| 2017.04.24 - 2017.05.31 »» 4/4 oldal ««
| | ...folytatás az előző oldalról |
34. nap, 2017.05.27. , Hétvégi kiruccanás Tulai szigetreTioman-tól nem messze kb 2 óra hajózásra van Tulai szigete. Ide hordják a turistákat sznorkelezni és búvárkodni. Korán indultunk, hogy beelőzzük a turistás hajókat. A bója már foglalt volt a nyugati kis öbölben, egy katamarán állt rajta, de sikerült 18 méteren horgonyt dobni és reménykedtünk, hogy nincs koráll alattunk. Arra gondoltunk, ha mégis van, akkor itt vannak a búvárhajók körülöttünk. Ahhoz képest, hogy hétvége volt, meglepően kevés hajó jött az öbölbe. Inkább a sziget körül hordozták a turistákat. Mivel gyenge szellők voltak sznorkelezni indultunk. A legszebb sznorkel részek a sziget melletti kis gránitsziklánál voltak. Egy hófehér homokos parton is kikötöttünk, de az áramlás itt olyan erős volt, hogy néhány elsodrodótott turistát a helyieknek menteniük kellett. Hiába volt védőháló, amibe belekapaszkodhattak volna. A legtöbb ember nem számol ezekkel az erős áramlásokkal és gyanútlanul merül a tengerbe, ráadásul próbálnak az áramlással szemben úszni, melyet nem lehet leküzdeni és akkor pánikba esnek ahelyett, hogy merőlegesen úsznának rá. Itt is ez történt és túlságosan eltávolodtak a parttól.
Egész csöndes volt az öblünk, amíg be nem futott egy búvárhajó, hangosan futtatva a generátorát. Valószínűleg éjszakai merülésre vártak. |
35. nap, 2017.05.28. , Körbebociztuk Tulai-tAz enyhe szelek maradtak erre a napra is, de sok felhővel, amit mi arra használtunk, hogy az összes sznorkel helyet felderítsük Tulai körül. Nem mondjuk, a víz egészen hideg az Anambas után, ezért mindig visszamászunk a bociba kicsit melegedni, majd átállunk a következő helyre. Pont egy tank üzemanyagot használtunk el, mire körbe értünk. Naplemente előtt értünk vissza a régi horgonyzó helyünkre Tekek elé. Most már egyre többen vannak a Sail Malaysia hajói, ezért megint háromszor dobtunk újra horgonyt, mire megtaláltuk a megfelelő helyet. Nem mentünk már partra, hanem a hajón költöttük el a vacsoránk és lélekben készültünk a következő napra, a dzsungel túránkra Tioman hegyein keresztül a sziget nyugati oldalától a keletiig. |
36. nap, 2017.05.29. , Tekek-Juara dzsungel túraKorán keltünk, hogy elkészüljünk a belőtt 9 órás kezdésünkre, amikor még elviselhető a meleg. Bár meglepően magas volt a páratartalom (80%) az előző napokhoz képest, mert a néhány nappal ezelőtti esős idő után gyengült majd leállt a délnyugati monszún. Kilenc után kinn voltunk a mólón és találkoztunk egy hajóssal, akitől a víz vételezést próbáltuk megérdeklődni, de erre azt mondta, hogy ez nagy probléma, mert a tulajdonos elköti a vezetéket. Ezzel gondoltuk ráérünk még foglalkozni, csak az információt akartuk beszerezni. Előre elkértünk néhány taxis telefonszámot a visszaútra, mert az volt a tervünk, hogy átkirándulunk a hegyeken a nyugati partról Tekekből a keleti partra Juaraba, majd visszajövünk egy taxival. Így is lett. A túra útvonala érdekesen kezdődött, mert egy elkerített víztározón, egy belépni tilos táblával kellett áthaladni, de mindenki bólogatott, hogy igen arra menjünk, majd innen egy a kerítésen vágott lyukon keresztül jutottunk el a túra útvonalára. Egy óra alatt fenn voltunk a hegyen, ahova egy csomó kiépített lépcsősor vezetett. De az erdő élménye akkor is varázslatos volt, hatalmas fákkal, trópusi levelekkel, madár és egyéb zajokkal. Rendesen izzadtunk a párás melegben, pedig az erdő dús lombozata teljesen eltakarta a napot. Olyan hatalmas fák voltak, hogy nem láttuk a csúcsukat. Egymást takarték ezek a hatalmas lombkoronák. A csúcstól kb fél óra ereszkedés után jutottunk el a Juara-i vízeséshez. Itt gyorsan fürödtük és elköltöttük csomagolt ebédünket. Innen 40 perc múlva értünk Juara tengerpartjára, ahol fürödtünk és sétáltunk. Igazi relaxált, üdülőövezet. Pedig alig láttunk üdülőket. Az egész strandot majdnem magunkénak tudhattuk, csak a lógó gyümölcsevő denevérek ricsajoztak felettünk a pálmafákon. Már éhesek voltunk és a neten megtaláltuk a Mia kávézót egy nagyon jó review-val, de sajnos nem volt nyitva. A Ramadán (26-án este kezdődött és egy hónapig tart) ideje alatt csak 7-körül nyitnak a muszlim éttermek, már amelyik kinyit. Pont jött egy taxis aki felvett minket Tekek felé. Nem tudtunk senkivel sem alkudni az áron, mindenki 25 ringitet per fő kért, de ők összesen 70-ért bevállalták. Össze is zsúfolódtunk egy kocsiba és a fiatal sofőr kb 16 éves élvezte a száguldás pillanatát. Mi kevésbé, az egysávos úton, néha szembe száguldó terepjárókkal és motorosokkal. A lejtőn ráadásul le sem vette lábát a fékről és mi csak vártuk mikor érünk a hegy aljára. Végre eljött ez a pillanat is. Valahogy kifogjuk ezeket a száguldó sofőröket, vagy itt mindenki szeret száguldozni, mert ez az egyetlen út egész Tioman-on ahol van kocsiút és lehet.
Este kedvenc helyünkön vacsoráztunk, de az üzletasszony már türelmetlenül nézte az óráját, mikor kezdhetnek el ők is enni. A Ramadán ideje alatt egészen naplementéig nem emelhetnek a szájukhoz semmit. Megfogadtuk, ezen idő alatt csak 7 után megyünk majd ki vacsorázni, mert utána meg mindenki eszik és külön csomagokat és édességeket is készítenek erre az alkalomra. Találtunk egy vízcsapot is a híd alatt ahonnan feltölthettük a tartályunkat. Mint utólag kiderült a kikötőben a helyiek rossz szemmel nézik a yahtokat, mert a helyi hajósok nem fizetnek kikötői díjat és ha beáll egy idegen hajó, aki viszot fizet, akkor elküldik őket a jó helyükről. Ezért nem is járulnak hozzá, hogy a hajósok a vizet használhassák. |
37. nap, 2017.05.30. , Ismét a Rengis szigetnél sznorizunk, a cápa nem mítoszBarátunk utolsó napja a hajón. Kaptunk egy tippet egy több éve itt állomásozó hajóstól, hogy a Rengis szigetnél valóban vannak cápák és nem csak mítosz. Tettünk még egy próbálkozást. A kis sziget keleti oldalán rengeteg hal volt, de borús volt az idő és nem volt túl jó láthatóság és ráadásul az áramlás is nagyon erős volt. Odaúsztunk az egyik turistákat hozó hajóhoz akik azt mondták, hogy a sziget túl oldalán tanyáznak a cápák. Át is úsztunk a bocival egyetemben. Amikor ilyen erős az áramlás, jobban érezzük magunat, ha a boci a közelünkben van. A sziget nyugati oldalán búvárok voltak, az áramlás pedig nem volt olyan erős. Nem soká megpillantottunk egy feketevégű szirticápát, mely gyorsan beúszott a gránit sziklák alá. Tényleg vannak cápák a Rengis-nél, nem mítosz, jóllehet csak ezt az egyet láttuk ma. |
38. nap, 2017.05.31. , Ismét a cápákkal sznorizunkA Tioman-ról a főszigetre idnuló kompok járata az áramlással függ össze, ezért a menetrend mindig változik. Ma tízkor indult, ezért rengeteg időnk volt indulásig. Reggel kikísértük a barátunkat a komphoz, mert lejárt a szabadsága és ezzel a komppal indult haza. Ezután vettünk egy kisebb báránybordát ebédre és mivel a szomszéd hajós elment áthorgonyoztuk a hajót, mert túl közel voltunk egy bójához, melyre halszagú halászhajók állnak.
Gyönyörű napsütéses időnek néztünk elébe. Arra gondoltunk, hogy még egyszer megnéznénk azokat a cápákat a Rengis szigetnél. A szirtnél megint megláttuk a félénk fenevadat, de aztán már csak a kisebb halakkal kergetőztünk, mert a cápa ugyanúgy mint az előző nap gyorsan odébb állt.
A generátor karburátorát kitisztítottuk, most ismét viszi a 60 ampert, mert mostanában már csak 40-45-öt vitte és a nyomtatót sem tudtuk vele beindítani. Most megint a régi. A mosásért is kimentünk, amit az előző nap adtunk le (12 kilot mértek rajta mosás után). A Ramadán ideje alatt kis árusok pakolják ki ételeiket elvitelre egészen a naplementéig, melyből mi is kóstolgattunk. Igazi helyi különlegességek. Visszajött a szomszéd hajó, akik azon csodálkoztak, hogy hiába dobják ugyanoda a horgonyuk, ahol volt, mi közelebb állunk hozzájuk. Megnyugtattuk őket, hogy nem a GPS-ük téved, hanem mi horgonyoztunk odébb. Gyönyörű naplementénk volt, az elmúlt napokban a sok felhőtől nem is láttunk ilyet.
|
| | |
|
