Hajónapló: Nyugat-Indonézia

in English

     2016.08.25 - 2016.11.03                                   »»   5/5 oldal   ««

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5

...folytatás az előző oldalról

53. nap, 2016.10.16. , Belitung keleti partja A Sail Indonesia busz reggel 7.30-kor indult utasaival a fedélzetén. Rendőri kísérettel indultunk, ahogy más rendezvényeken is, hiába alig volt forgalom a szigeten. A mai nap Belitung keleti partja felé vettük az irányt. Először egy ón bányához vittek minket, ahol egy nagy eső fogadta a csapatot, de csak 15 perces túra volt fel a hegytetőre. Az eső után a helyi vadkutyák is előjöttek, de elég barátságosan néztek ránk. Ezután egy kínai templomnál mutatták be a helyi harcművészet gyakorlói, hogy csapkodják egymást egy rugalmas vesszővel. Nem tudták, hogy finn barátunk is jártas a harcművészetekben ezért miután színpadra hívták, meglepődve fogadták a mozdulatait. Egy másik kínai templom következett, ahol az oroszlán táncot járták el beöltözve. A korábbi szigetekhez képest, itt Nyugat-Indonéziában elég nagy számú a kínai betelepült lakosság, ezért a taoizmus és a buddhizmus is elterjedt ezeken a szigeteken. Egy zenés-táncos ebéd következett Mangar-ban, a keleti parton, amely a tavalyi Sail Indonesia megálló volt. Itt utána a gonosz szellem legyőzése következett. A legenda szerint egy halász egy halcsapdát helyezett el, melybe nem mentek bele a halak. A halászok azt mondták, ez azért van, mert a rossz szellem lakik benne. Azóta egy sámán egy vesszőből készült halcsapdát fehér lepedőbe öltözetet, ez lesz a teste és kókuszból fejet tesz rá. Ezt a gonosz szellemet Bubu-nak hívják a szigeten. A sámán majd kéri a szellemeket, hogy egy harcos elűzhesse a rossz szellemet. A harcos megverekszik a Bubu-val és el kell azt pusztítania, úgy hogy kettétöri a testet. A helyiek szentül hisznek ebben a történetben, a Bubu-ban és a küzdelemben. A harcosok a művelet után tranzba esnek. Később a helyi turista központba vittek minket, mely egyben múzeum és állatkert is volt. A múzeum érdekes volt, mert például a hangszereket és helyi játékokat ki lehetett próbálni, de az állatokat sajnáltuk az apró ketreceik miatt. (Ezt meg is említettük a helyi sajtónak, akik másnap rádió interjút készítettek velünk.) Zárásul egy trendi kávézóba vittek minket, ahol Miss Belitung énekelt és Mr Iván pedig a műanyag flakonokból és palackokból újrahasznosított szaxofonján zenélt. Nem is csoda, hogy ez a sziget messze sokkal tisztább az eddig látott indonéz szigeteknél. Este a buszon a Mission Impossible egyik részét adták le hazafelé. A buszvezető még megállt és könnyített is magán az út szélén, hogy vége ne legyen a filmnek a megérkezésünk előtt. Nehéz volt leszállni a buszról, mert hatalmas felhőszakadás zárta utunkat. A buszvezető kitalálta, hogy akkor Erwan étterméhez furikázza a társaságot, mert a bocik az étterem előtt sorakoztak.

54. nap, 2016.10.17. , Kijelentkezés Indonéziából Egy robogót béreltünk, amivel a bevándorlási hivatalt kerestük, de a Google térkép egy elég lakatlan részre navigált, ahol csak egy-két vidéki ház volt. Ez gyanús volt, és amikor az egyik házból segítségünkre siettek, kiderült, hogy kb még 20 percre vagyunk tőle. El is késtünk egy kicsit mert a megbeszét 8.30 helyett csak 9.30-ra értünk oda, de szerencsére itt mindenki tudta, hol van a hivatal és útba tudtak igazítani. A hivatal előtt már a helyi ügynökünk várt és gyorsan be is adta az útleveleket. Kiderült, hogy Eva, a Sail Indonesia ügynökünk is ide tart, mert a vízum hosszabbításokat intézi a rally-nak. Miután megkaptuk a pecsétet, gyorsan sokszorosítottuk a hivatalos papírjainkat, mert minden hivatalnok kér egy másolatot belőle, természetesen hajópecséttel ellátva. Majd a vámhivatalba motoroztunk el, ahol nagyon kedvesen csokis sütivel kínáltak meg minket. Ezután elküldtek, hogy csináltassuk meg a karantín papírokat, mely szintén egy másik helyszínen volt. - Hol van a Kumai-ból való kijelentkezésük? - kérdezte a karantín hivatalnok. - Úgy tudjuk, hogy már nem kell - válaszoltuk, kicsit bizonytalanul, mert az előző évi változtatások óta, a különböző régiók másképp értelmezik az új szabályozásokat és abban sem voltunk biztosak, hogy akik a régi rendszerrel jöttek Indonéziába (mint mi) azoktól még elvárják-e a régi szabályok kövtését (régen minden kikötőbe be és ki kellett jelentkezni). Mi csak abban voltunk biztosak, hogy milyen papírokat követeltek meg az ügynökök, ahhoz, hogy a hajó maradhasson. De ez persze más hajósokkal beszélgetve ügynökönként más és más lehet (találkoztunk olyan hajóval akikkel még mindig csináltatják a CAIT-et). Indonézia egy hatalmas és kiterjedt ország, a különböző hivatalok pedig maguk értelmeznek mindent. - Ja, már nem kell? Akkor rendben - válaszolt a hivatalnok, majd aláírta a papírt és ezzel együtt mi is kifújtuk magunkat. Természetesen mindezt a helyi ügynök tolmácsolásán keresztül értettük meg. Egy kicsit örültünk is, hogy van egy ismerős arc mellettünk, aki ismeri a helyi hivatalnokokat. A karantínnál összesen 2 dollár volt a kijelentkezés és más nem is kért sehol semmit érte (hallottuk, hogy a Nongsa-n 50 dollárt kérnek minimum). Ezután visszamentünk a vámosokhoz, akik egy Kupangi papírt kerestek, amit mi soha nem kaptunk meg bejelentkezéskor, de gyorsan átsiklottak felette, amikor megmutogattuk, hogy a hajó több mint egy éve Indonéziában van és az összes negyedévenkénti import mentességről szóló papírunk megvan. A vámpapírok aláírása után a kikötő kapitányhoz látogattunk el, hogy megkapjuk az utolsó papírunkat is tőle. Az összes motorozás és hivatlnoki látogatás két és fél óra volt. Kijelentkeztünk Indonéziából. Mivel az ügynököt követtük a robogóján, meglepetésünkre végül a Sail Indonesia ebédre vitt minket. A hajósok még nem érkeztek meg, de már itt volt Belitung régense, akihez rögtön odavittek minket bemutatkozni és így szóba elegyedtünk vele. Megdícsértük a sziget tiszatságát, amin egy kicsit mosolygott, és megköszöntük azt a befektetést, amit a hajósokért tettek. A tradicionális tálcán felkínált ebédet mindenki tradicionálisan kézzel fogyasztotta, nem használnak evőeszközt. Zenés-táncos műsor kísérte az ebédet. Az ebéd után adtunk egy interjút a helyi sajtónak. A legtöbb helyen néhány órát adnak arra, hogy elhagyjuk az országot a kijelentkezést követően. Ez volt a következő meglepetés, hogy itt mindenki marasztalni akart, hiába mondtuk, hogy már kijelentkeztünk. Még a következő Sail Indonesia állomásra is invitáltak minket, de mondtuk, hogy most már tényleg nem maradhatunk tovább. Még egy utolsó tartozásunk volt Sara-nak, aki a hajós túra után meg akarta nekünk mutatni az otthonát. Ezért ebéd után az ő robogóját követtük az anyukája masszázs szalonjához, ahol a személyzet rögtön fotózkodni készült velünk. Sajnáltuk, hogy nincs több időnk, de még néhány dolgot vásárolni szerettünk volna a hajó élelmiszer készletébe. Sara anyukája betessékelt az autójába és sorra vitt minket az üzletekbe és a pékségbe. A szalonhoz visszatérve visszaültünk a robogóra és Sara és anyukája pedig az autóval követett minket a tengerpartig (ők hozták a csomagokat), ahol aztán meg is történt a fájdalmas búcsú. Gyorsan a hajósoktól is elbúcsúztunk és felkészítettük a hajót a hajnali indulásra.

56. nap, 2016.10.19. , Irány Malajzia 1: Lingga felé Címlapon vagyunk CM93 2009 a zátony majdnem jó helyen van CM93 2011 a zátony nincs jelölve, a világitó jelzés elcsúszva északra, a relatív poziciója sem stimmel Lingga naplemente Hajnali 3 órai indulással kezdtük az utunk Malajzia irányába. Még egy darabig indonéz területeken hajózunk attól függetlenül, hogy kijelentkeztünk. Az első két napot napsütésben, változó szélben tettük meg. A szél azonban délies volt, amely nekünk nagyon jól jött és hát a gyenge szelekben azért rá kellett kapcsolnunk a motort, de este 5-től hajnali 4-ig csak a vitorlák hajtottak bennünket (11-14 csomós szél). Ez is ritka ezen a területen, hogy este jön meg a szél. Közben megkaptuk Sara email-jét az interjúnkról, lefotózta a cikket. A Pos Belitung-ban címlapra kerültünk vele. Sok hajó volt Banka Belitung mellett, de pár nappal a holdtölte után nagyon jó volt a láthatóság. Amúgy nem veszélytelen a hajózás ezen a vidéken. Az elmúlt hetekben két vitorlás is odaveszett. A Salmon nevű vitorlás éjszaka Bawean-szigethez közeledett amikor egy halászhajó flotta álta el a kijelölt útvonalukat. A térképük alapján úgy tűnt, északról ki tudják őket kerülni, van még hely az arra fekvő zátony mellett, de tévedtek. A hajót elvesztették de a legénység fizikai sérülés nélkül megúszta a haváriát. http://www.sy-salmon.de/Reiseberichte-2016 Mi is megnéztük a térképeinken a megadott poziciót. Ami érdekes...izé...ijesztő hogy a 2011-es CM93 térképen nincs rajta a zátony, de a 2009-esen rajta van. Mi már pár helyen észrevettük hogy a 2009-es pár helyen pontosabb, úgy hogy azt használjuk. Bár a Belitungi horgonyzóhelyen a 2009-es nagyon felületes, a 2011-es viszont szépen mutatja a zátonyokat. Sajnos tudomásul kell venni hogy Indonézia nagy részén a térképek használhatatlanok. Ha éjszaka egy zátony vagy akár sekélyes víz mellett kell elhajóznunk, általában több mérföldes távolságot tartunk, vagy várunk a nyílt vizen mielőtt közelednénk a szigethez illetve a kérdéses vízmélységhez. A másik szerencsétlenül járt hajó az osztrák lobogó alatt hajózó Calamares. Velük találkoztunk korábban Sumbawa mellett. Azon a szakaszon ahol most járunk éjszaka egy kivilágítatlan teherhajó elgázolta őket. Segítséget a hajó nem nyújtott, meg sem lett. A vitorlás pillanatok alatt elsüllyedt és a legénység 9 órán keresztül volt a vízben míg végül egy arra járó halász megmentette őket. http://www.sailblogs.com/member/calamares Miért mehetett a teherhajó minden jelzés nélkül? Csak tippelni tudunk. Sajnos az újkori kalózkodás ezen a vidéken még mindig dívik. Szerencsénkre egyelőre a vitorlásokat békén hagyják, inkább teherhajókat és főleg tankereket rabolnak ki vagy el. Lehet, hogy egy ilyen hajóval találkozott Calamares? Mi mindenesetre úgy időzítettük a hajózást hogy telihold legyen. És a radart is folyamatosan figyeljük. Nem hiszem hogy egy nagyhajó meg tudna lepni minket.

57. nap, 2016.10.20. , Irány Malajzia 2: Áthajóztunk az Egyenlítőn Déli 0 fok Északi 0 fok Kocc Halászplatform Lingga mellett Rakottkrumplival ünnepeltünk Ma reggel 8-kor 2 hajó beszélgetését hallgattuk a VHF-en: A kis motoros hajó meghívta a nagy szállítóhajót: - Ebben és ebben a pozicióban vagyok a hajója bal oldalán, lát engem az AIS-en? - Elnézést hol van? - kérdezte a szállítóhajó egyik női legénysége (mert valószínűleg a kapitány nem beszélt angolul). - A hajója bal oldalán egy motoros kishajó. Lát engem az AIS-en? - Nem nekünk nincs AIS-ünk csak radarunk - válaszolja a női hang. - Lát engem a radaron? - kérdezi most már kicsit türelmetlenül a motoros kishajó kapitánya. - Ah, eddig nem vettem észre, de most már látom - válaszol a szállítóhajó. Indonéziában a nagy hajókon néha nem is tudják hogy kell használni a műszereket, hiába van beépítve a hajókba, de ha tudják akkor sem mindig figyelik, ezért folyamatosan résen kell lenni, a hajózás itt nem babra megy. Mindig feltételezni kell, hogy esetleg nem vesznek észre. Ezért mi ezen a területen, főleg éjszakai hajózáskor, amilyen műszert csak tudunk használunk: rádiót, AIS-t, radart, a navigációs féyneket (mert sokan ezt is elkummantják) és persze a szemünket. Ha lehet akkor teljes holfényben és jó időben hajózunk. De legtöbbször kerüljük az éjszakai navigációt a kivilágítatlan hajók, halászhálók és FAD-ok miatt. Ezt itt Indonéziában is tudják, és elfogadják, ha az ember lehorgonyoz éjszakára, ha nem megy ki a partra, hiába jelentkezett már ki. Továbbra is Lingga mellett hajózunk változó szelekben, de a 7-14 csomós szélben elég jól hajtanak a vitorlák, csak 5 csomó körül zörrentettük be a motort, maradt az előző napi déli-délnyugati szél. Az Egyenlítőt 11.45-kor léptük át. A Rotor 2007 április 22-én lépte át először az Egyenlítőt és azóta a déli féltekén hajózunk vele (kivéve azt a kis időt, amikor 2007 május 29-én Áronért indultunk és ezért újra átszeltük azt). Ezért ez az esemény most ismét ünneplésre ad alkalmat, hogy visszatértünk a Rotorral az északi félteke habjaira. Egy gyors koccintás után a hazai pálinkával - csak jelképes mennyiséggel, hogy azt este újra megünnepeljük, mert mi menet közben nem iszunk -, folytatuk az utunk a Lingga szigetcsoport mentén Kentar szigete felé, ahol egy nagyon kellemes kis öböl fogadott minket. Jóllehet csak jó láthatóságban érdemes behajózni, mert halász platformok és FAD-ok vannak az öbölben. Az internet sem elérhető az öböl minden sarkában és nagyon gyenge. Egy család jött a hajóhoz, hogy tudunk-e valamilyen könyvet adni a gyerekeknek, adtunk nekik ismeretterjesztő újságot. Ezek a szigetek eléggé elhagyatottak, nem sokan látogatják őket. Itt horgonyzott egy motoros Dashhew hajó is a rallyból. Valószínűleg ők rádióztak reggel a szállítóhajóval. Ezen a szakaszon az AIS jeladónkat is teszteltük. Talán emlékeztek, hogy Ausztráliában szereltük fel a hajóra de nem müködik igazán jól, csak kb. 2 mérföldről lehet venni a a jelét. Eddig nem tudtuk eldönteni hogy a műszer a rossz vagy az antenna úgyhogy Belitungnál átkötötük a hajó főárbócán levő VHF antennára (amúgy saját antennája van a hajó faránál). Francia barátaink hajnalban figyelték meddig látják a jelünket. Ma jött meg az email hogy 12 mérföld után tüntünk csak el. Ez jó hír. Tehát az AIS adó jó, antenna rossz. Újabb sor a teendők listájára.

58. nap, 2016.10.21. , Irány Malajzia 3: Riau felé Ülővizes fürdővel hűtjük magunkat menet közben Látványosak a támadó viharcellák Lingga elhagyatott szigetcsoportja után Riau felé vettük az irányunk. Ez a szigetcsoport is elég elhagyatott, néhány kisebb faluval a környéken. Pálmafás szigetek, de a láthatóság a vízben nagyon rossz, az egész iszapos, homokos. Ehhez az is társul, hogy az elvonuló egyenlítői viharoktól és folymatosan vonuló felhőktől az egész táj szürkének tűnik. Azért néha-néha kisüt a nap, de nincs ragyagóan kék ég, mint azt korábban tapasztaltuk. A vízmélység nem több, mint 15-16 méter. Amikor Belitungról elindultunk ott még 30 méter körüli volt. Ez a terület a jégkorszak idején szárazföld volt, ahogy a Borneo - Sumatra rész is összeköttetésben lehetett. Jóllehet a szél nagyon gyenge (7-8 csomó), mi mégis vitorláztunk benne, mert a szigetek tökéletesen hullámvédett terepet biztosítanak, ezért semmi nem rázza ki a vitorlákból a szelet, nincs betörő döghullámzás, ahogy azt Indonézia déli szigeteinél tapasztaltuk, csak szélkeletettte hullámok. Megérkeztünk Mesanak szigetéhez, ahol csak az utolsó néhány mérföldön kellett motort indítanunk, amikor elfogyot a szél. A sziget mellett halászok tevékenykedtek, köszöntek, de senki nem jött a hajónkhoz. A squall idején bebújtak a halászcsónakjukba, ott várták meg a vihar elültét. A vihar után feltöltöttük az üzemanyag tartályunkat a kannákból. Halászok Üzemanyogot töltünk át Jókedvűen

59. nap, 2016.10.22. , Irány Malajzia 4: Találkozás Spirit-tel, Cemara Érdekes sziklás-pálmás part Vonta Találkozás Spirit-tel Vártuk a szelet és fél tizenegykor meg is jött, melyet egy squall követett. Az utolsó megállónk felé igyekeztünk Malajzia előtt. Mellettünk fúrótornyok sorakoztak, majd egy indonéz katonai hajó haladt el mellettünk, és odament egy tőlünk nem messze horgonyzó kereskedelmi hajóhoz. A következő rádióbeszélgetés zajlott le közöttük: - Miért állnak horgonyon itt a szigeteknél, baj van a motorukkal? - kérdezte az Indonéz Haditengerészet. - Nincs baj a motorunkkal, de Szingapúrban csak két óra múlva tudnak minket fogadni - válaszolta a szállítóhajó. - Kirabolták önöket? - jött a meglepő kérdés az indonézektől. - Nem csak várakozunk - jött a meglepődött válasz. - Rendben, ha kirabolnák önöket, akkor tudják, hogy minket bármikor felhívhatnak a rádión, itt állomásozunk a környéken. Ahogy írtuk korábban, a helyi modernkori kalózok szeretettel veszik el a szállítóhajók portékáit itt a Szingapúr- és a Malaka-szorosnál. A Spirit nevű trimarán legénységétől korábban kaptunk egy text üzenetet, hogy Cemara-nál várnak minket (ez a rész még mindig Riau-hoz tartozik egészen a Nongsa Point-ig). Még az útvonalukat is átküldték, és írták, hogy nem láttak 4 méter alatti vízmélységet a horgonyzóhelyükre menet. Így hát követtük az útvonalat. Nagyon csendes kis öböl volt, de a mélység nagyon gyorsan változott a part felé a 18 méterből, gyorsan lett 7, majd 3 méter stb. 14-nél sikerült ledobnunk a horgonyt, nem mertünk nagyon partközelbe állni, a nap is lefele ment már és itt amúgy sem lehet lelátni a vízben. Így találkoztunk Spirtit-ékkel ismét Lombok után, akik egy köris vacsorával vártak minket. Az előételt (a mozarella salátát) és a desszertet (a császármorzsát) mi készítettük menetben.

60. nap, 2016.10.23. , Irány Malajzia 5: Megérkezés Malajziába Nongsa mellett haladunk a csatorna felé Szingapúri csatorna átkelés (kis háromszögek jelzik a hajókat az AIS szerint) Egy óriással Párás-szmogos az ég Felhajózunk a folyón Fél hétkor indultunk, amikor Spirit-ék még aludtak. Előttünk még 35 mérföld volt Malajziáig, ők csak a Nongsa-ig tervezték a hajózást. Ismét egy kisebb viharral indultunk - itt úgy tűnik reggel jönnek ezek a viharcellák -, de ezt gyorsan felváltotta a motorlázás, főleg mert elkapott minket egy délre menő szembe áramlás. Ezután a kompokat kellett kerülgetni, melyek előttünk jöttek-mentek Nongsa-ról. A Szingapúri-csatorna nem volt túl forgalmas, rosszabbra számítottunk. A Gibraltári-szoros sokkal forgalmasabb volt és ott erős szél is volt. A csatornát kereszteztük és csak egyszer kellett kerülnünk egy pont előttünk lehorgonyzó szállítóhajót. Azért a csatorna keresztezésekor résen kellett lennünk és folyamatosan figyeltük az AIS-t is - melyet a számítógép képernyőre kivetítve láthattunk-, hogy esetleg ütközési pályára kerültünk-e egy hajóval. Gyorsan áthajóztunk a csatornán és ezután szorosan Malajzia partjaihoz tartottunk, mert a másik oldalon Szingapúr van. A távolban láthattuk, hogy töltik fel az indonéz homokkal (egyik legnagyobb export cikke Indonéziának) a Szingapúr környéki tengereket. Szingapúrba idén nem terveztünk behajózni, ehhez még az AIS antennánkat meg kell csinálni, ezen kívül voltak a hajón még olyan friss készletek, melyeket a vámhatóság ott nem fogad el. De Szingapúr érdekesen terül el, mert tőle keletre is és nyugatra is Malajzia van. Mi a keleti oldalon levő Sebana Cove marinába igyekeztünk. A marinához fel kellett hajózni a folyón. Az útvonalat gondosan megterveztük és úgy időzítettünk, hogy dagály előtt érjünk oda (kb délben voltunk a torkolatnál). Itt van egy haditengerészeti ponton és egy állami karantín ponton a bejelentkezéshez. Van egy két bója letéve a folyóra, ha esetleg valaki meg akarna állni, de horgonyozni is lehet rajta. A folyón felfelé haladva, csak 2-szer csökkent a vízmélység 5-4 méter körülire. Gyönyörű, buja növényzet övezi végig a folyót. Amikor megérkeztünk, betelefonáltunk a marinába és már jött is egy alkalmazott a kikötéshez. Utoljára Brisbane-ben állt kikötőben a hajó. Beszéltünk a menedzserrel, aki rögtön elkérte az indonéz kijelentkező papírokat, majd a marina bevándorlási irodájába kísértek minket, ahol hátul egy hivatalnok aludt. Látszik, hogy erre a madár se jár. A hivatal kicsit por lepte volt, de a hivatalnok rögtön bekapcsolta a számítógépet, levette az ujjlenyomatunkat és be is pecsételt az útlevelünkbe. Ennyi volt a bejelentkezés, se vámosokat se karantínt, se kikötőmestert nem láttunk, csak egy papírt kaptunk a menedzsertől, hogy letettük a marinába a hajót. Annyira nem aggódtunk ezen, mert innen úgyis ki kell majd jelentkeznünk, mielőtt behajózunk Szingapúrba. Azt mondják, hogy az Egyenlítőnél, ezen a szakaszon általában végig motoroznak a hajók. Mi a kb 330 mérföldet Belitungtól 54%-ban motoroztuk, a többit vitorláztuk, szerencsénk volt a délnyugati szelekkel. Hogy milyen volt megérkezni Indonéziából Malajziába? Egy kicsit olyan volt, mintha egy nagy vágás lett volna és most egy új film következne. Tegnap még halászcsónakok vettek minket körül, ma ez a rendezett marina mindenestre egy teljesen más világot tár elénk. Amikor megérkeztünk már rögtön hiányzott Indonézia sármja, a mosolygós emberek az utcák zürzavara és kavalkádja. De kiváncsiak vagyunk Malajzia többi részére is, ahol majd utunk folytatjuk. Most felkészítjük a hajót a tárolásra mert letesszük egy időre és a következő évben folytatjuk az utazásunk. Menetben a folyón Sebana Cove Marinában

64. nap, 2016.10.27. , Hajó felkészítés a tárolásra-Malajzia előzetes Marinában a Rotor Sebana Cove (egy lélek sincs a felújított üdülőben) Felhúzzuk a zsákokat a propellerre A marinában állunk, minden délután jönnek a viharok, de a villámok elég jól elkerülik ezt a részt, inkább Szingapúr felé mennek. Néha 34 fok van, de a squallok gyorsan lehűtik a levegőt és nincs olyan melegünk, az éjszakák hűvösebbek, még a takarót is magunkra húzzuk. Hihetelen nyugalom van a marinában, alig vannak hajók. Az itt álló hajók általában csak a környéken hajózgatnak már évek óta. Az egykor lerobbant marinát, nemrég újították fel. Egy hatalmas golf pálya van a marina mellett, de mást nem nagyon lehet itt csinálni csak sportolni és bocizni a folyón. Egy busz kedden és csütörtökön bevisz a közeli kisvárosba 10 ringit-ért fejenként. Egy kicsit nagyobb város is van a közelben, melyet Bandar Penawar-nak hívnak, ide vasárnap megy a busz. A komp sajnos még nem jár a marina és Szingapúr között - korábban járt-, ahhoz taxizni kell. De a marina gyönyörű, pálmafás, rendezett, úszómedencés és van egy kis konditerme is. A délutáni esőzések miatt a hajóleszerelési munkák főleg a délelőttre korlátozódnak, pl vitorlák leszedése, motor felkészítése a tárolásra, patkány és rovar csapdák felállítása, mert persze Ázsiában vagyunk és kikötőben, ezért ezekről sem feledkezhetünk meg. De itt a környezet nagyon tiszta, csak a majmok dobálják szét a szemetet, ha a személyzet elfelejti lezárni a szemetest. A hajó aljára sem nő az alga, mert a folyón levő édesvíz letisztítja azt. Néztük is, hogy az itt álló hajóknak semmi sem nő az alján. Ennek ellenére a propellerünket betekertük egy fekete zsákba, hogy valóban ne nőjön rajta semmi. A hajók tetején azonban kicsit zöldes-feketés folt van, mely a savas esőknek az eredménye. Itt sem fogunk esővizet gyűjteni, már látjuk előre. Megint kaptunk egy üzenetet Spirit-éktől, nem tetszett nekik a Nongsa marina, mert bementek az északi hullámok, ma délután megérkeztek ebbe a marinába. A blogunkat a következő évben folytatjuk.

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5