| 2025.04.21 - 2025.05.10 »» 2/2 oldal ««
| | ...folytatás az előző oldalról |
12. nap, 2025.05.02. , Változik az előrejelzés és így az útitervAz előző éjszaka azt számoltuk, hogy minimum 5.5 csomót kellene tartanunk ahhoz, hogy elérjük a május 5-ére jósolt szélcsökkenést a Madagaszkár fölötti szélcsatornában. Mivel tudtuk, hogy az éjszaka nem lesz szél, ezért úgy döntöttünk, hogy nem veretjük végig motorral ezt a távot, inkább megállunk a szigetnél aludni. Azonban reggel negyed hétkor kiugrottunk az ágyból, mert Géza beindította a motort. Mint kiderült megnézte az előrejelzést és azt látta, hogy 8-án lesz ismét egy kisebb enyhlés a Madagaszkár feletti szélcsatornában, és itt pedig néhány napon belül 20-25 csomós szelek lesznek. Több se kellett, elindultunk a Seychelle-szigetek utolsó atollja felé, reménykedve, hogy a szélerősödét meg tudjuk előzni. Arra gondoltunk, hogy az utolsó szigetnél kivárjuk a csatorna szelének enyhülését.
Miután búcsút intettünk Desroches világítóótornyának (ahol néhány napja jártunk), kellemes szélben haladtunk tovább. A nap folyamán láttunk egy teherhajót, kifogtunk egy tonhalat (skip jack), átmentünk egy jelöletlen halászbóján, mely leszakította a csalinkat (érdekes, hogy 5 jelölt volt, ez peddig nem) és menedéket adtunk egy kis csérnek (brown noddy tern) a hajón.
Ahogy lement a nap kisebb viharok érkeztek, a szél csak 16 csomóra nőtt meg (eső kíséretében), mert alapból elég gyenge volt 10 körül, de mivel negyedszeleztünk a látszólagos szél erősebb volt és ezért betettük első reffre a fővitorlát. Éjfél után abbamaradtak a squallok és 7-10 csomó körül ingadozott a szél. Az Alphonz sziget mellett haladtunk el, ahol nagy volt az áramlás 1.4 csomóval húzott minket a sziget felé, ezért letértünk a rottáról. Miután hajnali 4-kor úgy elfogyott a szél, hogy már csak 6-7 csomós volt, beindítottuk a motort (jobb motor 1500-as fordulatra) és kiengedtük a reffet a fővitorlából. Olyan erős volt a szembe áramlás, hogy így is csak 5.2 csomó körül haladtunk, de igyekeztünk visszanavigálni a tervezett útvonalunkra. |
13. nap, 2025.05.03. , Gyenge szélben haladunkReggelre nagy elnyújtott döghullámok érkeztek. Ezek a hullámok, valahonnan a Dél-indiai óceán viharjaiból eredtek, mert a helyi szél gyenge volt, csupán 7-8 csomó. Motorláznunk kellett a gyenge negyedszélben (délkeleti szél volt). Ami viszont szemmel láthatóan más volt, hogy passzátszél felhők tündököltek az égen, mely stabil szelet jelentett. A vitorlákhoz egész nap nem is kellett hozzányúlnunk, csak motorral kellett rásegíteni kicsit, hogy haladjunk a gyenge szélben. Közben figyelhettük a piroslábú szula madarak halász technikáját. A repülőhalakat félelmetes gyorsasággal kapták el a levegőben, amikor a halak kilőtték magukat a vízből.
Az esti vacsoránál kicsit elkezdett rázkódni a hajó. Valahogy, mindig este jön a változás, vagy squallok vagy áramlás. Ezúttal az áramlás indult el szembe a széllel, melytől a hajó be-becsapódott a hullámokba. Éjszaka a szél is kicsit beerősödöttm, be is reffeltk a fővitorlát, és amikor az áramlások is erősödtek egészen zakatolós lett a menet. A 12-13 csomós szélben 6 csomóval száguldott a hajó negyedszélen (35 fokra). Mondja valaki, hogy katamarán nem tud széllel szembe menni!
|
14. nap, 2025.05.04. , Erősödnek az áramlásokHajnalban több áramlás is elkapott minket, volt hogy olyan erős volt az áramlás, hogy hiába maradt a 11-12 csomós szél, csak 2-3 csomóval tudtunk benne haladni. Folyamatosan szorítjuk a szelet, hogy elérjük az utolsó szigetet, ezért a menet kicsit rázkódósabb. Hajnali négykor elállt a szél, ezért motort indytottunk, majd leállítottuk, mert jött egy kisebb squall, melyben vitorlázhattunk. Jóllehet az újhold korán lemegy, a hajnali négykor feljövő Vénusz elég jól megvilágítja a tengert.
Reggel Géza volt őrségben, amikor mi arra ébredtünk, hogy egy hullám becsapott az ablakunkon és elkezdett megint rázkódni a hajó. Helló Indiai-óceán! - kiálltottuk. Az Indiai-óceánon ilyen áramlások jönnek néha. Ilyenkor feltornyosulnak a hullámok a széllel szemben, és fodrozódik előttünk a tenger. A hajó nekimegy ezeknek a feltornyosult hullámoknak és rázkódik egyet. Ez a rázkódós menet fél-egy óra lehet, majd mintha misem történt volna, újra kisimul minden és a hajó szépen újra suhan a hullámokon.
Eddig reggelinél kipakoltunk mindent az asztalra, zabpelyhet készítettünk, tojást sütöttünk. A mai reggel a rázkódásban csak egy gyors reggelit akartunk, ezért csak kukoricapelyhet, tejet és kávét vettük elő. Mindenki kapaszkodott a tányérjába. Ezután kiültünk a kormányülésbe és néztük, hogy a szulák halásznak körülöttünk. Johanna eszkábált egy versikét közben, amit gyorsan rögzítettem:
Fodros a tenger,
nincsen bálna benne.
Szállnak a szula madarak felettünk,
repülnek a repülőhalak mellettünk.
Száguldunk a kishajónkkal,
nincsen senkinek sem dolga.
Itt vannak, szállnak a szula madarak,
beleragadt a ponyvánk a halfarokba.
Vitorlánk kibontva feszül,
Az összes madár körülötte repül.
Sellőlányok úsznak körülöttünk,
a szigetre mindjárt megérkezünk.
Amikor véget ért a rapido menet, kiengedtük a fővitorlát az első reffből és száguldani kezdtünk, a Farquhar szigetet céloztuk meg.
Háromnegyed hatkor érkeztünk meg az atollba, majd miután felhívtuk a szigetet, azt mondták, hogy a lagúnába nem szabad állni, ezért kiküldtek egy csónakot, és megmutatták az új horgonyzóhelyünket a lagúnán kívül. |
15. nap, 2025.05.05. , Farquhar szigetA Farquhar atollnál pont véget ért a szezon. Már csak 24-en dolgoznak a szigeten, melyből 10-en folyamatosan, a többiek vendégmunkások. A szezonban hetente jön a repülő, a szezonon kívül 2-3 havonta csak. A sziget csodálatos látványt nyújt és a legnagyobb üzlet itt a sport halászat (flyfising). Azonban a lagúnában kifogott halakat vissza is dobják (catch and release). A sziget azonban benne fekszik a hurrikán övezetben és 2016-ban pusztított itt az utolsó hurrikán, melynek nyomai ma is láthatóak: leomlott épületek és az újratelepített kókuszpálmák, kiszáradt kesudió fák.
Találkoztunk a sziget menedzserével és körbevitt minket a szigeten. Megnéztük a vendégházakat és az alkalmazottak házait is, a kantínt, ahol a szakács Johanna kezébe nyomott egy bucit. A hal maradékot elviszik egy öbölbe, ahol a halak perceken belül szétcincálják a maradékokat. A menedzser szerint a szárazföldi teknősöket a hatalmas kókuszrákok támadják meg.
A szigeten nincs pénz, de bolt van, ha valaki vásárolni akar a boltban vezetik a számláját és végén Mahe-n levonják a fizetéséből. A hurrikán után újjáépítették a házakat és 5000 kókuszpálmát ültettek újra a szigeten. A kókuszokból majd olajat akarnak termelni. Jelenleg tyúkokat tartanak és vannak vadmacskák is, melyektől védeniük kell a tyúkokat. Az internetet csak időszakosan, reggel, délben, este kapcsolják be, és van telefonfülke, amihez kártyát lehet venni Mahe-n, mert nem mindenkinek van mobilja a szigeten.
A haditengerészet repülői járőröznek a szigeten és van egy katonai bázis nekik fenntartva. Azt mondták, minket 16 mérföldről láttak, pedig mi nem láttunk se hajót, se repülőt és az AIS-ünk sem volt bekapcsolva. De mi emailben bejelentkeztünk, tehát számítottak ránk.
Délután fürdőzni mentünk a partra, a menedzser is csatlakozott hozzánk. A víz érezhetően hűvösebb Mahe-hoz képest. |
16. nap, 2025.05.06. , Madárles a lagúnábanElkirándultunk a lagúna szigeteihez, megnézni a piroslábú szula kolóniákat. Olyan sok madár van, hogy a part tele van a rákok maradványaival, melyeket még az üregeikből is kiszednek. Johanna a remeterákokat féltette és betette őket a bokorba, hogy a madarak ne lássák őket. A parton nagyon meleg volt, alig volt árnyék, azért találtunk egy kis árnyékot egy kókuszpálma alatt, de itt meg a szulák tiszteltek meg minket felülről. Reméltük szerencsét is hoznak. A szigetek között lehet folyó homok (quick sand), ezt a részt le is zárták, ide turisták nem mehetnek.
Délután maradt a következő napra való felkészülés, elővettük a viharvitorlát, és volt egy utolsó fürdés a tengerparton. A sziget menedzsere nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy ad néhány tojást, de mivel volt egy csomó tojás is és hal is a hűtőnkbe, megköszöntük kedvességét, de nem éltünk a lehetőséggel. |
17. nap, 2025.05.07. , Folytatódik az átkelésAz időjárás-előrejelzésen folyamatosan rajta tartottuk a szemünk 8-9-re egy kisebb szél enyhülést jeleztek Madagaszkár fölött, bár ahogy közeledtünk a naphoz az enyhülés egyre kisebb lett.
Egy gyors reggeli és fürdőzés után indultunk tovább. A sziget északnyugati részén láttunk egy hajóroncsot. Fölöttünk még sütött a nap, de már képződtek a viharfelhők körülöttünk. Ahogy elhagytuk a szigetet, megérkeztek a viharfelhők és a délelőtt folyamán az áramlás is többször szembefordult a széllel, ami kicsit kaotikus, hullámzást okozott (2-3 méteres hullámok voltak). A szél is nagyon pöffös volt, a 10 csomótól egészen a 20 csomóig változott, miközben haladtak fölöttünk a viharcellák. Egy ilyen útra könnyen elkészíthető ételekkel kell készülni és az sem baj, ha van kész étel a fridzsiderben. Nálunk bolognai spagetti volt az ebéd (a szósz már kész volt hozzá).
Délután stabilizálódott a menet, egészen addig, mig Madagaszkár fölött el nem értük a szél sáv szélét. Próbáltuk minél élesebben tartani az irányt, nagyedszélen. A félhold szépen világított este, még a viharcellákat is lehetett látni. A fővitorlát második reffre tettük be, és vártuk a szélerősödést.
|
18. nap, 2025.05.08. , Madagaszkár nem adja könnyen magát: reffelünk és száguldunk, viharos a tenger | | Hajóforgalom | | | Fröccs | | | Mondja valaki, hogy katamaránnal nem lehet széllel szembe vitorlázni! | | |
A szél az éjszaka folyamán folyamatosan erősödött (már volt 25 csomós befújás is). Hajnali kettőkor be kellett tennünk a génoába is a második reffet (ezzel a vitorlázattal 30 csomóig jók voltunk). Még jókor reffeltünk, mert ezután megjött a 26-27 csomós befújás is. A reffelt vitorlákkal is száguldottunk. A Farquhar sziget óta 7.7 csomó volt az átlagsebességünk, de éjfél óta 9-10 csomóval szörföztünk a hullámokon. Rázós, kapaszkodós menetünk lett. Közben megnőtt a hajóforgalom, három nagy hajót láttunk az AIS-en, az éjszaka mi is bekapcsoltuk a jeladónk. Ráadásul a szél déliesedett és megnőtt az áramlás (south equatorial current) is 3 csomóra, mely mind elfele tolt minket Madagaszkártól. Úgy tűnt Mayotte felé fúj minket a szél és visz az áramlás, de minél élesebben próbáltunk menni, annál jobban rázkódott a hajó a hullámzásban. Valamit csinálnunk kellett, hajnali négykor, amikor kicsit csökkenőben volt a szél (18-19 csomó), nekiálltunk átrendezni a vitorlákat, hogy élesebben tudjunk menni. Betekertük a génoát és beindítottuk a motort, széllel szembe kezdtünk motorlázni, hogy kikeveredjünk a szélcsatornából.
Reggel 7-kor megérkezett az előrejelzett erősebb szél, 25-26 csomó. Szerencsénkre keletiesedett. Ezért leállítottuk a motort és felhúztuk a viharfokot. A tenger olyan hektikusan hullámzott, hogy minden manővernél a gatyáig áztunk. A hajó sebessége 6 csomóra csökkent, az északnyugati áramlás 3.5 csomó volt, mely ellenünk dolgozott. Negyed órával később a 30 csomós befújások is megjöttek. Nem volt zökkenőmentes a menet és tele volt kihívásokkal. A fedélzetet folyamatosan mosta a tenger, egy-egy hullám megtört előttünk (2-3 méteresek). Azzal bíztattuk magunkat, hogy a nap végére kikerülünk a szél csatornából, addig pedig kapaszkodunk.
11 órakor kikeveredtünk az áramlásból (south equatorial current) és megkezdődött egy másik szembeáramlás, a szél ekkor 22 csomó volt. Az előrejelzésből láttuk, hogy a szélcsatornában a szél a déli órákban kezd majd újra erősödni (25-26 csomó), ezért ma is előre elkészített ebédet ettünk (sülthal volt és Johanna paradicsomos babot is kért hozzá). Mindenkinek szorítania kellett a tányérját, bár a szilikon lap ilyenkor nagy segítség a hajón, mely elég jól az asztalhoz tapasztja a tárgyakat. A szélerősödés előrejelzése pontos volt, és ekkor már Madagaszkár mögé kezdtünk befordulni, miközben a szél sáv elkezdett szélesedni, követett minket (ezt a széltérképen is láttuk). A szél délután kettőkor tetőzött, amikor 32-36 csomó lett, 40 csomós befújásokkal. Itt jött el az a pont, hogy lekaptuk a fővitorlát. Mindezt olyan gyorsan tettük, hogy levétel közben kifordult a lazy jack-ből, ami annyit jelentett, hogy szélbe állva lehetett volna csak visszahúzni, amikor lecsökkent a szél, de olyan hullámzás volt, hogy nem volt kedvünk a hullámokkal szembe fordulni, csak haladtunk tovább a viharfokkal. A hullámzás ekkor már 3-4 méter lehetett, de nem a megszokott lapos hullámok jöttek, hanem sűrűn, hektikusan követték egymást az áramlások miatt. A hullámok teteje leszakadt a 30 csomó fölötti szélben és porzott a víz teteje. Egy-egy hullám betakarta, majd átmosta a hajófedélzetet. Madagaszkár nem adja könnyen magát - gondoltuk. Ez az a menet, mely igencsak próbára teszi a hajót, a folyamatos rázkódás, hullámverés. A Rotormacs kitűnően vizsgázott, teljes biztonságban éreztük magunkat a fedélzetén, jól vette a hullámokat, nem sérült meg semmi a hajón. Örültünk, hogy van egy viharfokunk (új vitorla, még nem használtuk a hajón) és annak is, hogy Thaiföldön kicseréltettük a vitorlafelhúzó kocsisort, mellyel negyedszélben is könnyen le lehet venni a fővitorlát. A folyamatos rázkódástől csak a napelem tartó egyik csavarja rázkódott ki, melyet nem tudtunk meghúzni menet közben, de levettük a szörfdeszkákat róla, hogy könnyítsünk a tartóelemen.
A viharos szél három órakor kezdett gyengülni, de 20 csomó feletti maradt este hét óráig. Milyen könnyűnek tűnt a 20 csomó feletti szélben vitorlázni a harminc csomó után! Négy órakor levettük a viharfokot és kihúztuk a génoát, hogy gyorsabban kikeveredjünk a szélből és hullámokból. Sétahajókázás kezdődött Nosy Be felé, Madagaszkár nyugati partja mentén. Miközben esteledett, szépen világított a kerekedő hold, messze előttünk villámlás jött egy viharcellából. Olyan távolinak tűnt az egész nap, mintha meg sem történt volna, csak a fáradságot éreztük a végtagjainkban és a szétrepedt bőrt a talpunkon és a tenyerünkön. |
19. nap, 2025.05.09. , BejelentkezésAz út további része valóban sétahajókázás volt egy génoával. Reggel szürke felhők voltak felettünk, majd szép lassan kitisztult az ég. Nosy Be-hez közeledve egyre jobban kellett figyelnünk, mert sok kicsi halász csónak és hajó lett hirtelen körülöttünk. Egyszer csak egy helyi búvár dugta ki a fejét tőlünk pár méterre. Jó lesz figyelni - gondoltuk.
Közben leveleztnk az ügynökkel, aki segíti a bejelentkezésünk, hogy mikor érkezünk. Írtuk neki, hogy fél kettő, aztán rájöttünk, hogy időzónát léptünk, ezért fél egykor érkeztünk Hell Ville elé, mely Nosy Be fővárosa (Madagaszkár fővárosa Antananarivo).
Jimmy, az üügynök, már a paeron várt és a csónak vigyázó fiú is, aki flyamatosan a csónakunk figyelte, míg távol voltunk. Először a rendőrségen keresztül kellett átmennünk, ahol megbeszéltük, hogy felveszünk pénzt, mert a bejelentkezésnek díja van. . |
| | |
|
