| 2016.08.25 - 2016.11.03 »» 4/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
40. nap, 2016.10.03. , Találkozás a dzsungel emberével (a túra első napja) | | Orangutan kicsinyével | | | Tömi a majmot | | | Ezt csináld utánam! | | | Párzás közben | | | Most minket néznek? | | | Forgalom a folyón |
Már régóta készültünk arra, hogy ellátogassunk egy igazi trópusi esőerdőbe. A világon három ilyen nagy trópusi esőerdő létezik. A legnagyobb az Amazonasznál Dél-Amerikában helyezkedik el, de a második legnagyobb trópusi esőerdő itt van Délkelet-Ázsiában, melynek Borneó a része. Borneó Földünk harmadik legnagyobb szigete és három ország osztozik rajta: Indonézia, Malájzia és Brunei. A Földön létező élőlények 50%-a megtalálható itt. Ezért nagy várakozással néztünk elébe a következő három napos túrának itt Indonéziában a Tanjung Puting Nemzeti Parkban. Reggel kis motorcsónakkal vettek fel minket és vittek egy klotok-hoz, mely egy folyami hajó. Megismerkedtünk 4 másik utitársunkkal a klotokon és a személyzettel: a vezetőnkkel (Aria-val), a szakácsnővel, a skipperrel és egy segítő társukkal. A klotokon alul volt a konyha és a fürdőszoba, az emeleten pedig a háló és az ebédlő tér, mely körbe nyitott volt és csak erős nap, csapadék vagy éjszakára engedték le a rolókat. Lassan (5-6 csomóval) hajóztunk fel a folyón a dzsungel sűrűjébe. Párás, meleg volt a levegő, de a menetszél hűtött minket a hajón. Meglepetésünkre, néhol jelzőtáblák voltak a folyón. Megtudtuk, hogy a folyó jobb oldalán van csak a nemzeti park, a bal oldali területre bárki beléphet. A nemzeti parkban csak kijelölt területre mindig vadőrrel és vezetővel lehet belépni. A parkdíjakat és a vadőröket a helyiek szervezték meg, ezért minden benne volt az árban, amely helyi pénzben elég jelentős összeg volt (210 dollár fejenként három napra), de élelemmel és szállással a klotokon.
Egy szót mindenki megtanul már gyerekkorában indonézül, ez pedig az orangutan (orang= ember és hutan = dzsungel), vagyis a dzsungel embere. A kifejezés nagyon találó, mert DNS-ük 97%-ban egyezik az emberével. A három rövidke nap alatt, amíg megfigyelhettük őket, valóban rengeteg emberi tulajdonsággal rendelkeztek, például, amikor esernyőt képeztek a fejük fölé a levelekből, amikor eleredt az eső és ahogy tartották azt az esőben, amikor piszkálták a körmüket, amikor vakaróztak vagy cirógatták egymást és ahogy gondoskodnak utódaikról (ez egyedülálló az emlősök között). Az orangutánok egy veszélyeztetett faj és csak Borneó és Szumátra szigetén találhatók meg. Az élőlények a vadonban élnek, de vannak köztük rehabilitált, félvad példányok, melyeket korábban bántalmaztak vagy fogságban tartottak, és ezért vissza kellett őket szoktatni az esőerdőbe. Ezeket a félvad példányokat már nem zavarja az ember látványa. Tehát vannak vad és félvad példányok is a nemzeti parkban. Az első etető állomáshoz háromkor értünk, ide járnak a félvad példányok, melyeket a vadőr hívószóval szólít és az idénynek megfelelő táplálékot szór ki nekik például banánt vagy cukornádat stb. Az állatok messziről közelítenek és csak azt lehet látni, hogy rezegnek és hajlanak a fák a súlyuk alatt. Egy hím példány a 120 kilot is elérheti és nyolcszor erősebb az embernél. A nőstények sokkal kisebbek és legtöbbször kicsinyeik társaságában láthattuk őket, mert 6-7 éves korukig az orangután kölykök az anyjukon lógnak, aki mindaddig gondoskodik róluk. Az ellenségeik közé tartozik a leopárd, amit csak ritkán lehet látni és nekünk sem volt hozzá szerencsénk.
Éjszakai túrára indultunk az este a dzsungelben. A esőerdő fülsértően zajos, folyamatosan kabócák, békák, madarak, gekkók és más állatok zenélnek, de este lehallkul a vidék. Ilyenkor térnek nyugovóra a nappali példányok és jönnek elő az éjszaka vadászó állatok, mint például a tarantula vagy madárpók, melyhez többször is volt szerencsénk, amint kis fába vagy földe vájt üregéből kémlelt. | | | | A klotok | Helyi táncosok az egyik állomáson | Nagyorrú majmok a naplementében | | | | | Tarantula várja áldozatát a sötétben | A sáska is áldozatra vár | Jégmadár éjszakai pihenője | | | | | | |
|
41. nap, 2016.10.04. , A túra második napja | | A nyugodt folyó reggeli fényben | | | Padon ülve váratlan vendég | | | Ez egy kicsit ideges | | | Kicsinyével a platformon |
A második nap egy kukorékoló kakas ébresztetett minket az állomáson, mert egy mólóhoz kötve aludtunk a klotokon a folyón. Már reggel négykor szólt, kb félötkor pirkad. A második nap 2 etetőállomáshoz (az egyik a Camp Leakey volt) is eljutottunk, így további ismerettséget kötöttünk az orangutánokkal. Az egyik domináns hím példány például bevonszolt egy bokorba egy nőstényt, mintha tudná, hogy a kamerák elől ilyenkor el kell vonulni. Az etetőhöz nem lehet közel menni, egy szalagkorláttal van elválasztva a turistáktól, elegendő területet biztosítva az állatoknak, de természetesen az orangutánoknak nem lehet megtiltani, hogy ne közeledjenek az emberhez. Így történt, hogy a kispadon ülve magányosan, arra lettünk figyelmesek, hogy a kamerák nem a gyönyörű vörösbundásokra irányulnak. Hátulról közelítve az egyik emberszabású kicsinyével együtt helyet foglalt a tömegben, pont mellettünk a padon. A vadőr azonban gyorsan ott termett és visszatessékelte az orangutánt az etető területére, pedig nagyon nem akaródzott neki. Ezután eleredt az eső és a majmok is elvonultak az eső elől. Valamelyik esernyőt tartott a feje fölé, egy másik példány, pedig a moló melletti kis fedett megállóhelyen tisztogatta a körmeit és várta, hogy alábbhagyjon az eső.
De természetesen nemcsak orangutánok vannak a dzsungelben, hanem más majmok is, például gibbonok és mulatságosan nagyorrú majmok (proboscis monkey), ezeket is láthattuk a túra során.
Az aranybánya miatt a folyó egy része szennyezett és az első este a vezetőnk nem ajánlotta a zuhanyzást (a helyiek ebben a vízben is fürdenek). A második este beindították a szivattyút és hiába fekete a víz a folyón, itt lehetett egy gyorsat zuhanyozni.
A klotokon nagyon jól főztek és változatos volt az étrend: hal, csirke, polip, rák stb indonéz módra elkészítve és még sör is volt a vacsorákhoz. Este a tűzlegyek fel-fel villanását láthattuk az erdőben, mely jóval szerencsésebb volt, mint a szomszéd hajósok előző éjszakai túra élménye, amikor a tűzhangyákkal ismerkedtek meg. A vezetőnk elmesélt egy előző történetet, amikor egy kb 5 méteres piton bemászott éjszaka az egyik klotokjukba és a vadőrt kellett hívniuk, hogy eltávolítsa, majd jó éjszakát kívánt és mindenki visszatért a szúnyoghálója alá. Ha az előző éjszaka meséli, biztos frászt kapunk a macskától, mely éjszaka besurrant a hajóba és majdnem ráléptünk az éjszaka. Meglepetésünkre alig voltak szúnyogok a dzsungelben. Azért Belitung óta szedjük a malária gyógyszert. | | | | A mohó | A domináns hím | Borneó szakállas disznó | | | | | Nagyorrú majom hátulról | Hím nagyorrú majom | Gibbon | | | | | Tornázó-pördülő gibbon | Ez lehetne egy reklám plakát | A sejtelmes | | | | | | |
|
42. nap, 2016.10.05. , A túra harmadik napjaA harmadik nap reggel arra ébredtünk, hogy a skipperünk, kiabál nekünk: kajmán, kajmán! És ha eddig azt gondolta volna valaki, hogy csak legenda a kajmán a folyón, annak üzenjük, hogy bizony nem legenda. Egy kajmán úszkált a hajónk előtt, tisztes távolságban ugyan. A reggeli dzsungel kirándulás alatt nem láttunk nagyobb állatokat, de a folyón továbbhaladva a klotokból egyre több dolgot pillantottunk meg. Először egy orangután bújkált a fák mögött előlünk, majd a Borneói nagyorrúmajmokat láttuk meg, a fákon. A hímeknek egészen mesefigurára emlékeztető képük van (mintha Moha és Páfrányból léptek volna ki), a nőstényeknek és a fiatal majmoknak pedig hegyes orruk. Enek a csapatnak pont az jutott eszébe, hogy átkeljen a folyón. Magasról a fákról ugráltak be a folyóba, majd átúsztak az átellenes partra és ott rázták tovább a fákat. Ezeknek a majmoknak kicsit orrhangjuk van.
Ketten gyors motorcsónakkal távoztak a fedélzetről, mert korán indult tovább a gépük aznap és csak négyen maradtunk a fedélzeten. Délután még meglátogattuk a helyi Sekonyer falut, amely földművelésből, turisták vezetéséből és az arany bányából szerzi jövedelmét, de a nagy melegben alig láttunk egy-egy embert a kb 200 fős lélekszámú faluban.
A három napos túra alatt is csak egy kis részét jártuk be a parknak, de így is elégedetten, sok látnivalóval távoztunk. Az időnk is nagyon jó volt és csak egyszer esett az eső, mely kb 1 órán keresztül tarthatott. | | | | Mindkét orang önkéntes a fotón - 97% ? | Rovarevő növény | Gombák | | | | | A termeszek az orangután kedvenc eledelei | Nagyorrú majmok ugrálnak a folyóba | Repülő nagyorrú majom | | | | | Nagyorrú majom (fiataloknak és nőstényeknek kisebb az orruk) | A faluban sétálunk | A falu a folyóról | | | | | | |
|
43. nap, 2016.10.06. , Hívatlan vendégekA Sail Indonesia 2016 fesztivál Kumai megálló záróünnepsége volt Pangkalan Bun városában. Amikor az előző este sétáltunk kicsit Kumai utcáin francia barátainkba futottunk, majd utána Rini-be aki a Sail Indonesia képviselője volt Kumai-ban. Mindenki megerősítette, hogy a busz reggel 7.30-kor indul Pangkalan Bun-ba. Mondanom sem kell, hogy egy gyors regisztráció után, mi is felpattantunk a buszra, hogy egy kicsit megismerjük az idei rally hajósait is. Elvégre innen mindenki Malájziába megy a hajójával és ott biztos találkozunk majd néhányukkal. Jól is tettük, mert a tavalyi megálló ezen a részen elmaradt a tűz miatt. Rini elmesélte, hogy nemcsak Szumátra égett, hanem Borneó is és a nemzeti park egy része is lángba borult. Pangkalan Bun városában egy tradicionális Kalimantán háznál tett ki minket a busz, ahol először szemben egy iskolát látogattunk meg - ahol az iskolai táncok után a nebulók félve kérdezgették tőlünk kötelező angol nyelvű házifeladatukat, mert egy interjút kellett készíteniük velünk - majd, a Sail Indonesia programoktól megszokott beszédek, tradicionális táncok és étkezés következett a háznál. Még az utcán is levadászták a turistákat, hogy nézzenek be és étkezzenek velünk, hogy minél több vendég mutatkozzon. A városok nagyon komolyan veszik ezeket az ünnepségeket, ahol a régió vezetői is jelen vannak, mert ezen keresztül promotálják a kultúrájukat és vonzzák a turistákat. Mint mindig nemcsak etetnek és itatnak minket, hanem ruháznak is, és persze megint fel kellett vennünk a pólót amit mindenkinek kiosztottak az elemózsiás csomagokkal egyetemben, melyet az ebéden kívül kaptunk.
Az előadások után az Orangután Alapítvány központjába vittek minket, ahol elmesélték, hogy a központban oktatás, kutatás és a természet védelme folyik. Mutogattak néhány kiadó turista házat, melyből bevételük jön és a tehéntrágyából képződő gáz felhasználásáról szóló kísérletet, meg egy helyi könyvtárat és egy természet filmet Borneóról, ahol visszaköszönt minden amit a dzsungel túránk alatt mi is láttunk.
Majd a busz az egész csapatot egy bevásárló centrumba vitte, hogy feltölthessük készleteinket. Mi a hűtőpultra vetettük magunkat, hogy sajtokat, sonkát és joghurtot vegyünk. Ehhez itt nem jutunk hozzá minden nap.
A Kumai madárházakról tettünk egy említést korábban. Ezek a házak titkos receptekkel vonzzák be a fecskeféléket (white nest swallows vagy swiflets). Kérdezgettük, a vezetőt, hogy be lehet-e kukkantani a házakba, de sajnos nem lehetett. Mindenestre a madarak fészkéből élelmiszert levest vagy üdítőket állítanak elő, mert magas a kálcium, vas és magnézium tartalma és álítólag szépíti a bőrt mindamelett, hogy más egészségügyi hatása is van fogyasztójára. A levest Kínában készítik, de a 80-as évek virágkora óta a kínaiak szigorú előírásainak az indonézek manapság már nem tudnak megfelelni (inkább Malájziából veszik az árut), ezért próbálják a helyi lakosság között terjeszteni üdítők formájában, melyet mi is megkóstoltuk Belitungban. A lakosság nem örül ezeknek a madár beruházásoknak, mert azon kívül, hogy az ablaktalan házak rontják a városképet, a madarak hangosak, szemetelnek és betegségeket is terjeszethetnek és károsíthatja a madarak természetes szaporodását is. Ha egyszer kiemelik őket a természetből, nem mennek többé vissza, mert az utódok oda költenek újra, ahol egyszer mint fiókák kikeltek.
|
46. nap, 2016.10.09. , Kumai-ból Belitung-baGyorsan kiszaladtunk a piacra reggel 7-kor, majd egy két éjszakás menettel visszahajóztunk Belitunghoz. Már a folyón lefelé haldva megérkezett a szél és húztuk is fel a vitorlákat. A Kumai folyó előtt azonban sok halászhálót és halászcsónakot kellett kerülgetnünk, minket pedig a hajóvonták kerülgettek. Éjszakára a délkeleti szelet délnyugati váltotta fel, de alig volt több 3-4 csomónál, ezért a motort ismét berregtetnünk kellett. Hatalmas viharcellák terebéjesedtek el felettünk villámokkal, melyek másnap is megmaradtak és lassan meghozták az esőt is. Csak délutánra erősödött be a szél és estére pedig folyamatosan nőttek a csomók a széljelző műszeren. Kezdődött 10-13-14-16-17-18-19-20 és végül 26-27 csomó lett este 8-kor. A tenger is igencsak gyorsan háborogni kezdett. Szerencsére vitorlázni tudtunk benne, mert negyedszélről kaptuk a nyugati-délnyugati szelet, de a menet olyan lett, melyet talán az új-zélandi átkeléseknél lehet tapasztalni. Már rég nem volt ilyen negyedszelezős háborgó tengeres menetben részünk, legalábbis itt Indonéziában nem. Mindenesetre ilyenkor érzi az ember, hogy ennek a kihívásnak is képes megfelelni és a hajó is bírja a kemény menetet. Ilyenkor a legrosszabb, amikor gyorsabban lecsökken a szél, mint a hullámzás, és ekkor a vitorlákból minden szél kirázódik. Ezt nevezzük a kellemetlen menetnek, miközben a hajó vitorlázatát is sajnáljuk és ezért inkább leveszzük őket, ekkor pedig a hajó tehetetlen dülöngélésbe kezd. Hajnalban azonban csökkent a szél, jóllehet az eső megmaradt. Az egész látóhatáron nagy szürkeség volt napokig, amely most egy kicsit elkezdett derengeni előttünk és a squallok is egyre kisebbek lettek körülöttünk. Így érkeztünk vissza Belitunghoz, ahol már több rally hajó sorakozott. |
48. nap, 2016.10.11. , Kis pihenő ismét Belitung-nálKis pihenésként bevártuk francia barátainkat Belitungnál. Közben hétvégi programot csináltunk, mert semmi szél nem volt: sznorkeleztünk, fürödtünk, olvastunk, kirándulgattunk a bocival a gránit sziklák között (több kis sziget van a környéken), pedig hétfő-kedd volt. Azért egy gyors zöldség-gyümölcs beszerzést is bevettünk a programok közé, Erwan felesége odaadta a scooterét, hogy a közeli zöldséges bódékat körbejárjuk vele. Sajnos mangót nem kaptunk, pedig ez a kedvenceink közé tartozik, így beértük az ananásszal. Végül befutottak francia barátaink is, akik az előző napi viharos időszakban lemaradtak tőlünk, megvárták, míg elmegy a vihar, de emiatt meg szelük nem volt útközben. Mindenesetre egy pizzás vacsorára hívtak, előételként wahoo sushi-val, melyet útközben fogtak ki. A kirándulásaink közben ellátogattunk egy kb 5 mérföldre levő szigetre, ahol van egy világítótorony. Még a hollandok építették az 1800-as években és nagyon szép kilátás nyílik a tetejéről a vidékre. Az 5 mérföld elég messze van a bocival, de mivel nem volt szél, simán végigdöngettünk vele a szigetek között. Szerencsére pénz is volt nálunk, mert 5000 rúpia volt a belépő a toronyba. |
49. nap, 2016.10.12. , Elindultunk és visszafordultunkNéha előfordul, hogy hiába készülünk fel az indulásra, valami mégis a helyszínen marasztal minket. Két tervünk volt, az Indonéziából való kijelentkezésre. Az első terv szerint a mai napi indulással egy hét alatt (mert a vízumunk 18-án jár le) Nongsa Point-nál jelentkeznénk ki. El is indultunk ebéd körül és egy gyors harminc csomós squall után észak-észanyugati gyenge szél (tíz csomó körüli) jött, pedig az előrejelzés szerint délkeleti szélnek kellett volna lennie. Egészen este 6-ig szembe kaptuk a hullámokat és az áramlást, amikor is megfordítottuk a hajót. Nem az áramlás miatt, hanem mert Évának felszökött a láza. A következő napokban nem lett volna város a környéken, ezért amíg nem tudtuk meg milyen betegség környékezett meg bennünket, jobbnak láttuk, hogy visszaforduljunk. Távolodva nem voltak halászhajók a szigetnél, de az éjszaka során, közeledve rengeteg halászhajó bukkant fel. Éjfél előtt dobtuk le a horgonyt a korábbi horgonyzóhelyre. A második terv szerint itt Beitungnál jelentkezünk ki néhány nap múlva. |
51. nap, 2016.10.14. , Kirándulgatás Belitung öbleiben és szigeteinKihasználtuk, hogy szépen sütött a nap és a bocival kirándulgattunk és sznorkeleztünk a kisebb szigeteken és öblökben. Francia barátaink a Tereva nevű hajón örültek, hogy a B tervünket választottuk, vagyis ez lett a megvalósított változat és velük maradunk még néhány napot. A 2016-os Rally hajók közül is egyre több hajóst ismerünk meg, egyikük-másikuk még kínai medicinát is ajánlott a betegség idején, bár a betegség gyors lefolyású volt és nem volt rá szükség. Cserébe elhíreszteltük, hogy milyen szép a kilátás a világítótoronyból és javasoltuk, hogy látogassák meg. . |
52. nap, 2016.10.15. , Csatlakoztunk a Sail Indonesia 2016 fesztiváljához BelitungbanReggel 7.30-kor bejelentkeztünk a 2016-os Sail Indonesia netre és a rádión bemutatkoztunk a rally résztvevőinek. Bejelentettük, hogy az előző évi Sail Indonesia Rally utóörse vagyunk és az elkövetkező napokban csatlakozunk a rendezvényeikhez. Tereváéktól megtudtuk, hogy Eva, a Sail Indonesia ügynökünk is jelen lesz a rendezvényeken, aminek nagyon örültünk, mert legalább az Indonéziából való kiejelentkezésünkkel kapcsolatban is tudunk vele személyesen beszélni.
A rádiózás után francia barátainkkal költöttük el mesés reggelinket. Itt az öbölben minden reggeli mesés, mert olyan gyönyörű a kilátás. Ezután 10-kor kezdődött a Sail Indonesia rendezvénye, ezért az összes csónak a parton találkozott. Mi általában a moló jobb oldalára kötöttünk amikor a korábbiakban partra szálltunk, de most a bal oldalára, mert a többi csónak is oda tartott. Ezt egy kicsit később meg is bántuk. Már a parton elénk jött rég nem látott ügynökünk, Éva. Az előző évben a Medana-öbölben találkoztunk utoljára vele, de azóta is lelkesen intézte az összes papírmunkát, amely ahhoz kellett, hogy a hajó itt maradhasson több mint egy évig. Mi még az előző rendszerrel érkeztünk, mielőtt eltörölték volna a CAIT-et és az ideiglenes import papírokat, ezért a CAIT-en kívül az összes régi papírforma érvényben maradt a hajónkra, mivel ezekkel jelentkeztünk be eredetileg. Ahhoz, hogy ezek a papírjaink érvényüket veszítsék, és az új, könnyített rendszer alatt hajózhassunk, ki kell jelentkeznünk Indonéziából. Itt Belitungon ezt meg lehet tenni. A rendezvény során megtörténtek a beszédek és utána mindenki kapott egy ajándék pólót. Ezúttal rendkívül vidám narancs színű pólót tudhattunk magunkénak. És persze a városlakók a Sail Indonesia alatt futó hajókat nemcsak öltözteti, hanem eteti is, ezért a beszédek után süteményes tálak jártak körbe. Mi pedig megismerkedtünk a helyi Belitung rádió vezetőivel és Buan és Sara-t a hajónkra invitáltuk, mivel a további események csak délután 3-kor folytatódtak. A bociba ülve láttuk, hogy vihar készül, a szél befordult északira és nagy hullámok voltak a parton. A csónakkal pedig nem tudtunk kikeveredni a halászzsinórok közül. Megfogadtuk, hogy legközelebb a jól bevált másik oldalra kötünk ki. Buan-nál volt egy vadászkés, amivel gyorsan szétvágta a damilt, ami a külmotorunkra tekeredett és száguldottunk is a hajóra. A vendégeinknek megmutattuk, hogy néz ki egy vitorlás belülről, közben teát, kávét és ananászt majszoltunk. Majd megérkezett a vihar. Mi már megszoktuk, amikor a hullámok betörnek a horgonyzóhelyre, de vendégeink nem. Tengeribetegség szállta meg őket, Sara bágyadt lett, Buan pedig az eső ellenére sem akart bejönni a kokpitból. A vihar után gyorsan partra dobtuk őket.
Délután papírlovas táncelőadás volt a parton gamelan zene kíséretében. A zene szép, de európai füllel kicsit hosszú és monoton. Az előadás spirituális volt és a gonosz elleni küzdelemről szólt. Az előadás alatt összeismerkedtünk a finn hajósokkal, akik ekkor érkeztek Belitungba. A finn hajó csak 29 lábas és egy fiatal pár lakja. Mivel az előadás kicsit hosszúra sikerült, melyet a helyiek jól felkészülve, drónokkal filmeztek, mi kókusz ivászatra indultunk az egyik helyi warung-ba (a helyi büfé neve).
Evaval, az ügynökünkkel megbeszéltük, hogy hétfőn kijelentkezünk Belitungból. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
