Hajónapló: Az adria rémei

in English

Reggel arra ébredtem, hogy a Tibi beszél hozzám. Már nem tudom mit mondott, de kicsit furcsáltam, hogy egy alvó emberhez folyamatosan beszél, és hogy miért keltett fel. Ők mindenesetre korán elmentek vásárolni. Én fél hétkor keltem, rendbe tettem magam a mosdóba, és már 7 előtt a recepciónál voltam, hogy rendezzem a számlát. Sajnos időjárás jelentést nem tudtak adni, mert azt ők is csak 8-kor kapják meg. (Rejtélyes módon a rádión eddig nem sikerült időjárás jelentést fognom).
Haladtunk Vis felé, amely mindannyiunk előtt egy olyan úti cél volt, ahova jó lenne elérni, mivel tavaly odáig nem jutottunk le. Kora délután odaértünk a kék barlang bejáratához. Mivel a hajóval nem lehetett lehorgonyozni, ezért megbeszéltük, hogy két lépcsőben megyünk be, először a Tivadarékkal mi megyünk be négyesben, utánunk a Tibiék kettesben. A barlang bejáratát egy nő őrizte, aki nem engedett be minket fizetés nélkül, bárhogy próbálkoztunk. Vissza kellett menni a hajóra pénzért. A barlang bejárata kb 120 cm magas, de amikor mi mentünk be, pont akkor jött egy csoport magas holt hullám, és a barlang bejárata volt, hogy 50 cm-re lecsökkent. Akik előttünk mentek be, őket is odanyomta a hullám a mennyezethez. Ebből tanulva mi belefeküdtünk a csónak aljába.
Bent a látvány gyönyörű volt: teljes sötétség és csak alulról szűrődött be a kék fény (mivel a barlangnak volt egy víz alatti bejárata is). Utánunk jöttek a Tibiék. Nekik szerencséjük volt a bemenetellel, mert addigra már a holt hullámzás elült. Kicsit még búvárkodtunk a szikláknál Tivadarral. Más hajókról búvár cuccal úsztak be a barlangba kívülről. Ezt valahogy észrevette a némber, és elkezdett anyázni, persze a németek visszaanyáztak. Miközben a csónakos nyanya kievezett a búvárokhoz, addig mások fizetés nélkül bementek a barlangba. Elég mulatságos szituáció volt.

Reggel korán keltünk. Évával ketten felszedtük a horgonyt és kikanyarogtunk a szűk horgonyzóhelyről. Kezdetben motoroztunk kicsit, majd felhúztuk a vitorlákat. Bracs szigetére tartottunk, ahol megtaláltuk a tengeralattjáró barlangot. Sokkal jobban néz ki, mint amelyikben tavaly a tanfolyamtúrán voltam. Körbe jártunk, készítettünk egy-két videofelvételt és riportot, majd tovább haladtunk.
Nem sokkal arrébb lehorgonyoztunk egy öbölbe, hogy fürdőzzünk. Készítettem víz alatti videofelvételeket is. Ezután Trogir fele indultunk. Nem messze előttünk haladt egy ugyanolyan hajót, mint a miénk. Azt hittük, hogy Misiék azok, ezért megpróbáltunk versenyezni velük. Jó negyedszeles menet volt, mindenkit kiparancsoltam a bal korlátra, hogy döntsék visszafele a hajót. Volt, hogy 7,5 csomóval téptünk, de a másik hajó nem kanyarodott be Trogir fele, hanem továbbment. Most vagy Misi elnézte a térképet, vagy ezek nem is a Misiék voltak.
Trogirban kikötöttünk a partfalra. Jött egy srác, és mondta, hogy maradhatunk, de reggel 7-kor fog jönni a komp, addigra el kell mentünk. Ebben megegyeztünk. Kb 1 óra múlva Misiék is megérkeztek. Megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk vacsorázni. A parton tudtunk vizet venni.
Már sötétedett, amikor Misiékkel elindultunk a városba. Csopa formájában volt. A szűk utcákon, ahogy haladtunk, minden lányt letapizott, próbált megcsókolni. Végül egy elég hangulatos étteremben kötöttünk ki, azzal a szándékkal, hogy friss halat fogunk kajálni. A pincért igen hamar kiakasztották Misiék azzal, hogy csak Bacardi Colát voltak hajlandók rendelni, viszont a pincér rendületlenül hajtogatta, hogy:
- Nincs Bacardi Cola!
Végül a főnök elment, és hozott nekünk. A Misiék társaságában levő lányok vettek egy műanyag pisztolyt, Csopának nem kellett több, kenyérgalacsinokat kezdett lövöldözni szanaszét az étteremben. Aztán elmentek, hogy bemennek vele egy ékszerüzletbe. Ezt már nagyon durvának találtam, csak kívülről filmeztem őket. Attól tartottam, hogy az üzletben meg fogják nyomni a vészcsengőt, és Csopáékat viszik a cellákba. Szerencsére a boltban vették a lapot.
Misi mesélte, hogy reggel a horgonyára rá volt akadva két kötél meg egy lánc, és le kellett mennie, hogy kiszabadítsa (kb. 7 m). Utána egész délelőtt vérzett az orra. Beszélt Bencéékkel, ahol volt egy orvos is, aki azt mondta, hogy lehet, hogy szétrepedt a tüdeje. Beszélt magyarországi szabad tüdős búvárokkal, akik azt mondták, hogy semmi vész, csak elrepedtek a hajszálerek az orrában. Tivadar szerint szabadtüdővel nem lehet komoly baja víz alatt.
A hal felejthető volt, a számla azonban kevésbé. A tulaj és a pincér díszsorfalat állt nekünk, miközben mentünk el, és mindenkivel kezet ráztak. Hát persze hogy örültek, mindent tízszeresen felszámoltak.
Csopáék beöltöztek Pistivel rabruhába, és elindultak sétálni. Persze végigpoénkodták a sétáló utcát. Kimentünk a kikötő sötétebb részére is, ahol Csopa odaült 3 olasz lányhoz. A lányoknak kezdtedben tetszett a poén, de később, amikor Csopa már a tilinkójának hihetetlen paramétereiről kezdett magyarázni (magyarul), és a lányok felfogták, miről van szó, akkor már angolul próbálták elküldeni.
Utána beültünk egy kávéházba, ahol egy horvát énekes egyedül dalolt magnó kíséretre. Csopa persze egyből kivette kezéből a mikrofont, és dalolászni kezdett. Egyből feldobódott a hangulat. Mikrofon valahogy visszakerült az énekeshez. Ekkor Csopa felkérte táncolni a szomszédos társaságnál ülő hölgyet. A hölgy kérdőn valószínűleg férj státuszban ülő párjára nézett, aki bíztatta. Csopa őrületes táncba kezdett az asszonnyal, a férj is nagy élvezettel tapsolt. Csopa még jobban belendült, a hölgy kezeit széthúzta, és úgy táncolt vele, hogy a fejét belenyomta a nő mellei közé. Ekkor már nem mosolygott a férj.
Miután egy kevés italt elfogyasztottunk, menni indultunk, amikor kijött a tulaj, hogy maradjunk még, mindenkinek fizet egy kör italt. A tulajjal szemben a pincér elég ki volt már ránk akadva, és azt mondta a tulajnak, hogy már nem emlékszik, mit rendeltünk. Mondta a főnök, hogy akkor vegye fel újra a rendelést. Korábban rendeltünk kb. 5 egyszerű italt, most viszont mindenki kért egy Gin-Tonicot. Pincér bement. 2 perc múlva jött a fönök, hogy nincs Gin Tonic, igyunk inkább sört vagy üdítőt. Rájött, hogy azért 12 embernek sokba kerül a GinTonic. Kértünk 2 sört meg 1 kolát. Megiszogattuk, aztán sétáltunk vissza.
Kezdtek fáradni az emberek. A fagyistól a játék pisztollyal még sikerült kicsalogatniuk 1 ingyen fagyit, de aztán mentünk lefeküdni.

Reggel fél hétkor keltünk Évával. Feltöltöttük a víztartályokat. Már az egyik kötelet el is oldoztam, amikor megjelent a kikötőőr, és kifizettetett velünk 100 kunát. Bárcsak 5 perccel előbb indultunk volna! Közben legnagyobb meglepetésemre Misiék is elhagyták a kikötőt. Hogyan bírtak ilyen korán felkelni? Persze siettek Skradinba, a Krk vízeséshez.
Mi elindultunk észak-nyugati irányba, és egész nap csak mentünk-mentük. Este a Zut-szigeten levő marinában kötöttünk ki.
A kokpitban élveztük az estét, iszogattunk, beszélgettünk. Éva kihozott egy szúnyogriasztós gyertyát hamutartóval. Tivadar azzal szórakozott, hogy műanyag fecniket dobált bele, amik nagy lánggal égtek. Hogy ne égjenek annyira, Tibi rájuk öntött egy kis tengervizet, aminek a hatására hatalmas láng csapott fel a hamutartóból. Tibi a forró, széttört hamutartót bedobta a vízbe, egyből meg is égette az ujját.