| 2004.10.09 - 2004.10.17 «« 1/2 oldal »»
| Idényzáró vitorlázás. Remélhetőleg sok széllel, éjszakai menettel, kevés motorozással. Ha tudjuk, versenyen kívül megmérkőzünk a Splitből induló magyar FMC kupa résztvevőivel is. Az oldalakat igyekszünk menet közben feltölteni.. |
1. nap, 2004.10.09. , Indulás00.00 Megérkeztünk.
00.05 Welcome drink.
00.20 Mindenki mosolyog.
00.35 Bepakoljuk a cuccokat.
02:10 Mini nekiáll pecázni, többiek kétkedve nézik.
02:30 Mini kifogja az első kakahalat (ezek a halak a kakát zabálják).
03:00 Géza és Gábor nem vár tovább.
04:00 Mini és KCS is feladja.
07:30 Ébresztő.
07:40 Mininek és KCS-nak ismét ébresztő
08:15 Kikötőparancsnok engedélyezi a kifutást a kikötőből. Közben Mini fog még 3 kaka halat.
08:40 Gyümölcs, zöldség, víz, üdítő és alkohol készletek feltöltése.
09:30 Reggeli
09:40 Időjárás-jelentés letöltése Internetről - 15-20 csomós délkeleti szél várható = negyedszelezni fogunk.
10:00 Baleset, biztonsági és WC-kezelési oktatás
10:20 Víztartály feltöltése, felkészülés az indulása
11:15 Motor indul, kihajózás a kikötőből.
11:43 Kikötő előtt vitorlák felhúzása. Szél pont menetirányból fúj, negyedszelen haladunk a fő vitorlával és az erős szeles génoával.
17:00 Cikk-cakkozunk - a Rabig tartó 14.5 mérföldet 27.4 mérföld alatt tesszük meg.
17:10 A krónikás megunja ezt a tárgyilagos stílust ezért vált.
Mivel a szél folyamatosan arról fúj, amerre menni szeretnénk, kénytelenek vagyunk negyedszelen cirkálni. Volt, hogy enyhűlt a szél, és teljes vitorlázattal 2 csomóval csorogtunk, és volt, hogy csak a fővitorlával 5 csomót mentünk.
A legénység egy részének felfordult a gyomra, de hátsó torpedótámadással enyhítettek problémájukon. A hangulat egyébként jó, várjuk, hogy változzon a szélirány. Erre van esélyünk, de csak holnap délutánra.
Este sem álltunk meg, egész éjszaka igyekeztünk délre-délre-délre. Csak ne kéne 2x annyi utat vitorláznunk, mint amennyit célunk fele haladunk! |
2. nap, 2004.10.10. , Cikk...cakk...cikk...cakkHajnali 2-ig elvileg pihenhettem volna, mert KCS+Mini voltak őrségben. Sokat pihenni nem tudtam, mert vagy
- jött egy hajó
- felcsavarodott a szélkormányra a horgászfelszerelés, amit vontattunk
- szembe van egy sziget
Mire mindezeket megoldotta, kellhettem is vissza fel, 2-6-ig jött a mi időnk Gáborral. Továbbra is élesen szorítjuk a szelet. Fordultunk egyet Pag előtt majd jobb csapáson haladtunk Premudáig. Szél 15-25 csomó között. Premudánál visszaadtuk az őrséget a második csapatnak, és most végre megoldották a gondjaikat és tudtam aludni 3 órát.
A napi program nem változott, cikk cakkban szorítjuk a szelet, haladunk délkeleti irányba. A Srednij-Kanal-ba még 7 fordulóval végigjöttünk, aztán elzárták a szélcsapot, eleredt az eső. Idáig 116 mérföldöt hajóztunk, de csak 53 mérföldet hajóztunk idáig. Ez nem panasz részünkről, hiszen ezért jöttünk és minden percét élvezzük (legalább is én).
Beizzítottuk a vasgénoát, és végre egyenesen haladtunk a célunk fele. Éjjel 10 órakor kötöttünk ki egy bójára "Luka Telascsicsá"-nál. Kis bor, sajt, rántott húsi, majd álujásszerű alvás következett. |
3. nap, 2004.10.11. | | Rotor in Telascica | | | A fotós |
Reggel zuhogó esőre ébredtünk. Már majdnem indultunk, amikor elállt az eső. Felpumpáltuk a bocit és kimotoroztunk a partra. Elsétáltunk a sós-tóhoz. Egy másik magyar vitorlázó odajött hozzánk és megkérdezte, hogy tudjuk-e, milyen idő várható. Szerencsére már korán reggel letöltöttem az Internet-ről a friss időjárás-jelentést, így részletesen el tudtam mesélni, hol mikor milyen szél várható.
- Én az esőre gondoltam - mondta.
- ???? Ja, eső is lesz.
Felmásztunk a domboldalon, ahol ismét klassz látvány volt a sziklafal. Utoljára 3 éve jártam itt (vagy 2?), és azóta feltettek egy fémkerítést, hogy ne lehessen teljesen kiállni a szikla szélére. Találtunk egy táblát is, miszerint a Norvégia finanszírozta a kerítést.
- Biztos egy norvég itt szörnyethalt - mondta Mini.
Szemerkélő esőben motoroztunk vissza a csatornán, majd a Zutski csatornán teljes vitorlázatott bontottunk és a változatosság kedvéért észak-keleti szélben cikk-cakkoztunk kifele. A szél beerősödött, a hátsó vitorla lejött. Szorítottuk, ahogy tudtuk, de nem fértünk el Kornat-sziget mellett, kénytelenek voltunk fordulni. Nagyon sűrű, meredek hullámzást kaptunk szembe, az első fedélzetet többször teljesen elöntötte a víz. Nagyon sirály videofelvételek készültek. Kornati után jobbra fordultunk Vis felé, és gyönyörű verőfényben kellemes félszélben indultunk Vis felé.
A rádión többször hallottuk, amint egy amerikai hadihajó hívogatja a környező hajókat és azonosítási információkat kér. Érdekes volt, hogy nő volt a rádiókezelő, és az egyik tanker rádiókezelője "Mamának" szólította.
Közben teljes vitorlázattal rohantunk Vis irányába. Mikor már tartósan 7.5 csomó felett félszeleztünk az egyre növekvő hullámzásban, győzött a józan ész, és csökkentettük a vitorlafelületet - mindjárt lekaptuk a hátsó és a fővitorlát is, maradt a génoa. A génovál is kellemes 5.9-6.2 csomóval haladtunk sokkal kellemesebb menetben.
Visre hajnali 1-re értünk volna oda, ezért szavazásra tettem a kérdést, hogy Vis vagy Korcula (ETA (várható érkezési idő) másnap reggel 7). Korculára szavaztunk. Beljebb húztuk a vitorlát és megcéloztuk Hvar déli partjait.
A szél azonban nem kooperált, a délutáni 20-25 csomóról 5 csomóra csökkent és forgott. Teljes vitorlázattal próbáltunk haladni, hol Vis, hol Bracs, hol Hvar felé. Vajon hova sikerül reggelre megérkezni?
Közben feltöltöttem a legénység fotóit is az Internetre.
|
4. nap, 2004.10.12. , Visről Milnára | | Szívárvány Solta előtt | | | Rotor vízből | | | Az útvonalunk | | | Milna by night |
A szél 1 óra körül megérkezett délkeleti irányból. Ismét negyed-szelezhettünk. A szélkormánnyal élvezet volt a rohanás, hihetetlen precizitással (mindannyiunkat megszégyenítve) tartotta éles menetben a hajót. Végül 4-5 irányváltás után hajnali 4-kor kikötöttünk Vis városban a benzinkúthoz. Gábor és én lefeküdtünk, KCS és Mini viszont még elment egy éjszakai városnézése.
A kút reggel 7-kor nyitott, mi is ekkor keltünk. Szóltunk a kutasnak, aki pontosan érkezett, hogy már itt várunk rá, szeretnénk tankolni. Sikerült is feltölteni a tartályokat, majd átálltunk a városi kikötőbe. Itt Visen, ha azt mondom a kikötőmesternek, hogy csak 1-2 órát maradunk, nem kér pénzt. Így történt ez most is. Visen egyébként rengeteg hajó volt, valamilyen vitorlaverseny résztvevői.
Bevetettük magunkat egy közértbe és finom friss horvát kenyeret reggeliztünk. Közben eleredt az eső, de azért még körbesétáltunk a városban, majd elindultunk Bracs sziget irányába.
A kikötőből kiérve 7-es északkelet szél fogadott minket 2 méteres, nagyon sűrű hullámzással. Reffelt génoával negyedszeleztünk. A reffelt génoákkal általában nehéz negyedszélben haladni a nem optimális formája miatt, azonban a miénkben van egy laposító betét, illetve reffpontok vannak rajta kialakítva és megerősítve. Ezáltal a reffelt fokkal is tudtuk a kb. 45-50 fokos irányt tartani. Ez az irány azonban ismét irányváltásokra kényszeríttet minket.
A szél később 6-osra enyhült, a hullámok is csökkentek. Mikor azonban fel akartuk a fővitorlát húzni, annak a felhúzó kötele felcsavarodott az oldalsó merevítőre szerelt radarreflektorra, és nem is sikerült leszabadítani. Én már feladtam, amikor Mini nekiállt rángatni, és csodák csodája sikerült leszabadítani. Ezt a reflektort valahova nagyon gyorsan át kell szerelni! A grósszal és génoával (hol teli, hol reffelt) ezután egész nap 6-8 csomóval 25-30 fokban dőlve negyedszeleztünk. Egy génoa reffelésnél kiugrott a génoa-feltekerő háza a rögzítő karból. Szerszámokkal felszerelkezve előre mentem, és szerelni kezdtem. Közben többször átmosott egy-egy hullám, de kifejezetten jól esett, mert a süvítő széltől átfagyott kezeimet kifejezetten melegítette a tengervíz. A javítás elkészült, de később majd át kell kicsit alakítani, hogy ez máskor ne fordulhasson elő. A Milna város előtt szoroson hagyott alább a szél, itt indítottuk a motort és este 9-kor kikötöttünk az ACI marinában. KCS kambúzer egy csodás vacsorát kerekített, majd Sljivovicaval múlattuk az időt. A hajó hátuljára szerelt szélkormány valahogy mindenütt feltűnést kelt, az emberek megállnak és nézegetik. A hozzáértőbbek tudják, miről van szó, de volt, aki megkérdezte, hogy ennek a hajónak ez a két kormánya, és felváltva lehet használni (egyik a széllapát, a másik az erősítő lapát volt).
A legénység lázadási szintjét sikerült a pihentető alvással normális szintre csökkenteni, pedig én akár indultam is volna tovább. |
5. nap, 2004.10.13. , Csorgunk Milnáról Trogirba | | Milna by day | | | Rotor felülről |
Reggeli, majd városnézés után felhúzattam magam az árbocra. Leszedtem a radarreflektort (úgy döntöttem, hogy majd a hátsó árboc első merevítőjére fogom átszerelni), illetve ha már fent voltam, leellenőriztem a vereteket és készítettem 1-2 fényképet.
Enyhe szellőben indultunk Trogir felé. 2-3 csomós szelekben csorogtunk keresztül Solta és Bracs szigetet elválasztó tengerrészen miközben jobbról balról húztak el mellettünk a kompok. Miután kivánszorogtunk Brac takarásából, kellemes, bő félszélen hajóztunk Ciovo Okrug fokáig, ahol is valaki elzárta a szélcsapot. Motort indítottunk, majd kikötöttünk Trogirban. Esti városnézés után pihenni tértünk. |
6. nap, 2004.10.14. , Trogirból Skradinba | | Őrnaszád | | | Álspinakker | | | Alulról is... | | | Átfértünk! |
KCS tollából: "Mini a kambúzer sajnos csak útközben rittyentett nekünk reggelit, de legalább az vajas kenyér volt. Trogirból hajnalban elindulva szakadt az eső. Siettünk, hogy megússzuk a fizetést a kicsit arrogáns kikötőmesternek, aki máskülönben csak azért fejezte ki nem tetszését, mert a Jadrolina beévizi járat helyére parkoltunk. Szokásunkhoz híven beizzítottuk a szélkormányt, szépen vezetett is minket, aztán hopp, eltört egy-két nyolcas erősített csavar és a szélkormánynak annyi. A két méternél nagyobb hullámokban manuális kormánnyal tovább folytatva utunkat, végre kisütött a nap. Közben két katonai őrnaszád közelített két oldalról. A gépágyúk egy ideig ránk meredtek, majd megfordultak és hagytak minket tovább haladni. Primosten -nél úgy gondoltuk, hogy megállunk, egy bójához kötve meg is tettük ezt. Beszálltunk a bociba és elindultunk volna, de a kis motorunk felmondta a szolgálatot. Így hát megvártuk míg lélekvesztőnket partra veti a víz. Körbejártuk a városkát, vettünk kenyeret és gyümölcsöt. Beszenvedtük magunkat a bociba, boci nem megy, eveznünk kellett vissza. Mire újból a hajóhoz értünk, Mininek sikerült elindítania a motort is. Hirtelen felindulásból elindultunk rallyzni egyet a Bocival a kikötőben. Ekkor eleredt a trópusinak mondható eső, így nekünk ennyi elég is volt. Ezután kambúzerünk kerekített egy remek töltött paprikát hazai áruból. Folytatva utunkat felhúztunk a roll génoa mellé egy hagyományos génoát a másik oldalra és így vitorláztunk hátszélben tovább Sibenikig. Ezután feljöttünk Krka folyón cirka egy óra alatt. Közben szegény Kcs-t ki kellett lógatni az bumm végén egy vizes flaskával, hogy megdöntsük a hajót, mert másképp nem férünk volna át a híd alatt. Skradin ACI Marinában kikötöttünk. Még menet közben vízre tettük a bocit, hogy gyorsan elindulhassunk a vízeséshez. Félhomályban kb 30 perc bocizás után megérkeztünk Krka vízeséshez, ahol csodálkozó tekintettel fogadtak minket. Mondták, zárva van, holnap jöhetünk újból. Teljes sötétségben újabb fél óra bocizás. Hajónkhoz visszaérve gyors átöltözés és megittuk a sikeres kikötéskor szokásos elmaradt Sljivovicát. Irány egy étterem, finom kaja, jó beszélgetés, vidám hangulat. Kellemes, mámoros hangulatban befűtöttünk a hajón és mindenki elfeküdt ahol éppen ágyhoz ért. Természetesen reggel felmegyünk megint hogy végre lássunk is valamit."
Rotorman hozzáfűzése: "A nyílt vízen 30-35 csomós hátszélben új sebességi rekordot állítottunk fel, egy génoával 11.0 csomóval mentünk!" |
7. nap, 2004.10.15. | | A csapat | | | Mini az üvegen | | | A süveges |
Mini írja: "Kezdhetném úgy is, hogy gyönyörű napunk volt ma, de ez ebben a formában nem igaz. Kezdeném a legelején a hajnali 8 órás ébredésünkkel, ami nem volt felhőtlen, mert felhős volt az ég de legalább MÉG nem esett. Ebben a tudatban indultunk el Kcs barátommal lisztet vásárolni mert a punati nagy vásárlásnál liszt helyett kristálycukrot sikerült berakni a kosárba.
Felkerekedtünk nyáriasan utcai nadrág, cipő és viharkabátban, hogy a reggelihez megvegyük az alapanyagot, de közben a móló végénél elkapott az égi áldás nem is akár hogy....Eső ellen tető alá kell állni, de ez nem tetszett a horvát kocsmárosnak, mert a kabátunkról lecsöpögő víz foltot hagy, és mondta, hogy kívül tágasabb (köszike). Vissza a hajóra, viharruha gumicsizma, és egyedül nekivágtam. Minden sikerült, de ez volt az utolsó útja a telefonomnak - nem bírta az esőt amíg a zsebembe megpihent a séta alatt. Reggeli után felmentünk sétahajóval és megnéztük a Krika vízesést, és sütött a nap 7 ágra, nézelődés után csebabot ebédeltünk a vizeses tövében, (finom volt)
Pakolás, indulás Dugi-Otok irányába. A Krika folyón végigmotoroztuk, szél és idő hiányában (ezt csak mesélték, mert én kicsit lepihentem) és kiértünk a tengerre kb 2 óra alatt. Teljes szélcsend fogadott, folytattuk a motorozást észak felé. Este 8 felé megérkezett a Déli szél és hátszéllel haladtunk tovább. A szigetek között a radar és a GPS segítségével szinte végig hátszéllel haladtunk. Éjfél előtt sikeresen kikötöttünk egy szimpatikus úszó alkalmatosságra (3 kötelet is tekertünk a nyakára). Az elővigyázatosság oka a reggelre várható 50 csomós Sirokkó. Érkezéséről a holnapi számunkban olvashatnak. Üdv mindenkinek Mini." |
8. nap, 2004.10.16. , L. Telascica - Otok Ilovik, 7-es Sirokkó | | A bunker | | | SY Rotor | | | Beaufort 7 |
Reggel fél hétkor leoldottam a köteleket a bójáról, majd elindultunk. Kezdetben kellemes délkeleti szélben vitorláztunk, ám hamar fordult a szél délnyugatira, úgyhogy ismét negyedszeleztünk, majd motoroztunk szél hiányában. Ebéd után kikötöttünk egy tengeralattjáró bunkernél. Itt végre új szögekből sikerült lefotóznom a hajómat. Az időjárás-előrejelzés strong SE-SW szelet jósolt. Ez nekünk jó lehet, indulunk...
Kellemes 15-20 csomós szélben haladtunk, Gábor kormányzott.
- Géza gyere, 50 csomóval fúj a szél! - hívott. Gyorsan bevontuk a vitorlákat és csak egy félig reffelt fokot hagytunk fel. A pöffök elmúltak, de megmaradt 25-35 csomós szél, 40 csomós befújásokkal. Haladni is akartunk, meg élesen is kellett szorítanunk, úgyhogy megpróbáltuk, mi történik, ha az erős szeles génoát önmagában fennhagyjuk. Ilyen élményem még nem volt a hajóval! 30-35 csomós szél, 35-38 fokban szorítjuk, 2 méteres hullámok, 20-30 fokban dőlünk, csak a génoa van fenn. A hajó óramű precizitással dolgozza keresztül magát a hullámokon, a kormányerő szinte nulla, és érzem, a hajó igazán elemében van. Közben egyik hullámról ugratunk a másikra, a fedélzetet folyamatosan áztatja a tengervíz, többször az egész orrész belefúródik a következő hullámba, süvit, tépi a szél a kötélzetet. Sebességünk 5-6 csomó. A kokpit - hála a kialakításának - teljesen vízmentes. A kabinban azonban félelmetes hangok hallatszódnak - ahogy Gábor megfogalmazta: "Mintha macskakövön vontatnák a hajót.". Egészen este 9-ig folytatódik a menet, mikor is csapást váltottunk, majd Ilovik mellett elkaptunk egy bóját. Az Ilovik és SV Peter közötti csatorna nyáron tele szokott lenni hajókkal, most mi voltunk itt egyedül. Pénzt sem szedett senki. Nem kellett esti-mese az elalváshoz. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
