokkal eljátszottam, hogy a vitorlák ne lobbanjanak be. Szegény Gubi, egyszer morcosan fel is kelt, hogy nem tud miattam aludni, miért nem tudok reggelig várni?. Már nem kellett sok idő, és olyan stabilan indult meg a hajó, hogy a vitorlák sem rakoncátlankodtak és Gubi is békésen tudott aludni reggelig, az sem tűnt fel neki, hogy 6 csomóval rohanunk a frissülő szélben.
Reggel a fő és a fokvitorla mellé még felhúztam a hátsó vitorlát és a szél felöli oldalra még kitámasztottam egy viharfokot is. A hajó nagyon stabillá vált ezáltal, 6-7 csomóval szeltük a habokat. A mai napra nem lehet panaszuk, kitünő szélben, jó tempóval haladtunk.
Gyertyafényes vacsoránál párolt krumplit ettem vajjal és baconnel.
Gubi irja:
Köszönjük az emileket,nagyon jó érzés itt a végeken, hogy ennyien figyeltek ránk és lélekben velünk vagytok. Irjatok még.
Ami a tegnap éjszakát illeti, megint volt egy érdekes hajó. A radar nem riasztott, pedig úgy tünt, hogy be van állitva. Már a horizont alól látszott egy óriási fényözön,na mondom,nem vágtok át,ez vagy egy nagy utasszállító lesz vagy egy fúrótorony. Hát nem.Egy kb 80 m hosszú, tehát viszonylag kicsi-kábelfektető hajó keresztezte az utunkat, és a díszkivilágitás ennek volt köszönhető. Ugy éjfélig motoroztunk, aztán váltás után a Géza elkezdett hátszelezni, de csak azt érte el, hogy nem tudtam elaludni, mert csapkodtak a vitorlák ide-oda, nem volt elég erős a szél, ráadásul forgott, a hullámok meg haránt irányból jöttek. De azért ez jó jel volt, mert ez azt jelentette, hogy a szél befordult keletire azaz PASSZÁT lesz ebből végre.
Hajnalra beerősödött, a hullámok is megnőttek, mi is kikisérleteztük a legjobbnak tűnő vitorlabeállítást, és igy suhantunk egész nap.
A szél 15-25 csomó között volt,a hullámok 2-3m magasak és 15-20 m hosszuak voltak. Ez hát a passzátszél. Kényelmesen vitorláztunk bő raumban Délnyugat felé,a szélkormány vitt minket. Sokat videoztam a hullámokat. Láttam tőkehalakat kiugrálni a vízből, elég távol és hamar eltüntek.
Ugy ugrálnak, mint az az afrikai kis antilop, amelyik egyszerre a négy lábával ugrik.
Délutánra estére a szélkormány egyre rosszabbul kormányzott, Géza lemosta édesvízzel a rárakódott sót, igy ujra elég érzékeny lett, jól tartja az irányt. Csak az a baj hogy fordult egy picit a szél, igy az utirányunkhoz képest ujra állitottunk mindent.
Most félszelezünk SW felé, 10-12 csomós szélben 5,6-al megyünk. Kb 270 mérföldre vagyunk Afrika (Mauritánia) partjaitól és már közelebb vagyunk a Zöldfoki szigetekhez, mint a Kanárikhoz. Az ut egyötöde, hatoda,amit eddig öt nap alatt megtettünk.
A Chris legénységével beszéltünk délután, jól vannak, nagyon spórolnak az árammal. Elárulták,hogy csak azért vettek benzint gázolaj helyett, mert St.Lucián benzinkutat akarnak nyitni...
Géza alszik, kinézek a sötétbe mi ujság. péntek 21:45 van,otthon 1 órával több. Kint voltam egy fél órát; három árbocfényvan a horizonton, délután láttuk a vitorláikat is.
Napi poziciók:
05:00 22-57N 20-44W
12:00 22-28N 21-07W
19:00 22-06N 21-39W
23:00 21 50N 21-50W |
8. nap, 2005.11.27. , Megfordult a passzát szél | | A Zöldfoki szigetek közelében |
Majdnem 24 órán keresztül kitartott az előző vitorla beállítás, miközben folyamatosan 6-7 csomóval haladtunk. Éjszaka azonban elkezdett fordulni a szél, meg sem állt délnyugatig. A bal oldali génoát leszedtem, majd azon morfondíroztam magamban, hogy a fővitorlát teljesen vagy csak az I. reffig húzzam fel. A szél 20-25 csomó, kb. határeset. Aztán győzőtt az a reffelési aranyszabály, hogyha felmerül, hogy reffeljünk-e vagy sem, akkor reffelni kell. Ezzel jól is jártunk, mert a szél nem enyhűlt, és a csökkentett vitorlázattal is jó tempóban haladtunk. Reggelre a szél csökkent, úgyhogy az I. reffet kiráztam a vitorlából, felhúztam a hátsó vitorlát is, majd így haladtunk egész nap kellemes félszélben. Az idő kristálytiszta, felhők alig, a szél kellemesen egyenletesen fúj, jól haladunk, fantasztikus! Nagy örömömben rántottát készítettem. Sajnos a spanyolországban nagy mennyiségben beszerzett savanyú uborka ehetetlenül savanyú. Érdekes módon a Chris hajóról is pont erről panaszkodtak a reggeli rádióösszeköttetésnél.
Ma elővettem a sakktáblám, és Gubival egy maratoni menetben (kb. 4 óra volt a játszma) megmérkőztünk. Sajnos elnéztem, és kikaptam, de majd holnap a visszavágon!
Ma Gubi remekelt a konyhában, finom paprikás-krumplival örvendeztett meg.
Víz
A víz nagy kincs a hajón, és nagyon óvatosan kell gazdálkodnunk vele, hiszen az óceánon nem garantált, hogy tudjuk pótolni.
A hajó víztartálya 470 literes. Indulás előtt csordultig töltöttük, ezen kívül megtöltöttünk még egy 20 literes és 7-8 5 literes kannát is. Utóbbiakat indulás előtti napon el is használtam, minden ruhámat kimostam. A 20 literes kannából használom a vízet pld. a szélkormány sótalanítására. Az alábbi módszereket alkalmazzuk az édesvízkészlet megőrzéséhez:
- tengervízben fürdünk (a kokpitban vödörrel, vagy ha hidegebb az idő, a hajó zuhanykabinjában is van tengervíz)
- tengervízben mosok fogat (nem rossz, de azért a végén egy korty édesvízet is elhasználok)
- tengervízben mosogatunk (mosogatás után egy nagyon kevés édesvízet szoktam adni a rozsdamentes edényeknek és evőeszközöknek, mert különben a tengervíztől rozsdásodni kezdenek; a mosogató-szer sokkal kevésbé oldódik a sós vízben, úgyhogy nagyon alaposan kell öbliteni)
- inni egyenlőre palackozott vízet iszunk, bár én indulás előtt ittam a tartályból is, remélve, hogyha gond van a vízzel, az még civilizált körülmények (közeli orvos) kiderül, finom volt és bajom sem lett tőle
- a vízet speciális ezüst-ionokkal kezeltem, amik egyrészt ihatóvá teszik a vízet, másrészt fél évre konzerválják
- ha majd esik az eső, megpróbáljuk az esővízet összegyűjteni (illetve abban is lehet fürdeni)
Mindezek hatására 1 hét eltelte után gyakorlatilag szinte még tele van a víztartályunk.
Déli pozició: 20-02N 24-30W |
9. nap, 2005.11.28. , KlímaváltozásA klíma megváltozott körülöttünk az éjszaka. Reggel csurom vízes volt a fedélzet, napközben gyönyörűen sütött a nap. A hőmérséklet csak kicsit nőtt, mégis sokkal melegebbnek érezzük tegnaphoz képest. Hajnalban a szél lassan elfogyott, úgyhogy motort indítottunk. Az előrejelzések szerint egészen délre le kell jutnunk, ott már megbízhatóan fog fújni a passzát szél.
Napközben mindketten tengervízben zuhanyoztunk, vödörszámra mertük a vizet.
Az óceán hullámzása elcsendesedett, csak a hatalmas döghullámok maradtak.
Az eddig az Atlanti-óceán közepén levő trópusi vihar (fedőneve: Delta) a Kanári-szigetek felé indult el, már nem kell tartanunk tőle. Különösebb gondot egyébként sem jelentett volna, mert annyira délre megyünk, hogy csak a szélét érzékeltük volna, és a maximális szelek is csak 35 csomó körül lettek volna, ami meg sem kottyan Rotornak.
A jó időt kihasználva sötétedés után DVD-t néztünk a kokpitban.
Bár most nincs szél, így a szélkormány egész nap csak pihent, most mégis róla fogok írni.
A szélkormány működéséről
A szélkormány lehetővé teszi, hogy a hajó a szélhez képest előre beállított szögben haladjon. Pld. beállítom, hogy félszélben haladjunk, attól kezdve a hajó félszélben marad. Persze ha fordul a szél, akkor fordul a hajó is, ezért szűk navigációs helyeken (pld. szigetek között) figyelni kell. A szél és a hajó által bezárt szög bármikor, könnyedén módosítható. Nincs benne elektronika, nem fogyaszt áramot.
Megpróbálom röviden leírni a müködési elvét ennek a szerkezetnek.
A tetején van egy függőleges tengelye körül forgatható széllapát, amelyet úgy állítunk be, hogy a széllel egy síkba essen. A széllapát a sikjával megegyező vízszintes tengely körül is tud billegni, szélcsendes időben egy ellensúly akadályozza meg, hogy eldőljön. Amikor a hajó egy kicsit eltér a beállított íránytól, a szél már nem esik egy síkba a lapáttal, ezért azt megbillenti. Egy mechanikai áttétel hatására ekkor egy, a vízben függőlegesen levő lapát hosszírányú tengelye körül elfordul. A lapát úgy van rögzítve, hogy jobbra balra szabadon tud billeni. Mivel a hosszírányú tengely körül elfordul, a körülötte áramló víz hatására jobbra vagy balra kibillen. A billenési tengely túloldalára rögzített kötelek pedig a hajó saját kormányát mozgatják. Tehát a felső széllapát adja a vezérlést, és a vízben levő lapát erősíti a jelet a körülötte áramló víz energiáját hasznosítva, és mozgatja a hajó kormányát.
A Rotoron csigák segítségével a szükségkormányt mozgatja a szélkormány.
A működési elvből következik néhány érdekes tulajdonsága:
1. Kis szélben, (pld gyenge hátszélben) a lassú látszólagos szél a vezérlő lapátot csak lassan mozdítja meg. Mivel a hajó lassan halad, a vízben levő lapát mellett is lassan áramlik a víz, ezért csak kis kormányerőt tud a szélkormány leadni, ráadásul lassú vezérléssel. Nagyon enyhe szélben ezért inkább az elektromos automata kormányt használjuk.
2. Ahogy nő a látszólagos szél, a rendszer úgy lesz egyre gyorsabb, érzékenyebb és egyre nagyobb a kormányerő (szemben egy elektromos pilottal, amelynél a növekvő szél egyre nagyobb igénybevételt - motort, elektromos fogyasztást stb - követel meg).
3. Nem fogyaszt áramot.
4. A szabályozási tartomány kb. +/- 10 fok, ennyit képes a kormányon mozdítani. Ezért fontos, hogy a vitorlázat ki legyen egyensúlyozva, ne akarjon a hajó túlságosan szél felé vagy a széltől elfordulni. Ez egyébként az elektromos pilotnál is fontos, így ott is energiát spórolhatunk. Tapasztalt hajós barátom erre mondta, hogy a szélkormány megtanít vitorlázni.
5. Motorozáskor elvileg használhatnánk, ha fúj a szél is, de a gyártók ezt nem ajánlják, mivel a hajócsavar által kezdett örvények nagyon igénybe veszik a szerkezetet.
Gubi tollából:
Most Hétfő reggel kilenc óra van.
Éjfél óta alig haladtunk valamit, ezért az előbb álltunk át motorra. Szél alig van.
Így kicsit könnyebb irni, bár imbolyog a hajó most is. Ennek is megvannak a maga örömei, pl az egér magától arrébb csuszik, ha nem veszed észre, egyből máshol folytatod az irást.
A paprikás krumplihoz annyi tartozik, hogy tegnap volt a 7. utazási nap,és igy ünnepeltünk. Nem vagyok olyan nagy szakács mint az Oszi, de a moszkvai öt év nem múlt el nyomtalanul ebben a tekintetben sem. Én nem nagyon eszem, mert fogyózok, viszont sajnáltam a Gézát a konzervek miatt. Úgy is ő dolgozik többet a hajón, én csak segítek, gondoltam meglepem egy kis izdömpinggel. Kolbász helyett nem volt más: vagy téliszalámit rakok bele vagy spanyol pácolt sonkát. Az utóbbi mellett döntöttem... Tényleg finom lett, de lehet hogy sonka nélkül még jobb lett volna. HeHe.
Azért én ittam hozzá egy doboz Heinekent is, a másodikat a 7 nap alatt. Géza nem szereti a sört, ezért elmeséltem neki a sztorit a szeretem-nem szeretem kérdésről. Tavasszal a Yachtakademia kupán történt, amikor az egész napos versenyzés utáni mosakodásból visszatértem a hajóra,a legénység már Tequilát ivott (addigra már minden más elfogyott).
Amint leértem a szalonba, azt mondja a Maxi:
- Gubi, gyere igyál egy kis tequilát!
- Kösz,de nem szeretem a tequilát.
- Én se szeretem,de hát akaraterő is van a világon!
Persze hogy ittam, de a Gézára nem hatott a sztori sör ügyileg. Igaz, hűtőnk nincs, a sör is 24 fok körüli.
A csillagok lenyűgöznek. Itt egész más az égbolt, a Nagygöncölt is alig ismertem fel. Mindig csodáltam hogy a régiek miért láttak bele a csillagokba mindenféle formát, amire szerintem nem is emlékeztet az adott csillagcsoport. Hát most értem. Itt sokkal több csillag látszik mint otthon. Képzeljétek el: őrségben ülök a kokpit sarkában, körös körül sötétlik az Óceán, csak csillagok és az árbocfény világít, a hajó teljes vitorlázattal 5 csomóval halad, sustorognak, locsognak a hullámok, jönnek a hajó zajai, a dülöngélés miatt csapódik egy két kötél, néha fúj egy delfin az orr körül, vagy legalábbis azt hiszed, de nem látod. Alattad 3-4000 méteres mélység, sehol semmi emberi. Körülölel a végtelenség. Számomra ez megunhatatlan, rá is húztam az őrségre még egy órát.
Nem értek egyet Máraival aki azt irja: 'De amikor nagy erdőkbe mégy ...vagy a tengeren utazol, s lelked eltelik a fenség és a végtelenség érzéseivel, ne csald magad: tudjad,hogy szived mélyén téged csak az ember érdekel. semmi más.Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara........A vadregényes táj rövid időn belül értelmetlen és unalmas lesz, ha nem lép fel a természet végtelen színpadán az ember.....' Nekem egyelőre nem unalmas. Bár nem vagyok író, akit feladatából adódóan az emberek kell, hogy érdekeljenek.
Ez a hely kiválóan alkalmas elmélkedésre, szellemi felfrissülésre, meditálgatásra az élet dolgairól, az ÉLET-ről és a DOLGOK-ról.
Annyiban igaza van Márainak, hogy ebben a meditálgatásban persze benne van az ember. De engem inkább a múlt régi embereit jutatja eszembe. akiket ismerünk, Aristoteles, Archimedes, Odysseus, Giordano Bruno, Kopernikusz, Newton, Cook, Mercator, Jelky András, Diego és Colombus, és a sok , a Földön eddig élt embert akiket nem ismerünk; a Föníciaiakat, Vörös Erik vikingjeit, Afrikai doboló benszülötteket, kalózokat, a Mórokat, a halászokat, vagy a regények, köztük Verne hőseit.(Rejtelmes Sziget) Hogy élhettek ők? Ugyanezeket a csillagokat látva, a tengereket járva, ugyanilyen delfineket és levesteknősöket látva, ugyanezekkel a hullámokkal küszködve,-- valyon mit éreztek? Mire gondoltak?
Kicsit szentimentális és romantikus. De az Óceán is összeköti bennem a jelent és a múltat, mint József Attila Dunája. Lehetőséget ad távolról, pártatlanabbul szemlélni a dolgokat.
Egyébként az Óceán nem szép. Nem romantikus nem szentimentális. VAN.
Hogy gondolhatta (és taníthatta!) bárki is ezer évig, hogy mész mész , hajózol a látóhatár felé és egyszer csak a végén leesel...?!
|
10. nap, 2005.11.29.  |
Gubitól:
A Horse Latitudes -okról nem tudom irtam-e már.
'Ló-szélességek'
A Kanári és a Zöldfoki szigetek közötti szélességeket hívják igy.
Körülbelül 25N-17N között.
Ezen a részen, minta hogy mi is megtapasztaltuk, gyakran van szélcsend vagy nem kívánatos déli és nyugati szelek, főleg télen amikor a mérsékelt égövi tél lenyomja dél felé a passzát zónát. Régen amikor a kapitányok már látták,hogy hajójukat mennyire hátráltatta ez az időjárás, egyszerűen kidobálták a lovakat, hogy spóroljanak a vizzel és a takarmánnyal...
Azt gondolom sokan tudjátok, hogy a hajózás nagy évszázadaiban a friss élelmiszert élőállat formájában vitték magukkal a hajók, amelyek több évre is távol voltak. Jól látni a tyukólakat a Cutty Sark-on Londonban. Szóval ez a Horse Latitude story.
(A Bocsi műsorába betehetné valaki kérdésnek, nem hiszem hogy a Havasék közül valaki kitalálná..)
Tegnap elértük a Zöld foki szigetek magasságát, és szépen nyugatra fordultunk hajnaltájt.
Noha nem kötöttünk ki, mint néhány ARC-os hajó,annyi említésre méltó van róla, hogy elég nagy a szegénység, amióta függetlenné vált Portugáliától. A portugálok 15. szd-i megérkezéséig lakatlan volt. Kulturálisan mégis inkább afrikai mint európai jegyeket mutat.
A turisták előtt ismeretlen és felfedezetlen, pedig nagy lehetőségek vannak itt is, akár a Kanárin. Az időjárás talán jobb is.
Sao Vincente az egyetlen város a Mindelo szigeten, 50.000-en lakják. Szinte nincs ipara, a portugál időkben a gyarmati kormányzati szervek sok állást adtak a helyieknek, hasonlóan a nagy tengeri hajóscégekhez (shipping lines). Ma szinte nincs semmi munkalehetőség.
A hajósokat fiatal fiúk hada fogadja, és tetszik nem tetszik Boat Boy-t kell fogadni, aki figyel a csónakra, segit beszerezni üzemanyagot, kaját, vizet. Nekik ez az egyetlen lehetőségük hogy megéljenek. A fiuk sorban beosztják egymást, hogy ki következik.
A szennyest is rájuk lehet bízni, másnap nemcsak tisztán de vasalva hozzák vissza.
A Kanáriról sem irtam még, röviden a benyomásaim:
A sziget geológiai formái lenyűgözőek! Akár a Rejtelmes Ssziget!
Sokat nem csavarogtunk, a hajóval és a bevásárlásokkal voltunk elfoglalva. Las Palmas szép hely, nagy a nyüzsgés most szezonon kivül is.
Sok olyan étterem van, ami svédasztal rendszerű, 6 euróért annyit eszel amennyit akarsz, plusz a pia. Kétszer is kipróbáltunk egy kínait, vagy 30-40 fajta kiváló ételből lehetett válogatni.
A helyiek kávézókba járnak reggel kajálni, ahol finom szendvicseket, franciás péksüteményeket lehet kapni.
Egy csirkés sajtos zöldséges szószos fél bagett melegszendvics 2,80 Euró.
Az ARC-osok tiszteletére utolsó nap, nov 19-én óriási bulikat, hangversenyeket rendeztek, augusztus 20-i szintű tüzijátékkal.
Mi meg vásároltunk, meg pakoltunk, szereltünk...
Az a jó ebben a passzátszélben, hogy nem szembe kell vitorlázni vele.
Amikor tegnap reggel elkezdődött, rövid és többirányú hullámzás tette kicsit kellemetlenné a hajókázást, de a sakkpartit nem akadályozta. Időközben felerősödött a szél, ez valamelyest javitott a dülöngélésen. Mi még szerencsések vagyunk, mert más hajók, 20-40 fokokat dülöngélnek jobbra-balra. Gyakorlatice nem tudnak spinakkert használni e miatt. Mi csak 15 fokokat billegünk, de azt sűrűn, egyszer egyszer talán 20-at. A viz eddig csak négyszer csapott be a kokpitba, 11 nap alatt nem sok.
Napi poziciók:
08:00 17-39N 26-49W
12:00 17-22N 26-59W
21:00 16-44N 27-24W
24:00 16-30N 27-37W |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
