Hajónapló: Ázsia gyöngyszemei in English

     2017.04.24 - 2017.05.31                                   »»   2/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

16. nap, 2017.05.09. Kedd, Bawah szigete, az első gyöngyszem felderítése

Egy fennkölt reggeli után, melyet a csodálatos öbölben költöttünk el a körülöttünk elterülő szép szigetekkel, gránit sziklákkal és türkíz vízzel, összeszedtük a sznorkel felszerelést és a külső korálzátonyokhoz bociztunk, mely a sziget nyitott, tenger felöli részén van. A külső koralzátonyokon fantasztikus volt a láthatóság, gyönyörű színekkel, melyen az is segített, hogy a víz lefele ment és már majdnem a hasunk verdeste a korálokat. A sznorkelezés csípkedő medúzáktól mentes volt és jött egy kis zápor közben, mely élénkebbé vagy izgatottabbá tette a halakat is, de nem tartott 5 percnél tovább, utána újra fényesen sütött a nap. A sziget külső részén egy lélek sem volt, ezért itt partraszálltunk, hogy kinyújthassuk a lábunkat a fehér homokban. Ezután egy kis lagúnán bociztunk vissza a hajóra a papajasalátás ebédünket elkölteni. Egy óra ki-mit akar csinálni csendes pihenő után ismét sznorkelezni indultunk az üdülő mólójának a végébe. A móló vége egész szép volt színes korálokkal, de a víz egyre lejebb ment és a hasunk már tényleg csak néhány centire volt a koráloktól, ráadásul kicsit be is felhősödött egy rövid időre. Mire visszaértünk a hajóra egy csodálatos naplementének néztünk elébe, kitisztult az ég. Fel is pakoltuk a kameráinkat és egy fotókörútra indultunk a sziget körül egy kis gyümölcssalátával, mogyoróval és sörrel a kezünkben. Az embert gyorsan kiszívja ez a meleg, egész korán fekszünk, inkább korábban kelünk fel. Ráadásul itt már 7-kor sötét van. A mellettünk levő halászhajó sokáig dáridózott, de nekünk így is leragadt a szemünk. Egy mellettünk álló jahtról pedig hordták be a kerti székeket az üdülő terültére a kis helyi csónakokkal. Ez az éjszaka kellős közepén elhúzott mellőlünk. Éjszaka csíptek a szúnyogok, amiket még valószínűleg a Nongsa-ról hoztunk, bekapcsoltuk az elektromos riasztót, ami segített. A barátunknak melege volt, ezért kinn aludt a kokpitban. Egy kis időbe beletelik, míg az ember hozzászokik ehhez az éghajlathoz.


17. nap, 2017.05.10. Szerda, Esik az eső

Az előző nap úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot. Egy a dagály ma 8-kor tetőződik (holnap 9-kor), kettő telihold van amikor is a legmagasabb a hónapban a dagály, három a következő szigethez korálok között kell benavigálnunk és azt számoltuk a sziget kb 3 órányi hajózásra van. Minél magasabb a víz a behajózáskor, annál jobb, tehát ha minél később van a dagály annál jobb nekünk az indulás szempontjából. A jóga gyakorlat, úszás és a reggeli után megérkeztek az esőfelhők és az eső. Még szerencse, hogy nem ma indultunk a következő szigethez, mert a gyenge láthatóság miatt nem tudtunk volna benavigálni a koralzátonynál.
Hiába van déli szél, erre a területre jellemző, hogy egy ilyen vihar után megfordul a szél és egy-kettőre északi negyven csomósra tud változni. Ezt már más hajósok blogjában is olvastuk és ma mi is megtapasztaltuk. Szerencsére itt védett öbölben vagyunk, de a jövőben is, a horgonyzóhely megválasztásánál ezt figyelembe kell vennünk.
Délután sznorkelkörútra indultunk. Délről nem volt nagy döghullámzás, mint az előző nap, ezért a sziget külső déli részére mentünk, ahol csodálatosan sok hal bújt meg a korálok között. Varázslatosan sok színűek és érdekesek voltak a halak és még ráját is láttunk. Az üdülő részén egy csomó hatalmas bóját tettek le a vízbe, olyan volt, mint egy nagy felfújt lufi a kiscsónakunk mellett, ezért ezzel fotózkodtunk. Az utolsó éjszaka is szólt a dizsi a mellettünk álló halászhajóról. Amikor felpakoltuk a bocit a fedélzetre, kiültek és nézték mit csinálunk. Biztos azt hitték, hogy zavarnak a hangos zenével, mert elengedték a bóját és egy távolabbi bójára kötöttek. Mi pedig beraktunk egy videolfilmet és mivel már nem döngött a fülünkbe a zene, a szabad ég alatt tudtuk megnézni.


18. nap, 2017.05.11. Csütörtök, Érkezés Ritan szigetére

Érdekes mód mindenki frissen ébredt 6-kor. Biztos bennünk volt a bugi az indulás miatt. Mivel teljesen rend volt a fedélzeten be is zizzentettük a motort és elengedtük a bóját. Irányunk egy kis lakatlan sziget volt, Ritan. Csak 5 csomós nyugati szél volt, ezért motoroztunk. Fél tízkor már Ritan szigete előtt voltunk. Sajnos a láthatóság nem volt túl jó, de a dagály pont tetőzött. Nem is akárhogy, mert telihold volt az előző nap. A probléma csak az volt, hogy egy korálgyűrűn kellett áthaladnunk a horgonyzóhelyig. Egy kicsit vártunk de nem tisztult az ég. Ismét a kényelmes hármast játszottuk meg. Egy ember kormányoz (Géza), egy a hajó orrában polár szemüveggel figyel (Éva), egy pedig a hajó előtt úszik és figyeli a kitüremkedő korálokat (a barátunk). Igazából ennél a szigetnél nincs szó szerinti bejárat a homokos part előtti horgonyzóhelyre, mindenképpen korálok fölött kell áthaladni és közöttük navigálni, vagyis kerülgetni őket. A szigettel szemben középtájt van azonban két nagyobb korál, mely között van kb 15 méter, de így is fordulgatni kell a hajóval - ezt korábban más hajós blogokban olvastuk. Na mi nem itt jöttünk be, hanem az úszóbajnokunkat követtük (legkisebb méslyégünk 3 m volt) és tízkor horgonyt dobtunk egy filmvászonra illő gyönyörű öbölben. Hát ez a hely a Seychelle és a Britt Virgin szigetekkel vetekszik, csak erről még nem hallottunk korábban. Fehérhomokos pálmafás tengerpart fekete-fehér gránitsziklákkal vegyítve. Lélegzetelállító látvány ez a hely! Egyik-másik szikla azt az elhíresült nevet kapta, hogy a Fehér szikla - hű de egyszerű név, de találó.


19. nap, 2017.05.12. Péntek, Felderítjük Ritan lakatlan szigetét

Ha valaki látott már mesebeli szigetet az lehet, hogy már járt Ritan-on. Ez a sziget minden pillanatával elvarázsolja az embert, nemcsak a látványával, hanem a hangokkal is melyek a szigetről ide a hajóra szűrődnek. Halljuk a madarak különleges dallamait és néha rikácsoló hangját is, és néha-néha varánuszok sétálgatnak a parton (kisebbek és nagyobbak is). Halászokat egy másik öbölben találtunk, amikor boci kirándulásra indultunk. Csak a szemét lenne nélkülözhető a parton, melyet a tenger a lakott szigetekről sodor ide. Vannak itt műanyag üvegek, hungarocell és egy igazi papucsgyűjtemény is, melyet szemléltetésként összerendeztünk a parton.
A gránit sziklák meredek és forró köveit kihívás megmászni, arról nem is beszélve, hogy bitumen folyik rajtuk, mely rajtamaradt a fürdőnadrágunkon.

Sajnos a Pactor nem működik, ezért nem tudjuk feltölteni a naplót. Telefon üzenetet utoljára Bawah-ról tudtunk hazaküldeni, de internet ott sem volt.


20. nap, 2017.05.13. Szombat, Felhős az ég

Tegnap találtunk két bóját a szemét között a parton. Ma kibociztunk, hogy felderítsük az öböl előtti zátonyt. Megtaláltuk a két korált, amelyekről más hajós blogokban írnak, és megjelöltük őket a talált bójákkal. Ha hirtelen kell kimenni a horgonyzóhelyről, így át tudunk menni a zátonyok között és fölött, tudva, hogy miket kell kikerülnünk. Közben sikerült a szigonypuskával egy halat lőnünk. A határozóban megtaláltuk, hogy indiai édesajkú hal, de mi csak csókosszájúnak becéztük. Az egyik horgászkönyvünkben benne volt, hogy ez a hal általában ehető, de a legjobb megkérdezni a helyieket. Nem mertük megenni, mert féltünk, hogy lehet valami a korálon, amitől mérgező lehet és nem volt helyi a közelben, akitől megkérdezhettük volna, hogy ehető-e. De lehet, hogy csak túl óvatosak vagyunk. Mindenesetre a legközelebbi kórház kb 9 óra hajózásra van a főszigeten, ezért nem kockáztattunk. Délután dinghy szörföztünk, melyet egy erre tartó halász behajózáskor észrevett és ezért gyorsan tovább is állt. Egész nap felhős volt az ég, nem volt kedvünk fotózgatni, helyette az akksikat töltöttük a generátorral. Még egy műszerünk tönkrement, a töltő kijelzője, ez már igazán hab a tortán! Ezt is feltettük a javítandó eszközök listára, amin már a következők vannak: radar, pactor és a hűtő. Nem hiába a párás, sós levegő és a meleg nem kíméli az elektronikákat. A hűtőnk egyébként nagyon gyéren muzsikál, csak 21 fok van benne, persze ez is jobb, mint a kinti 33 fok. Mindenestre húst vagy halat nem merünk tárolni benne.


21. nap, 2017.05.14. Vasárnap, Szikrázó napsütés, izzasztó meleg és jó fotó lehetőség

Csodás napsütésre ébredtünk. Reggel társaságot kaptunk, egy Baron nevű halász idejött a hajónkhoz ismerkedni. Csodálkozott, hogy ilyen magas árboccal nem billenünk fel. Mutattuk neki, hogy tőkesúly van alattunk. Hozott nekünk egy gyönyörű halat, melyért nem kért semmit, de azért fizettünk neki 20000 rúpiát, mely kb 400 Ft-nak felel meg. Érdekes volt, jege is volt a halhoz, de ez a példány még teljesen friss volt, hajnalban foghatta. A fényképezőgépen mutattuk neki az indiai édsajkú halat, melyet az előző nap lőttünk és melyre azt mondta: bagus, jó, vagyis ehető. Kár hogy visszadobtuk a vízbe, de a hűtő miatt nem tudtuk volna amúgy sem eltenni. Mindenesetre most már tudjuk, hogy itt nincs halmérgezés a korálhalakat illetően, mert a helyiek is megeszik őket. Mivel még reggeli előtt voltunk és nem tudtuk hűteni a halat, reggelire sütöttük és ettük meg (kicsi azért késő délutánra is maradt belőle). Villás reggelink volt ezen a csodaszép szigeten. Később még két halászhajó érkezett, nagy hanggal buliztak. Azt vettük észre, hogy a halászok is elkezdték a bójáinkat használni és köztük navigálnak be és ki a zátonyon. Örülünk, hogy másoknak is segíthettünk. A mai nap sznorkelező és fotózgató napot tartottunk. A legjobb képek a gránit szikla tetején készültek az öbölről, ahova nem volt egyszerű feljutni, mert forró volt a szikrázó napsütéstől és a melegtől, ragadós (a kőolaj származéktól) és meredek. Az első szép naplementét is ma kaptuk lencsevégre egy közeli homokos - pálmafás partról. Még mindig nem tértünk magunkhoz, hogy ilyen álomszép és felfedezetlen rész létezik a Földön.


22. nap, 2017.05.15. Hétfő, Beghajózás Kiabu szigetéhez

Reggel egy halász úszott át a két buli-halászhajóról. Kókuszdiót hozott nekünk, mire mi adtunk neki egy tábla feketecsokit. Voltak vagy tizen a halászcsónakokban. Erre hoztak még néhány halat: snappereket és egy indiai édesajkút is, amin megint mosolyogtunk, hogy mi meg visszadobtuk, de akkor még nem tudtuk, hogy a helyiek is megeszik. Gyorsan indulás előtt még adtunk nekik egy finom lekvárt és egy napelemes kis világítógyertyát, hogy örüljenek, a halakat pedig lesütöttük a BBQ-n és egyet párolva a Thermo főzőnkbe tettünk. Hibátlanok voltak a halak, és a proteinből nem szenvedünk hiányt. Ezek a halászok nagyon szegények, szinte egész életüket a vizen töltik a halászcsónakjaikban, de mindenüket feltétel nélkül odaadnák nekünk. Nem tudják mit jelent a turista vagy az idegen, jólelkűek és önzetlenek. Ha nem velünk történne meg, nem is hinnénk el, hogy ilyen emberek léteznek. Amikor a halászcsónakjaikhoz értünk kártyáztak és a vesztesnek mindig egy csipeszt kellett az arcára tennie. Az egyikőjüknek tele volt az arca csipesszel. Tizenegykor, dagálykor kihajóztunk a zátony mögül a bójákkal megjelölt útvonalunkon. Egyszerű volt és a láthatóság is jó volt. A következő 9 mérföldre levő Kiabu (vagy Pulau Airabu) szigethez indultunk, ahol egykor dobtunk horgonyt. Kicsit dülöngélős volt a menet, mert volt egy kis szél (7-10 csomós), ezért kihúztuk a genoát, de nem állítottuk le a motort, mert nagyon kevés áramunk volt és töltöttük a generátort. Sajnos a hűtő leszívja az áramot, már fontolgatjuk, hogy lekapcsoljuk, de még mindig úgy érezzük, hogy a 22 fok, amit kegyesen generál jobb mint a 33 fok.

9 mérföld után behajóztunk Kiabu-hoz:
Az Anambas szigetcsoport kb 250 szigetből áll és több sziget ezekből teljesen lakatlan. Kiabu felé a látvány szerint hajózhatnánk akár Horvátországban is, de akkor a környék tele lenne turistákkal. Itt pedig a madár sem jár, csak mi. Csodálatos lombos-sziklás vagy fehérhomokos partok tárulnak elénk. Ezen a Földön járunk még vagy már letértünk a térképről? Az internetet már napok óta nem látjuk, és a telefonunkról is utoljára Bawah-ról tudtunk üzenetet küldeni a családnak. Ezek szerint már nem is ezen a Földön járunk. Micsoda nyugalom van!
Sznorkeleztünk egyet érkezésünkor, de a víz alatt a láthatóság nem volt olyan jó, mint az előző helyeken, attól még rengeteg halat láttunk. Mivel a döghullámzás pont oldalba kapta a hajót kitettük a hátsó horgonyt is, hogy ne dülöngéljünk. Este pont a vacsora után egy nagyobb squall kerekedett, amelyről azt hittük feltépi a hátsó horgonyunk, de csak odébb löködte egy kicsit. Szorgalmas este volt, vagy a hajó hátsó horgonyát állítottuk, mert tekeregtek a hullámok, vagy az ablakokat csukogattuk, mert esett az eső.


23. nap, 2017.05.16. Kedd, Áthatoltunk az áthatolhatatlanon és sikeres hal vadászat Kiabu-n

Egy szemközti gránit sziklához bociztunk ki. Ezek elég jól tapadnak, de ontják magukból a forróságot, ezért inkább délelőtt vágtunk neki az útnak. Mindenáron át akatunk jutni a következő gránit sziklára, de a tetőn Géza hiába vetette be magát a machette-nek álcázott búvárkésével a dzsungelbe, nem sikerült 5 méternél tovább jutnia negyed óra elteltével sem. Már-már azt hittük feladhatjuk célunkat, de ekkor egy kis ösvényt pillantottunk meg a gránit alján a mangrove mögött. Apály volt és elindultunk az ösvényen. Több dolog keresztezte utunkat: kidőlt, elkorhadt és kivágott fák és gallyak, szúrós pálmák, melyeknek nemcsak a leveleik, hanem a törzsük is szúrt és a meredek hegy. Ezt mind átvágva már a következő forró gránit szikla meg sem kottyant és meseszép látvány fogadott minket ismét a tetejéről. Arról nem is beszélve, hogy áthatoltunk egy áthatolhatatlannak tűnő dzsungelen egy lakatlan szigeten. A hasunk kergetett minket vissza a hajóra, bizony már 2 óra volt mire megérkeztünk és éhesek voltunk.
Egy délutáni esőfelhő közepette Géza sikeresen két papagájhalat lőtt a szigonypuskával. Ízletes vacsorát varázsoltunk belőle. Lehet, hogy nem túl jó a láthatóság a vízben, de úgy tűnik ez nem a halaknak, hanem a vadásznak kedvez.


24. nap, 2017.05.17. Szerda, Tarempa városa (az Anambas szigetek központja a Siantan szigeten)

Reggel 7-től, 35 mérföld hajózás. A 10-11 csomós déli, délnyugati szél délutánra lecsökkent, ezért a lelkes vitorlázás után be kellett indítanunk a motort. Nem volt nagy hullámzás, de a szelet hátulról kaptuk, ami csavargatta a hajót és pillangó szárnyaink ellenére, dülöngéltünk, melyet a legénység nehezen viselt. Fél háromkor azonban horgonyt dobtunk Tarempa városánál az Anambas szigetek központjában. Vicces volt, hogy az előző este a Warren katamaránokról beszélgettünk és a kikötőben most itt állt egy mellettünk. Egy zajos és színes kisváros látványa tárult elénk. A dübörgő kipufogó nélküli indonéz csónakok, a száguldó vizi taxik, az induló kereskedelmi hajók kürtjei, a mellettünk levő hídon futó robogók zaja és a mecsetek dallamai vegyülnek itt. Tarempa egy színes és jómodú kisváros - álítólag az olaj teszi ilyen jómódúvá. Egyik-másik épület márványoszlopos, gazdagon díszített ház, de a legtöbb ház vagy kunyhó cölöpökön áll. Ez lenne Indonézia Velencéje? A gránit sziklák miatt amely ezeket a szigeteket jellemzi, nehezen építkeznek a szárazföldre, inkább cölöp házakat építenek. Az emberek azonban itt is indonéziásan kedvesek közvetlenek, hangosan előre köszönnek, hogy Hello Mr!, és mindent tudni akarnak rólunk (kik vagyunk, honnan jöttünk, meddig maradunk, hova tartunk stb.), jóllehet az árak kicsit magasabbak, mint Indonézia más részein. A La Luna étterem azonban egészen elfogadható áron számláz és isteni a főztük, csak nem mindent értünk, ami az étlapon van, no meg amit a pincérek mondanak. Az utcai árusok adagja nem tud versenyezni vele ugyanazon az árért. A La Luna étteremnek internetje is van, de szó szerint holt lassú.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2027756