| 2025.05.10 - -0001.11.30 »» 3/4 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
26. nap, 2025.06.04. , Nosy IranjaReggel átálltunk a sziget védetebb oldalára, ahova egy sor zátonyon kellett átmennünk. Szerencsére elég mély volt a víz, és láttuk, hogy egy másik katamarán az előző nap ott horgonyzott.
Egy turistás sziget, szép kilátással a két szigetet összekötő homokpadra. Apálykor a homokpadon át lehet sétálni a másik szigetre, mely a teknősök tojáslerakó helye. Mire felértünk a kilátóba egy sor szuvenír áruson jutottunk keresztül. Mire visszaértünk a tengerpartra megéheztünk. Az egyik étteremben ebédeltünk. És megint terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elénk (35 000 aryari volt egy személyre, de csak két adagot kértünk, a víz még egy 10-es volt).
Hiába turistás a sziget, a helyiek zavartalanul halásznak a vízben. Egy csapat veri a vizet az egyik oldalon, hajtják a halakat, a másik oldalon levő kifeszített hálóba. |
27. nap, 2025.06.05. , Honey BayHoney Bay vagy Honey River, nem véletlenül nevezik így a hajósok. Ahogy lehorgonyoztunk, már jöttek is a helyi faluból a kenukkal, hogy mézet adjanak el nekünk (30 000 aryari volt egy liter). Végül az iskola igazgatótól vettünk egy adagot. Később bementünk a faluba. Az iskolaigazgató megmutatta az iskolát, aki beszélt kicsit angolul. Johanna megkérdezte, hogy szerzik a mézet. Elmesélte, hogy a vadméhektől szerzik. Megkeresik a fát, tüzet raknak, a méhek elvonulnak, ők pedig kiszedik a mézet.
Az iskolában malgas nyelven és franciául tanulnak. Az épület mellett van egy másik épület is, melyben van egy könyvtár. A helyiek szárítják a halat és megmutatták, hogy tisztítják meg a rizst a héjtól. Egy nagy mozsárban verték hatalmas botokkal. Tyúkokat tartanak, de érdekes, hogy nem termesztenek semmit, Nosi Be-be mennek zöldségért, gyümölcsért. Lehet, hogy kevés a víz, vagy olyan a talaj, hogy nem tudnak, vagy csak egyszerűen a halászathoz értenek. |
28. nap, 2025.06.06. , Játék a falubeli gyerekekkelDélután ismét partra mentünk, Johanna készített néhány karkötőt ajándékba, azoknak a gyerekeknek, akikekkel előző nap játszott. Mi is vittünk egy csomagot az iskolának, melyben ceruzák, kréták és Johanna megúnt kirakói voltak. Ismét fogócskáztak a gyerekek. Visszatérve a hajónkra egy halász érkezett aki kalimarit adott el nekünk. . |
29. nap, 2025.06.07. , Mangrove túra - Nílusi krokodilok?Nem sokan tudják, de Madagaszkáron vannak nílusi krokodilok a folyókban. Ebben a folyóban már többen láttak krokodilokat. azt mondják mélyen fel kell menni a folyón és a mellékágakban lehet őket látni. Ezért mi felkerekedtünk kora reggel, hátha látunk belőlük, de a víz nagyon alacsony volt, mert apály volt, ezért sok mellékágba nem tudtunk felevezni. Néhány helyen le is voltak zárva az ágak és nemzeti park tábla volt kitéve, lehet hogy itt tanyáztak a krokodilok. Egy fél napos túra lett a kirándulásunkból, és krokodilok nélkül is nagyon izgalmas volt a mangrove világa a folyón. Érdekes volt látni, hogy a folyó mellett több települést is láttunk. Azon tanakodtunk, hogy jutnak el innen a más teleplésekre, mert utak nincsenek. |
30. nap, 2025.06.08. , Nosy Antany MoraAhogy távolodunk Nosy Be-től egyre több falut látunk, de ezen a szigeten volt egy düülő is, melyet a Radama nevet kapta. Amikor partraszálltunk találkoztunk egy fival, aki lehet, hogy az egyik alkalmazott volt és azt mondta, hogy nincsenek vendégek, ezért enni nem tudunk, de később szívesen látnak itt egy italra.
Mi különben a sziget csúcsát akartuk megmászni, ezért a kis falu felé vettk az irányt. A csúcsról végül csodálatos kilátás nyílt a horgonyzóhelyre, az öbölre. A csúcson kiderült, hogy a hegy másik oldalán is le lehet jutni. Johanna azt kérte, hogy fedezzük fel azt az utat is, ezért arra ereszkedtünk le, és egy nagyon szép kis erdőn vezetett vissza utunk az üdülőhöz. Még egy kerékpáros út is volt a rezort vendégeinek. Az üdülőbe visszatérve nem találtunk senkit, csak egy takarító hölgyet, aki inkább elmenekült, amikor meglátott minket. Inkább visszamentünk a hajóra. |
31. nap, 2025.06.09. , Nosy Antany Mora üdülőjeReggel kimentünk a faluba egy kis zöldség-gyümölcsért. Egy helyi úr szegődött hozzánk és segített megtalálni az árusukat. Azt mondta, szívesen segít, mert így gyakorolhatja az angolt. Ezeken a részeken nem beszélnek angolul az emberek, malgasszal és franciával lehet boldogulni, ezért meg is lepődtnk a bácsin Mondtuk neki, hogy csak turiisták vagyunk, melyen mosolygott és azt mondta, hogy itt mindenki turista, melyet akkor még nem értettünk, hogy ez mit is jelent, de később Nosy Lavan megértettük. Volt két kis étterem is, de nekünk csak a gyümölcsök kellettek. Itt sem termesztenek, bár papját tudtak adni, a paradicsomból csak néhányat mertünk venni, hogy a falunak is maradjon, ugyanis Nosy Be-ből hozzák.
Az étterembe közben szálló vendégek érkeztek, ezért kinyitott az ebédlőjük is. Drága volt az ebéd és csak készpénzt fogadtak el, ezért ezt kihagytuk, egy kis falatozásra (ez külön menün volt, kis szalámi hidegtál és egy hal tál) és egy italra beültünk. |
32. nap, 2025.06.10. , Nosy LavaEgy hatalmas ahoo akadt a horgunkra, melyet a sikerült a fedélzetre húznunk. Miután a hal mozdulatlan volt egy ideje, kivettük a horgot a szájából, majd egy hatalmas ugrással visszacsobbant a vízbe. Kárpótlásul később egy kisebb wahoo is a horgunkra akadt, de ezt már nem engedtük el.
Amikor megérkeztünk Nosy Lava-ra rengeteg medúza vette körl a hajót. Ahogy délre haladunk, napról napra hűvösebb van. . |
33. nap, 2025.06.11. , Kirándulás Nosy Lava-n, az egykori börtön szigetenPartra érkezve megnéztük az egykori börtönt, melyet azért szűntettek meg, mert rossz körülmények között tartották a rabokat.
Ezután a helyiektől kérdezgettük, hogy lehet feljutni a csúcsra, de ők csak széttárták a kezeiket. Először egy utat követtünk, mely egy forráshoz vezetett (vannak állatok zebuk és kecskék), de aztán nem volt út tovább, így fogtuk magunkat és úttalan utakon feljutottunk a csúcsra. Keresztülgázoltunk Johanna feje tetejéig érő füvön. Hallottuk, hogy nincsenek mérges kígyók, ezért azon nem aggódtunk, hogy belelépünk valamibe. A kilátás nagyon szép volt a hegytetőn. Majd egy kis tízórai közben azon tanakodtunk, hogy vajon, hogy hozták ide fel ezeket a sziklatömböket, melyből a csúcson lévő épületet felépítették. Láttuk az első kicsi majomkenyérfákat, melyek még virágoztak is egy kicsit. De nézve a sziget pusztaságát és szárazságát tudtuk, hogy itt sem termesztenek semmit.
Ezen a szigeten értettük meg, hogy miért mondta Nosy Antany Mora-n a bácsi, hogy itt mindenki turista. Kiderült, hogy a helyi falvak csak ideiglenesek, vagyis Madagaszkár déli részén annyira nincsen hal, hogy a halászok ezekre a szigetekre jönnek fél évre halászni. |
35. nap, 2025.06.13. , Moramba öböl és a majomkenyérfák (baobab fák)Hajnalra 21 fokra hűlt le a levegő. Gyorsan körbekérdeztünk a Crater Bay fórumon, hogy mi a helyzet Madagaszkár többi részén, d mindenhol erős lehülést jeleztek a hajósok. Megyünk bele a télbe. Moramba öböl gyönyörűű látványt nyújt az afrikai majomkenyérfákkal. Vannak igencsak nagy példányok is közöttük. Partot érve egy helyi ember fogadott minket, aki egy kunyhót épített a parton. A kezében egy zsák érdekes gyümölcsöt tartott, aminek a héját már Nosi Lava szigetén láttuk elszórva, így tudtuk, hogy a helyiek fogyasztják, de mi nem ismertük. Vettünk tőle néhányat, 1000 aryariért darabját. Utólag kiderült, hogy ez a majom narancsnak vagy naval orange-nak nevezett helyi gyümölcs, melynek kemény a héja és belül sok magja van és citrusos az íze. A gyümölcs húsa ehető, a magja mérgező, azt nem szabad megenni.
A hajóhoz visszatérve egy helyi halász vitorlással találkoztunk, megkérdezték, hogy kérünk-e rákocskákat, azaz mutogatták, mert nem értjük a malagas nyelvet. Tőlük is vettünk egy kilót, így az ebédünk is megvolt. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
