Hajónapló: Ázsia gyöngyszemei in English

     2017.04.24 - 2017.05.31                                   ««   1/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 

Ázsia gyöngyszemeinek nevezett szigeteket készülünk felfedezni. Ezen szigetek között akadnak olyanok is amelyeket csak hajóval lehet megközelíteni, mert repülőjárat nincs. A délnyugati monszún érkezése ad lehetőséget arra, hogy Szingapúrtól északkeletnek induljunk. Ez a monszún május környékén szokott megérkezni és váltja az északkeleti monszúnt. Jelenleg átmeneti állapot van, de a szelek egyre gyakrabban déliesek, ami jó jel, így lassan elindulhatunk.

Indulás előtt az elmúlt néhány napban ellenőriztük a hajót és néhány dolgot javítanunk kell rajta: a hátsó árboc első vantniját és az SSB antenna tápkábel távtartóját. Ezen kívül először egy barátunkért indulunk Szingapúrba az út előtt, aki csatlakozik ehhez az utunkhoz és majd onnan indulunk el kelet felé a felfedező utunkra.

Megejtettük a nagybevásárlásunkat kétszer is, ugyanis először az újonnan megnyitott nagy bevásárlócentrumban Bandar Penawar-ban pakoltuk tele a bevásárlókosarunkat - még a busz sofőr mosolyogva bólogatott is, hogy itt majd mindent biztos megtalálunk-, amikor a kasszánál kedvesen közölték, hogy nem fogadnak el kártyát a vásárlásnál csak készpénzt és az egész környéken nincs egy ATM, ahonnan felvehetnénk pénzt. Kicsit szégyenkezve hagytuk ott az egy órája gyűjtögetett árukat, bár a kasszánál mondták, hogy nem gond. Ezután a szemközti Maslee áruházban pakoltuk másodjára is tele a kosarainkat, de ezúttal elfogadták a kártyát. Malajziában minden sokkal olcsóbb, mint Szingapúrban. Ha például valaki autóval szeli át a határt Szingapúrból Malajziába, 500 dollár bírságot kell fizetnie, amennyiben az üzemanyagának több mint egyharmada hiányzik. Ezzel akadályozzák, meg az olcsó benzin megvételét.


2. nap, 2017.04.25. Kedd, Sebana Cove-ból Szingapúrba

Az előző napi kijelentkezés és Szingapúr-i ügynökértesítés után (jelenleg kötelező az ügynök Szingapúrban a korábbiakkal ellentétben) fél nyolckor kötöttük el a hajót és szokásosan a folyón lehajózva Szingapúr bejelentkező zónájához motoroztunk (sárga bója a bevándorlási hivatal előtt). Háromnegyed tízkor épp azon gondolkodtunk, hogy melyik az a VHF csatorna amin a múltkor felhívtuk a hivatalt (ez egyébként a 74-es volt), amikor a határőrség hajója már száguldott is felénk, ezért nem is kellett felhívni őket. A bejelentkezés így kb 2 percig tartott. Még soha nem keltünk át ellenőrzött határon ilyen gyorsan. Pedig a kódlobogókat sem húztuk fel, mert valahol a kupac alján volt, csak a sárga lobogónk lobogott, de ez sem zavarta őket. Mindketten 2 hétre kaptuk meg a vízumot, mert tudtuk, hogy nem időzünk sokat Szingapúrban (ha mindketten legénységnek vagyunk bejelentkezve akkor csak 2 hétre adják a szokásos 3 hónap helyett, melyet az utasoknak adnak, de természetesen a 2 hetet lehet hosszabítani extra költséggel).
A marinetraffic.com jelezte, hogy látják az AIS jelünket (ha a Vessel, port, etc. kereső ablakba beírjuk, hogy Rotor, akkor megjelenik az utolsó poziciónk az MMSI és a hívó számunkkal együtt, és ha valaki akar befizethet, hogy a korábbi útvonalai is láthatóak legyenek).
A One15 Marina behajózása előtt egy nagy squall keveredett esővel és mennydörgéssel. Mivel a láthatóság jelentősen lecsökkent egy elköltött ebéddel vártuk be a vihar elültét a kikötő előtt lassan haladva (ez a squall kb 20 csomós szelet hozott). Amikor kiderült, gyorsan behajóztunk. A kikötőben Ully-t értesítettük érkezésünkről, ezért már vártak minket, így kötöttünk ki fél kettőkor a K11-es mólón (a múltkor a K10-en álltunk). Itt persze rögtön üdvözöltek régi szomszédaink.

Úgy éreztük előttünk van még fél nap. Bár az eső továbbra is esett, néha enyhébben, néha hevesebben, elindultunk a One15 buszhoz, mely a marina busza, ezért a tagok ingyen utazhatnak vele a Vivo bevásárlócentrumig. Meglepetésünkre, meg másokéra is a busz nem állt meg a megállóban. Lehet, hogy nem integettünk neki elég hevesen. Mivel a bolt 5 órai zárása előtt akartunk megérkezni, választásunk egy a közelben cirkáló Uber-re esett. Az árboc vantni 7mm-es rozsdamentes acélsodronyát a Marine Tech Marketing boltjában vettük meg, mely a Jalan Besar Plaza második emeletén található meg a Farrer park metróállomásnál. Körülbelül háromszor annyiba került, mint otthon került volna, de szerencsére volt nekik, mert nem egy standard méret és nekünk csak 10 méter kellett belőle, hogy párba tudjuk cserélni a vantnikat. Itt különben egy csomó elektronikai bolt is van, ahol sikerült egy antenna távtartót is beszereznünk, jóllehet nem a 10mm-est, hanem 18-ast, de reméljük legalább sokáig fog tartani.


4. nap, 2017.04.27. Csütörtök, Szerelgetések

Az előző napi délelőtti esőzések miatt csak délután tudtunk nekiállni a hátsó árboc első vantnijának cseréléséhez. A délutánt a hátsó árbocon töltöttük és sikerült az első vantnikat párban cserélni, jóllehet csak a baloldali vantniban volt szálszakadás, ebben azonban a 19 szálból felül 1, alul pedig 3 volt szakadt, ezzel jelentősen csökkentve a vantni teherbírását. A vantnikat a Rotoron azonban még annó túlméreteztük és egyel nagyobb méretet szereltünk be az eredetiekhez képest. A termináljaink sem préseltek, ezért könnyű volt kicserélni őket. Mivel a másik oldalon nem láttunk sérültést, nagyobb bizalommal voltunk a többi vantni felé, melyeken nem láttunk további sérüléseket.
Az SSB antenna tápkábel távtartóját is újraterveztük az erősebb PWC csővel, amely így ezentúl a belekapaszkodást is bírja, mert valószínűleg sokan rángatták és kapaszkodtak bele korábban, hogy ennyire elfáradt az anyaga.
Éjszaka hatalmas mennydörgésre ébredtünk, ismét itt az eső..


9. nap, 2017.05.02. Kedd, Barátunk érkezése a Rotorra

Egy gyönyörű és napsütéses hétvége után (vasárnap 38 fokot mértünk a hajóban) újabb projekt szállt meg bennünket. Izzókat akartunk cserélni a hajón, hogy erősebb legyen a fényük és azt sem bántuk, ha LED-est találunk, hogy az energia fogyasztásunk is csökkenjen. Mivel az előző nap kiderült, hogy a boltok nem nyitnak ki mert Szingapúrban a május 1 munkaszüneti nap, ma újra nyakunkba vettük a várost izzókat keresgélve. Ismét a Jalan Besar Plaza-ban kötöttünk ki és sikerült is néhány minta izzót vennünk a hajóra. Az egyik kínai boltban olyan készségesek voltak, hogy az 1.5 dolláros izzóhoz, még egy-egy üveg ásványvizet is a kezünkbe nyomtak, mely a bevásárlócentrumokban 1 dollár körül van. Motorolajat és desztillált vizet is sikerült vennünk még a barátunk érkezése előtt.
Este megékezett barátunk a Rotorra és a hazai pálinkájával koccintottunk jövetelére. A következő egy hónapot itt tölti velünk a hajón, ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük a környék legszebb szigeteit, melyeket nem véletlenül rejtett kincseknek, mi pedig gyöngyszemeknek becézzük.


11. nap, 2017.05.04. Csütörtök, Szingapúri városnézés

Május 3-án, miután felvettük a megrendelt és az előző este kipróbált és jónak talált izzókat, a nyakunkba vettük a várost. Bejártuk az indiai, az arab és a kínai negyedet Szingapúrban. Ezen a kis területen a modern épületek között történelmi helyszínek is vegyülnek. Nem számít, hogy az ember merre indul, sok a látnivaló az utcákon. A délutáni folyóparti túránkról átnyargaltunk a Marina Bay Sands-hez és naplementekor már fönn voltunk a bárban, a szállóhajó tetején, hogy élvezzük a kilátást.

Május 4-én reggel a hajót készítettük fel az indulásra. Megcsináltuk a nagymosást, és leadtuk a papírokat az ügynökünknek a kijelentkezéshez. Ezután ismét a nyakunkba vettük a várost, ezúttal a botanikus kertet látogattuk meg, ahol meglepetésünkre Star Wars kiállítás és show volt. Innen egy autentikus multi-kultúrális kifőzdés részhez mentünk, ahol különböző konyhákat próbáltunk ki vacsorára. Mindegyik ízletes volt és a helyiség ázsiaisan zajos. Ezután a Fullerton hotel mellett haladtunk el és nem tudtuk kihagyni, hogy be ne nézzünk egy elegáns bárba, ahonnan meglepetésünkre senki nem küldött el minket.


12. nap, 2017.05.05. Péntek, Nongsa Point, Batam - Indonézia

Áthajóztunk a 16 mérföldre fekvő Nongsa Point-hoz. Ismét indonéz vizeken evezünk, azaz hajózunk! Délután kettőre értünk a kikötő elé, ahol egy csúnya, fekete felhő elhaladtát vártuk be a behajózás előtt. De nem lett belőle semmi komoly, mert a vihar szélét kaptuk csak meg néhány csepp csapadékkal. A behajózás után kedves fogadtatásban volt részünk a marina alkalmazottaitól. Igazán érdeklődőek voltak, a hivatalos papírjainkon kívül, részletesen kikérdeztek minket Magyarországról: hol fekszik és kik a szomszédaink, milyen nyelvet beszélünk, milyen sportágakban vagyunk jók, vannak-e híres focistáink stb. Ez csak általános érdeklődés volt részükről. Most már emlékszünk, hogy miért is szeretjük annyira Indonéziát. Ez a 16 mérföld kicsi ugyan távolságban, de kultúrálisan nagyon különböző Indonézia és Szingapúr. Itt az emberek nyitottak, mosolyognak, viccelődnek velünk és emelett hiába állunk kikötőben, csend és nyugalom van. Amikor a marina alkalmazott meglátta, hogy mi is rizst eszünk ebédre, megkérdezte, hogy akkor hogy nőttünk ilyen nagyra. Csak egy tiltó tábla van a kikötőben: nem szabad horgászni. Ezért amikor az útleveleinket visszakaptuk (a bevándorlási hivatalba motorral vitte be a marina alkalmazott, így mi hivatalos személlyel nem találkoztunk, csak a motor számot és az általunk évek óta nem használt GPS-t fotózták le a hajón), a nagy melegben ki-ki a maga módján vagy a mólóról vagy a hajóról, bevetettük magunkat a tengerbe, pont a kikötőben, mit sem törődve azzal, hogy látja-e valaki, vagy van-e hajóforgalom. De még az sem volt. A víz pedig kb 28 fok volt 31 fokos levegő hőmérséklettel.
Sajnos azt mondták, hogy nem tudunk majd kijelentkezni az Anambas szigetekről (nem árulunk el nagy titkot, hogy oda tartunk), ha itt jelentkeztünk be, mert a szigeteken még nem működik az online beléptető rendszer, hiszen csak most lett Port of Entry Anambas. Mi minden kapcsolatunkat mozgatni kezdtünk Indonéziában, hátha mégis van kiskapu a kijelentkezéshez és azon gondolkodtunk, hogy milyen más alternatíváink vannak az útvonalban. Közben körbejártuk Nongsa-t és meglepődtünk a hely szépségén és a gránit sziklákon, amelyek itt is kivillannak a tengerből. Azt gondoltuk, hogy ilyen közel Szingapúrhoz, nagyon turistás lehet ez a hely. Ez igaz is az üdülő részre, de az üdülőn kívül minden ugyanolyan mint máshol Indonéziában, pezseg az élet, a forgalom és a bodegák sem különböznek a korábbiaktól. Szuper, ismét a régen hiányolt Indonéziában vagyunk! Csak a sofőrök nem változtak. Amikor fuvart kérünk, valahogy mindig a megálapodott ár felett lesz a végső számla. De minket még ezért is kárpótolt a felejthetetlen halvacsora, melyet korábban a hajósok ajánlottak itt a Nongsa-n.


13. nap, 2017.05.06. Szombat, Nongsa, piac és fürdőzés

Reggel taxival mentünk be a közeli kis piacra, Batu Pasar-hoz, amelyet zárva találtunk, mert kiderült, hogy nem reggeli, hanem éjszakai piac. A sofőrt megkértük, hogy akkor vigyen minket a következő városi piacig Botania-hoz. Itt elvegyültünk a helyiek között már amennyire a 190 cm plusszos férfiak erre képesek egy ázsiai piacon, ahol a helyi férfiak is csak legfejebb a vállukig érnek. Elhatároztuk, hogy az előttünk álló két napos hajózáshoz előre lefőzzük a csirkét egy kis levesbe az újonnan beszerzett Thermo főzőnkben, mely egy kis termosz és áram nélkül is kiválóan melegen tartja az ételünket. A csirkét meg is vettük, de amikor megláttunk egy gyönyörűséges tonhalat az egyik árusnál, nem tudtuk magunk türtőztetni, muszály volt ebből a halból is venni. Mindössze 800 Ft-ot fizettünk, persze helyi pénzben egy kiadós, méretes halért. A helyi zöldségekből pl kankun és gyümölcsökből (durjánt, soursop, jack fruit, maláj alma, sabo, kígyó gyümölcs (vagy salak), mangó, banán stb.) is vettünk. Készen álltunk az Anambas szigeteki induláshoz. Csak a sofőr szórakoztatott el minket megint, mert a tervtől eltérően a 7km-re odébb levő Botavia piacra vitettük magunkat, nem a Batu Pasar-hoz ezért kb dupla annyit akart kérni. De furcsa logikájukon csak mosolyogni tudunk.
Délután, mivel a tengerpart kissé kőolajos volt, inkább az üdülő medencéjében frissítettük magunkat a párás melegben. Csurog rólunk a víz, a medence előtt is és után is.


14. nap, 2017.05.07. Vasárnap, Indulás Nongsa-ról az Anambas szigetek felé

Még reggel sikerült üzemanyagot szereznünk a csónak motorjához, majd lehűtöttük magunkat a szálloda medencéjében, amikor megtudtuk, hogy itt a Nongsa-n drágább a kikötőhely, mint Szingapúrban volt (82 dollár a 67 dollárral szemben), de nem csoda, ide a szingapúriak és ázsia gazdagabb vendégei járnak nyaralni, ezért jól felverték a hely árát. A levegő itt még mindig nagyon párás meleg, de egy fokkal frissebb, mint Szingapúrban volt.
Nem túl korán, dél körül indultunk az Anambas indonéz szigetek felé. Még szélcsend volt, de ahogy kiértünk egy nagyobb sötét felhő érkezett, csapadék ugyan nem hullott belőle. A motort le is állítottuk amikor a szél délnyugati 14 csomóra erősödött. A motort pont jókor állítottuk le, mert az áramlás éppen egy szemét tengert hozott felénk és féltünk, hogy valami ráakad a propellerre belőle. A szél azonban nem tartott sokáig. Áthajóztunk a Szingapúr csatornán, amit nem úsztunk meg szárazon, ugyanis 1 órakor, pont amikor a hajónaplót akartuk beírni egy hatalmas szállítóhajó által generált hullám találta el a hajó orrát, mely egy fröccsel a nyitott orrkabinban kötött ki. Ezek a szállítóhajók egész szép hullámokat keltenek, de amelyik rendkívül siet, az a hajó kisebb fajta cunamit hagy maga mögött. Szépen kiszárítgattuk az orrkabint és az ágyneműt és matracokat kiterítettük a fedélzetre. Csak a kamerát féltettük igazán, mely benn volt az ágyon, így kapott egy adag tengervizet, ezért óvatosan darabjaira szedtük, megtörölgettük, hogy kiszáradjon. Amikor kb egy óra múlva már minden száraz volt, jött a következő fröccs, egy távolban száguldó hajótól. Mire észrevettük a hullámot már a következő adag is benn volt a kabinban, szerencsére ez egy kisebb fröccs volt, de így is kezdhettük újra a szárítgatást, a hullám úgy talált el bennünket, hogy a hajó orr szinte bele bukott a hullámba. Fájó szívvel csuktuk be az ablakokat. Azért fájó szívvel, mert a kabinban döglesztően meleg volt az immár tűző napon. A délnyugati tíz csomós szél lassan átváltott délkeletire és fokozatosan csökkent 4-5 csomóra, ezért motoroztunk. Lassan feljött a hold, mely 3 nap múlva lesz teli és felettünk szép tiszta volt az ég. Csak a távolban láttunk villámokat. A radarunknak kettős látása lett, valami elromlott benne, mindent duplikál a kijelzőn.


15. nap, 2017.05.08. Hétfő, Érkezés Bawah szigetére, Anambas szigetek - Indonézia

Éva tollából:
A hajnali őrséget éjfélkor vettem át. Utólag persze a férfi tagok jót szórakoztak azon, hogy éjszaka megjárhattam a vidámparkot. De ez a menet legalább olyan rémes volt, mint Szingapúrban az Universal Studios-ban a fáraós hullámvasút, csak ez persze valóságosabbnak tűnt. Hajnali kettőkor a villámok már nem a távolból szóltak, hanem a hajó körül csapkodtak és szakadni kezdett az eső is. Mindenféle alakjuk volt az égen az L betűtől a villáig. Villás villám - gondoltam, de ez akkor nem volt olyan sziporkázóan vicces, mert közben persze tartottam tőle, hogy belecsap a hajóba egy. Ez szerencsére nem történt meg. A squallok jöttek-mentek felettünk. A szél csak egy rövid időre erősödött be 18 csomóra (egy-egy erősebb befúvással), de folyamatosan forgolódott innen-onnan jött (északkeletről, délnyugatról, majd délkeletről). Mivel a szél nem volt tartós, a hullámok sem tudtak nagyon megnőni. Hajnali 5-kor adtam csak vissza az őrséget, mert az égi haddelhadban Géza sem tudott sokáig aludni, inkább kijött segíteni a vitorlákat állítgatni. Az eső álítólag reggel 8-ig kitartott, de óráról órára gyengült. Szerencsére hárman vagyunk most a fedélzeten, így az éjszakai menet luxusváltozatát élvezhetjük, több alvással.

Bawah messziről egy beszakadt kráterre emlékeztet, egy kis öböl, szigetekkel körülvéve. Szép napsütésben érkeztünk, jó láthatóságban, bár az öböl bejárata meg volt jelölve 2 bójával. Ezek között kellett behajózni. Bawah egy igazi elrejtett gyöngyszeme Indonéziának. Sajnos ez nem marad így sokáig, mert megvették a szigetet és június környékén nyitnak itt egy új üdülőt, jelenleg folyik az építkezés a szigeten. Olyannyira, hogy amikor megérkeztünk egy biztonsági ember kijött a hajóhoz, aki megengedte ugyan, hogy ráálljunk a bójájukra (több bója van letéve a narancsok másfél tonnásak, a fehérek négy és felesek), de megkért minket, hogy ne lépjünk ki a partra, mert az üdülő még nem nyitott meg és építkezés folyik a szigeteken. Nem tudjuk, hogy hajó barát lesz-e az üdülő. Jelenleg azt mondták, hogy maradhatunk a bóján amit felvettünk és sznorkelezhetünk amerre csak akarunk. Azt egy kicsit sajnáltuk, hogy nem lehet kimenni a partra, mert csodálatos látvány nyílhat a hegytetőről az öbölre, de örültünk, hogy legalább nem küldtek el minket az építkezés miatt és magunkban élvezhetjük a táj szépségét. Gyorsan be is csobbantunk a vízbe a hajó mögé és meglepetésünkre egy csomó hatalmas papagájhal félét láttunk (homlokukon egy dudorral). Lehettek vagy egy méteresek. Egy gyors torna a hajó fedélzetén, mivel partra nem szállhattunk, hogy kinyújtsuk a lábunk és már élvezhettük is a vacsoránk a könnyü szellőben. Csodálatosan friss itt a levegő az előző napokhoz képest. A nappali hő után kellemesen lehüti az embert az éjszakai szellő. Meglepetésünkre a naplemente után a helyi halászhajók jönnek-mennek és a kipufogó nélküli hajójuk durrog körülöttünk, ezért felkapcsoltuk a horgonylámpát.

Itt nincs internet, ezért be kell üzemelnünk a Pactort, melyet körülbelül 2 éve használtunk utoljára, Ausztráliában, azóta mindenhol stabil internetünk volt.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2084621