Hajónapló: Nyugat-Indonézia

in English

     2016.08.25 - 2016.11.03                                   »»   3/5 oldal   »»

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5

...folytatás az előző oldalról

28. nap, 2016.09.21. , Változik az eredeti tervünk Mint korábban említettük meghosszabbítják az ideiglenes vámmentességi engedélyünket, de a levelezések közepette kiderült, hogy csak olyan feltétellel, hogy ha a vámosok megtekinthetik a hajót. Sűrű levelezések következtek és kiderült, hogy ezt csak Belitungban tudják megtenni (se Semarangnál vagy Jeparanál Jáván, se Kumainál Borneoban nem tudják megtekinteni, pedig az utóbbinál ki is lehet jelentkezni). A hajót szeptember 30-ig kell bemutatnunk, vagy különben el kell hagynunk Indonéziát. Az eredeti terveink szerint Borneo-ba szerettünk volna menni, majd onnan Belitungba, követve az uralkodó szélirányt, de emiatt az útvonal tervünket meg kellett változtatni és ezért először Belitung felé fogjuk venni az irányt. Ráadásul Jáva alatt egy pici ciklon keletkezett, ami miatt alig van szél a térségben és ez a kis szél is nyugatias. Belitung északnyugatra fekszik tőlünk, így pont szemből kaphatjuk a szelet, onnan Borneo keletre, ezért erős passzátszélben oda nem tudunk áthajózni. A további terveink reméljük a széltől függően alakulnak és nem a hivataloktól. Motort szervizeltünk, meghúztuk az ékszíjt, mely meglazult. Néhány zöldséget és gyümölcsöt sikerült beszereznünk, de a szigeten nem lehet nagybevásárolni, mert csak pici üzletek vannak. Felfedeztük a kikötő mellett levő utcai halsütödéket. Itt egy vörös sügérre (red snapper) csaptunk le tintahal karikákkal. A vacsora a körülöttünk levő macskáknak is ízlett, addig dörgölöztek hozzánk, amíg nem kaptak egy falatot belőle.

29. nap, 2016.09.22. , Karimunjawa: Kirándulás a környező szigeteken Egy utolsó nyaralós nap Karimunjawan. Hasim már több nappal ezelőtt felajánlotta, hogy elvisz minket kirándulni a környező szigetekre. Örültünk, hogy csak tíz órát beszéltünk meg vele, mert 9-kor hatalmas eső volt. Ezek a szigetek meglehetősen messze vannak a bocival és a hajóval pedig nem lehet horgonyozni a körülöttük levő korallzátony miatt. A Cemara Kecil és a Menjangan Kecil szigeteken kirándultunk. A kecil szó a helyi fenyőt jelöli, mely ezeken a szigeteken megtalálható. A fák apró termései nagyon szúrnak a fehér homokban. Hatalmas élet van a szigetek körüli korallok között. A halak szinte körberajongtak minket. Csak feltettük a mutatóujjunkat és máris eledelnek nézték és elkezdték csípkedni, harapdálni, de ez nem volt fájdalmas. Sikerült néhány kókuszdiót is beszereznünk, de itt sokkal drágább, mint a fő szigeteken. Már érkeznek az idei rally hajók.

32. nap, 2016.09.25. , Karimunjawaról Belitung felé Három nap két éjszaka folyamatos menet után érkeztünk meg a 300 mérföldre levő Belitunghoz. Az első nap reggel átlavíroztunk Karimunjawa szigetei között, ahol nagyon figyelnünk kellett a mélységmérőt, mert néha hirtelen csökkent a mélység és ilyenkor gyors irányváltoztatásra volt szükség, mert nem bízunk a térképekben. Jóllehet az új időjárás-előrejelzés délkeleti szélre váltott, az igazi szél nem szűnt meg nyugatiasan fújni. A szél ereje is változó volt, 3-14 csomó között váltakozott és squallosodott. A motort ez alapján kapcsoltuk ki majd indítottuk újra. A vízben különböző dolgok tűntek fel: vonták, farönkök és végül egy tengerikígyó. Majd egy északnyugatias szellő érkezett, amikor teljes szembe szélben, hullámban és áramlásban (kb 0.5 csomó) még nyugodtan motoroztunk. Érdekes módon napközben a FAD-ok és a halászhajók is eltűntek, jóllehet a mélység csak hetven méter körül volt, de miután lement a nap a távolban rengeteg világító fényt fedeztük fel. Az éjszakai órákban el is értük ezeket a pontokat, melyek lehorgonyzott halászhajóknak tűntek hatalmas reflektorfényben megvilágítva, ahol a mélység negyven méter sem volt. Ezeket kerülgettük. A feljövő félhold alig tudta áttörni a felhőket, ezért ezek világítottak helyette. Majd az őrség további része unalmasan telt, miközben felfedeztük, hogy a GPS-ünk nem jól számolja a logot. Hiába teszünk meg több mint 5 mérföldet óránként, csak 4 körül számol. A többi műszerünk jól működik, az egyik Silva GPS kijelző kivételével, mely valószínűsíthetően egy Balin történt közeli villámcsapás következtében akadt ki, vagyis azóta nem veszi a jeleket, de ezt meg látjuk a GPS-en magán. A második nap egyre squallosodott az idő. A semmi szélből hirtelen 20-23 csomós befúvások lettek (ez valódi, a látszólagos szél 26 is lehetett). Pásztáztuk az eget, hogy időben észrevegyük ezeket és a vitorlákat időben csökkenthessük. Szerencsére nem volt hullámzás, így a menet így is kellemes maradt. Amikor nem volt szél az idő egyre párásodott, kókuszdió frissítővel és tengervizes lábáztatóval hűtöttük magunkat. Éjszaka értünk Belitung hírhedt északeleti részéhez, amely tele van feltérképezetlen zátonyokkal és ahol oly sok hajó járt már pórul. Ezt a részt nagy körívvel kerültük, vagy 50 mérfölddel arrébb lehetett a sziget, amely kerülő kb 15 mérfölddel hosszabbította utunkat, mert nem vágtunk át a zátonyok között. A biztonság kedvéért a radar is futott. Felettünk derűs volt az ég de három oldalról is csapkodtak a villámok a messzeségben: kétoldalt Borneón, Szumátrán és előttünk is. Azon gondolkodtunk, hogy vagy az esős évszak érkezik korábban, melynek November végén kellene ideérnie, vagy az Egyenlítő esőfelhőit látjuk, mert már csak 2 fokra vagyunk tőle. Hajnalban fordultunk be Belitungtól északra. Másnap még jógázni is tudtunk a fedélzeten olyan nyugodt volt a tenger, majd egy nagy squall után nagy hullámzás maradt hátra. Miután elment a szél, az összes vitorlát le kellett vennünk, hogy ne rázódjanak szét. Így érkeztünk meg Belitung északi részére és 7m-es vízben dobtunk horgonyt jó láthatóságban 2 zátony közé. Van egy kinti horgonyzó hely is, ahol már állt 2 ismerős hajó, de a szigethez közelebb jobban védve voltunk a hullámzástól. Este az ismerős két hajóval partra szálltunk és egy halas éttermet kerestünk. Az egész part teljesen kihalt volt és ahogy elsétáltunk az éttermek mellett, azok rögtön ki is függesztették a záróra táblát, lekapcsolták a villanyt és hazamentek, az elszalasztott utolsó vendégek tudatában. Majdnem pórul jártunk vacsora ügyben, mígnem az egyik étterem tulajdonosát gyorsan visszaszaladva még sikerült utolérnünk.

33. nap, 2016.09.26. , Belitung gránit szikla formációi Ismét egy mesés horgonyzóhelyen állunk. Mögöttünk Belitung gránit sziklái, melyeket éjszaka lámpával meg is világítanak, előttünk a fehér homokos part. Nem sok információnk volt annak tekintetében, hogy mikor jönnek megszemlézni a hajót, de azt tudtuk, hogy a Kupangi vámhivatalra várunk, hogy kiadjanak egy papírt az ideiglenes vámmentesség meghosszabbítására, amely az itteni vámhivatalnak kellett. Addig is hasznosan akartuk eltölteni a várakozási időt és elmentünk sznorkelezni a helyi gránit sziklák mellé. Sokan a BVI-hoz (Brit Virging-szigetekhez) hasonlítják ezt a szigetet és Délkelet-Ázsia legszebb szigetei közé sorolják a helyet. Csak mint később megtudtuk kevésbé felkapott verziója a BVI-nak, bár ez már az üresen pangó parton sorakozó éttermeken is látható volt. A gránit sziklák különleges látványt nyújtanak, de a turisták csak hétvégén érkeznek más szigetekről, főleg Jáváról. A kisrepülő ugyanis csak a hétvégére hozza őket és a komp csak havonta kétszer jön, ezért a sziget egészen elszigetelt. Terveznek egy nemzetközi repülőteret, de ez még a jövő zenéje. A sznorkel kifejezetten izgalmas a kis járatokkal, búvóhelyekkel létrejött gránit sziklák között, a láthatóság nagyon jó és egészen sok hal van. Egyszer csak elsötétült a víz és felettünk egy nagy viharcella haladt keresztül, sűrűn szórva villámait a szigeten, kicsit távolabb tőlünk. Szerencsére azonban elkerülte a horgonyzóhelyet a nagy eső, de utána mindig erősen párás levegő marad hátra.

34. nap, 2016.09.27. , Belitung kirándulás A horgonyzóhely A helyi turista hivatalban egy aláírást kértek Múzeum park Belitung édesvizi krok az állatkertben (véletlenül merték ki a folyóból egy kotró géppel) Nehéz turista információra hagyatkozni a szigeten, mert nincs igazán turista forgalom, ezért a helyi étterem tulajdonos és hajósokkal foglalkozó Erwan-t kértük meg, hogy vezessen körbe minket a szigeten. Elmesélte, hogy amikor a szigetre érkezett Baliról (ide nősült) akkor még elektromos vezetékek sem voltak és amikor először vezetett körbe egy hajóst akkor mindenki kiabált, hogy Bule!, mert itt így nevezik az idegeneket. Majd később minden idegentől azt kérdezték, hogy hol a hajója, még akkor is amikor repülővel érkezett. Belitung rendzett kis városa Tanjung Pandan, ahova a repülő is érkezik Jakartából (1 óra az út), ez körülbelül félóra kocsizás a parttól (Tanjung Kelayang). Első utunk a kis állatkerttel egybekötött múzeumba vezetett (micsoda bónusz!- gondoltuk), mert párás meleg volt közel a delelőhöz. A délelőttünket jórészt a holnapi hajószemle leszervezésével töltöttük. Ki hitte volna, hogy a kis szigetnek érdekes története van. A szigeten rengeteg a kínai leszármazott, akik először népesítették be a sziget, majd Indonézia több szigetéről települtek ide később. Ezért az iszlám mellett a buddhizmus és a kereszténység is jelen van a szigeten. A helyiek egykor nagy szerepet töltöttek be a fűszerkereskedelemben és a fehérbors mind a mai napig nagyon fontos export terméke a szigetnek. Ezen kívül több zátonyra futott és elsüllyedt hajó ereklyéje látható a múzeumban: kínai porcelán tálak és agyagedények és van egy meteorit gyűjtemény, mert a sziget híresen vonzza a meteorokat. Emelett hatalmas ónkitermelés folyik a szigeten. Az ember beavatkozása és rombolása a kitermelés során drámaian megváltoztatja a szigetet, egy meghökkentő látványosságot is létrehozva egy tó tükrében. Régen minden ház mögött folyt az ón kitermelése az arany mosáshoz hasonlóan kézzel. Aztán jöttek a gépek és a komplex technológiának köszönhetően sokkal több ónt tudtak kivonni. Végül állami regulációval betiltották a bányászatot és ma már csak bizonyos előírásoknak megfelelő cégek végezhetik ezt az ipart Indonéziában. Fekete felhők kezdtek gyülekezni a kirándulásunk alatt és mire a tarsius vagyis a koboldmaki konzerváló helyre érkeztünk, addigra el is eredt az eső majd kisvártatva dézsából dőlt a lé. Ezek a makik valóban olyanok, mintha a Szörnyecskék című filmből léptek volna ki. Körülbelül öklömnyi nagyságúak. Cuki arcuk gyorsan át tudott változni acsarkodó, fogvillogtató kobolddá, amikor a kamerával közelítettünk, majd félénken elbújtak a fák közé. Éjszaka aktívak, fejüket mindkét oldalra 180 fokban tudják elcsavarni, erszényesek és főleg rovarokkal táplálkoznak. Elég nagy távolságban nem tűrnek meg másik párt maguk körül. Az eső kitartóan esett, ezért már csak egy gyors bevásárlásra autóztunk be a városba. Itt csak olyan sajtot lehet kapni, mely nem igényel hűtést és más tejtermék sincs a boltokban, de van egy nagy pékség, amelynek nagy választéka van. Méret különbség Hamm megeszlek Helyi búvár és túra centrum meglepetései (pedig pang az üzlet) Bánya tó Bánya tónál Meghökkentő látvány A háttérben már készülődik a vihar Kreatív helyiek az esőben Bors Kukucs Koboldmaki Pékségben

35. nap, 2016.09.28. , Megszemlézik a hajót Reggel tízkor találkoztunk a helyi ügynökünkkel Erwan kifőzdéjében. Még mindig a Sail Indonesia ügynökei járnak el nevünkben, de kellett egy olyan ügynök is aki a helyi ismeretekkel rendelkezik és tolmácsolni is tud. A két fiatal vámos tiszt is fél óra múlva megérkezett. A moló végében szálltak be a csónakunkba és egyenesen a hajóhoz mentünk. Feltételezésünk szerint a szemlét azért csinálják, mert attól tartanak, hogy adóelkerülés végett esetleg eladják a hajókat és közben hosszabbítgatják a vámmentes engedélyt. A tiszek csak egy-egy gyors fényképet készítettek a barométerről, egy régi GPS-ről és a beépített motorról. Mindez kb 3 percig tartott és már jöttünk is vissza velük a partra, ahol megnézték a papírjainkat. Majd egy scootert kellett bérelnünk, hogy a hivatalig kövessük őket a papírokkal, mert az ügynöknek is csak scootere volt. Az előző Kupangi vámmentes engedélyünk kis fejtörést okozott és a hivatalban már mindenki azt igyekezett értelmezni, de végül utunkra eresztettek bennünket, azzal, hogy nem probléma megoldják valahogy a hosszabbítást. Értelemszerűen, mi azt gondoltuk, hogy a Kupangi vámhivatalnak kellene hosszabbítani, mert az összes dokumentumot hozzájuk adtuk be Indonéziába érkezésünkor, de nem akartunk a hivatali folyamatokba beavatkozni, ezért mindent rájuk hagytunk, hogy csak intézzék. Délután a hajósokkal eszegettünk Erwan kifőzdéjében és meghallgattuk a legújabb hajós pletykákat.

36. nap, 2016.09.29. , Indulás Borneo felé Már csak egy nap maradt hátra a vámmentes papírunk lejártáig, ezért egy kicsit aggódva néztük az emaileket, hogy kaptunk-e valamit a vámhivataltól az ügynökökön keresztül. Közben elővettük a paddle board-ot és bejártuk vele a sziklák környékét. Sajnos amikor felvettük a hajóra a board-ot elengedett a ragasztása, melyen kicsit bosszankodtunk, ugyanis minőségi board-nak adták el ezeket, de úgy tűnik mégis kifelejtették a minőséget belőle. Déltájt még mindig semmi hír nem volt a vámhivataltól, ezért rácsörögtünk a helyi ügynökünkre. Kiderült, hogy a vámosok egy másolatot kérnek a hajó papírokról és az útlevelünkről. Ezen kicsit meglepődtünk, mert az előző nap az összes papírunkat megnézték, de azért átküldtük nekik emailen. Megtudtuk, hogy a Belitungi vámosok, most Kupangra várnak és beigazolódott sejtelmünk, hogy a Kupangi hivatal fogja megcsinálni a hosszabbítást. Közben szaladunk ki az időből, mert lassan meg a 30 napos vízumunk fog lejárni, melyet pedig nem kívánunk hosszabbítani. Ezért írtunk egy emailt a Belitung vámhivatalnak, hogy maradjunk-e még a hajóval, vagy elmehetünk. Néhány perc múlva csörgött a telefon, az ügynökünk volt, hogy a vámosok felhívták, mehetünk és a Kupangi hivatal fogja átküldeni a hosszabbítást emailen. Jóllehet semmilyen papír nincs a kezünkben még, csak az ígéretek vannak, de itt már többet úgysem tehetünk. Amikor elállt a hosszú délutáni eső, még a naplemente előtt felhúztuk a horgonyt és átálltunk a külső horgonyzóhelyre az induláshoz, hogy ne éjszaka kelljen kerülni a zátonyokat. Ez a külső hely jóval dülöngélősebb, mint a belső, főleg a hosszú squall után, ezért a bocit nehezen emeltük fel a fedélzetre. Innen éjszakai indulást terveztünk az apály-dagály változást figyelembe véve Borneo-nál, ahol egy folyón kell majd felhajóznunk, de végül 9 után már úton voltunk, mert a dülöngélésben nem lehetett sokat pihenni. Miközben felhúztuk a horgonyt, majd kiestünk a hajóból - persze csak jelképesen gondoltuk.

38. nap, 2016.10.01. , Belitungtól Kumai felé Squall Lábadozó Üzemanyag áttöltés kellemes menetben A hajós útvonal általában Kumai-tól halad belitung felé a száraz évszakban, ezért nem voltunk benne biztosak, hogy ebben az évben eljutunk-e Kumai-hoz. Mindenesetre az időjárás-előrejelzés kecsegtető volt, mert nagyon gyenge szeleket jelzett és ilyen gyenge szélben akár szembe is motorozhatunk vele. Annak ellenére, hogy a hullámok kicsit még kaotikusnak tűntek, valamivel 9 után elindultunk, mert pihenni úgysem tudtunk. Mindenből folyt a víz a fedélzeten a délutáni esőzések miatt. A szél valóban gynege volt 7 csomó felé nem is emelkedett, de nem az uralkodó széljárás érvényesült egész utunk alatt, hanem északi, nyugati és északnyugati szelek. Valami nagyon megkavarja a helyi időjárást. Lehet, hogy az északi féltekén kialakult hatalmas tájfun vagy csak korábban érkezik a nedves évszak, mert néhány időjárás jós már a La Nina évet vetíti előre. Az tény, hogy teljesen más az idő, mint az előző évben volt, amikor a szárazságtól egész Szumátra égett és a füsttől semmit nem lehetett látni Borneo-nál és Szingapúrnál - hajós barátaink írták, akik akkor erre jártak, miután mi leszakadtunk a rally-ról. Kellemes utunk volt végig Kalimantan irányába, csak egy-két kisebb squall lepett meg minket, de rövidségük miatt nem okoztak hullámzást még a 20 csomós befúvásban sem. Már rég hajóztunk ennyire hullámmentes területen és valahogy a nagyobb squallok pont mindig elkerültek minket. Ennek azért is örültünk, mert a láthatóság nem volt tökéletes. Legtöbbször felhős volt az ég, az Orion csillagkép csak néhányszor bukkant fel felettünk és hold sem volt. A forgalom meg annál nagyobb volt. Ezen a részen van kijelölve az ASL (Archipelagic Sea Lanes), mely egy olyan csatorna hajósoknak, amely bejelentkezés nélküli áthajózást biztosít Indonézián az átmenő hajóforgalomnak. A másik érdekesség ezen a területen, hogy a mélység nem több 40 méternél, és néha ez leesett akár 7 méterre is Borneo szigete alatt hajózva. Annak ellenére, hogy csendesek voltak a hullámok, a squallokat, a hajóforgalmat és a mélységet folyamatosan ellenőriznünk kellett. A Silva műszereinken be lehet állítani egy mélység riasztást, például pittyeg a műszer, amikor 12 méter alá ér, mely nagyon hasznos volt ezen a szakaszon. Az első és a második nap végén is több órát sikerült vitorláznunk, melytől jó lett a kedvünk és elégedettek voltunk az úttal és a hajóval is. Csak Gézán tört ki egy kis torokfájós bacilus, de ahogy munkához látott a fedélzeten pl az üzemanyag betöltéshez a tartályba, már sokkal jobban érezte magát. A hajónak most nagyon tiszta volt az alja, mert napokig sikáltuk Belitungnál indulás előtt és ez is segítette a menetet, de most már nagyon ráfér az algagátlózás.

39. nap, 2016.10.02. , A Kumai folyón (Kalimantan - Borneo szigete) Squall a radaron Kis hajó a folyón Úszó sziget Forgalom a folyón Mecsetek Két nap és két éjszaka (260 mérföld) után érkeztünk meg Kalimantanra, Borneo szigetéhez a Kumai folyó elé. Az Egyenlítő környékén gyorsan, már 6 órakor sötétedik. A csodálatos 2 napos hajózás után Borneo nem éppen tárt karokkal fogadott minket. Kicsit előbb értünk a folyóhoz, mert csak reggel 6-kor fordult az áramlás. Több hajó is itt horgonyzott, de mi nem dobtuk le a horgonyt, mert tekergett a szél és itt olyan gyorsan jönnek a squallok, hogy attól tartottunk, hogy erős hullámzásban nem tudjuk elég gyorsan felszedni. Ezért először csak lassan haladtunk az autopilottal a folyó felé, majd a folyó előtt sodródgattunk és tartottuk a szokásos őrséget. Valamivel éjfél után hiába volt sötétség az ég még annál is sötétebbre fordult, majd Borneo felett megkezdődött a villámlás. Egy vihar készülődött és a szél nyugatiról északira fordult. Ekkor már láttuk, hogy nem ússzuk meg a dolgot. A kisebb squallok általában nem tartanak tovább fél óránál, de ez hajnali 1-től 5-ig tartott és a kitartó 18-20 csomós szél néha 25 csomós befúvásokra váltott és a felhőkből olykor-olykor szakadt az eső és szórták villámaik- szerencsére a villámokat nem ránk. 5-kor pirkadni kezdett és ezzel együtt a szél is és az eső is alábbhagyott. Ekkor láttuk, hogy nemcsak nagy hajók, hanem kivilágítatlan lehorgonyzott vontatmányok is voltak körülöttünk, melyeket már az esőszünetben is láttunk a radaron, de nem tudtuk minek véljük őket. Sehol nem láttunk annyi vontát még tengeren, mint itt Indonéziában. Talán azért mert itt nyugodtabb vizeken lehet húzni az uszályokat és nincs is olyan szofisztikált szállító flotta, mint más országban. A világosban, csökkenő szélben és esőben nekivágtunk a folyónak. Mi dagályban indultunk, de jobb a dagály előtt valamivel, hogy ne kapjunk szembeáramlást, de sötétben nem akartunk felhajózni a folyón. Meglepően iparosodottak a folyó menti települések. A sárgásbarna folyóról és a buja növényzetről a part mentén rögtön a Panama-csatorna jutott eszünkbe. Reméljük olvasóinkat nem zavarja, hogy mindenről áradozunk, de nekünk ilyen a természetünk és minden helyen megtaláljuk a kedvünkre valót. A folyón hajózgatás közben is így történt. A kellemes emlékeink mellett néhány delfin is kísért minket egy darabig, aztán pedig a partról jövő madárcsicsergés is felkeltette érdeklődésünk. Ezek érdekes ipari vagy inkább formatervezés nélküli, szögletes, szürke épületekből jöttek. Mert Kalimantan híres a madár fészek ételéről. Erről a furcsaságnak tűnő ételről majd még később írunk, most csak annyit, hogy ilyen is létezik. A vasárnap délutánunkat pihenéssel akartuk tölteni, de percenként jöttek a hajóhoz különböző szervizzel (víz, üzemanyag, túra stb), mert a Sail Indonesia hajói között horgonyzunk. A következő napokra szóló túránkat gyorsan le is foglaltuk. Egy francia hajós barátunk mellé dobtunk horgonyt (vanuatui ismerettség), akik most nem voltak a fedélzeten, de reméltük örülni fognak, ha meglátnak minket. Így is lett. Part madár házzal Madár ház Barátokkal

Folytatás a következő oldalon...

Ugrás oldalra: 1 2 3 4 5