Hajónapló: Új-Kaledónia in English

     2014.10.09 - 2014.11.30                                   »»   2/3 oldal   »»

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

11. nap, 2014.10.19. , Érkezés Ile des Pins-re, a fenyők szigetére

Hajnali 3-ig sikerült aludnunk. A diszkók még ekkor is nyomták a zenét. Mivel szél nem volt az áramlás pont megfordult (segítő), mi pedig felhúztuk a horgonyzt és beállítottuk a hajó orrát délre. Az előrejelzés bejött, a semmi szélben lemotoroztunk Ile de Pins szigetéhez, ahova 64 mérföld után, délután 2 előtt érkeztünk meg. Itt végre sikerült kipihenni magunkat, mielőtt a partra vetettük magunkat. A part olyan fehér, finom homokos volt mint a Champagne beach-en Vanuatun. De a hullámok merészen szippantják ki a vizet ebből az öbölből, ezért nagy hullámzás esetén, itt gyorsan kialakulhatnak törőhullámok a horgonyzóhelyen.


12. nap, 2014.10.20. , Kirándulás Ile des Pins szigetén

Reggel két hatalmas hajó állított be az öbölbe, az egyik a komp volt, a másik pedig 3000 turistát szállító hajó Seattle-ből. Kiderült, hogy heti háromszor jön egy ilyen hajó a szigetre. Kimentünk a partra és megnéztük a nekik szánt műsort. Ezután pedig megmásztuk a sziget csúcsát (csak 262 métet volt). A kilátóból fantasztikus látvány tárult elénk. A lagúnák, zátonyok és a sziget magasra nőtt fenyői. A fehér felhőkön pedig a lagúnák türkiz színe tükröződött.

Utunk ezután folytatódott az 5 km-re levő Vao nevű falu felé. Itt van egy 19.sz-i templom, melyet eredetileg kauri és fenyő fából díszítettek. Szt Maurice öblében pedig ismét a türkiz víz gyönyörű látványa fogadott minket. Visszafelé egy kanak asszony felvett a platójára és visszadobott minket a turistákat szállító hajóhoz. A sziget inkább egy nagy üdülőhöz hasonlít, az emberek kedvesek, de nem köszöngetnek úgy, mint Fidzsin vagy Vanuatun. A helyi közértben még volt bagett (pedig egy francia pár szerint csak reggel 10-ig van). Ebből be is vásároltunk, majd visszamentünk a hajóra. A szél mára egészen beerősödött (megint 20 csomó körül van).

Tahiti óta ma láttuk az első charter hajót itt az öbölben.


13. nap, 2014.10.21. , Hajó projektek

A mai napot a hajó projekteknek szenteltük. A szél beerősödött és be is felhősödött, ezért nem volt kedvünk az öböl fehér homokján sütkérezni. Az árboclétra került ismét terítékre ezen kívül a konyhában is megkezdtük a pakolást és előre lefőztünk egy csomó csicseriborsót, hogy hummuszt készítsünk belőle. A hajón ez nem kicsi feladat, mert csak kicsi kéziturmix van és szezámolaj sincs kéznél, de már megszoktuk, hogy ügyesen helyettesítsünk dolgokat az ételek elkészítése közben. A szezámolaj helyett a tökmagolaj olyan pikáns hummuszt eredményezett, hogy német vendégeink is megnyalták az ujjukat utána, pedig azt mondták, általában nem szeretik a hummuszt. (A hummusz bi tahína helyett hummusz bi kürbis lett.)

Német ismerőseinket még tavaly Fidzsin ismertük meg Fulanga-n. Egy fogorvosi rendelővel ellátott katamaránon segítik a helyiek fogorvosi ellátását. Ez azért is fontos mert az olyan szigeteken, ahol az emberek távol élnek az egészségügyi ellátástól, a helyieknek több hónapba is belekerülhet, mire ellátást kapnak. Képzeljük el, hogy valakinek fáj a foga egy szigeten és se gyógyszere nincs a fájás csillapítására, se orvos nincs a közelben. Felszállhat a legközelebb érkező ellátó hajóra, amelyek kb 1-2 havonta fordulnak meg ezeken a szigeteken. Majd az ellátás után ismét várhat a következő hajóra, hogy visszatérjen a szigetére. A katamaránon ellátottaknak se a szállítóhajóért sem az ellátásért nem kell fizetniük.
Német ismerőseinket este vendégül láttuk a Rotoron.


14. nap, 2014.10.22. , Sznorkelezés

Remora hal
Megterítve
A szemközti öbölbe szokták a turistaszállítóhajóval vinni az embereket sznorkelezni. Megnéztük mit lehet ott látni. A korálok nem különösebben voltak izgalmasak, de láttunk néhány halat, amit az Akváriumban is láttunk (pl tűhalat). Egy tintahal pedig bemutatta színváltoztatós trükkjét. Először könnyen észrevettük a türkiz vízben, de ahogy a korálok felett kezdett el úszni, nagyon gyorsan felvette a szürkés színüket és így el is tűnt a szemünk elől. A víz elég hideg Vanuatu után, de még Fidzsi után is.

A hajó mellett, a horgonyzóhelyen, lakik egy hatalmas teknős és már egy bébit is láttunk a hajó körül keringeni. A szívó halakat (remora fish) pedig etetni szoktunk, ezek is hatalmasak, ezért nem szeretnénk, hogy a bőrünkre szívják magukat, mert ronda lila foltot hagyhatnak maguk után, amikor felvákumozzák magukat a bőrre (általában nagyobb halra). A láthatóság olyan jó a horgonyzóhelyen, hogy a fejünket sem kell bedugni a vízbe, úgy is látjuk a tengerfeneket (kb 6-7 méter a mélység mellettünk).

Ma este mi mentünk vacsorázni német ismerőseinkhez a katamarán fogorvosi rendelőbe. A doktor úr nemcsak fogat tud kezelni, de főzni is nagyon jól tud. A menü a következő volt: halászlé, hal (wahoo) köri rákkal, fidzsi disznó és vanuatui marhahús tésztával és zöldséggel (gombával és brokkolival), ezután puding, alkohollal felturbózott házi készítésű fagyival, tejszínnel és eperrel, melyet végül a mi császármorzsánk kísért.
A második fogásJöhetnek a desszertekAz utolsó fogás


15. nap, 2014.10.23. , Kihajóztunk Vao elé

Kuto az arboclétráról
Kuto mögöttünk
A Kuto öböl elég forgalmas lett, a szél megint enyhült és több vitorlás érkezett Noumea-ból. Ezek főleg francia hajók, de van egy osztrák hajó is közöttük, jóllehet ők már több éve a térségben élnek. A reggeli futás után (az előző napi ötfogásos vacsora után, melyet 4 órán keresztül fogyasztottunk el, kellett a mozgás) elbúcsúztunk a német hajótól, beköszöntünk most érkezett amerikai barátainknak a Tiger-en (Dashew hajó), ezután kihajóztunk Vao település elé. A színek mesések a szigetek között, és csak jó láthatóságban lehet megközelíteni őket, mert a Kato öböl után a terület nincs feltérképezve. A korálzátonyok jól látszódnak, ha szépen süt a nap (a mélység csak 4-5 méter a hajó alatt, ezért tényleg nagyon kell figyelni).

Igazából egy jó sznorkelező helyet keresünk, de hiába bociztuk körbe a Vao-val szemközti kis szigetet, melyet egy külső zátony véd, szép sznorkelező helyet nem találtunk. Sok érdekes hal van a környéken, de a korálok többnyire halottak. A tenger Vanuatuval vagy Fidzsivel összehasonlítva hideg, kb 20-21 fok lehet. Csak hosszú neoprén ruhában bírjuk ki a vízben hosszabb távon.

Ezen a horgonyzóhelyen egyedül horgonyoztunk egészen estig, amikor egy katamarán mellénk dobta a horgonyát.

Kefe szigetIle Des Pins a fenyőkkelIle Des Pins csúcsa
Sziget (különböző polárszűrőkkel)Sziget (különböző polárszűrőkkel)Sziget (különböző polárszűrőkkel)
Vao előtt horgonyt dobunkSznorkelező helyet keresünkA sziget Vao előtt
SziklaA sziget Vao előttHomokpadon
A sziget Vao előttMég egy sziklaA Rotor


16. nap, 2014.10.24. , Vissza Kuto-ba

Vao előtt horgonyzunk
Miután körbe paddle boardoztuk az öblöt egy motorcsónak érkezett egy helyi sráccal, aki turistákat csónakáztatott. Közölte, hogy ez az ő öble és itt nem horgonyozhatunk. Mondtuk neki, hogy ez nagyon szép tőle és felírtuk a nevét nehogy valami bajt okozzon. Sajnos a helyi kanakok nem mindenhol kedvesek és ezt már több helyről is hallottuk. Már nagyon elrontották őket valahol, valamikor. Visszahajóztunk Kuto öbölbe és útközben Tiger-t is visszafordítottuk, mert ők is Vao-ba akartak menni a hajóval, de felesleges lett volna 4 mérföldet megtenniük egy ilyen fogadtatásért.

A búcsú esten beültünk az étterembe, mert azt hallottuk, hogy csiga a helyi specialitás és ezt az utikönyvben is írják. A szakács azonban nem tudott róla. A vacsorához megint túl korán és egyben későn érkeztünk. Túl korán, mert a naplementét látni akartuk az asztaltól, amely 6-kor van, de a vacsorát csak 7-től szolgálják fel. Túl későn, mert már minden asztal elkelt. Így egy itallal és a naplementével búcsúztunk Ile Des Pins-től.

Kuto öbölben naplementeKuto öböl a parton Kuto öböl naplememte
Az étterem előttKuto öböl naplememteAz étteremben


17. nap, 2014.10.25. , Moro sziget

Az utasszállítót kerülve
A Moro sziget egy kis pici atollt képez közvetlen Ile Des Pins mellett.
Egy utasszállító megint beállt az öbölhöz és kis kabinos hajókkal szállították az utasokat. Ezt kellett kikerülnünk, amikor elhagytuk a Kuto öblöt. A Moro szigethez csak nagyon jó láthatóságban lehet menni. Mivel a szél is gyenge volt 10-15 csomó körül és a nap is szépen sütött, átálltunk a Moro sziget mellé, miután behajóztunk az atollba. A horgonyunkat egy charter hajó mellé dobtuk.

Felhúztuk a neoprén ruhát és az atoll körgyűrűjét kívülről kerülve sznorkeleztünk először. A korál sok helyen halott volt, de legalább láttunk egy ráját, amely épp készült beásni magát a tengerfenéken a homokba. Ezután az atollon belül próbálkoztunk és a korálok itt sokkal színesebb képet mutattak. Ile Des Pins szigetéről több motorcsónak is érkezett a szigetre turistákkal.

Naplementekor kibociztunk a szigetre és innen néztük a lemenő napot. Ekkor már a horgonyzóhelyen rajtunk kívül senki más nem volt. Egyedül voltunk az egész atollban.
Kabinos hajókkal viszik az utasokatA Moro szigetnél horgonyon (mellettünk egy charter hajó)Ile Des Pins csúcsa a horgonyzóhelyről
Moro szigetA Rotor a Moro sziget előttMegyünk sznorizni
A víz alatt is jó a láthatóságKorálVégre egy színes korál
Rája beássa magát a homokba Rotor a naplementébenMoro sziget
Naplementében a bociÜdvözlünk Moro-nNaplemente a Moro szigetről


18. nap, 2014.10.26. , Uamoe öböl - Ile Des Pins

Az atollban
A Rotor az atoll kijárata felé veszi útját
Zátony gyűrű
Kijutottunk az atollból
A víz színe szemetkápráztató itt a sekély részeken, mely 4-5 méteres vízmélységet jelent. Mint említettük, a Moro szigetnél csak jó láthatóságban lehet hajózni. A korál körgyűrű nem teljesen zárt a sziget körül, ezért több helyen is be vagy ki lehet jutni az atollból, de a nyílások nagyon keskenyek, ezért figyelni kell.

A Moro sziget után az Ile Des Pins mentén hajóztunk észak felé. A vízmélység elég változó volt és sok a zátony közvetlen a sziget mellett. A felhők jöttek mentek, ezért menet közben a láthatóság változó volt. Feltérképezetlen vizeken hajózunk (térkép van, csak nem lehet megbízni benne). Csak úgy tudtunk haladni, hogy egyikünk az orrban figyelte a zátonyokat, amíg a hajózási csatornába nem értünk, hiába volt dagály. Melegebb helyzet csak akkor volt, amikor egy hosszabb felhő után kibukkanó napban azt láttuk, hogy egy zátony felé értünk. Szerencsére nem volt rajta kiálló szikla, de a vízmélység csak 1.9 méter volt alattunk néhány percig (a Rotor merülése 1.7 méter). A hajózási csatornába érve már nem kellett a zátonyokat meredt szemmel nézni. Az Uamoe öböl elé érve gyorsan le is dobtuk a horgonyt.

A közeli delfin show után a bocival kimotorozva egy szálloda területére jutottunk, ahol a személyzet jóváhagyásával letettük a bocit a partra. Kérdeztük, hogy lehet-e kerékpárt bérelni, de az nem volt, ezért gyalog vágtunk neki a röpke 7km-es túrának (egy irányba) az Ile Des Pins sziget neves barlangjához.

Ahogy sétáltunk a fenyőfákkal borított szigeten megállapítottuk, hogy akár Zalában is lehetnénk. A sziget belseje semmiben nem hasonlít egy trópusi szigetre. (Új-Kaledónia szigetei Ausztráliáról szakadtak le.)
A barlanghoz közeledve egy kedves helyi asszony szaladt mellettünk. Ő volt a kapuőr a barlanghoz, és beszedte a 250 frankont (fejenként). Közben lelkesen mesélte franciául hogy miket ültettek a környező kertekbe pl yamot, maniókát, krumplit. A kertekbe tradicionálisan fedő díszeket tesznek. Azt nem értettük, hogy miért. A barlang tágas, sötét (elemlámpa kellett) és érdekes volt kis szenthelyekkel díszítve. A turisták különböző tárgyi emlékeket hagynak itt.
A kert amely körülveszi hatalmas fákkal van tele pl láttunk kauri fát.

A visszavezető úton betértünk a reptérre, ahol ettünk egy ázsiai jellegű palacsintába csavart ételt (a francia ételek mellett jelentős az ázsiai hatás a konyhaművészetben) és egy fagylaltot.
Itt most 6 körül megy le a nap és az öbölbe már sötétedéskor érkeztünk. Meglepődtünk, hogy milyen nagy a tengeri élet a part közelében. Rájától és kis halaktól hemzsegett a víz. A korábbi horgonyzóhelyeken sok tengerikígyót is láttunk (méretben kisebbeket, mint Fidzsin), melyek éjszaka a part felé igyekeznek.
Mögöttünk Moro szigeteA térkép a zátonyokkalUamoe öböl - szálloda
BocivalAkár Zala is lehetneIle Des Pins fenyői
Kert dísszelPatak a barlang előttHatalmas stalactites cseppkövek
A barlangbanCseppkőA barlangból
Kanak ház a bozótbanA reptérenReptér
NaplementeHalcsoportosulásRája


19. nap, 2014.10.27. , Prony öböl

A 35 mérföld vitorlázás (keleties, 12 csomós szélben) és a zátonyok kerülgetése után horgonyt dobtunk a fő sziget déli részén a Prony öbölben. A nikkel bánya itt van nem messze, mely Új-Kaledónia fő bevételét jelenti. A vörös hegyek körülveszik a horgonyzóhelyet. Az öböl keleti részében éjszakázunk, mert holnap északkeleti szél várható. .

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4854509